Számvetés II.

Akkor lássuk az én számvetésemet:
A 2008-as év
-legnagyobb öröme: amikor megtudtuk, hogy új élet költözött a szívem alá
-legnagyobb bánata: Dédipapa hirtelen halála
-legmegdöbbentőbb dolga: Noah beszédfejlődése
-legnagyobb projektje: a fiúkat egy szobába tenni
-legváratlanabb eredménye: Nimród egyik napról a másikra hajlandó volt a nagydolgát is az arra rendeltetett helyen végezni
-legfárasztóbb időszaka: a nyár
-legjobb kikapcsolódása: 3 nap Alsópáhokon
-legnagyobb döbbenete: az egészségügyi ellátás színvonalbeli különbségei az országon belül
-legokosabb tanácsa, amit megfogadtam: szigorú háztartási napló vezetése (bevételek és kiadások könyvelése)
-legpraktikusabb dolga: a mobilpékség bevezetése a Községben = minden reggel 7.10-kor friss pékáru a kapuban
-legnagyobb elmaradása: még mindig nincs minden a helyén, pedig másfél éve itt lakunk már
-fogadalma az új évre: nincs ilyen, így nem csalódom magamban :-)
Viszont ha kérni lehetne, akkor egészséget kérnék és azt, hogy családtagjaink száma a következő esztendőben kizárólag növekedjék.


Ezúton kívánok minden erre járónak :

Békés, Boldog Új Esztendőt!

Számvetés I

Olvasgatom a tavalyi történéseket, nézegetem a fényképeket és gondolatban számvetést készítek. A 2008-as év Nimród óvodába adásával indult, így gondoltam készítek vele egy rövid interjút:
-Nimród, 1 éve ilyentájt kezdtél óvodába járni. Szeretnék beszélgetni veled és leírni amit mondasz.
-Jó.
-Mi a jeled?
-Vonat.
-Ki az oviban a legjobb barátod?
-Ám a Henrik.
-Ki a kedvenc óvónénid?
-Zsuzsa néni.
-Mit szeretsz legjobban csinálni az oviban?
-Enni……és játszani.
-Mi a kedvenc játékod?
-A kocsik és az építés.
-Kedvenc versed, meséd, amit az oviban hallottál?
-A csillagok az égen járnak. (…Ha vki tudja ez mi, ossza meg velünk az infot plíz- megj. a szerkesztő)
-Kedvenc éneked?
-Kis karácsony, nagy karácsony
- Itthon mivel szeretsz a legjobban játszani?
-A McQueen autóval és Mack kamionnal
-Melyik a kedvenc könyved?
-A nézegetős (az olyan könyv, amit nézegetni lehet-megj. a szerkesztő).
-Kedvenc filmed?
-Thomas.
-Kedvenc színed?
-Zöld.
-Kedvenc ennivalód?
-Virsli.
-Innivalód?
-Epöldzsuszi.(almalé-megj. a szerkesztő)
-Kedvenc sütid?
-A kakaós.
Sajnos az interjút nem tudtuk tovább folytatni, mivel a riportalanyomnak halaszthatatlan teendői akadtak. Ezért innen:
-Köszi kisfiam. :-)

Eleven gyerekek

Szerettem volna összeütni egy kis tojáskrémet. Ehhez megfőztem, majd gondosan megpucoltam 7 tojást. A tojásokkal teli tálat 2 nyugodtnak tűnő kiskorú jelenlétében a konyhaasztalon hagytam, majd mivel pocak kicsit feszült, felmentem az emeletre lepihenni pár percre. Párom méltatlankodására eszméltem, mire lementem. A látványt különösebb nem részletezném, csak 3 szóban: szőnyegbombázás a konyhában. Az értelmi szerző persze a pelenkás kiskorú, de a nagyobbat sem kellett félteni.
Az agyamat persze azonnal elöntötte valami lila szutyok-képzeljetek el egy kívánós kismamát, aki elől elveszik a megkívánt kaját. Arra, hogy nagyon ordíthattam, abból következtetek, hogy még mindig baromira fáj a torkom. Mivel az asztal alól kandikáló elkövetők a megbánás semmi jelét nem mutatták, sőt a képembe röhögtek, így kénytelen voltam testi fenyítést (=pelenka- és nadrág porolást ) illetve kényszermunkát (= tojásmiszlikek padlóról való felszedése, söprés, felmosás) is alkalmazni. Ezen intézkedések sem hoztak eredményt, sőt képesek voltak összeveszni azon, hogy kinek jobb a felmosási technikája. :-o
További büntetésként így elmaradt a pancsi, és az esti mese is. Lefekvés előtt azért némi apai nyomásra becsúszott egy „bocsánat, hogy elrontottuk a vacsorád”. Azt továbbra sem sikerült megfejtenem, vajon eljutott-e az agyukig, hogy az ételt nem dobáljuk és a főtt tojás nem helyettesíti a hógolyót, és..és…és…etc. :-o
Persze utólag már csak csöndben röhögünk apjukkal az egészen, de akkor is irgumburgum.

