2007. március 29., csütörtök

March 2007

21. Anya napja
2007.03.30. 22:12
Ha már elautózunk Washingtonig, nézzük meg az amishokat is - ez volt anya kívánsága. Végülis mi az a további 2 és fél óra autózás, ami a Pennsylvania állambeli Lancasterbe vezet. Nem számoltunk azonban a hirtelen jött hidegfronttal, ami kicsit megnehezítette utazásunkat. (Majd meg fagytunk.)A Lancasterben élő amishok összesen 12 alapító család leszármazottai. Sajnálatos, hogy a 12 családból kettőben elég súlyos genetikai hibák voltak, így mivel csupán egymás között házasodnak a közösség tagjai, így sok a genetikai megbetegedés.Ha már betegség: a közösség tagjainak nincs hagyományos értelemben vett egészségbiztosítása, orvoshoz nem járnak.Akiket mi "amishoknak" hívunk, származásukat tekintve 3 különböző csoporra oszthatók: a holland származásúak a mennoniták, a legortodoxabbak a svájci származású amishok, és az összes többi "amish"-t brethren névvel illetik.Elektromosságot nem használnak, mident maguk termelnek és állítanak elő. Lancester megyében körülbelül 4800 kis amish farm működik. A lakásukban képek nem engedélyezettek, a kislányok babáinak sincs arca például. Fényképezni az ortodox amishok nem engedik magukat, legfeljebb oldalról vagy hátulról. Otthon dutchot beszélnek, mely elmondásuk szerint régi német nyelv. Angolul csak az iskolában beszélnek. Apropó iskola: saját iskoláik vannak, melyek egytantermes iskolák. Az amish oktatási módszer egyébként engedélyezett és elfogadott módszer az Egyesült Államokban. Az amishok az iskola elvégzése után munkába állnak, tovább nem tanulnak (tanulhatnak).Mindezt egy már nem működö amish farm bemutatóján tudtuk meg egy idegenvezető nénitől, akit azonban nem tudtunk végighallgatni, mert engem egyszerűen nem érdekelt és ennek hangot is adtam. Jó nagy hangot. Nócira meg rájött a bömbölhetnék-szóval mivel cikis volt a helyzet visszavonulót fújtunk, de amit anya a fejébe vesz....Szóval miután leordította a hajunkat az autóban, kategórikusan kijelentette, hogy addig innen el nem megyünk, míg amishokat nem látunk. És higgyétek el, komolyan gondolta.Nem kellett nagyon messzire mennünk, találtunk pár amisht, akik hajlandóak az ilyen elszánt anyaféléket körbevinni lovaskocsijukon, a valódi farmjukon.A mi amishunk neve Meno volt, aki valójábban mennonita származású, így készíthettünk fényképet is róla. Miközben körbevitt a PJ nevezetű lovacska által húzott tradicionális buggy-ján bátorított minket, hogy kérdezzünk csak nyugodtan. Menonak 7 gyermeke van. A szakállát nem vágja, mióta megnősült (ez ott így szokás), ő fűtéshez és a hűtőszekrény működtetéséhez használ palackos gázt. Hóban-fagyban is szalmakalapot hordanak, csak vasárnak váltanak fekete kalapra. Vasárnaponként az istentisztelelet házaknál tartják. Nappalijuk úgy van kialakítva, hogy egy tolóajtóval alkalmassá tehető a gyülekezet leültetésére. A gyülekezet maximum 100 főből állhat, ha ezt elérik, kettészakadnak és 2 új egyházközösség jön létre. A közel 6 órás szertartás után, a házigazda látja vendégül ebédre az egész gyülekezetet. Nagy izgalommal töltött el, hogy lovacska húzta kocsin mehettünk. De a kb. 25 perces utazás végén már igen izgága lettem (és akkor nagyon szépen fogalmaztunk-megj. anya). Anya meg is kérdezte Menotól, hogyan fegyelmezik a rakoncátlan 2 éveseket. Nagyon nem tetszett a válasz, a fenekelés ugyanis nem tartozik a kedvenceim közé.
Összesen: 9 hozzászólás

20. Szolgálati közlemény
2007.03.29. 22:44
Keressük Shaylee Kittit aki március 11-én írt hozzászólást a naplónkba. Szívesen válaszolunk neki, de nem találjuk a naplóját.
Összesen: 1 hozzászólás

