Thanksgiving baby

Ma éppen egybeesik a 2 ünnep. Pácolódik a pulyka, az édesburgonya is a konyhapulton vár már. Lesz mini torta és fülhúzás.
Ma 7 éve, hogy apa és anya lettünk.
Az akkor 52 cm-es gyermekünk, már 122-es ruhát hord és 32-es a lába és a "fogtündér" is gyakori vendég nálunk.
3 hét alatt megtanult olvasni és a tanítónénije csupa jót mond róla:
A "minta iskolás", a "csillogó szemű kisdiák", aki csak "úgy szívja magába a tudást", akit "minden érdekel"...és a többi és a többi. Van megszámlálhatatlan "mosolygós feje", piros pontja, ötöse és a múlt héten egy osztályfőnöki dicsérettel is gazdagodott az ellenőrző.
Nagyon büszkék vagyunk rá! (A tegnapi diákcsínytevéseiről inkább emlékezzünk meg máskor :-) )
Rengeteg mindent csinál- kicsit aggódunk is emiatt. A kedd és a péntek kivételével sosem ér haza fél 7-nél előbb. Nem tudom nem sok-e ez egy éppen hétévesnek. De ő minden különórához ragaszkodik. Egyedül a fociról hagyta magát lebeszélni, de a judo, talajtorna, népitánc, szolfézs és gitár maradt.
Hétvégén ünnepeltük a nagy családi szülinapját. Anyuéktól sakkot kapott, azóta az a kedvence. Bár milyen fáradt is este, apját általában sikerül még rábeszélnie egy-egy partira. (Még jó, hogy sakkszakkör nincs a suliban.)
Két mosolyogtató gyerekszáj tőle:
1.
Anya tudod mi leszek ha nagy leszek?
?
Áruló
???
Nyáron fagyit árulok a Balatonon, télen pedig korcsolyát. (Azért nagy kő esett le a szívemről, hogy nem spionnak készül.)

2.
Hittanon verset kapott, amit meg kell tanulnia az adventi ünnepségre. A versben minden második szó magyarázatra szorul.
Tudod mit jelent, hogy Idvezítő?
Kicsit töri a fejét, majd kérdezi:
Időgép?

Isten éltessen Nimród!

(Képek később, amint Apa megosztja velem a hiperszuper masinájával készítetteket)

Minden kezdet

Úgy alakult hogy ez a szeptember mindhárom apróságnak újat hozott.

Nimród a Csopaki Általános Iskola első osztályos tanulója lett. Nagyon szeret iskolába járni, a hétvégéket jelenleg nem szereti, mert akkor „nincs iskola”. Azt az indoklást, hogy a tanító néniknek is jár pihenés elfogadta (nagy nehezen).

Iskolában fél/háromnegyed 8-tól 4-ig van. Kérés volt, hogy napköziben mindenki maradjon. 2-től 3-ig kötelező tanulószoba van. Nimródka szorgalmasan gyűjtögeti a mosolygós fejecskéket, meg piros pontokat és a zöld szívecskéket és csillagokat. Hogy mi ennyit ér, ő jobban tudja, de az ajtóra kitett táblácska alapján barátjával együtt az első helyet bitorolják az osztályban. Matekban verhetetlen, olvasni pedig múlt hét péntekre sikerült megtanulnia. Tanító nénijével hétvégén beszélgettem egy keveset és úgy fogalmazott, hogy jó a gyerek genetikája. J Ezúton is köszönet érte az Úrnak és Dévai lombikos doktor bácsinknak a közreműködésért.

Különórákkal még hadilábon állunk. Judohoz ragaszkodik, az ovis tornatanárnénije pedig Nimródhoz ragaszkodik, szeretné látni a tornacsapatban, tehát az még 2 edzés. Jár egyszer úszni, igaz ez csak október végéig lesz. Heti egyszer van népitánc. A heti 2 focira viszont csak Noah fog járni valószínűleg. Testnevelés órájuk minden nap van, és hamarosan indul a 8év 16 sportág program is, ami annyit takar, hogy félévenként 1 sportággal ismerkednek meg életkornak megfelelően (ez kötelező, önkormányzat által támogatott program).