Kiskarácsony, nagykarácsony

A karácsonyi hetet Alma szülinapjával indítottuk hétfőn. Az első ott töltött félórában Öcsi bemutatott egy szalto mortale-t a kanapéról, ami enyhén sokkolta a háziakat- jah kérem nem a Szabó gyerekekkel éldegélnek egy fedél alatt. Mindenesetre az eset arra jó volt, hogy Öcsi a fennmaradói időt viszonylagos nyugiban töltötte. Nimród is jól érezte magát a 11 fős gyerektársaságban, sőt még műsorszámot (csujjogatós a haj de jó az a jó dallamára) is bemutattak a nagyérdeműnek.
Kedden rájöttem, hogy a karácsonyi süssünk-főzzünk, takarítsunk című őrületet végképp elbuktam. Annyiban szerencsés helyzetben voltam, hogy biztosra vettem, a nagymamák nem fogják hagyni, hogy finomság nélkül maradjunk az ünnepekben.
Az éj leple alatt az Angyalkák odavarázsolták a karácsonyfát és az ajándékokat a nappaliba.
24-én negyed 6-kor ébredt Nimród és visszaaalvásról már hallani sem akart. Apa „csingilézett” (by Nimród) és szabad volt az út. A fa alatt a gyerekek éppen azt találták, amit szerettek volna (hajó cápával és baba szopiztatóval), így volt nagy öröm. Noah-t a karácsonyfa teljesen elbűvölte. Bármerre mentünk ezután, fontosnak tartotta mindenkivel közölni, hogy „nekünk is van karácsony”.

Ebédre Joli mamáékhoz voltunk hivatalosak, ahol – tekintettel a kiterjedt rokonságra-a gyerekek újabb ajándékhalmokkal gazdagodtak.

Szentestét Agyiéknál töltöttük és a srácok annyira fel voltak dobva, hogy féltem ebből alvás egyhamar nem lesz; végül a szokásos időben kidőltek, így mi is tudtunk kicsit lazítani. Annak örültünk, hogy az idei karácsony nem a játékdömpingről szólt. Örültünk az együtt töltött időnek, a másik örömének és hogy a fiúk értelmes és változatos ajándékokat kaptak a ruhától, a kirakón át a könyvig.

Másnap ebédre megérkeztek az unokatesók is, folytatódhatott az örömködés.

Délután indultunk haza, az autóban rögtön beájultak. Szép volt az idei karácsony, jó volt hogy a tágabb családdal tölthettük, de hazaérve azért megállapítottuk tényleg igaz a mondás:
„Mindenhol jó, de legjobb otthon”. :-)

Falukarácsony

Minden évszaknak megvan a maga varázsa. Tavasszal virágoznak a mandulafák, egész nyáron nyaralás, ősszel borvidék és a télnek is megvan a maga meghitt bája ebben a kis községben.
Ennek egyik megnyilvánulása a Falukarácsony a helyi „Forum Romanum”-on, azaz a Csonkatoronynál.
Karácsonyi ajándékbögrével felszerelkezve, forralt bort vagy éppen meleg teát kortyolgatva, pogácsát és mézeskalácsot majszolva nézni a gyermekek karácsonyi műsorát, utána jót beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel, egy pillanatra megállni a felállított Betlehemnél egy percre elgondolkodni azon mit is jelent számunkra ez az ünnep….a karácsony csodája. Boldog vagyok, hogy itt élhetek.

Ezúton szeretnénk minden kedves Barátunknak, ismerős és ismeretlen Olvasónknak meghitt, szeretetteljes,

Áldott Karácsonyt kívánni!

Sok

minden történt az elmúlt majd’ 2 hétben.
Természetesen bealudtam a várakozásba, de szerencsére férjecském felébresztett, így nem maradtak üresek a kiscsizmák. Nimródot érzékenyen érintette a tény, hogy virgácsot is kaptak (pedig csak egy icike-picike jelképes virgácsocska volt), nehezen tudott napirendre térni felette. Ismét megállapítottuk, hogy gyermekeink amíg csokit látnak, addig eszik; így gondolatban vállon is veregettük magunkat, hogy egy kis Kinder mikulást leszámítva, csokihegyek helyett mandarinnal és almával töltöttük meg a csomagokat. A Mikulás természetesen meghozta a hőn áhított mini dinocsontvázat is és kaptak 1-1 bálnafigurát (cápát nem találtunk akkorra), amihez egy hajót is rendeltek az Angyalkától.

