Héthuszonöt, azaz a mamut, a cuki és vendégeink

Egy busz hátulján nézett szembe velünk először ő. Ő, azaz a mamut. Szerinted ebben a múzeumban tényleg van egy mamutcsontváz? Meg kellene nézni.-mondtuk szinte egyszerre R.-rel.
Utánanéztem és a zirci Természettudományi Múzeumban valóban rejtegetnek mamutcsontvázat. (Egyébként a szó szoros értelmében rejtegetik. Sokkal impozánsabb helyet érdemelne.) Summa summarum innentől kezdve a mamutcsontváz kitűnő zsarolási potenciállá vált. Vasárnap a betegségből már kigyógyulva, a fölös energiákat a rossz időben is levezetendő, elindultunk Zircre.
Hónap utolsó vasárnapja lévén ingyen bebocsátást nyertünk, csupán egy fotojegyet vásároltunk.
A múzeum nagyon klassz, azonban kicsi. Az ott megtekinthető érdekességek sokkal nagyobb teret érdemelnének.
A mamut, illetve mamutok egy méltatlan kis eldugott lyukba vannak bezsúfolva. (Emlékszem a gainesville-i múzeum előterében álló mamutcsontváz mennyire "hatott")

Volt még hatalmas barlangi medve is (szintén egy lyukba benyomva).

És még számtalan érdekes dolog.

Múzeum után beugrottunk az apátságba. Ott az addig eleven Noah teljesen elcsendesül, mert "mit mondtál anya itt lakik az Úristen?" suttogta riadtan.
Ezt követően mindenki kibírhatatlan éhségéről biztosított, így a monostor cukrászdát belülről is megvizsgáltuk. Még haza is vittünk egy kisebb süticsomagot.

A nagy kirándulásban mindenki elfáradt, így kivételesen mind3om gyerek nagyot aludt ebéd után.
Noah keresztszülei és persze a gyerkőcök beugrottak hozzánk egy rövid időre. Szerencsére mindannyian jól vannak. Kicsi Marc ügyesen lépked, sőt (szülő engedéllyel) lépcsőt mászott, amitől én frászt kaptam. :-) Mikor tetőfokára hágott a hangulat gyorsan a játszótér felé vettük az irányt, de a hideg szél miatt nem maradtunk sokáig.

A 6 gyereket egy képre terelni nem volt könnyű feladat.

Az elmúlt hét legfelemelőbb és legrázósabb pillanatai

Kezdjük a negatívval: Nimródunk, aki sosem beteg, kedden belázasodott. De olyan istenigazán. Folyamatos hűtőfürdők és lázcsillapítás mellett sem ment le 38.5 alá. Szenvedett, mint egy...férfi. :-) Én meg ugyebár nem aludtam aznap éjjel.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy másnapra vártuk a doktorbácsinkat, elmaradt 15hós oltás ürügyén. Nosza egyből megmutattuk neki, az addigra már javulás útjára lépett Nimródot. Doktorbácsink, aki sosem ír fel antibiotikumot, most felírta. Lencsit is megvizsgálta, ám mivel semmit nem talált nála, beoltotta.
Csütörtökön reggel Nonci volt szokatlanul csendes. 39.7 A beteg Noah annyiban különbözött a beteg Nimródtól, hogy 38.6-nál kifejezetten csintalannak bizonyult, 39 felett kezdett nyugodtabban viselkedni. Délután Leilót is melegnek éreztem. 39. Na innen horror volt. Főleg az éjszaka. Rohangáltam a két gyerek között, mint a mérgezett egér. Csak annak örültem, hogy több gyerek nincs itthon. :-)
És a TADAM:
2010. JÚLIUS 21-én Leilani végre megtette első lépéseit. (Nem kapkodta el. :-))))) )

Tolna és Baranya

volt a program az elmúlt hét végén. Őrületes kánikulában keltünk útnak szombaton, hogy bepótoljunk egy elmaradt ballagási gratulációt Szekszárdon, hogy meglátogassuk Évit és Ferit Dunaszentgyörgyön és hogy belépjünk Bikalon a középkor világába.
A Dunaszentgyörgyi szuper játszótér:

Éviéknél tányér nem maradt tele:

Vasárnap szerencsére enyhült az idő, így igazán kellemes fél napot töltöttünk a bikali élménybirtokon. (Tipp: online foglalás esetén előszezoni árat számítottak)

A madaras bemutatón történt egy kis malőr, a képen látható madárka egy kicsit megízlelte a szabadság ízét, így a tervezettnél 10 perccel később landolt, csöpp fennakadást okozva ezzel.

A kézművesek házaiból Nimródnak azt hiszem a péké volt a legkedvesebb (nem volt elég a 2/koponya, a frissen sütött pogácsából, így repetáztunk)
Szabók a szabónál:

A lovagi torna elvarázsolta a fiúkat, és a lány is bőszen tapsolt, amikor kellett:

Végül vissza a valóságba:

Hát elkezdődött

a Szünidő! Lakásunk is nyári üzemmódba kapcsolt (=nagyobb a rendetlenség mint valaha, napplinkban lassan homokozót és hangyaétkezdét nyithatunk)

Már a vakáció első napján belecsaptunk a közepébe.

Szombat délelőtt a fiúk tornabemutatón voltak Paloznakon, a jógahétvége keretében.(Igaz, a végén csak Nimród ment fel a színpadra.)

Aztán nyomás a kereszttesókhoz Érdre, szülinapi partira. Megettük a virslit, befaltuk a tortát és téptünk vissza Csopakra, mert délután 4-től R. másnapi kiállításával voltak még tennivalók.

Este 7-kor pedig régóta várt szállóvendégeink érkeztek, egyenesen Gainesville-ből. Gyerekek ott folytatták, ahol 3 évvel ezelőtt abbahagyták. Lilla és Botond nagyon szépen beszélnek magyarul is, így nyelvi gond nem volt. Bár Nimród bőszen bizonygatta a srácoknak, hogy "én tudok angolul" és gyorsan el is számolt tízig. Botond erre rákontrázva spanyolul tette ugyanezt. :-) Ezzel meg is volt az erőviszonyok felmérése.
Rá kellett jönnünk arra is, hogy Noah nem kis identitászavarban szenved, ezért abszolút terápiás hatással bírt, hogy "ők onnan jöttek ahol én születtem" (=jé, ott is élnek emberek, ahol születtem).
A játékhangszereket megtalálva egyből zenekart alakítottak, próbáltak és előadták angol és magyar nyelvű saját szerzeményeiket. ("chicken with the guitar", illetve "ha akarsz valami lenni, legyél valami") Fel is vettem videora és a rock band vezetőjétől megszereztem a jogokat. Remélem egyszer gazdaggá tesz. :-)

Vasárnap délután volt R. megnyitója. Ideszervezte a "world at night" (http://hirek.csillagaszat.hu/programajanlo/20100702-twan-megint.html) című vándorkiállítást, amire megtisztelően sokan voltak kíváncsiak.

Hétfőn, amikor végre szusszanhattunk volna, családunk háromötöde adta egymásnak a kilincset a ház legkisebb helységében (illetve Leili lépte jócskán túl a napi pelenkakeretet).
Szerdától Lencsi küzdött magas, csillapíthatatlan lázzal, melyet a 4 új fogacskára fogtunk.
Hétvégére szerencsére jobban lett, így semmi akadálya nem volt, hogy vasárnap Planetáriumozzunk, kereszttesózzunk, jól elfáradjunk.
Azóta itthon pihengetünk, néha egy kis Balatont, kerti pancsolást közbeiktatva.