Az Angol és a Hittan benne van az órarendben. Ami még alakulóban van az a szolfézs és hangszerórák. A szolfézs úgy tűnik belefért a 8-4-ig időtartamba. (A veszprémi zeneiskola tanárai kijárnak az iskolába.) A hangszerórák még függőben vannak. Gitározni szeretne a fiú.

Egyenlőre ennyi, még leírni is sok. Nem csoda hogy este 8kor szinte bezuhan az ágyba. Másnap azonban gond nélkül kuruttyol már háromnegyed 6kor. Napirendünk tehát még alakulóban, ami biztos hogy reggeli után legkésőbb 7.10-kor ki kell lépnünk az ajtón ahhoz hogy mindenki időben a rendeltetésének megfelelő helyre jusson. (Ez majd akkor lesz érdekes, ha mindegyikre több réteg göncöt kell húzni).

Noah bár maradt az óvodában, csoportot váltott. Eddig vegyes csoportok voltak, szám szerint 2. A kisgyerekes lakosok száma azonban örvendetes módon emelkedett településünkön, így elkerülhetetlenné vált egy 3. csoport indítása. A vegyes csoportos rendszer felbomlott, így most kis-, középső- és nagycsoport van. Mivel Noah évvesztes, így ő a középsőbe került, míg a fél évvel idősebb cimborája Zsombi a nagycsoportba. Ráadásul az óvónénik és a csoportszoba is változott, így most ő lett a „másik csoport” és hogy finoman fogalmazzak ez nem töltötte el túl nagy lelkesedéssel. Az öltözőhelye is megváltozott, a jele hála Istennek maradt a régi.

Mivel ő a legérzékenyebb a három közül, így a reggeli óvodában maradások nem éppen zökkenőmentesek. Rátekeredik a lábamra és nehéz otthagynom, pedig minderre 10 perc áll rendelkezésünkre, ha oda akarunk érni az iskolába Nimróddal. Ez a hiszti egyébként csak nekem szól, mivel utána már gond egy szál sem (kilestem), hiszen a régi csoportjából 2 hasonszőrű kisfiúval, Farkassal és Bulcsúval is nagy haverságba keveredett.

Persze megtehetném, hogy közösen először elmegyünk az iskolába és visszafelé adom be az oviba, de Noah ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen az első akit leadok. Később, ha dolgozni kezdek majd, úgyis ez lenne a menetrend, szóval nem baj ha szokjuk a dolgot. Most Leili miatt borul ez a menetrend egy kicsit (erről majd nála ejtek szót).

Tehát ő negyed 8-tól fél 4-ig van oviban, utána együtt megyünk Mimiért. Ha itthon van éppen R., akkor hazaugrok vele és egyedül ballagok az Iskolásért.

Heti kétszer jár fociedzésre, bár ráférne több mozgás, mert energiája végtelen. Ám őt nagyon nehéz bármilyen különórára rávenni, ehhez a focihoz is kellett 1 év, mire eljutottunk addig, hogy már nem bőgve hagyom ott. Hittan, majd az oviban lesz, heti 1x.

Leilani ma ment először óvodába. Az utcán még nagy lelkesen lépkedett, ám Noah bőgőműsora láttán (mikor világossá vált számára, hogy Lencs nem alszik ott, második fokozatra kapcsolt a bőgésben) inába szállt a bátorsága. A váltócipőig minden rendben volt, de a pulcsijától már nem akart megválni. Kis Fáncsiját szorongatta és keservesen sírt. Bár itt szokás lenne a „beszoktatás”, azaz anya/apa először marad vele ki tudja meddig, majd fokozatosan megy el, én ezt nem tartom jónak. Átadtam a bőgő gyereket az óvónőnek, biztosítottam róla, hogy délben jövök, hátat fordítottam és eljöttem. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, de ismerem annyira a saját gyerekeimet, hogy biztosan tudjam ez a megoldás a legjobb nekik. Lencsi végigasszisztálta annakidején ahogy a bátyjait oviba vittem és hoztam haza. Itthon megbeszéltük hogy mi fog történni, korábban már találkozott és megismerkedett az óvónénikkel, a gyerekek jó részét ismeri és a jelét is hetekkel ezelőtt kiválasztottuk ( virág). Úgy gondolom a szülő nem része az óvodai életnek és nehezebb lenne azt elmagyaráznom, ha napokon keresztül, órákon át bent ülök a csoportban, akkor később miért nem maradok ott. Igy tudja, hogy dolgom van, mennem kell, de jönni fogok érte és kész. (Nem általánosítok, nekünk ez jön be..)