19. A fiúk napja 3.
2007.03.29. 22:21
Szóval újra állatkerti séta. Következő állomás és a következő utáni és az azutáni állomás a majomház. Gyakorlatilag innentől kezdve napunk többi részét a majomházban töltöttem, váltott szülőkkel. Valamiért nem bírták a szagot. A majom számomra egészen egyszerűen George néven fut és ez nem Washington bácsi vagy a jelenlegi Mr. President iránti tiszteletlenség jele, hanem egészen egyszerűen abból fakad, hogy egyik kedvenc rajzfilmem (természetesen Thomas vonatról nem megfeledkezve) Courious George, a kíváncsi kismajom.Azt hiszem, George-dzsal sikerült megkedvelnünk egymást. Rám akkora hatást gyakorolt, hogy még álmomban is őt emlegettem.
Összesen: 5 hozzászólás

18. A fiúk napja 2.
2007.03.29. 22:19
Félidőben "elugrottunk" a National Cathedralba egy kis orgona bemutatóra. Apukám ugyanis nagy orgonazene kedvelő (egyébként meglehetősen jól is játszik az említett hangszeren ). A katedrális térképen, légvonalban elég közelinek tűnt. Elfelejtkeztünk azonban arról, hogy Washington nem a lapos Florida, hanem dimbes-dombos és arrafelé inkább dombos. Meglehetősen kifulladtunk (illetve csak a szülőpár, mi babakocsiztunk, illetve kenguruztunk) mire felértünk. De elértük a hőn áhított rövidke orgonakoncertet és megtekintettük a gyönyörű katedrálist. (Melybe nem átallottak liftet építeni, hogy keréken közlekedő embertársaimnak se kelljen a sok lépcsővel bajlódnia)Visszafelé a lendület repített bennünket. Bár gyorsabban tettük meg az utat, mint odafelé, de állítólag a babakocsit visszafogni éppoly fárasztó, mint hegynek tolni.
Összesen: 2 hozzászólás

17. A fiúk napja
2007.03.29. 22:16
Március 14. szerdaWashingtonban nagyon sok múzeum látogatása ingyenes. Hogy miért, annak külön története van: Egyszer volt, hol nem volt, élt egy Smithson nevű bácsi, aki egyszer csak fogta magát és meghalt. A végrendeletében azonban meghagyta, hogy vagyonát a tudomány terjesztésére kell felhasználni. Ezzel a kikötéssel közel 15 éves fejtörést okozott a városatyáknak. Mígnem megszületett a döntés: egy múzeum hálózat létrehozásáról, melyeknek látogatása teljesen ingyenes és így elérhető lesz minden ember számára. Ehhez az intézethez tartozik az Air and Space múzeum is, de megtalálható itt természettörténeti múzeum, művészeti galéria, na és az állatkert, ahová éppen igyekeztünk.A nap felfedezése számunkra az volt, hogy lehet anélkül is metrón utazni, hogy összecsukott babakocsinkat magunk után húzva próbálnánk lejutni a mozgólépcsőn a szerelvényig. A kulcsszó akadálymentesítés. Tehát babakocsistól be a liftbe, mely egyenesen a kiszemelt metrójárathoz vitt bennünket, lényegesen megkönnyítve ezzel dolgunkat.Na, de maradjuk csak az állatkertnél. Pompás nyári időnk volt, ami meglehetősen szokatlan ilyentájt Washingtonban. Első kiszemelt áldozatunk az óriáspanda volt, melyre hogy úgy mondjam rá sem bagóztam. Az elefántot felismertem és döbbenten csodáltam a méretes teremtményt, melynek éppen akkor jött meg a kedve egy kisadós pisiléshez. Apám! Azt a mennyiséget! Szó volt még, hogy nézünk oroszlánt, meg zebrát, meg sok-sok egyéb szerzetet, de nem így történt.
Összesen: 0 hozzászólás

