Idén már nem rosszalkodnak

talán. :-)

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Karácsony képekben

24-én reggel-Még pizsiben itthon

Délben már Joli mamáéknál garázdálkodtunk:

Itt hangzott el a nap poénja. Joli mama a csomagbontás előtt egy szép énekkel akart kedveskedni, mire Noah az első pár hang után megszólalt: "ez, de béna". Ezek után elég vidámra sikeredett az ottani ünneplés.

Útban nagyiék felé, még fölugrottunk dédiékhez. Ott is volt karácsonyfa és meglepetés. Képet Évi nénikénk készített, reméljük átküldi majd.

Este Agyiéknál bontogattunk:
Majd másnap Ancsi néniékkel és 3 unokatestvérünkkel karácsonyoztunk.

Mindegyik ajándék nagy tetszést aratott.
Noah-nak a karácsonyfa "jön be" legjobban. Na meg persze a szaloncukor, amit már mind felfaltak.
Nimród a Freddy a vaddisznós társasjátékkal játszana szíve szerint éjjel-nappal. Na, meg Leilani babajátékaival. :-)
Leili pedig hatalmas távokat képes megtenni egy-egy kisautóért vagy csomagolóanyagért.
Összeségében nagyon szép karácsonyunk volt. Igaz, a lelki oldala kissé még háttérbe szorult a gyerekek életkora miatt. Jó volt látni szemükben az örömöt és általuk átélni újra az izgatott várakozást.

Ünnepi bejegyzés

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
/Wass Albert/




Áldott Ünnepeket Kívánunk!

9

Egyszerűen nagylány. Csupa mosoly, csupa szeretet. Nyugodt, türelmes és... lusta. :-) Minek is strapálná magát holmi mászással, mikor alattvalói pillanatok alatt kitalálják és teljesítik kívánságát. Kicsit el is vagyok bizonytalanodva, hiszen Nimród ilyenkor már önállóan ment. Noah is csúszott, mászott, felült, felállt. Kisduda meg nem strapálja magát. Helyváltoztatása kimerül annyiban, hogy popón (nagy ritkán hason) odacsúszik az áhított dologhoz. Motivációt csak a számára elérhetetlen dolgok jelentik pl. ceruzák, papírok, papucsok, féltve őrzött Legoépítmények.
A mozgáson kívül sok azonban nagyon "ott van". Tudja, hol az ablakban a mikulás, a falon a zsiráf, elefánt és hogy hol keresse a lámpát. Ma azt is mondta: "amp"- nem tudom mennyire volt tudatos.
Fiúkat imádja, reggelenként kurjongat nekik a szobájából, hogy hahó, itt vagyok én is- ez kb. így hangzik: "hé" , azonban türelmesen várakozik, amíg végre eljutunk hozzá is és kivesszük az ágyikóból.
Napi 2-3 alkalommal eszik "bótit", a többi szopi. Az ivás csőrös pohárból megyeget, de csak vizet fogad el. Napközben a szopik, már nem olyan intenzívek, mert mindig van valami érdekesebb. Éjjel aztán pótol (legalább kétszer)-még bírom.
Imádom nézni, ahogy a fiúk szobájában molyol, ahogy rámnéz a gyönyörű kék szemeivel szopi közben, a nőcis kis ruháit, a hangját, az illatát.
Istenem, köszönöm, hogy adtál egy kislányt!
Boldog hófordulót Lencsike!

Ovis ünnepváró, lucabúza és a többi

avagy hogyan zsúfoljunk 1 hetet egyetlen bejegyzésbe.

Hétfőn az oviba is megérkezett a Mikulás. Noah-ban mély benyomást hagyott, hogy Mikulás azt mondta "fogadjunk szót a szülőinknek". A tanultakat tett sajna nem követte, így aznap elevenebbek voltak este, mint valaha. Szerencsére azt sikerült megakadályozni, hogy az ovimiki-csomagot még azon melegében felfalják. A hét közepe eseménytelenül telt, hacsak nem számítjuk eseménynek, hogy beszereztünk mindent karácsonyra (bár a csomagolás még hátra van) és befejeztük a kerti munkálatokat is végre (hja így december közepén éppen ideje volt már).
Pénteken nyílt napot tartottak az óvodában, ahol együtt barkácsoltak gyermekek és szüleik.

