2010. október 26., kedd

Csindibuksi

Olykor-olykor ezen a néven fut legkisebbünk. Nimri ragasztotta rá, így a Lencsi, kisLencs, Leili, Leicsike mellé becsúszik néha egy kis Csindi, Csindike, Csindus és Csindibuksi is.
Miután íly alaposan elmagyaráztam bejegyzésem címét, gondolom egyértelmű kiről szól a mai bejegyzés.
19 hónapos elmúlt, így éppen itt volt az ideje, hogy gondos anyja felvegye a kapcsolatot a gyermekorvossal és megkapja végre a 18 hós oltást. Kicsit égett csak a pofám.
Régen volt, talán a babaszobán egy kalkulátor, hónapról-hónapra leírta mit kellene tudnia a babának. Na ezt én most égre-földre kerestem, és nem leltem. Ezért nem tudom mennyire különleges, nagyszerű vagy csak egészen egyszerűen átlagos amit tud, de minket minden nap elkápráztat. Nem baba már (szüpp-szüpp). Mindenben utánozza a fiúkat(sajnos a rosszban is) és teljes jogú emberpalántaként viselkedik: Babaszék már nem játszik, velünk ül az asztalnál; Tányérkáját tartva sorba áll a nasiért; Fellépőre állva mos kezet; Ahová a fiúk mennek, neki is ott a helye; Játékszétdobálásban, fetrengésben, párnacsatában is nagyon ott van. Az nagyon édes például, ahogy együtt rajzolnak a földön.

De bármennyire is szeret "brümbrü"-vel (most már "ató) játszani, rátalált a babára, amit altat, betakar, tologat a kis babakocsiban. És ugye a női gének: hozza reggel a nyakláncot, hogy tegyük a nyakába és mutatja a "kacs"-t (csatt), hogy tűzzük el a haját. Nem mindegy milyen pulcsit, cipőt vesz fel. Az oviba érve (fiúkat kísérjük minden reggel) mutogatja hol a ruháját, hol a cipőjét vagy éppen a sapkáját és a jól idomított anyukák és óvónénik rendre meg is dícsérgetik. Hisztizni "nyem-nyem" kiáltásokat hallatva kiválóan tud, viszont egyenlőre lehet még hatni rá. A kulcsmondat: Jól van Leilike, ha nem veszed fel, akkor te itthon maradsz. :)

Amitől meg kell zabálni, hogy dumál ezerrel. Gyakorlatilag mindent mond. Van pár érthetetlen dolga: pl. fogalmam sincs a szörp vajon miért "kaka", vagy a sajtot miért hívja a hajcsatt után szabadon szintén "kacs"-nak.
Szintén imádom, amikor rámutatva dolgokra mondja: "anyáé" vagy "apáé".
A fiúkat "bibi"-nek hívja egységesen, illetve Nimrit néha "mimi"-nek. Bár előfordult már, hogy véletlenül kicsúszott a száján, hogy Noah, vagy Mimmód.
Magát "baba"-nak hívja. Kedvenc barátja pedig "Bebi" (Bendi).

Mélységéről fogalmam sincs (2 évesre való ruhát hord, illetve ami Noahról lejön mehet is a szekrényébe), viszont a mai mérés eredményeként súlya súrolja a 12 kg-ot (1192g). (Noah 3 évesen volt ennyi)
Szó mi szó, enni nagyon szeret: "Hami-nyami". Ha kaja megvonás van (csakis az ő érdekében), képes valódi krokodilkönnyeket sírni. Szerencsére a hűtőt még nem éri fel. :-)
Amit nagyon szeret és szerintünk van is tálentuma, az a zene és éneklés. Tisztán és felismerhetően énekel és ha az apja orgonál (sajnos ritkán van rá ideje) mindig felkapaszkodik mellé az orgonapadra és ő is muzsikál.
Táncművészetét nem tudom megítélni, de táncolni is nagyon szeret. Mutatja a Tv-t, hozza az irányítót és kéri a "táci"-t.
Napirendünk a következő:
Valamivel 6 után ébred, az ágyából kurjongat, majd hallgatózik. Fiúk is negyed 7 körül kelnek és kezdődik az egymásnak való átkiabálás. Hétvégén majd megfeküdtünk rajtuk: Valamelyik épelméjű szájával bélgáz szerű hangokat hallatott, majd a szomszéd szobából Leilike ismételt, amin a fiúk majd meg szakadtak a röhögéstől..és így tovább.
Fél 7kor én is feltápászkodom, majd öltözés, reggeli, indulás az oviba.
Ovi után együtt isszuk itthon a "kájét" (kávé), illetve ő az "iszi"-t (azt, ami épp a csőrös üvegében van-általában víz. Tud egyébként pohárból is inni, de lusta vagyok az ebből fakadó baleseteket eltüntetni.) Gyakran elmegyünk csavarogni, legtöbbször Bendihez, akit imád.

Aztán én teszem a dolgom (mosás, főzés, takarítás) ő meg segít nekem. :-) Söprögeti imád pl.
Ebéd után alszik egyet (ha mákom van, akár 2 órát is).
Ébredés után játszunk, majd indulás a fiúkért. Hazaérve uzsi (fiúknak pótuzsi), majd közös játék (ha a fiúk éppen nem focin vannak), esetleg dvd-zés. Utána vacsi, "pacsi" (pancsi) és Leilus megy aludni, olyan fél 7 körül. Ekkor van még egy kis idő a nagyokkal társasozni, majd 7- fél 8-kor ők is mennek aludni.
Ekkor jön el a mi időnk. :-)
Ha mákunk van, végigalusszák az éjszakát. (Bár nincs sokszor mákunk, 3 gyereknél már nagy a hibaszázalék :-) hol egy folyó orr, egy pisilnem kell, vagy egy rossz álom.)
Megyek is, mert lázasan tettem le (az a fránya oltás), remélem nyugodt álma lesz.