16. Arlington
2007.03.28. 22:29
Ezután újra felpattantuk a turistabuszra, kicsit tanulmányoztuk a Fehér Ház működését, ahol a biztonsági őr bácsinéninek (na, ezt arcról momentán nem tudtuk eldönteni) egy matricával majdnem sikerült Noah-t megfullasztania (még szerencse, hogy jó anya szájbólkikanalazási technikája). Vissza a buszra és irány az Arlingtoni nemzeti sírkert.Az Arlingtoni katonai temetőt, a televízióból ismerhetjük : szép zöld fű és sok-sok fehér sírkő. Az amerikai polgárháború idején hozták létre és azóta minden háborúból temettek ide elesett katonákat. (Szigorú feltételei vannak, hogy kiket temethetnek el ide.)Az Ismeretlen Katona sírjánál valahogy nem sikerült elkapnom a fennkölt érzést és mindent megtettem azért, hogy a népes nézőközönség előtt, néma csendben zajló őrségváltás alatt, az elzárt területre bejussak. Nem sikerült. Ezután a kis akció után már olyannyira égett a bőr szüleim képes felén (szintén nem a napmelegtől ), hogy turistabusz helyett sétával jutottunk el a metró állomásra. Kicsit kimerítő nap volt, és nem csak számomra.
Összesen: 6 hozzászólás

15. Washington Monument, avagy a monumentális hiszti története
2007.03.28. 22:23
Először is szögezzük le, hogy mindenről anya tehet. Ha az első elképzelésénél marad, akkor mindez nem történik meg. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy bár az emlékmű látogatása ingyenes, azért a nagyszámú érdeklődésre való tekintettel, a belépéshez jegy szükséges, melyhez gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni. De ha az én jó anyám valamit a fejébe vesz.... Szóval a jegyünk március 13-ra 1:30 percre szólt és már 1 héttel az említett időpont előtt apa tárcájában pihent. Én 1 órakor mély álomba merültem, mire anya kitalálta, hogy akkor először ő megy fel Nócival az első 10 fős csoporttal, majd lejönnek, vigyáz rám és addig apa is fel tud menni. Mivel 1 óra 27 perckor úgy tűnt, felébredtem, ezért hirtelen ötlettől vezérelve kikapott a babakocsimból, "menjünk mindannyian" felkiáltással. Ezt azonban nagyon rossz néven vettem, és előadtam a "földön fetrengve testem megfeszítve hisztizek" című műsorszámot cipőlerúgással és cumisüveg-dobálással megspékelve. Mivel az emlékműbe csak szigorú biztonsági ellenőrzésen áthaladva lehet feljutni, így szüleim megizzadtak kissé mire felértünk és nem a napmelegtől. A Washington emlékművet G. Washington emlékére építették. A 169 méter magas épület tetejére, mely a legmagasabb épület Washingtonban, lift repít fel. Innen körbenézve látható az egész város: a Fehér Ház, melyen leng a zászló, tehát otthon az elnök (Hello President Bush!), a másik ablakon a Capitolium, aztán a Potomac folyó, majd a Lincoln emlékmű a benne ülő hatalmas Lincoln szoborral.
Összesen: 1 hozzászólás

14. Bye-bye Florida, Welcome to Hungary
2007.03.28. 22:21
Üdv kedves naplóm, rokonaim, barátaim és üzletfeleim. Csupán 1 napos késéssel , de végre-végre megérkeztünk Magyarországra! Jelenleg éppen az időeltolódás és a hideg okozta nehézségekkel küzdünk, de igyekszünk visszaszokni a nagy magyar valóságba. Azonban ne rohanjunk ennyire előre. Ott hagytam abba, hogy búcsúkirándulás-Washington. Aztán a hazautazás szépségeit sem hagyhatom ki! Lássuk csak:
Összesen: 5 hozzászólás