Ahhoz azonban ragaszkodom egyenlőre (mivel még csak 2 és fél éves), hogy ebéd után érte menjek, és itthon aludjon. Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném és sikerül visszazökkennem a munka világába, akkor a leendő munkahelyem mellett is megtehetem majd ezt (nagyon, nagyon remélem így lesz).

Fél óra múlva felhívtam az óvodát, ahol mindkét csoport óvónénije biztosított róla, hogy mindkét gyerkőc teljesen rendben. KisLencs kb. 10 percig volt dühös. Amikor telefonáltam éppen reggelizett. :-)

Délben mentünk érte R-rel, éppen az udvaron játszottak, Noah bőszen őrizte (gondolom azért, hogy meg ne lépjek vele észrevétlenül :-) , így még egyszer bepróbálkozhatott, hátha hazaviszem, de én már elég dörzsölt vagyok ehhez.).

Lencsi elmondása szerint jó volt az ovi és csak kicsit sírt és gyurmáztak, de azért holnap nem menne ha nem muszáj (de muszáj). :-)

Első nap még itthon ebédelt, egy hang nélkül elaludt és vidáman ébredt. Most éppen Noah-val kirakóznak (az előbb fejezték be a gyurmázást) és beszélgetnek az oviról (Mimi judon).

Noah

Megint egy évvel öregebb lett (ha nagyon pontos akarnék lenni 1 évvel és másfél hónappal) és bölcsebb is. Nem talán, hanem határozottan bölcsebb. Könnyebb rá észérvekkel hatni, jobban fölfogja az ok-okozati összefüggéseket, amit eddig nagyon hiányoltam.

A kettőssége (ördög-angyal) még mindig megvan. Továbbra is nagyon érzékeny, szorongó. Ő volt talán, akit legjobban megviselt apa hiánya és az óvodai változások. Ha megdícsérem Nimródot vagy Lencsit valamiért, rögtön szóváteszi: "engem meg sem dícsérsz?" (Pedig nem fukarkodunk itthon az elismeréssel.) Ha viszont ő kap dícséretet csak úgy dagad a melle és megy dicsekedni a többieknek. Nagyon segítőkész (bár Nimród lustasága határozottan rossz hatással van rá).
A családi szülinapot apa (fizikai jelenléte) nélkül tartottuk, de a baráti ünnepléssel megvártuk apát is.

Tüzijáték. Mimi "kicsit" morcos (neki még sokára lesz szülinapja).

Apa Skype-on köszöntötte.

Crayola szemüvegben

A közös szülinap képei (30-on felüli gyereklétszámmal):

Az Ünnepelt egy szokásos pozitúrában (éppen valamire felmászik, ahová nagyon nem kellene)

Rollerverseny is volt.

Meg "házi" torta :-)

Meg fáradt anya

Iskolától megfáradt nagyfiú

Orcát tömő kiscsaj

Sok boldogságot Kincsem!

Holnaptól

megváltozik az életünk.
Nimród iskolába megy.
Ma azért imádkozott este, hogy ne fájjon a pocakja holnap az izgalomtól, mert ma, az évnyitó előtt fájt.
Lámpaoltás után még bejött, hogy biztosan felhúztam-e az ébresztőt 6-ra? Aztán még egyszer, hogy nem talál valamit a táskájában (a kis zseblámpával nézte meg a sötétben).
Holnap én viszem. Nem tudom ki izgul jobban?

A leendő elsősök Móra Ferenc: Zengő ábécé-jét szavalják.

22-en lesznek 1 osztályban. Kezükben a búcsúzóktól kapott iskolai poló.

Ami kimaradt...

Sok minden.