Másnap Ajkán mikulásoztunk a nagyszülőknél, délután még a templomi játszóházba is eljutottunk, ahol a gyerekek nagyon pofás angyalkákat készítettek. A háromgyerekes lelkészházaspár megkönyebbülten állapította meg, hogy végre-végre nem az ő gyermekeik voltak a legélénkebbek. Ha-ha.

Másnap átestem a „terheléses cukor” nevezetű borzalmas vérvételen és ami csodaszámba meg- NEM hánytam ki. Ezügyben szerencsére minden rendben, viszont nagyon vérszegény vagyok és e tudattól rögtön fáradtabbnak és gyengébbnek kezdtem érezni magam- az a fránya pszichológia ugyebár. Azóta nyomom az extravasat, lassan ájronvumen lesz belőlem, de tényleg mintha jobban bírnám a terhelést.

Olyannyira, hogy múlt szombaton elő is szedtük a karácsonyi dekorációkat, a dekorálás azonban elmaradt. Történt ugyanis, hogy a girlandok között nyúlkálva egyszer csak a kezem mellett felröppent egy dög nagy darázs… majd kisvártatva mégegy. Persze menekülőre fogtuk. Apa hősiesen irtott, majd megint irtott. Még 3-mat kinyírt, mielőtt az egész dekorációspakkott kivágtuk volna a teraszra, remélve hogy a darazsak visszahibernálódnak (a karácsonyi cuccok a padláson voltak és úgy tűnik a darazsak úgy gondolták ott vészelik át a telet.). Vasárnap délelőttünk egy része azzal telt, hogy csöpögő esőben, a hideg teraszon, az ezernyi karácsonyi bizbaszt díszt egyesével darázstalanítottuk. Kinek lett volna kedve ezek után még dísziteni is?

Mára már némileg javult az összkép, a karácsonyi zoknik a kályha fölött fityegnek és áll a minifenyő is a konyhában.

Luca napkor adventi játszóházban voltunk Palóznakon, ahol a gyerekek klassz kis üdvözlőkártyákat gyártottak, ajtódíszt készítettek és nesze neked gazdasági válság –búzát is ültettünk, bár kikelése karácsonyig kétséges, nem öntözzük túl szorgalmasan ugyanis.

Ma megvolt az ovikarácsony. Mikor Nimródért mentem kijelentette, hogy „ de mami nem is volt itt karácsony”, mire az ovónők kishíjján szívszélhüdést kaptak és próbálták a gyereket faggattni, hogy de mégis hát mire számított, hisz volt csini ruha, eszem-iszom, miegymás. Nimród persze daffke nem szólt egy mukkot sem többet, bár látszólag nem érintette érzékenyen a dolog.

Holnap Falukarácsony- azonban ez már egy másik történet lesz.

Mikulásváró

Egész hetünk a Mikulásvárás jegyében telt. Reggelenként gondosan nyitogatjuk az adventi csokinaptárat, a gyerekek mikulásost játszanak, verselnek, énekelgetnek. Nimródka erősen gondolkodik, hogy vajon hogyan kerül bele a csizmába az ajándék. Hogyan tud bejönni a kéményen Mikulás, ha közben fűtünk, illetve ha éjjel jön, amikor már kihűlt a kályha, akkor koszos lesz az ajándék. Egyik reggel pedig a hintaszarvasán, Mikulássapkában osztogatta nekünk az „ajándékokat”.
Csütörtökön Noah-val a veszprémi torna klub mikulásünnepségén jártunk, ahol Nonci, bár kissé megilletődve, de bátran odament Mikuláshoz és átvette a „fitnessmikuláscsomag”-ot = banánt és labdát.

Ma pedig az óvodában ünnepeltek. Nimród megígértette velem, hogy ebéd után elhozom. Teli mikuláscsomagját azért négyen sikerült elpusztítanunk. Szerencse, hogy Nimród abszolút nem irígy, így mindenkinek jutott bőségesen a javakból.
A csizmákat ma este elhelyeztük, az alsó szinten a nappali ablakában. Érdekes módon a gyerkőcök ma hamar ágyba bújtak, bár tudom, hogy Nimri még éberen fülel, így kivárok. Csak nehogy én aludjak el előbb.
Este, lefekvés előtt Nimród még előadta az óvodában tanult éneket. (Ma kb. 67.825 X hallottuk)

Gyengébbek kedvéért a szöveg:

Miklós püspök egykor régen,
segített a szegény népen,
Őt dícsérje koldus árva,
emlékezzünk jóságára.