13. Kedd
2007.03.22. 05:25 (Módosítva: 2007.03.22. 05:29)
Fedezzük fel Washingtont 2 nap alatt. Szép próbálkozás, pláne egy önálló akarattal rendelkező 2 éves (azaz jómagam) és fogait növesztgető Öcskös társaságában.A gondok ott kezdődtek, hogy nem igazán vettem jó néven, hogy le kell szállnom az általam föfőnek titulált metróról. Kisebb fajta hadakozás után eljutottunk a buszig, ahol szüleim meggyötörve rogytak le az ülésre. És még nem volt 10 óra. Végül sikerült megnyugodnom, mert a busz (azaz occi) is jármű és utazni jó móka. A buszon rajtunk kívül ült még egy dél-koreai család és egy másik floridai hölgy, na meg a kommentár bácsi, aki minden megállónál elmesélte mit is látunk. (Ez olyan városnéző busz volt, melyre a nap folyamán bármikor, különböző megállókban fel lehetett szállni). Noah a Fehér Háznál kezdte a műsort, melynek oka a fáradtságon kívül a növekvő fogacskái okozta fájdalomban volt keresendő. (Mert hol máshol növeszthetné ki metszőfogait, mint az Egyesült Államok fővárosában ) Jellemző, hogy Noah éktelen üvöltözését útitársaink az éhségnek tulajdonították, és mindenáron rá akarták beszélni szüleimet, hogy etessék már meg szegény (amúgy pukkadásig jóllakott) gyermeket. Végül menekülőre fogtuk, és a múzeumnál leszálltunk, a túravezető bácsi és útitársaink legnagyobb megkönyebbülésére. Noah persze abban a pillanatban elaludt, így az Air and Space Múzeum Washingtonban található részét, viszonylag nyugodt körülmények között abszolváltuk (miután megvetettem és felfaltam egy űrhajósok számára készített fűrészporhoz hasonlatos űrjégkrémet) Mivel a múzeumban nem csak repülők, hanem egy "Amerika büszkeségei" nevezetű kiállítás is volt, így hölgyolvasóim kedvéért megörökítettem az egyik legelső Barbie babát (1960 körül), teljes ruhatárával.Nyugi srácok, a repülőket sem fogjuk kihagyni!
Összesen: 14 hozzászólás

12. Wahington D.C. -Adózok, mégsem képvisel senki
2007.03.22. 05:22 (Módosítva: 2007.03.22. 05:26)
Kezdetben azt gondoltuk, washingtoni rendszámú autó nem is létezik. Bármerre néztünk, csak Virginia, Maryland, Virginia, Maryland.... Aztán felfedeztük az elsőt. Az autók rendszámtábláján rendszerint olvasható a kibocsátó államra valamiféle jellegzetesség. A miénkre például Sunshine State, azaz Napfény állam volt pingálva, de ezt a washingtoni rendszámtábla feliratot (lásd a címben) nem értettük. Kutatómunkák eredményeként a következőket tudtuk meg:A város helyét George Washington választotta. Róla kapta nevét is, bár ezt ő nem tartotta fontosnak, sőt egy kicsit szégyellte is, ezért a várost, szövetségi városnak (Federal City) hívta. Hogy jön a képbe D. és C. ? D.C.= District of Columbia. Abban az időben az ős USA-t a Columbia költői névvel illették.Magát a várost egy 10 mérföld oldalhosszúságú négyzeten alakították ki. Az, hogy ma nem így néz ki, annak az az oka, hogy Alexandra lakói kibulizták, hogy az ő hajdani területükön fekvő városrészt csatolják vissza Virginiához. A Kongresszus pedig ezt 1847-ben ezt meg is szavazta nekik.Washington D.C. nem keverendő össze Washington állammal. Ez utóbbi ÉNy-on van, a Csendes-óceán partján. D.C. nem része az 50 szövetségi államnak, hanem külön közigazgatási egység, az elnök lakhelye és a Kongresszus székhelye. Az itt élő emberekre (nincsenek sokan, amit nem is csodálunk), vonatkoznak a többi államra vonatkozó szabályok, azonban képviselőik tulajdonképpen nincsenek a Kongresszusban. Hogy is van ez? Úgy tűnik Washington D.C.-ben élni nem is olyan vidám dolog.
Összesen: 3 hozzászólás