A csoport kedves kis műsort is adott

és tanui lehettünk, hogyan falják tele magukat gyermekeink ebéd előtt süteménnyel (óvónői segédlettel :-) ).

Az ovis dőzsölésnek Noah pocakjában meg is lett a következménye, így a nap további részében vele rohangáltunk a lakás legkisebb helységébe.

Szombaton Nimródunk fájdította a fülét, így aznap őt ápolgattuk. Bár szerettem volna még szombaton előkészíteni a mézes tésztáját, ez mára maradt. A sütést viszont beígértem a pörcöknek, így ma bajor vajas kekszet szaggattunk, sütöttünk közösen (be is kellene ide írnom a receptet, mert sosem találom amikor kellene).

Luca napjáról sem feledkeztünk meg. Lucaszéket nem készítettünk, viszont gondosan elvetettük a búzát (reméljük bejön).

Mikulásos bejegyzés

Természetesen nálunk is járt a nagyszakállú és lehet, hogy képzavar, de a "dekoráció"karácsonyfa alatt hagyta a megtömött kiscsizmákat. Ezzel anyának kedvezett, mert így nem kellett hajnalok hajnalán levonszolnia magát az emeletről, hanem az "ágyból" élvezhette hajnali ujjongásunkat.
Legnagyobb örömet a "kikelő" dinotojás jelentette. Kaptunk némi édességet és végre van ovis váltópizsink is.

Fényjátékos

Gyorsan-gyorsan, mielőtt még erről a játékról is lemaradok. Ezzel a képpel szeretnénk nevezni Nuca fényjátékára:

A kép érdekessége, hogy advent 1. vasárnapján készült a csopaki Csonka toronynál és a fényeket Noah fiunk kapcsolhatta fel, mint kis csopaki polgár. (Nimród kicsit ki is akadt, mert ő is megakarta nyomni a gombot.)

MEGVAN A NYERTES!

JUDIT GRATULÁLUNK!

Sorsolás "közjegyző" jelenlétében (valamire legalább használom a diplomám :-) ) a www.random.org weblap segítségével zajlott.

Minden jelentkezőnek köszönöm a részvételt! Igérem lesz még játék! :-)

Judit, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot vagy a mailcímemen, vagy töltsd ki a weblapon található megrendelőlapot, a megjegyzés rovatba írd "Kisnimródka".

Ajándék Nektek

Számos blogtársam ajándékozta már meg egy-egy szerencsés olvasóját. Kedves és izgalmas ötlet.

Ime a mi ajándékunk egy olvasónknak:

A szerencsés nyertes kap tőlünk egy, a nyertes által választott személynek szóló és mintájú születési emléklapot.
Az emléklapról részleteket ezen a weblapon találsz.

A játékra bármely Olvasónk jelentkezhet határon innen és túl. Jelentkezni ezen post kommentjében vagy emailcímünkön (loihi75kukacgmailpontcom) lehet (tárgy részbe írjátok: JÁTÉK-nehogy véletlenül töröljem a spamből).
Bloggal nem rendelkező olvasóinkat kérem válasszanak maguknak egy nevet/nicket/bármit amivel azonosítani tudjuk.

Határidő: December 6-án (Igen, Mikulás :-)) éjfélig (Magyar idő szerint! :-) )

Adventi angyalka

A történethez az érthetőség kedvéért hozzátartozik, hogy nálunk a karácsonyfát az Angyalka hozza és viszi el, apró ajándékocskát hagyva cserébe.

Tehát:
Ebéd után meggyújtottuk az első gyertyát és beszélgettünk arról mit is jelent az advent és hogy várjuk vissza az Úr Jézust.
Erre Nimródunk(kicsit felháborodott hangon, összevont szemmel) :

- Meg az Angyalkát, hogy hozza már vissza a karácsonyfánkat.

