2011. július 29., péntek

Ami kimaradt...

Sok minden.
Az elmúlt 3 hónap nagyon pörgősre sikeredett. Tisztában voltam azzal, hogy az év második felében R.-t alig fogjuk itthon látni, de hogy az elutazása előtti időszak ennyire húzós lesz arra nem számítottam. (A lelki tényezőkről nem is beszélve.)
2 hónapba belezsúfoltuk R. utazásának megszervezését, Nimród ovis ballagását, egy családi hétvégét Budapesten, egy nyaralást Horvátországban és életünk megszervezését a R. nélkül töltött időszakra.
Azt gondoltam- én naiv-, hogy ha R. elutazik, akkor esténként lesz majd időm vezetni a gyerkőcök naplóját. De estére hullafáradt vagyok már, kifulladtam, ugyanakkor mardos a bűntudat, mert olyan gyorsan nőnek, annyi aranyos és ügyes dolguk van, ami napló híján a feledés homályába veszne.
Muszáj összeszednem magam. (Jó lenne kitalálni egy olyan gépet, mely a gondolatainkat egyből gépelt formában megjeleníti, aztán reggel csak válogatnom kellene mit tegyek a naplóba. :-) Ha valaki netán feltalálja igényt tartok a jogdíjra!)

Nimikénk elballagott az oviból (szüpp-szüpp). A ballagók és a búcsúztató nagycsoportosok népi játékot adtak elő, mi szülők pedig egy emlékező-összeállítással búcsúztunk az óvónőktől, daduskáktól. (Főszervező persze én voltam-hogy nem bírom soha kihúzni magam semmiből :-) )

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerősöktől kaptunk 2 éjszakás lehetőséget Budapesten a Club Petneházyban. Nagyon megörültem neki, mert így ötösben tölthettünk egy kis időt. Voltunk a Csodák Palotájában, a Nagycirkuszban, buszoztunk, villamosoztunk, mentünk Siklóval, kisföldalattival. Nagyon élvezték a srácok és nekünk is jó volt látni az örömüket.


Horvátország több bejegyzést is megérdemelne. Nagyival és Tupapából Pipapává vált nagypapával mentünk. Az idő nem volt éppen a legfényesebb, de azért volt pancsolás, kultúrprogram és sok-sok tenger. Köveket dobálni a vízbe és halászhálóval turkálni a tengerben-
ez volt a gyerkőcök kedvenc programja.
Végül az utazás legszebb pillanatainak egyike :-) :