11. Richmond VA
2007.03.17. 02:38
HétfőÚjabb hosszú út állt előttünk, hisz következő szállásunk Washington D.C. közvetlen közelében, Pentagon Cityben, Virginiában volt. Észak-Karolinán úgy suhantunk át, hogy szinte észre sem vettük. (Naná, hiszen végig aludtatok.-megj. anya) Anya és apa úgy érezte, mintha a Bakonyban járnánk: hegyek-völgyek és a fákon nem volt még levél. Nagyobb pihenőt Richmondban, Virginia állam fővárosában tartottunk. Ennyi öltönyös embert régen láttunk már. A közel 200.000 lakosú városról az a hír járja, hogy "itt a legjobb élni és dolgozni, egész Amerikában" A város valóban sok mindent kínál az itt élőknek: Alig 2 órára fekszik Washington D.C.-től, közel van az óceán, de közel vannak a hegyek is. Számos kiváló múzeum, színház, profi opera és ballett áll a szórakozni vágyók rendelkezésére. Egy buszmegálló közelében parkoltunk. Már éppen visszafelé sétáltunk az autóhoz, amikor bekattant nekem, hogy talán busszal kellene folytatni utunkat a továbbiakban. Eme gondolattól nem tudtam szabadulni és ennek folyományaként eszem ágában nem volt beszállni a kocsiba. A kettős szülői erőszaknak köszönhetően, félórás küzdelem sorén sikerült beszíjazniuk az ülésembe, melyből indulás után 5 perc alatt kiszabadítottam magam és az autópálya kellős közepén megpróbáltam kimászni a hátsó ablakom, miközben hisztérikusan követeltem az elmaradt buszozást. Anyám közben hátranyúlva próbálta fogni az egyik lábamat, miközben artikulálatlanul ordibált valamit, apám pedig az első lehetséges megállót kutatta a szemével, és azért fohászkodott nehogy hirtelen fékeznie kelljen. Pár perccel később egy gyorsétterem parkolójában, a testi fenyítéstől csak a népes számú nézőközönség és az mentett meg, hogy anyám nem kívánt a világ hírtelevízióinak főcímében szerepelni. Mindenesetre sikerült megértetnie velem, hogy jó lesz ha a továbbiakban (na ne napokban gondolkodjatok, mondjuk az elkövetkező órácskára) kicsit meghúzom magam.Ezek után kissé zilált állapotban, de szerencsésen érkeztünk meg Pentagon Citybeli szállásunkra, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük.
Összesen: 13 hozzászólás

10. Nagy utazás
2007.03.16. 03:01
Amerikai tartózkodásunk végén szerettünk volna még egy álomutazást tenni. Ez azonban a hivatali bürokrácia miatt meghiúsult. De volt B tervünk. Igaz sokkal messzebbnek, fárasztóbbnak ígérkezett, mint egy óceáni szigetecskén való láblógatás. De ugyanakkor telis-teli élménnyel és másfajta szépséggel. Anyura hárult az utazás megszervezése, apára a vezetés, ránk pedig, hogy tűrjük a csupán 1600 km-es autóutat. Azért nagy szerencse, hogy feltalálta valaki a hordozható DVD lejátszót, ezúton is köszönjük neki. Az indulást hajnali hét órára terveztük. Hogy miért csak háromnegyed 10-kor sikerült kikanyarodnunk a ház előtti parkolóból, annak több oka is van:Először is, a csodával határos módon sikerült 1 nap alatt eladnunk az összes bútorunkat. Hogy ez hogy függ össze az indulással? Az ebédlőgarnitúrát például este 9-kor vitték el, addig nem volt alvás, mert látnom kellett, hogy ki viszi el a "csüccsöt" (azaz az utolsó székünket). Aztán mivel a kanapét is elvitték így jóanyám is a földre kényszerült, és hát hogy is fogalmazzak, nem volt éppen üde és kipihent hajnalok hajnalán. Sőt mintha kicsit nehezen mozgott volna. Másodszor, itt ezen a hétvégén volt óraátállítás, tehát kapásból vesztettünk 1 órát.Igy utólag visszagondolva, nem is olyan rossz az a háromnegyed tizes indulás.Több kisebb pihenő után, az első megállónk Charlestonban (SC) volt. Charleston, Dél-Karolina Savannah-ja. Szép európai jellegű kisváros, francianegyeddel és rengeteg turistával.2 órás sétánk után elég nehezen másztunk vissza az autóba, hogy újabb 2 órát autózzunk tervezett szállásunkig. Este fél 10re már ott is voltunk. Ez akárhogy is számolom, alig 12 órás út!!!
Összesen: 9 hozzászólás

9. Kisnimródka időt kér
2007.03.15. 12:04
Kedves naplóm és Barátaink,Nagyon hiányoztok! Mi éppen gigantikus kirándulásunk kellős közepén tartunk, ezért a hosszú hallgatás. Bár megjegyzem, anya azt ígérte, hogy az autóút alatt szorgalmasan vezeti majd naplónkat, de máig nem írt egy sort sem. Azért a védelmében azt is el kell mondjam, hogy csak hébe-hóban vagyunk internetközelben, és egy-egy fárasztó nap után örülünk, ha ágyba dőlhetünk.Ezért időt kérünk, próbálunk jelentkezni és ha visszaértünk Gainesville-be, akkor meg is tudunk látogatunk Benneteket.Üdvözlet az Államok Fővárosából,Nimród, Noah és a család
Összesen: 5 hozzászólás