Minek nevezzelek?

Mindenkinek van valami „kísértete”, az enyém a palacsintasütés-többek között. Aztán tegnap Orsinál olvastam, hogy neki sikerült legyőznie a démonját, rájött a titokra.
Fú mondom, ez klassz- én is meg tudom csinálni, pláne mivel a „pancsinta” Noah egyik kedvence.
A recept, amely alapján készítettem anyukámtól származik, neki ugyanezekkel az összetevőkkel, ugyanezzel a serpenyővel, ugyanezen a tűzhelyen sikerült.
Lássuk:
15 evőkanál liszt,
5 ek kristálycukor,
2 tojás,
pici só
Tejjel simára keverem, aztán szénsavas vízzel palacsintatészta sűrűségűre higítom.
Na ezzel az utolsó ponttal lehet a baj: az úgynevezett palacsintatészta sűrűséggel.

Orsi azt írja, hogy neki eddig valószínű azért szakadtak szét a palacsintái, mert túl sűrű volt a tészta- ergo ha szakad higítom, aztán egyszer csak sikerül-gondoltam én.
Szakadt, higít, szakadt higít, szakadt, higít…etc
Az utolsó próbálkozásomat látva Noah gyanakodva megkérdezte- Mi ez? Pancsinta?
Hát igen- jó kérdés. Az utolsó túlhigított példány ugyanis már nem hasonlított semmire. Illetve ha oldalra fordítom a fejem és úgy nézem, akkor talán egy csomósra sikeredett krumplifőzelékre.
Na, ki jön hozzánk ebédelni?

Ha van vmi tuti kis tippetek, hogy hogyan tudnám elkészíteni a tökéletes állagú, nem szakadt palacsintát-kérlek ne tartsátok titokban!
Ilyet szeretnék:

Az egy hétig tartó ünneplés képekben

Happy Thanksgiving!

Dear Elsie, Dan, Hannah, Elsa, Jim, Ruth, Sarah, Hendrik, Alan, Leilani, Tatiana, Joe, Christopher, Diego...and all

Happy Thanksgiving!

Neve még nincs, de a neme már 100% :-)

4

Nimródunk ma 4 éves! Tegnap Agyiéknál ünnepeltünk, ma az oviban köszöntik, hétvégén az ovis barátait várjuk.

Isten éltessen Nagyfiú!

Kisfarkas

Emlékszem, hogy tipródtam annak idején Nimród szobájának dekorálásával. Ott volt a hatalmas szoba, végtelen fehér falak, 1 kiságy, kézügyesség 0 és nem találtam semmi „boltit”, egy enyhén rózsaszínes Micimackó posztertől eltekintve, amivel feldobhattam volna.
Emlékszem, hogy örültem, amikor Gainesville-ben egy Art Show-n rátaláltam Mike Segal képeire. (Még a blogban is beszámoltam róla akkor) Igaz csak az ici-pici méretűekre volt pénzünk, de mai napig megvannak és ma már Noah is előszeretettel nézegeti rajta a sirályokat, hajókat, kutyust, cicust és pillangót.
Akkor nagyon sajnáltam, hogy nem telik nagyobbra, többre.
És akkor itt, nem messze az otthonunktól rátaláltam a magyar „Mike Segalra” ( http://www.kisfarkas.hu/ ) , annyi különbséggel, hogy szebb, részletgazdagabb, Magyarországra jellemzőbb és megfizethetőek a képei. Tudom, hogy tetszeni fog a srácoknak ha „fantáziát” kapnak tőlünk ajándékba. Már csak az a kérdés, hogy a juhász, az erdő, a tanya vagy a tenger legyen…

Spenót

Valami ösztönös idegenkedés van sok emberben a spenóttól. Bennem is. Akkor vajon mi a rákért csusszant be a kosaramba egy doboz parajpüré? Tuti ez is valami várandós dolog, ugyanis ott és akkor ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megegyek egy tál parajpürét.
Hangsúlyoznám ott és akkor. Itthon azonban már gyanúsan nézegettem a 450g-os dobozkát. Hogy a csudában leszek képes megenni fél kiló spenótot? Én, aki nem is szeretem. Internetes segítséget kértem, és jöttek is jobbnál jobbnak tűnő receptek, azonban mindegyikhez leveles parajt kellett volna használnom, nekem meg pürém van. Vagyis csak volt.
Akkor szörfözzünk kicsit a hálón, csak találok valami épkézláb receptet.
És lőn!
Ma megalkottam ezt:

Noah első reakciója az volt: „ződ”, de aztán csak belapátolta. Komolyan mondom nem is lett olyan gáz. „Ződnek” tényleg „ződ”, de tejföllel szerintem egész jó lett. Hátra van azonban még apa, aki ma délután jön haza és ez lenne neki az estebéd. Remélem nem vág ki nokedlistul az éjszakába.