Lehet ez így blogon keresztül nem üt akkorát, de én majd megfulladtam a nevetéstől. :-)

A mi Hálaadásunk

Tegnap volt Hálaadás napja, amit a mi kis családunk immáron 5. éve tradicionális módon ünnepel.
A hálaadás a mi keresztyén világszemléletünk amúgy is szerves része. mégis jó, hogy van egy "hivatalosan" kijelölt nap, ami a karácsonyi roham előtt egy kis megállásra, gondolkodásra készteti az embert.
Az első hálaadásunk teljesen spontán alakult, hiszen Nimródért adtunk hálát 2004 novemberében, akinek érkezésével házaspárból, család lettünk. Valójában már a következő évben, Amerikában tudatosult bennünk, hogy Nimród bizony ahogy kint mondták "thanksgiving baby". 2005-ben már pulykával, édesburgonyával és szívünkben mérhetetlen hálával ünnepeltünk, hiszen váratlan csodaként Noah-t akkor már a szívem alatt hordtam. Rákövetkező évben már, bár nem a vérszerinti családunk, mégis meghitt családi körben ünnepeltünk. Kaptunk egy amerikai családot, igazi amerikai nagynénivel,nagybácsival :-) unokatestvérrel és Noah érkezésével mi is négyen lettünk.
Akkor elhatároztuk, hogy hazaköltözésünk után sem feledkezünk meg erről a napról. Bár voltak nehézségek, veszteségek ebben az évben,rengeteg áldást is kaptunk.
Az első Hálaadást kijelölő Kiáltvány szavaival kívánok mindenkinek, aki szeretne egy kicsit velünk együtt megállni és visszatekinteni BOLDOG HÁLAADÁST!

Minden nemzet alapvető kötelessége, hogy könyörögjön a Mindenhatóhoz, minden jónak forrásához, nemcsak a nehéz időkben való irgalmas segítségéért, de ünnepélyes, közös formában is hálát kell adni az állandó gondviselésért... ...Mondjon köszönetet Isten jóságáért és irgalmáért, vidáman fogadva és teljesítve törvényeit, mindenki helyzetének és előmenetelének megfelelő, igaz és tiszta vallást gyakorolva, mely alapja a közjónak és a nemzet boldogságának."

forrás: earlyamerica.com, flagmagazin.hu

Isten éltessen Nimród!

A 8 , a majdnem 5 és a Ráadás

A 8

8,33 Kg és 70 cm és kerek
8 hónapos a kis kétfogú cicifüggő. Aki még mindig egy tündibündi mosolygombóc. Bár még minimum kétszer ébreszt éjjel, de elnézzük neki.

Próbáltam főzőcskézni, direkt neki eltett alapanyagokból. miután megpróbált megfulladni az általam kreált homogén péptől, az arcomba köpte az egészet, majd vígan elfogyasztott egy üveg "bóti" babaételt. A fene sem érti. Ugyanaz az alapanyag, állag.

Még mindig játékbaba: lerakod-ottmarad. Szépen leültetjük a játszószőnyegre, körülötte játékok és szépen eljátszadozik. Ha elfárad, eldől. Ha hanyatt, akkor minden rendben (általában). Ha hasra, na az gáz. Nem nagyon szeret hason lenni. De ha elfeledkezik magáról és az ő nagy bánatáról, ügyesen tolja a popóját felfelé és hátrafelé tolat.

Nucánál olvastam annakidején Zselyki halálos frekvenciájáról. Na mármost halálos frekvencia nálunk is van. Akkorákat kurjongat a kisasszony, hogy ihaj. Utána meg örül a hangjának. Tegnap meg vigyorogva versenyt kurjongattak Noah-val.

Nagyon szeret legozni, érdeklik a könyvek, az újságpapír szaggatás.

4 tudománya van:
-pápát int és mondja is tátá vagy pápá
-lábával tapsikol, ha azt mondjuk tapsi-tapsi,
-illetve normálisan tapsol a kezével, a "süti, süti pogácsa c. örökbecsűre."
-Anyu "megtanította" neki a "fújja a szél a fákat" c. mondókát. Már tudja mikor jön a "reccs". Előtte pár szótaggal már elkezd pislogni és kiül arcára a várakozás.

Már ücsörögve fürdik a kiskádban. Játszik, pancsol, kurjongat.