8. Az utolsó Disney nap
2007.03.10. 02:43
Hétfőn délután indultunk vissza Gainesville-be. Mivel legalább 5 és fél órás az út és amúgy is volt még 1 Disney belépőnk, ezért félúton megszálltunk és másnap Disney Worldben kezdtük a napot.Elsőnek felszálltunk a kisvonatra és úgy tűnt egész napunkat ezen fogjuk tölteni, mert nekem nem nagyon akaródzott leszállnom róla. A kalauzbácsitól még egy tiszteletbeli vendégkalauz jegyet is kaptam, mert látta szememben az elhivatottságot. Végül anyáék meggyőztek, hogy a vonat pihenni megy, így találkoztunk Mickey egérrel (akivel továbbra sem szimpatizálok-lásd tavaly februári bejegyzést), eljutottunk ebédelni és miközben igyekeztünk vissza a vonathoz, útba ejtettünk Micimackó játszóterét, hajóval körbementünk a "small world"-ön (itt a monoton zenétől és fényektől Noah álomba zuhant) és repültünk Peter Pannel is. Visszafelé a babakocsiban én is bólintottam egyet, de az autóban nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, sőt felismertem azt az autós pihenőt, ahol Orlandóba menet meg szoktunk állni és követeltem a "Nyonyót", ami mint kiderült a Donuts-ot jelenti (ez anya hibája, mert ő van annyira oda a Starbucks cafe latte-lekváros donuts kombinációtól -nesze neked, egészséges étkezés )Fürdésre már otthon is voltunk és mindketten mély álomba szenderültünk. ( A szülők nem. Ők ágy híjján a kanapén, illetve a földön aludtak )
Összesen: 11 hozzászólás

7. Tengerre fel!
2007.03.09. 02:17
Jelentem, elköltöztünk. Azaz helyesbítek, nem mi, hanem a dolgaink nagy része. 7 köbméter. Hogy gyűlt 2 év alatt össze ennyi? Hiszen csak 4 bőrönddel hagytuk el annak idején Magyarországot. Szombat helyett vasárnap vittük a dobozokat Ft. Lauderdale-be Dan bácsi segítségével. Innen indul a szállítóhajó, amin a csomagjaink kelnek útra az Óhaza felé Kellett is az extra nap, mert apa és anya szombat éjfélkor még dobozolt, bár anya már pénteken "látta a végét" Ft. Lauderdale-ben találkoztunk Hannah-ékkal is és mielőtt hétfőn visszaindultunk, egy kellemes napot töltöttünk együtt. Remélem el tudnak még jönni Gainesville-be, hogy elbúcsúzhassunk.
Összesen: 12 hozzászólás

6. Noah 7 hónapos
2007.03.04. 16:41
Mi is történt az 1 hónap alatt, azon kívül, hogy egy szempillantás alatt elrohant? Anya szerint életveszély vagyok. Tegnap is egy pillanat alatt belekapaszkodtam az állólámpába, ami természetesen velem együtt feldőlt és a körte egy nagy pukkanással kiadta lelkét. Úgy meglepődtem, hogy még bőgni is elfelejtettem.Nemcsak, hogy minden mellett felállok, hanem lépegetni is próbálok.Valentin nap óta két foggal büszkélkedem, amivel a következő ételeket fogyasztom:-mindenek előtt anyatej (ilyenkor harapás tilos!)-almapüré-édesburgonyapüré-édesborsópüré-répapüré-banánpüré (ezt még csak 1x kaptam)-rizsgabonapehelyAki kérdez, annak csak annyit mondok: "Hej Te!"
Összesen: 18 hozzászólás