Közkinccsé teszem az elkészítési módját, hasonlóan elvetemült, hormonzavaros, folsavra vágyó kismamák számára:
1 mirelit spenótpüré (450g)
3 tojás
só
liszt, amennyit fölvesz
én tettem bele foghagymagranulátumot is

Összekever, forró vízbe szaggat, kiszed, tejfőlt rak rá (jó sok tejfölt) és

KÉSZ.

ÁÁÁlmos vagyok

Azokon az éjszakákon, mikor apa dolgozik és nincs itthon, a gyerekek borzalmasan rosszul alszanak. Én persze minden nyüsszenésre, forgásra, neszre felébredek. Visszaaludni meg nehezen tudok, pláne ha Babika is felébred. Ma éjjel sikerült darabokban kemény 4 órát aludnom.

Babika-lak

Végre elkészült az első foto az immáron 23 hetes Babika-lakról. (Remélem az új elemtöltőnknek köszönhetően több saját képpel jöhetek majd.)
Hétfőn voltunk orvosnál, minden rendben- a doktornő úgy fogalmazott: „mint a nagykönyvben”. Ultrahangra talán eljutunk még ebben a hónapban és remélem megtudjuk végre tutit-nem akarom, hogy identitászavaros legyen a gyerek, ugyanis én folyamatosan kislányként gondolok rá. :-) Mozgása, mint a fiúké- egy percre meg nem áll –lehet mégis kissrác?- és múlt hét óta kívülről is lehet látni a hadműveleteit.

A fejem látványától, most megkímélnélek Benneteket. :-) (Kicsit kialvatlan a bucim)

Kalóznap (by Nimród)

Valójában Palóznak, azaz a szomszéd falu, ahol vasárnap Márton napi libasütést és újbor mustrát tartottak a tájházban. Nimród végül kalózok helyett megelégedett a jópofa faragott tökök látványával és a játszóházban készített, mára már félvak és félcsőrű libával.
Mivel megtudtuk, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”, ezért ma libazsíroskenyérrel "ünnepeltünk".

Isten éltessen minden Mártont és Martint!

7 titkok

Több helyről érkezett a felkérés, hogy osszak meg 7 dolgot magamról.
Ime:

1. Pontos vagyok.

2. Kiakaszt ha mások feleslegesen rabolják az időmet, aminek úgyis híjján vagyok. (15 percnél többet senkire nem várok, de akkor már nagyon ideges tudok lenni- lásd 1.pont)


3. Nem szeretem a hideget. (Kivéve a jégkrémet. :-) )


4. Középiskolás korom óta, egy terheléses cukorvizsgálat folyományaként nem bírom meginni az édesített dolgokat (tea,kávé), bajban is lesznek velem pár hét múlva.


5. Nagyon szeretem a kelt tésztát (nagyikám szalagosfánkja-nyami)


6. Egyenlőre csak automata váltós kocsit tudok vezetni-olyanunk meg nincs.


7. Discalculiám van (fejben nagyon nehezen számolok), viszont jól választottam párt (férjem mat-fiz szakon végzett). :-)))

Továbbadva a labda mindazoknak azik még nem játszottak és szeretnének.

Vércsoport

Általában az apróbb gyerekbetegségeken nem izgatom magam (=nem rohangálok az orvoshoz és nem kezdek el minden vacakra antibiotikumot nyomatni), de az utóbbi napok-hetek eseményei úgy tűnik felülírták józan ítélőképességemet, így Noah-nak (némi hányás, hamenés, orrvérzés) kértem egy vérképet, meg egy vércsoportmeghatározást is, merő kíváncsiságból.
Kisfiunknak természetesen kutya baja, annyi a vasa, hogy majd szét veti (jó lenne tudni a titkát, mert az én vashiányomat orvoslhatnám vele) és a vércsoportja megegyezik enyémmel. :-)
(szemben Nimróddal, aki kettőnkből van összegyurmázva vércsoportilag-is)

Napok óta

Botond, nyugodj békében !

Tudom, hogy csodának kellett volna történnie, mégis annyira hittem benne, hogy megtörténhet.
Anyaként és kismamaként nagyon megvisel.

Merjünk nagyot álmodni

A játékra való felhívást Nucától kaptam (valaki meg tudja mondani, hogy kell azt csinálni, hogy a névre kattintva elérhető legyen a blogcím?- ami egyébként kansas.freeeblog.hu)
Szóval a játék lényege: Fogalmazzd meg magadban, majd vessd "papírra" mit szeretnél csinálni 1,2 illetve 3 év múlva ilyenkor.