Alvásnál rituálénk van:
Fürdés (apa fürdeti), én öltöztetem, szopi, be a kiságyba (közben éneklek neki), megkapja Fánit az alvóselefántját, ujjacska be, Fánit magához húzza, oldalra fordul, én elköszönök tőle és kijövök. A kisasszony pedig egy hang nélkül elalszik. Maga a csoda!

A majdnem 5

Nimród olyan nagyfiú lett! Ma holnap 5 éves. És olyan büszkék vagyunk Rá!
Az óvónők is észrevették a változást. Képes koncentráltan figyelni és elmélyülni dolgokban. Most éppen a színezés van napirenden, de egy időben sorozatban gyártotta az általa készített térképeket, aztán volt egy időszak amikor folyamatosan vulkánkitöréseket rajzolt.
Már nekem is készülnek ajándékok az óvodában: szalmapókháló, ötösfonás, általa rajzolt kották.
Bár még nem a türelem mintaszobra, de sokat javult a helyzet.
Remekül számol, érdeklik a betűk. Leggyakrabban saját nevét és a T-Rex szót irkálja. :-)

Hugit nagyon szereti, saját elmondása szerint ő a legjobb barátja. :-) (Őt szerette volna feleségül venni, míg apja kiselőadást nem tartott neki a vérfertőzésről. :-) )
Noah-val is klasszul eljátszanak, míg valamin hajba nem kapnak.

Még mindig irgalmatlanul sokat beszél és gyakran osztja az észt.
Akaratos. Ha valami nem az elképzelése szerint alakul, orbitális hisztivel próbálja elérni célját. Teli torokkal üvölt. Megdöbbentő.
Új dolog, hogy hamar megsértődik, s ilyenkor megbántottan elvonul. Nehéz megbékíteni.
Egy apró karcolásba is képes "belehalni".
Tiszta pasi! :-)

és a Ráadás
Noah mai szösszenete:
(Vacsorára tojást főztem.)
-Anya, ez kinek a tojása?
-A tyúkanyóé.
-És mi megszereztük?
:-))))))

---------------------------------------------------------------

Válaszaitokat továbbra is szeretettel várom a jobb oldalon!

Szürke

Azt szeretném, ha ez a kérdés fekete vagy fehér lenne. Akkor tudnék választani. De így hogy az egész egy nagy maszat, hogyan döntsön az ember? Hogyan döntsön JÓL az ember?
Alaposan végigtanulmányoztam a kérdéskört pro és kontra.
Ha csak rólam lenne szó, már rég eldöntöttem volna, hogy "köszi, nem kérem." De most én/mi döntünk a gyerekeinkről. Mivel teszek jót?
llletve azt gondolom, itt nincs jó választás. Talán az a kérdés: mivel ártok kevésbé?
Nagyon utálom, hogy ebben a kérdésben is kettészakad az ország. És nagyon utálom, hogy valakik ebből politikát, üzletet, médiaszenzációt csinálnak.
Gondolom mindenki csak a legjobbat szeretné a gyermekének.

De mi a legjobb?

Kíváncsi vagyok Ti hogyan döntöttetek. Kérlek válaszoljatok a jobb oldalon!

Köszönöm.

"Maga rakta sínbe"

Természetesen Noah. Ki más?
Elrepedt vagy eltört vagy tudomisén.

Előzmény: Lépcsőről leesés
Tünetek: Fáj, duplára dagadt, nem bírja behajlítani.
Alkalmazott terápia: sín mágneses játéklapocskából, nedves steril gézlapból és ducktape-ből. Az ujját Diclac géllel bekentem előtte. (Noah amikor meglátta az ollót, azt hitte le akarom vágni az ujját. Kicsit berezelt, de aztán folytatta az ökörködést. :-)))

Vélemények? Anya? Mónika? Egyéb orvos a neten?
Vagy vigyem kórházba?

Fáradtan

Tegnap még volt ritmusa a napjainknak.
Ma fél 6-kor keltünk, "este" 6-kor már maguk kérték hadd menjenek aludni. Fél 7-kor már mindhárman húzták a lóbőrt.
Vajon mi mikorra fogjuk kiheverni, hogy "nyertünk" 1 órát?

Nekem tetszik és Nektek?