Az elmúlt 3 hónap nagyon pörgősre sikeredett. Tisztában voltam azzal, hogy az év második felében R.-t alig fogjuk itthon látni, de hogy az elutazása előtti időszak ennyire húzós lesz arra nem számítottam. (A lelki tényezőkről nem is beszélve.)
2 hónapba belezsúfoltuk R. utazásának megszervezését, Nimród ovis ballagását, egy családi hétvégét Budapesten, egy nyaralást Horvátországban és életünk megszervezését a R. nélkül töltött időszakra.
Azt gondoltam- én naiv-, hogy ha R. elutazik, akkor esténként lesz majd időm vezetni a gyerkőcök naplóját. De estére hullafáradt vagyok már, kifulladtam, ugyanakkor mardos a bűntudat, mert olyan gyorsan nőnek, annyi aranyos és ügyes dolguk van, ami napló híján a feledés homályába veszne.
Muszáj összeszednem magam. (Jó lenne kitalálni egy olyan gépet, mely a gondolatainkat egyből gépelt formában megjeleníti, aztán reggel csak válogatnom kellene mit tegyek a naplóba. :-) Ha valaki netán feltalálja igényt tartok a jogdíjra!)

Nimikénk elballagott az oviból (szüpp-szüpp). A ballagók és a búcsúztató nagycsoportosok népi játékot adtak elő, mi szülők pedig egy emlékező-összeállítással búcsúztunk az óvónőktől, daduskáktól. (Főszervező persze én voltam-hogy nem bírom soha kihúzni magam semmiből :-) )

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerősöktől kaptunk 2 éjszakás lehetőséget Budapesten a Club Petneházyban. Nagyon megörültem neki, mert így ötösben tölthettünk egy kis időt. Voltunk a Csodák Palotájában, a Nagycirkuszban, buszoztunk, villamosoztunk, mentünk Siklóval, kisföldalattival. Nagyon élvezték a srácok és nekünk is jó volt látni az örömüket.

Horvátország több bejegyzést is megérdemelne. Nagyival és Tupapából Pipapává vált nagypapával mentünk. Az idő nem volt éppen a legfényesebb, de azért volt pancsolás, kultúrprogram és sok-sok tenger. Köveket dobálni a vízbe és halászhálóval turkálni a tengerben-
ez volt a gyerkőcök kedvenc programja.

Végül az utazás legszebb pillanatainak egyike :-) :

Nem, ez mi?, enyém...

...ezeket hallom leggyakrabban a csöpp kis szájából. Kétéves lett, ennek minden szépségével és nehézségével. Igy, a három gyereket megfigyelve valahová másfél éves kor tájára tudnám tenni, amikor babából, kisgyerek lesz. Nincs itthon több baba és ez egy kis szomorúsággal tölt el. Szentimentális vagyok? Tudom.

Számokban: 13 és fél kg, 87 cm. A lába 24-es. Ha jól látom minden fogacskája kibújt már. Haja még mindig szép hullámos, de egyre világosodik. A végén még olyan szöszke lesz, mint Noah. Bátyjait nagyon szereti. "Mimi"-vel jókat tudnak játszani, "Núá"-val több a konfliktus: "buta Núá", mert a fiatalembernek életeleme a Kistyúk bosszantása. Ők együtt inkább bohóckodásban jók.

Önmagát Leilinek, Leilusnak, Babának, Bébinek, újabban pedig Kisjánynak hívja ("anyajos kisjány").
Szeret öltözködni, nem szeret fésülködni. Rendkívül erős az akarta, aminek hangot is ad, jó nagy hangot: kiabál, visít kegyetlenül.
Tudja mi a "kéjem", "köszönöm", "bocsánat". Egy időben a fiúk azzal szórakoztak, hogy műböfögtek az asztalnál, ez mára szelidült szerencsére, de Lencsiben mély nyomot hagyhatott, mert ha büfizik, utána mindig bocsánatot kér: "bocsánat anya"- meg tudnám zabálni érte olyan aranyosan mondja.
Vidám kislány, sokat mosolyog. Az óvodában, ha megyünk a fiúkért gyakran mondják, hogy "szép Lencsinek meg mindig fülig ér a szája".
Gyakran mondja, csak úgy spontán "szejetlek" és ha átölel közben a kis puha karjaival, akkor olvadok rendesen. :-)