2010. október 25., hétfő

Hosszú nap

volt a tegnapi. Hosszú és eseménydús.
Ebédre Érdre voltunk hivatalosan nénikém 60. születésnapi meglepetés partijára. 1 órára voltunk meghívva, legkisebbünk gyomra azonban fél 12-es ebédre van ráállítva. Én nagyokos. jól megetettem indulás előtt, aminek röviddel Fűzfő után meg is lett az eredménye. Szép ruhának annyi, de legalább volt nálam teljes garnitúra pótruha. A kocsiban kerengő hányásszag enyhén visszavetette kedvünket a svédasztalos ebédtől.
Érdre érve először kimentünk a temetőbe nagyszüleim sírjához. Elképedtem, hogy Nimrike mennyire emlékszik dédipapára, aki közel másfél éve nincs már köztünk.
Ebéd előtt beugrottunk még unokatestvéremékhez, ahol a fiúk pár perc leforgása alatt felforgatták Zsófika szép rendben tartott játszóbirodalmát.
A meglepetés jól sikerült, az Ünnepelt meghatódott, az ételek finomak voltak. A svédasztalos megoldásban az volt a jó, hogy válogatós fiaimnak is találtam fogukra valót. Leilikével nem volt gond, jól megtömte üres pociját és látszólag jól esett neki a sok "usi"(husi) és a "sütyi"(süti). Sajnos a "tóta" elmaradt, mert nénikém váratlanul nagyon rosszul lett, s mivel szívbeteg így orvos apukám mentőt hívott hozzá. Mi agyon aggódtuk magunkat (szerencsére azóta már jobban van), a fiúk is sajnálták persze Uzsi nénit, de a mentőautótól hallatlan izgalomba jöttek.
És még nem ért véget a nap.
Átrobogtunk Budapesten, hogy a kalászi bevásárlóközpontban átvegyük a gyerekek ajándék szipiszupi gördülő cipőcskéit. Tavaszra talán már belenőnek. :-)
Majd irány a Római, keresztgyerekeink már vártak. A tele pocak ellenére jól csúszott Bélus eszméletlen tiramisuja és a kávé is életmentő volt.
Már sötétedett mikor hazaindultunk. Budaörs határában Lencsikénk eldúdolta esti altatódalát, majd szép sorban minden gyermekünk kidőlt. :-)

2010. október 7., csütörtök

Malacpersely

Hétfő óta másról sem szólnak a napok: vörösiszap
Szülőföldünktől, nagyszülők lakhelyétől pár kilométerre történt. Volt osztálytársak, ismerősök, barátok élnek/dolgoznak Devecserben. Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy milyen érzések kavarognak ilyenkor az emberben.
A katasztrófa másnapján egy másik exajkai anyukával összebeszéltünk, hogy felkeressük az önkormányzatot és gyűjtést szervezünk. De az önkormányzat megelőzött bennünket: mire kérésünk elért a polgármesterhez, addigra ő már felvette az érintett település vezetőjével a kapcsolatot. (Ismét jól választott a "falu" vezetőt :-) )
Megbeszéltük R-rel, hogy ma délután visszük fel a mi adományunkat. Nimród meghallotta ezt és reggeli közben előadta, ha nagy lesz, akkor ő vesz egy autót annak, akinek elvitte az iszap. (Kivételesen megnézhette a Híradóban az erről szóló lájtosabb híradásokat.) Kicsit elbeszélgettünk vele a segítségnyújtás lehetséges formáiról. Öcsivel együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy nem várnak felnőtt korukig, hanem kinyitják perselyüket és pénzt küldenek a rászorulóknak.
Ma ovi után közösen sétáltunk fel a gyűjtőponthoz. Saját pénzecskéjüket ők dobták be a perselybe.
Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Hogy mi lesz a katasztrófa következménye, elképzelni sem tudjuk. Féltjük a családot és féltjük magunkat, hiszen csupán 50km a távolság.
Sok kicsi sokra megy. Kérünk, ha tudsz segíts Te is!
http://www.fn.hu//belfold/20101007/akik_mar_gyujtenek_vorosiszap/

2010. október 2., szombat

A fiaIm meg a lányom

A fiaIm meg a lányom
Játszanak az ágyon,
Ahol én és a párom
Kigondoltuk, hogy így lesz.

A fiaIm meg a lányom
Civakodnak az ágyon,
S hiába magyarázom,
Hogy késő van már, aludni kell.

Amikor még terveztük
Ezt a csodálatos jövőt,
Álmunkba' se képzeltük,
Hogy ilyen cirkusz lesz majd
Minden este lefekvés előtt.

A fiaIm meg a lányom
Verekednek az ágyon,
S hiába várom,
Hogy köztük béke legyen.

A fiaIm meg a lányom
Ugrálnak az ágyon,
S kiabál a párom,
Hogy ebből elég legyen.

A fiaIm meg a lányom
Mesét hallgat az ágyon,
S lassan az álom
Jótékony karjába zár.

- Apu, ne aludj, léccives mesélj még!

A fiaIm meg a lányom
Kitartanak az ágyon,
Akárhogy csinálom,
Ez most már mindig így lesz.

A fiaIm meg a lányom,
Nem rózsaszín álom,
Ketten az ágyon,
Hárman az ágyon,
Négyen az ágyon,
Öten az ágyon.
A fiaIm meg a lányom,
Én és a párom,
Valóság, nem álom.
A fiaIm meg a lányom.