2011. november 24., csütörtök

Thanksgiving baby

Ma éppen egybeesik a 2 ünnep. Pácolódik a pulyka, az édesburgonya is a konyhapulton vár már. Lesz mini torta és fülhúzás.
Ma 7 éve, hogy apa és anya lettünk.
Az akkor 52 cm-es gyermekünk, már 122-es ruhát hord és 32-es a lába és a "fogtündér" is gyakori vendég nálunk.
3 hét alatt megtanult olvasni és a tanítónénije csupa jót mond róla:
A "minta iskolás", a "csillogó szemű kisdiák", aki csak "úgy szívja magába a tudást", akit "minden érdekel"...és a többi és a többi. Van megszámlálhatatlan "mosolygós feje", piros pontja, ötöse és a múlt héten egy osztályfőnöki dicsérettel is gazdagodott az ellenőrző.
Nagyon büszkék vagyunk rá! (A tegnapi diákcsínytevéseiről inkább emlékezzünk meg máskor :-) )
Rengeteg mindent csinál- kicsit aggódunk is emiatt. A kedd és a péntek kivételével sosem ér haza fél 7-nél előbb. Nem tudom nem sok-e ez egy éppen hétévesnek. De ő minden különórához ragaszkodik. Egyedül a fociról hagyta magát lebeszélni, de a judo, talajtorna, népitánc, szolfézs és gitár maradt.
Hétvégén ünnepeltük a nagy családi szülinapját. Anyuéktól sakkot kapott, azóta az a kedvence. Bár milyen fáradt is este, apját általában sikerül még rábeszélnie egy-egy partira. (Még jó, hogy sakkszakkör nincs a suliban.)
Két mosolyogtató gyerekszáj tőle:
1.
Anya tudod mi leszek ha nagy leszek?
?
Áruló
???
Nyáron fagyit árulok a Balatonon, télen pedig korcsolyát. (Azért nagy kő esett le a szívemről, hogy nem spionnak készül.)

2.
Hittanon verset kapott, amit meg kell tanulnia az adventi ünnepségre. A versben minden második szó magyarázatra szorul.
Tudod mit jelent, hogy Idvezítő?
Kicsit töri a fejét, majd kérdezi:
Időgép?

Isten éltessen Nimród!
(Képek később, amint Apa megosztja velem a hiperszuper masinájával készítetteket)