Na lássuk:

2009.október 29.

Csodálatos őszi idő van. Mivel a Világ országai egységesen megállapodtak, hogy az óraátállítás egy baromság és nem csak cikkeznek annak felesleges voltáról, hanem tesznek is valamit, így mindannyian kipihentek vagyunk, biológiai óránk rendben, love and peace. Az oviban kitört az őszi szünet, így itthon vagyunk mind az öten, mivel apa is tudott szabit kivenni.
Délután sétálni megyünk: a gesztenyefák tövében találunk még pár szem gesztenyét, ezeket a fiúk a zsebükbe tömik. Akarnak adni Lencsibabának is, de az egyből a szájába próbálja tuszkolni azt, így elkobozzuk. A lófuttatóhoz érve a fiúk, mint az őrül rohannak le a domboldalon, Lencsi apán lóg a kenguruban és kacagva nézi őket. Aztán szedünk egy kis csipkebogyót, hazafelé vesszük az irányt, déléutánra várjuk a nagyszülőket.

2010. október 29.

Szépen és nyugodtan teltek az ünnepek, ebben az évben senki nem tüntetett semmiért. Az emberek elégedettek az új kormánnyal és újra van jövőkép.
A fiúk szeretik az óvodát, bár most éppen őszi szünet van. Lencsi ügyesen elsajátította a futás és beszéd tudományát, azóta egy perc nyugtunk sincs. Tervezzük Nimród szülinapját és mivel következő évben iskolát kezd, felmerül bennünk, hogy kellene még egy kis autó, a három gyerek, egy időpontban három helyen c. projekt kivitelezéséhez.

2011. október 29.

Ismét őszi szünet. Nimród szereti az iskolát és rém büszke arra, hogy ő már nagyfiú. Noah-nak hiányzik Nimród az oviból, de szerencsére vannak barátai. Közösen járnak úszni Nimróddal és délutánonként nagyokat játszanak. Lencsi is bölcsis már, igaz, csak napi 4 órában, mivel a gyes mellett, így is sikerült elhelyezkednem. A munkahelyek felismerték, hogy a kisgyermekes nők is jó munkaerők és akár napi 4-6 órában is képesek ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint amit korábban 8 órában vártak el tőlük.
Apa szabin van, de pörög ezerrel: új projektek indultak, a magyar tudományos élet felszálló ágban. Van elég pénz a kutatásra, konferenciákra, az intézetet felújították, a 60-as évekből visszamaradt irodabútorokat újakra cserélték. Új munkaeszközök érkeztek, végre nem a saját otthoni számítógépét kell használnia, ha érdemi munkát szeretne végezni.
Vettünk egy kis autót a másik mellé, így mindenki eljut munkába, különórára, vásárolni…stb.
Az ország felvirágzóban: újra becsülete van a munkának, amit emberhez és megélhetéshez méltó bérrel honorálnak (a közszférában is!), becsülete van a tudásnak, a családnak. Az emberek szívesen házasodnak, vállalnak több gyereket. A meddőség problémáját megoldották, így ez a meddő párok esetén sem lehet akadály.

Nagyot álmodtam? Igen, tudom. Pedig olyan szép lenne!

És Te miről álmodsz kedves Mónika, Ildikó, Judit, Hangyakutya (of course in english), Bogáranyu, Ákombákomanyu, MarciPalkóanyu, Esztibencianyu, Samubabaanyu, Csibike és többiek?

Ha van kedvetek játszatok velünk!

Hepi

Na és akkor, amikor belesüppedek a depibe, jön Nimród és a következőket mondja abszolút komoly pofával:
-Mami kitaláltam milyen tortát szeretnék szülinapomra. Légyszíves mondd meg Agyinak, hogy kakatortát akarok, de olyan kakatorta legyen, amin ehető kaka van.
(Ha nem tudnám, hogy a 4 év körüli gyerekeknél a kaka-pisi-puki kombó minimum napi 100szori emlegetése normális jelenség, tuti helyből szíven döföm magam)

Depi

Nem, nem a gazdasági válság vagy mi miatt. Mivel egyáltalán semmiféle tévéműsort nem nézünk, így bár tudomással bírunk a létezéséről (a rosszhír bárhol megtalál), felmértük a családi kasszára váró következményeket (még egy lyuk a nadrágszíjjon), de ennyi.

Mitől depizek hát? A konkrét okot nem tudom, lehet valami hormonális vacak.