Még pici baba volt, amikor rájöttem, hogy a feleslegesnek hitt gyerekjátékok nem biztos, hogy azok. Ő volt az első, aki csörgőzött, most pedig az eddig porfogónak a sarokban állt golyóhúzogató pálya és formaberakó doboz van mindennapos használatban.
Bár vannak lányos játékai: főz a kiskonyhával, ringatja a játékait, azért látszik, hogy 2 bátyja van: a nyuszitól "fektojit" kért (Lego Hero Factory), addig is a fiúkéval játszik amíg ők oviban vannak. Fogja a két figurát, egymáshoz csapkodja őket "hajcojnak" felkiáltással. Felismeri a "kugánt" (Bakugan) és a "Bembem-t" (Ben10) is.
Kedvenc filmjei a "Dója" ( a lapaj fejű meka kislány) és "Zippy" (az amcsi mókus).


Étvágya még mindig remek. Sokszor csak lesek mennyit képes eltüntetni a tányérjáról. Szerencsére sokat nyúlt és sokat mozog, így már nem olyan pufók mint korábban. Bár tud pohárból inni, ez a zavaró tényezők (2 bátty) miatt gyakorlatilag mindig balesettel végződik, így saját kényelmem érdekében csőrös pohárból iszik. Kedvence a "szöjpi", de a vizet sem veti meg szerencsére. Újabban rákapott a tejre. A Nimródféle laktózmenteset adom neki is és úgy tűnik bírja.

Nagyon szeret a kertben lenni, a csúszdázás a kedvence. Kicsit féltettem, mert a fiúk nagy csúszdája veszélyes neki, de megértette és mondja is, hogy "ez a fijukéjé" és csúszik szépen a neki valón.
Járunk Ringató foglalkozásra, néhanapján tornára és az általam tartott angol mondókázásra. Ezekre mindig izgatottan készül, hiszen tudja, hogy itt találkozhat "Bebivel". Nagyon különleges a kapcsolatuk, engem a Nimród-Hannah kapcsolatra emlékeztet. Minden nap emlegeti "Bebi"-t és "Bogi anyu"-t (akit korábban "Kuki"-nak hívott, nem kis derültséget okozva ezzel).

Mi is maradt még ki? Rengeteget tudnék írni Róla! :-) Amit még feljegyeznék az utókornak az az alvás. Babakora óta az "Itt az este" kezdetű éneket dúdolgattam neki fektetéskor. Ma már ő dúdolja, ha fáradt és "alunni" akar. Ha ez megvolt és már az ágyba fekszik, akkor el kell neki énekelnem a "bye bye baby" c. dalocskát, miközben az arcát és haját simogatom. Utána búcsú és jó éjt! Szépen el is alszik, bár mostanában kezd trükközni, még kér egy kis "iszi"-t (szigorúan víz van már csak fogmosás után). Vagy elkéri az "umi"-t (cumi), amit aztán 5mp elteltével vissza is ad, mivel az ujjacskáját dugja a helyére. (Érzem ez a ujjszopás kérdés nagy kihívás lesz.)
Régebben az ébredéssel sem voltak komoly problémák (Este fél7-től 6-ig csönd volt). Mostanában azonban ha kicsit is fölébred, akkor kiabálni kezd utánam, amire gyakran a fiúk is felébrednek. Ez fél 5-kor elég zúzós tud lenni, mert visszaaludni egyik sem hajlandó már. Erre még megoldást kell találnom.
Ahhoz képest, hogy ezt a kort a szakirodalomban "terrible twos"-nak (borzasztó kétévesek) nevezik igazán nem panaszkodhatom.

Isten éltessen anyajos Kisjányunk!

Nosztalgiázásképpen a másik kettő kétévesen:

Ping-Pong

Igen, 2 éves lett. Megérdemelne egy jó hosszú bejegyzést. Igérem Kicsim meg is fogod kapni, ha ez az undormány vírus vagy bacitelep vagy akármi elhagy végre bennünket. A porszívót már el sem rakom, lassan szerves részévé válik a nappalinak.
Egyszerre senki nem beteg szerencsére. Ping-pongozunk. Csak tök jó lenne ha a pong nem mindig én lennék. Ma hajnalban megint fülfájásra ébredtem. Elegem van!