7.

Megint őrült lemaradásban vagyok. Nem tudom lesz-e valaha elég időm leírni a bennem ragadt gondolatokat. Kimaradt az 5 hónapos és a féléves beszámoló is. Az 5hónaposon éppen diófát sirattunk (sajnos veszélyessé vált-brühühü), a félévesen meg bőszen mártogattuk a kislányt a tengerbe.
2 hónappal ezelőtt komolyan azt gondoltam, hogy beelőzi a fiúkat felülésben (mindkét fiunk felült és felállt 6 hónaposan), úgy emelgette magát föl hasizomból. Aztán ezen a szinten meg is akadt a tudomány. Bár felülni nem tud, ülni igen. Nagyon szereti, ha leültetjük, játékokat pakolunk köré, amivel elmolyolhat.

Forog ide-oda, tárgyakat kézbevesz, nézeget, megrágcsál. Ami újdonság számomra az a: csörgő. Eleddig azt hittem a csörgő egy nagy kamu, egy népvakítás, egy olyan dolog amivel jól lenyúlják a szülőket. És nem. Ez a baba rázza. És élvezi. Tök szakszerűen használja Kispipi én meg lesek, hogy milyen jól elszórakoztatja magát. Király.
Foga még nincs, de nagyon készülődik kifelé (ha hinni lehet anyumnak a jobb alsó).
Még mindig "mintababa".
Egy valami zavar engem: meggyőződése, hogy ő továbbra is az én részem és én továbbra is mint első számú táplálékforrása funkcionálok. Félreértés ne essék nagyon szeretek szoptatni, de egy megnövekedett étvágyú 8+ kilós gyermek, aki csak anyatejjel kíván jóllakni, az bizony nem éri be napi 4-5 étkezéssel. Az éjszakánkénti 2 óránkénti szoptatás kicsit megvisel fizikálisan.
Be kell keményítenem kissé, ha nem akarok kikészülni teljesen. Mire azonban elszántam magam, megbetegedett babácska Igy még sem lehet keménykedni.
Jól meg is ijesztett bennünket a majd 40 fokos lázával (a fiúknak 38.5- nél feljebb sosem kúszott a láza).
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a szájzáron sikerült már átjuttatnom, némi tejpépet, illetve sütötökpürét. Talán van még remény. :-)

Boldog hófordulót Lencsike!

Lencsi és az ízek

Nizza-ahogy mi láttuk

Egy pezsgő, nyüzsgő, izgalmas, gyönyörű, hangulatos mediterrán város.

A Promenád (Promenad de Anglais) napi sétáink színelye:

A plázs, ahol köveket lehet dobálni a vízbe:

A tenyérnyi kövek, melyekből muszáj volt hazacipelni:

Az azúrkék tenger, melyet csak nézel és nem tudsz betelni a látványával:

A "Gellért hegy" (Chateau), melynek aljáról akár lift is felvisz a magasba és ahonnan páratlan a kilátás:

A kikötő (Port) telis-tele hajóval:

A zegzugos utcácskák, melyek végén mindig valami látnivalóra bukkansz:

A képeket visszanézve (több, mint 600 fényképet csináltunk) vágyálom listámra felkerült a "visszamenni Nizzába". Remélem egyszer még összejön, hiszen közel nem értünk a végére. 

Nizza- Múzeumok

Nizzában nagyon klassz múzeumok vannak, de talán érthető ha a 2 szélvészúrfival sem a Chagall, sem a Matisse, de még a régészeti múzeum sem szerepelt a látnivalólistánkon. Talán majd egyszer...talán.

Jártunk viszont az Ősember múzeumban ( Musée de paléontologie Humaine de Terra Amata), mivel a Szalajka-völgyi ősemberbarlang látogatás óta az ősember témakör gyakran felvetődik nálunk.

Jó választás volt. Először szerda délelőtt Vera unokatestvérem segítségével néztük meg, aztán csütörtökön apával, mert ezt apának is feltétlenül látnia kellett a gyerekek szerint.

Bár rajta van a múzeum a turistatérképen érdekes módon a helybeliek sem hallottak még róla. Ebből kifolyólag tömeg nem volt, hacsak mi öten nem számítunk annak. Második alkalommal már Nimród, mint egy kis idegenvezető mutogatta apának a látnivalókat.