5. Öreg, öreg, de legalább ki volt fizetve :-)
2007.03.04. 12:17 (Módosítva: 2007.03.04. 12:20)
Búcsút vettünk kis Hondáktól is. Örömünkre és szerencsénkre egy magyar hölgy vette meg-Szilvia-, aki nemrég érkezett Gainesville-be. Gyógytornászként dolgozik (itt ez elég ismeretlen terület , szóval állás nélküli gyógytornászok irány Amerika! ), és minimum októberig marad. Egyik szemünk sír, hiszen mégis ez volt az első autó, ami teljes mértékben családunk tulajdona volt.Másik szemünk nevet, hiszen az üzlet könnyen és gyorsan lezajlott, továbbá így van elég pénzünk menedzselni búcsúkirándulásunkat. Apa délután találkozott Szilviával, aláírta a nyomtatványt, átvette a pénzt, leszerelte a rendszámot, leadta a rendszámot, aláírt egy papírt és kész. Az egész adásvétel rendszámleadással együtt nem volt több 10 percnél. Érdekesség, hogy a rendszám nem az autóhoz, hanem személyhez kötődik. Ha vettünk volna egy másik autót, akkor a rendszámtáblánkat rászereltük volna és ennyi. Igy azonban kérnünk kellett, hogy vonják ki a rendszámot a forgalomból. Még egy kis pénz is jár vissza, hiszen itt az autókra évente regisztációs díjat kell fizetni, melynek esedékessége a rendszám tulajdonosának születési hónapjához kötődik. Mivel apa februári születésű, ezért az idei díjat már befizettük. Az azonban nagy igazságtalanság lenne (ezt csak nagyon halkan jegyezzük meg), ha egy egész éves díjat ki kellene fizetni egy olyan rendszámért, ami összesen 1 hónapot volt még forgalomban. Az autóbiztosítást is napra pontosan addig fizettük, amíg az autó a mi tulajdonunkban volt. Nem így a tisztességes?
Összesen: 11 hozzászólás

4. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:53
Kis barátaim is készültek ajándékkal: saját mancsnyomukkal ellátott mű készült a tiszteletemre, "Hiányozni fogsz Nimród" felirattal. Ms Christine pedig megsúgta anyunak, hogy ma dupla adag csokis kekszet kaptam, mert mindenkinek kedvenckéje voltam. Még az igazgatónénitől is kaptam ajándékot, úgy ám! Amikor délután átadtam az én ajándékaimat, kicsit elszomorodtam (bevallom majdnem eltört a mécses, meg az orrom, ugyanis az utolsó napon sikerült még egy harci sebesülést szereznem ), vígasztal azonban a tudat, hogy otthon már van helyem egy szuper bölcsiben és várnak leendő barátaim. Malachia, Skylr, Nabre, Damain, Melvin, Kelsey, Asthon, Johtnan, Antonnieya, Alexandre, Cristalyn, Ms Anya, Ms Christine-Ti is hiányozni fogtok!
Összesen: 6 hozzászólás

3. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:51 (Módosítva: 2007.03.03. 14:52)
PéntekMintha az időjárás is érezte volna, hogy szomorú nap a mai: esőre ébredtünk. Azért nagy lelkesen felöltöztem, nem igazán fogtam fel, hogy ez lesz az utolsó napom a Kindercare-ben (Ez ugyanis a bölcsim becsületes neve. www.kindercare.com ). Anya ugyan mondogatta már, még ajándékot is készítettünk a gondozónéniknek, de jobb nem tudomást venni az ilyen szomorú dolgokról.
Összesen: 7 hozzászólás

2. Apa utolsó floridai munkanapja
2007.03.02. 14:30
CsütörtökApa ma ment be utoljára az Egyetemre dolgozni. Ezt pontosan úgy kell érteni, hogy ma ment be utoljára. A dolgozni azért maradt...itthonra. Hogy szó ne érje a ház elejét, most éppen nem dolgozik hanem gőzerővel segít anyának a dobozolásban. Szombaton költözés!!!
Összesen: 9 hozzászólás

1. Viszlát Anastasia!
2007.03.01. 20:22 (Módosítva: 2007.03.01. 20:25)
VasárnapElköszöntünk az Anastasia Nemzeti Parktól. Ide jártunk strandolni. Bár nem sütött hétágra a nap, de kellemesen meleg volt. Noah-t is bevezettük a homokszitálás rejtelmeibe. Tudom, hogy februárban azért mégsem kellene fürödni az óceánban meg ilyenek, de mégsem úsztam meg komplett ruhacsere nélkül. Hogy is gondolták az ősök, hogy ott az a nagy víz és én nem próbálom ki egy ici-picit?! Viszlát Anastasia! Tényleg hiányozni fogsz!