Először, is itt van a 19. heti várva várt ultrahang: kisfiú vagy kislány? Azok közé tartozunk, akik igenis szeretnék tudni a tutit. Szeretnénk névvel rendelkező gyermekként gondolni rá, beszélgetni Vele. Míg a fiúk annakidején bőszen mutogatták magukat, Babika szemérmesen felhúzva tartotta a lábait-végig. Persze mondtak valamit, de nekem a bizonyosság lenne jó.

Másodszor. újra itt az álomkór, így a társas érintkezésnek (kicsit apával is lenni, internetezni…stb) lőttek. Emailekre való válaszolásban másfél hónapos elmaradásom van! Gyerekekkel 8kor bealszom, de az éjszakai ébredéseknek és „ a másfél óráig nem bírok visszaaludninak” köszönhetően mégsem vagyok kipihent.

Harmadszor, egyik blogos anyuka kisfiának súlyos betegsége is nagyon nyomja lelkemet, kérem aki teheti imádkozzon értük (www.picibaba.freeblog.hu)

Negyedszer, fogalmam sincs, de remélem elmúlik hamar.

Noahszáj(ak)

Ébredés utáni beszélgetésfoszlányok a gyerekszobából:
-Noah ne köpködj!
-De
-Nem szabad!
-Nem babad?
-Nem, mert butaság.
-Jaaaaaaaaa

Fürdőkádból kiabál Nimród:
-Apa, hapciztam.
-Egészségedre- mondja apa.
Erre Noah is rákezdi:
-Hapciztam!
Majd bizonytalanul megkérdezi Nimródot:
-Bio hapciztam?
-Nem, nem hapciztál.
-Ja, ….jó.


Találtak egy gilisztát. Addig-addig böködték, mígnem a giliszta egyszer csak nem mozgott tovább.
Noah:
-Nem megy. Ejjomjott az ejem. (elromlott az elem)

A gyerekek általában papának és maminak szólítanak bennünket. Jó barátunk Karcsi tata tanítgatta őket, hogy mondják csak, hogy „édesapám” és „édesanyám”, mert nincs a Világon még egy olyan nyelv, mint a magyar, ahol ilyen szépen lehet szólítani a szüleinket. A gyerekek nem mutattak erre nagy hajlandóságot, illetve Nimród közölte, hogy „van olyan is, hogy édestestvér” és körülbelül ennyiben is maradtak.
Minap Noah meglátta apát az ablakon és csak kicsúszott a száján: „ídesapa”, majd rámnézett, kicsit gondolkodott és közölte:
„ídesmami”


Kitaláltam, hogy dióhéjszín eltüntetés címszóval, az érettségi találkozóra, szép sötétre festem a körmeimet.
Noah meglátta, lemerevedett, majd közölte:
-Mami koszos a kezed.

15

15 óra múlva, 15 éves érettségi találkozó-durva. Hogy ment el ilyen hamar 15 év?

Összegeztem: 1 házasság, 2 és fél gyerek, 2 diploma, 7 munkahely, 6 költözés, 2 ország, 4 otthon….
Rendben, nem unatkoztam- de akkor is 15????

És a szokásos női nyavalygás: Nincs egy göncöm, amit felvegyek-mondjuk, így az 5. hónap tájékán, ez most tényleg így van. A hajam egy vicc, és nem bírom leszedni a kezemről azt a barna izét, ahol a dióhéj befogta. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Lássuk Bobóországot!

Ha a gyerekeken múlna, már csomagolnának, irány vissza! De mivel a piszkos anyagiakon, azt mondom talán. Bár lelkiismeretesen kitöltöttem a szálloda kérdőívét, mellyel lehet nyeri 2 éjszakát, de mivel még sosem nyertem semmit, ez felejtős. I think.

És, hogy milyen kicsi a Világ!

(Tudom, hogy és-sel nem kezdünk mondatot- de miért is nem? És ha nem, akkor hogyan? :-))

Első nap reggelinél felismertem egy kislányt. Pontosan úgy nézett ki, mint Liza, akinek anyukája régen szintén a babaszobán vezetgette naplóját. Nyertem, tényleg ő volt! A gyerkőcök remekül kijöttek egymással, ezért a további napokat kvázi közösen töltöttük.

Aztán itthon:
Gyerekek mesélnek Bobóországról Agyinak.
Noah:
„Én féjtem Bobótól. (vizilónak beöltözött ember- a hotel jelképe) Bobó buta. Mondtam neki, menj el! (tényleg mondta)
Nimród:
„Én azért nem mentem oda Bobóhoz, mert nem tetszett a ruhája. Van neki más ruhája? (Passz. :-))

Védőnőnél

Mérlegelés is volt. A svédasztalos reggeli és vacsora megtette hatását. Holnaptól répa és hungarocell kenyér.