 

Ez itt az ősember lábnyoma

A "pattintós kő "

A képen rajta van Vértesszőlős is, csak kár, hogy kiégett a lámpa.

A fiúknak legjobban az ősember "háza" tetszett.

 Mivel a múzeum látogatása amúgy is ingyenes volt, ezért a fiúk kaptak 1-1 ősember figurát. (Nagyon úgy tűnt hogy ez a 2 darab volt nekik összesen- gondolom már nem fért bele az ősjelenetes vitrinbe, így kitették a bejárathoz. :-) )

Az egyik ősjelenetes vitrin

A bejáratnál üldögélő úr teljesen el volt képedve gyermekeink múzeum iránt mutatott lelkesedésén, így megajándékozta őket mindenféle ősemberes feladatlapokkal meg színezőkkel, úgyhogy volt öröm Aprajafalván. :-)

Nizza- Találkozások

Jártam már Franciaország más részein, így volt egy kis fenntartásom. Ellentétben R.-val, nem beszélek franciául, és féltem, hogy az angolt nem tudják majd, vagy inkább nem akarják majd megérteni.

Kellemesen csalódtam. Mintha nem is ugyanaz az ország lenne. Közvetlenek és barátságosak a helyiek (legalábbis akikkel találkoztam). :-) A piacon bíztatnak a kóstolásra, a gyerekeknek megmutogatták a frissen fogott mászó rákocskákat (még akkor is ha nem vettünk semmit), pörgő nyelven hatalmas gesztusokkal magyarázták R.-nak a kagylókészítés fortélyait, mindenki megcsodálta a többnyire kendőben rajtam lógó "pötitmadmazel"-t.

Nézd, egy muréna!

Vendéglátónk férje Jean (szintén csillagász), született nizzai, ki is jelentette, hogy ő közelebb érzi magához az olaszokat, mint a franciákat. Érdekes egyébként, hogy itt is megvan a városok közötti -szerintem egészségtelen- rivalizálás, a rossz értelemben vett patriotizmus. Jean például tettetett felháborodással meg is kérdezte, ugyan mit kerestünk mi Cannes-ban? Mégis mi van Cannes-ban? Egy nizzai be sem teszi oda a lábát! :-)

Nizzában az őslakosokon kívül elég sok bevándorló is megtelepedett. Egyre több például az újgazdag orosz, akik itt vásárolnak maguknak hatalmas ingatlanokat, luxusyachtokat.

Nagyon sok az orosz turista is.
Gondolom ezért,a városban található egy pazar orosz katedrális.

A katedrális közelében orosz bolt, matrjoska babával, meg minden mással, amire egy született orosznak szüksége lehet.

Vendéglátónk Meriem, casablanca-i arab származású.Kicsit tartottam tőle, de kellemesen csalódtam. Nagyon szimpatikus volt. Remek vacsorát főzött nekünk és egyik este bevállalta a fiúkat, hogy el tudjunk menni R.-val vacsorázni. Nem utolsó sorban neki köszönhetjük, hogy eljuthattunk Nizzába.

Gyerekeink is hamar összebarátkoztak a 7 éves Leyla-val és 6 éves Tycho-val.

Végül a magyarok. Magyarok mindenhol vannak és ez Nizzában sincs másként. Igaz nem hallottunk túl sok magyar szót, de találkoztunk turistákkal is, illetve helyben lakó nagyon kedves hölggyel futottunk össze az egyik buszmegállóban.

Az unokatestvérem is éppen ezen a környéken (Hyeres) karitatívkodik, így egyik nap meglátogatott bennünket. Nagy segítségemre volt, hogy szerdán délelőtt ki tudtunk mozdulni. Jól lefárasztottuk a srácokat. :-)

Nizza

Az apartmanunk egy impozáns palotaépületben helyezkedett el.

