2009. október 30., péntek

"Maga rakta sínbe"


Természetesen Noah. Ki más?
Elrepedt vagy eltört vagy tudomisén.

Előzmény: Lépcsőről leesés
Tünetek: Fáj, duplára dagadt, nem bírja behajlítani.
Alkalmazott terápia: sín mágneses játéklapocskából, nedves steril gézlapból és ducktape-ből. Az ujját Diclac géllel bekentem előtte. (Noah amikor meglátta az ollót, azt hitte le akarom vágni az ujját. Kicsit berezelt, de aztán folytatta az ökörködést. :-)))

Vélemények? Anya? Mónika? Egyéb orvos a neten?
Vagy vigyem kórházba?

2009. október 25., vasárnap

Fáradtan

Tegnap még volt ritmusa a napjainknak.
Ma fél 6-kor keltünk, "este" 6-kor már maguk kérték hadd menjenek aludni. Fél 7-kor már mindhárman húzták a lóbőrt.
Vajon mi mikorra fogjuk kiheverni, hogy "nyertünk" 1 órát?

2009. október 17., szombat

7.

Megint őrült lemaradásban vagyok. Nem tudom lesz-e valaha elég időm leírni a bennem ragadt gondolatokat. Kimaradt az 5 hónapos és a féléves beszámoló is. Az 5hónaposon éppen diófát sirattunk (sajnos veszélyessé vált-brühühü), a félévesen meg bőszen mártogattuk a kislányt a tengerbe.
2 hónappal ezelőtt komolyan azt gondoltam, hogy beelőzi a fiúkat felülésben (mindkét fiunk felült és felállt 6 hónaposan), úgy emelgette magát föl hasizomból. Aztán ezen a szinten meg is akadt a tudomány. Bár felülni nem tud, ülni igen. Nagyon szereti, ha leültetjük, játékokat pakolunk köré, amivel elmolyolhat.

Forog ide-oda, tárgyakat kézbevesz, nézeget, megrágcsál. Ami újdonság számomra az a: csörgő. Eleddig azt hittem a csörgő egy nagy kamu, egy népvakítás, egy olyan dolog amivel jól lenyúlják a szülőket. És nem. Ez a baba rázza. És élvezi. Tök szakszerűen használja Kispipi én meg lesek, hogy milyen jól elszórakoztatja magát. Király.
Foga még nincs, de nagyon készülődik kifelé (ha hinni lehet anyumnak a jobb alsó).
Még mindig "mintababa".
Egy valami zavar engem: meggyőződése, hogy ő továbbra is az én részem és én továbbra is mint első számú táplálékforrása funkcionálok. Félreértés ne essék nagyon szeretek szoptatni, de egy megnövekedett étvágyú 8+ kilós gyermek, aki csak anyatejjel kíván jóllakni, az bizony nem éri be napi 4-5 étkezéssel. Az éjszakánkénti 2 óránkénti szoptatás kicsit megvisel fizikálisan.
Be kell keményítenem kissé, ha nem akarok kikészülni teljesen. Mire azonban elszántam magam, megbetegedett babácska Igy még sem lehet keménykedni.
Jól meg is ijesztett bennünket a majd 40 fokos lázával (a fiúknak 38.5- nél feljebb sosem kúszott a láza).
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a szájzáron sikerült már átjuttatnom, némi tejpépet, illetve sütötökpürét. Talán van még remény. :-)

Boldog hófordulót Lencsike!


2009. október 5., hétfő

Nizza-ahogy mi láttuk

Egy pezsgő, nyüzsgő, izgalmas, gyönyörű, hangulatos mediterrán város.

A Promenád (Promenad de Anglais) napi sétáink színelye:



A plázs, ahol köveket lehet dobálni a vízbe:




A tenyérnyi kövek, melyekből muszáj volt hazacipelni:



Az azúrkék tenger, melyet csak nézel és nem tudsz betelni a látványával:




A "Gellért hegy" (Chateau), melynek aljáról akár lift is felvisz a magasba és ahonnan páratlan a kilátás:




A kikötő (Port) telis-tele hajóval:



A zegzugos utcácskák, melyek végén mindig valami látnivalóra bukkansz:



A képeket visszanézve (több, mint 600 fényképet csináltunk) vágyálom listámra felkerült a "visszamenni Nizzába". Remélem egyszer még összejön, hiszen közel nem értünk a végére. 

2009. október 1., csütörtök

Nizza- Múzeumok

Nizzában nagyon klassz múzeumok vannak, de talán érthető ha a 2 szélvészúrfival sem a Chagall, sem a Matisse, de még a régészeti múzeum sem szerepelt a látnivalólistánkon. Talán majd egyszer...talán.
Jártunk viszont az Ősember múzeumban ( Musée de paléontologie Humaine de Terra Amata), mivel a Szalajka-völgyi ősemberbarlang látogatás óta az ősember témakör gyakran felvetődik nálunk.
Jó választás volt. Először szerda délelőtt Vera unokatestvérem segítségével néztük meg, aztán csütörtökön apával, mert ezt apának is feltétlenül látnia kellett a gyerekek szerint.
Bár rajta van a múzeum a turistatérképen érdekes módon a helybeliek sem hallottak még róla. Ebből kifolyólag tömeg nem volt, hacsak mi öten nem számítunk annak. Második alkalommal már Nimród, mint egy kis idegenvezető mutogatta apának a látnivalókat.
 
Ez itt az ősember lábnyoma


A "pattintós kő "






A képen rajta van Vértesszőlős is, csak kár, hogy kiégett a lámpa.









A fiúknak legjobban az ősember "háza" tetszett.



 Mivel a múzeum látogatása amúgy is ingyenes volt, ezért a fiúk kaptak 1-1 ősember figurát. (Nagyon úgy tűnt hogy ez a 2 darab volt nekik összesen- gondolom már nem fért bele az ősjelenetes vitrinbe, így kitették a bejárathoz. :-) )

Az egyik ősjelenetes vitrin

A bejáratnál üldögélő úr teljesen el volt képedve gyermekeink múzeum iránt mutatott lelkesedésén, így megajándékozta őket mindenféle ősemberes feladatlapokkal meg színezőkkel, úgyhogy volt öröm Aprajafalván. :-)