Halihó

Megérkeztük. Beszámoló és képek majd jönnek, de jelenleg pihenjük lazulósnak szánt aktív hétvégénk "fáradalmait".

Ízelítőnek egy kis múvi:

Hétvégére

Nyaralni mentünk!

Yeehaaw!

Mással is előfordult már,

hogy kistraktorral vitték haza az oviból?

Utána azért Öcsit is megtraktoroztattuk "kojbe-kojbe". :-)

Madárijesztő Fesztivál

A novemberi időjárás miatt majdnam kihagytuk, pedig kár lett volna érte. A hatalmas sátorban, ahol a színpad volt felállítva, különben sem fújt a szél. Éppen az ovisok népitáncelőadására értünk oda, amit lelkesen meg is tapsoltunk. Csak úgy mint az iskolásokét, majd a felnőttekét. Aztán kiszúrtam a közönség soraiban valakinél egy nyalókát és onnantól kezdve nem érdekelt a kultúra, csak az édesség. Tupapa jó fej volt és vett nekünk nyalnivalót, amit a bűvészműsor alatt stilszerűen jól el is tüntettünk. Hazafelé még belestünk az intézmények és civil szervezetek rotyogó kondérjaiba, de a végeredményt már nem vártuk meg. azért jövőre jobb időt szeretnénk!

Családi nap

Csalódtam.
A nem éppen kellemes gyermeknapi élmények után, nem sok jóra számítottam. De a „Miénk a strand” elnevezésű családi nap múlt szombaton remek időtöltésnek bizonyult. Az idő kitűnő (azért remélem nem az volt az utolsó kellemes őszi nap), a tömeg elviselhető, a programok éppen a gyerekeknek valók, ingyen enni és innivaló- ilyenek lehettek a régi május 1-jék.
Beszéljenek a képek:

Babika

Régen írtam már a legkisebb Szabó gyerekről, vagy ahogy Nimród szerint a babát hívni fogják:

„Babikáról”.

Elég vicces figura. Az első 10 hétben állandóan rosszul voltam, ha nem zabáltam teli magam. A 9.-10. héttől éreztem mocorogni, és a 12. hét elmúltával, amikor már azt hittem jön a szuper 2. trimeszter- viszontláttam a reggelim. Most újra a folyamatos éhségérzet van soron. Ajjaj mi lesz ennek a vége!?
Voltunk egy kicsit mozizni is: a tarkóredős ultrahangot összekötöttük egy genetikai vérvétellel: Tökéletes kisfickó (vagy kishölgy? )!
Az ultrahangra a gyerekek is bejöhettek és a hatalmas kivetítőn megnézhették a kistestvért.
Noah így kommentálta a látottakat: "kismacska".
Nem kis derültséget okozott kijelentésével.

1 hét ovi után (csak középerős idegzetűeknek!)

Nimród által az elmúlt hét alatt elhangzott "újdonságok":

Mi az emeleten, kiabálok apjuknak a földszintre, de nem hallja. Erre Nimród megjegyzi: "Nem hallja, b... meg". (Hoppá!)

Ebéd után hazahoztam az oviból. Éppen második ebédjét fogyasztja a konyhában és kicsit hangosan beszél. Mondom neki: Nimród, halkabban, mert a fiúk fent vannak. Noah alszik, apu dolgozik.
Erre ő: "A fiúk a bányában dolgoznak".

Az udvaron játszunk, ő odafut a fához pisilni. Figyelmetlen, így olyan lett a nadrágja, kisgatyája. Húzom le róla, közben kb. 20-szor elmondja: "Bugyiszex"
Próbáltam nem meghallani.

Tisztában voltunk vele, hogy az oviban nem csak a szépet és jót fogja megtanulni, de ez így hirtelen túl tömény volt.

Minden kisfiú álma

Markolósautót munka közben páholyból figyelni.
Ime:

De nem ám egy kis markolósautót, hanem markolós autók hadát!
Kerítést építünk ugyanis. Azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az előző kerítés atombiztosnak készült. Első ránézésre vascölöpök között kifeszített drótkerítésnek tűnt. De a látszat ugyebár. Most ha nagy igazságokat akarnék fejtegetni, mondhatnám: sose a felszínt nézd, nézz a dolgok mélyére: a kis vascölöpöket ugyanis a föld mélyén tonnás betontömb vette körül. Nem is bírt vele a kismarkoló! Jött a nagy, …majd egy bobcat, mely a betontömböket egy hatalmas nínóstetejű teherautóra rakta.
Ez aztán a látványosság! Csak a végén ne kellett volna fizetni mindezért. :-s

A” mi leszel ha nagy leszel” csokorba bekerült a markolósautóvezető, szorosan a kukásautóvezetőjemellettülő és a tűzoltó után.