A maga 130 négyzetméterével nagyobb volt, mint a házunk. Mint kiderült kellett is ez a méret, különösen a hosszú előszoba. Kimozdulni ugyanis egyedül, három gyerekkel nem mertem. Na, nem mintha veszélyes lett volna a környék, hanem attól féltem, hogy valamelyik fiam bekattan, valamelyikre rátör valami hisztiroham vagy hasonló. Igy aztán hétfőtől péntekig (kivéve szerdán, amikor nálunk járt az unokatestvérem) a nap egy részét a lakásban töltöttük. Játszottunk, a fiúk rohangáltak a folyosón (remélem süketek voltak az alattunk lakók ), figyelték az ablakból a villamost, olvastunk mesekönyvet, megterveztük a délutáni programot, főztem, mostam, telt az idő.

Aki azt gondolja, hogy pici babával utazni nem jó, annak csak azt mondhatom, hogy Lencsivel volt a legkevesebb gond. Ha hétvégén egész nap mentünk, azt is jól vette, ha a lakásban voltunk, az ellen sem panaszkodott. És ez így volt annak idején a fiúkkal is. Velük is körbeutaztuk babakorukban a fél világot. A kisgyerekek nagyon rugalmasak, nem úgy mint egy hisztis 3 éves, vagy egy akaratos majdnem5. :-)

A lakásra visszatérve- a fiúknak nagyon tetszett a lift (le is fényképeztem, R. meg kiröhögött, hogy úgy csinálok, mint aki életében nem látott liftet. :-) ), a ház előtt megálló villamos (szerencsére nem volt túl hangos), a lábas fürdőkád. :-)

Nekem a konyha tetszett, hogy az ablakból látni lehetett a napi piacot (az ezzel járó zaj mondjuk már kevésbé) és hogy közel volt, mind R. "munkahelyéhez", mind a belvároshoz.

Érdekes volt látni, hogy délben a piac véget ért, villámgyorsan letakarították az utcát, az éttermek kinyitottak, és a piac helyét asztalok, székek vették át.

Megfigyeltem, hogy mindenki őrülten ráér. Ráér arra, hogy délelőtt kiüljön egy étterem teraszára mginni egy kávét, elolvasni az újságot, déltől 3-ig ugyancsak egy étterem teraszán ebédelni, beszélgetni, délután leugrani a plázsra megmártózni a tengerben, esténként pedig elmenni vacsorázni, vagy csak sétálni egyet. Ja, mindezt munka mellett.

Szokatlan is volt R.-nak az ottani "munkatempó". Cserébe jókat beszélgetett az ottani kollégákkal, délben jókat ebédelt, délután meg viszonylag hamar "hazaért". Azért éjszakánként nem bírta megállni, hogy ne dolgozzon még egy kicsit. :-)

Nizza körül 2

A  fúknak még nyár elején beígértünk egy "cápaállatkertezést" (Tropicarium) aztán jött ez a "lehethogymegyünkNizzába" lehetőség, így a cápaállatkertezést elnapoltuk.

Ugyanis még 2007-ben, mikor hazaköltöztünk utánanéztem,hogy Európában hol találok kardszárnyú delfin bemutatóhelyeket (a Seaworld Orlando-ban nagy kedvencem volt) és egyedül a dél-Franciaországbeli Marineland-et dobta ki a kereső .

Akkor betettem a vágyálomlistámba és nem gondoltam volna, hogy alig 2 és fél év múlva kipipálhatom. :-)

A Seaworld után nekem egy kicsit csalódás volt, de ne legyünk telhetetlenek. A gyerekek nagyon élvezték. Az attrakciók közül nálam a delfin show vitte a pálmát.

Fiaink pedig a cápaalagútban töltöttek órákat.

 

Ezeket a "cuccokat" egy cápa gyomrában találták.

Nyitástól délután 4-ig bóklásztunk a kertben, majd "tök közel van, menjünk el Cannes-ba!" felkiáltással elmentünk még Cannes-ba is.

Lementünk a homokos partra, néztük a nagy hajókat és yachtokat a kikötőben, Megnéztük a tenyérlenyomatokat a Fesztiválpalota előtt.

Vicces, de egy francia -vélhetően turista- pár akkor vette észre, a celebkéznyomokat, amikor lefotóztuk Depardieu tenyérnyomát az üldögélő pasi talpa alatt. Volt egy kis aha élményük. :-)