Ber, ber, ber, december

Végre kezd elcsendesedni a ház, csak az utcán durrogó tűzijátékok zavarják meg a békét.

Feltöltöm a fényképeket, nézem mennyi minden kimaradt a naplóból, ami elillant, ami pótlására nincs energia, talán a december még menthető.
A hónap eleje izgalmasan indult, apának azért mert lezárt repterekkel, késő járatokkal dacolva sikerült elvergődnie Amerikába egy meghívásnak eleget téve, majd vissza. Nekünk pedig azért mert 10 napot gyakorlatilag egyedül navigáltam végig a gyereksereget, lapátoltam a havat, raktam a tüzet.
Hétvégén besegítettek Agyiék, így hozzánk 1 nappal korábban érkezett a Mikulás is. Bár az előző napi viselkedésük alapján 1 virgácsban maximáltam volna az ajándékot, a Nagyszakállú másként gondolta a gyerekek nagy örömére.
Apa elvitte a fényképezőt, így a Mikulásos eseményekről csupán video készült.
Másnap az óvodában volt ünnepség, a piciknek is, ahova Lencsit is vittem, bár nem kellett volna. Halálra rémült ugyanis.
Ezzel jól meg is szívattam magam, mert a másnapi fotózáson sem volt éppen együttműködő. 2 órán keresztül próbáltuk rávenni, hogy bőgés nélkül álljon modellt és csak nagy nehézségek és némi ovis tízórai asztalnál való elfogyasztása aratott mérsékelt sikert.
Idén is volt Falukarácsony, meg mindenféle karácsonyi műsor, ahol legidősebb sarjunk is szerepelt.

Karácsony előtt végre megtartottuk a beígért szülinapi partiját is. Idén is páros szülinap volt, Almával közösen a Kultúrházban, 25 gyerek részvételével.
Alma anyukájával Pattival, játékokat, tombolát, arcfestést szerveztünk mindenki nagy megelégedésére. Közös ajándékként egy Lego társast kapott, amivel azóta és folyamatosan rommá ver minket. :-)
A tortája is lego alakú volt (sk. alkotás).

A Szentreggelt itthon töltöttük, hozzánk az Angyalka éjjel hozta a fát és az ajándékokat. Ebédre Joli mamáékhoz, vacsorára Agyiékhoz mentünk, majd ott is aludtunk, hiszen idevártuk az unokatesókat is.
Lencsike babát kapott, ő azonban mint kiderült jobban örült volna "autoka"-nak, illetve "kugán" (bakugannak). A babával azóta is "Mimi" (Nimród) játszik leginkább. :-)

A szünidőben nagyon elfáradtunk, bár próbáltunk gyerektársaságot szervezni, azért várjuk már az ovis napokat (mi szülők legalábbis).
A Szilvesztert itthon töltjük ötösben. Gyerekek már ágyban, mi megvárjuk az éjfélt, aztán spuri aludni, mert holnapra vendégeket várok ebédre. :-)

Talán még van idő kicsit visszanézni, kicsit gondolkodni, kicsit kívánni.

Aki erre jár annak kívánok békességet, egészséget, biztonságot az új esztendőre!

B.Ú.É.K.!

Áldott Karácsonyt! / Merry Christmas!

Levél az Angyalnak

Noah kívánságlista:
-dinók
-szétszedhető McQueen
-Frank kombájn
-szellemes lego
-Atlantis lego
-dinós színezőkönyv
-pizsama, ami pókemberes, szörnyes vagy robotos ami büdös zoknikat lő ki (8-o)
-pöttyös labda
-Szembi kutya (ez fogalmam sincs mi)
-fenek, ami pukizik ( 8-o)

Nimród kívánságlista:
-távirányítós repülő, vonat esetleg autó
-szétszedhető McQueen
-kifestő, ha lehet szellemes
-Atlantis lego
-Star wars lego,
-feladatoskönyv
-Frank kombájn
-Szembi kutya
-szellemes pizsama
-Ben 10 szellem olyan zacskóban, amin rajta van 8-I

Kedves Angyalka,
Ezek a kívánságaink. Anya azt mondta, erről a listáról fogsz választani. Ha mást hozol annak is örülünk, de ha lehet ezeket hozd.
Köszi,
Nimród
ui. Leilaninak is hozzál ajándékot. Ő mindennek örül.

Rum

Barátoknál voltunk kicsit eszegetni, pletyózni. Megkértem mutassák meg milyen könyvből tanul Virág olvasni. Ha már elővette, be is mutatta tudományát. Vircsi mindent ügyesen és gyorsan elolvas, én azonban élek a gyanúperrel, hogy nem ért minden szót.
Tudod mi az az "ara"?
Nyertem. Nem tudja. Anyukája elmagyarázza.
Tovább olvas.
Tudod mi az a "rum"?
Virág rázza a helyes barna copfjait.
Erre nagyfiam az asztal alól: "szoba"
:-) No comment.

Ha November, akkor Nimród

Nemcsak azért, mert ma van a szülinapja.

Kezdődött azzal, hogy a hónap elején benyalt egy influenzát ( jó kis őszi szünet), amit később sikeresen átpasszolt nekem (mióta az eszemet tudom nem voltam ennyire rosszul-felkelni sem bírtam).
Aztán folytatódott egy vérvétellel és felkészüléssel a régóta halogatott köldöksérv műtétre. A műtétet egy héttel végül eltolták (csak, hogy tovább izgulhassak).
Aztán mikor múlt hét csütörtökön jelentkeztünk a kórházba, kiderül, hogy a laboreredményei alapján nem műthető, de mivel a vérvétel ősrégen volt, betették a branült (hárman fogtuk le :s) és újból levették. Két óra keferágás. Kiderült mégis műthető (valószínű az influenza miatt volt rossz az eredmény). Péntek reggel előkészítették, majd betolták. 20 percre számítottunk, 1 óra múlva tolták ki. Elég rosszul ébredt. Ordibált, hogy haza akar menni. Visszhangzott az osztály: "Ez egy undorító hely, szörnyűséges hely, fáj a hasam, haza akarok menni...stb". És körülbelül 623x megkérdezte megvolt-e már a műtét. Kemény óra volt.

Szerencsére gyorsan jobban lett. Szombaton hazamehettünk, illetve Agyiékhoz.
Vasárnap itt ünnepeltük a szülinapját. Szegénykém nagyon gyenge volt. Azért próbált örülni, a cápás torta is nagyon jópofa volt. Na meg finom. :-) Ajándékba lego-kat, dinós könyvet, labdát kapott. Ja és Ben 10 órát :-)

Hétfőn kiesett a foga. Talán ez volt a legnagyobb ajándék neki. :-) Valahogy ovis berkekben elterjedt, hogy létezik Fogtündér. Nem okozhattunk csalódást, így reggelre pénz várta a párna alatt. Be sem akarta tenni a perselyébe, annyira boldog volt.

Ma pedig 6 éves lett. Csak nézem, csupa kéz és láb. 116 cm 22 kg (bár a kórház óta szerintem fogyott) 31-es cipőt hord. Makacs, szemtelen, akaratos. Agya, mint a szivacs. 100.000-es számkörben számolgat- szórakozásból. Szorzótáblát gyakorolgat. Érdeklik a betűk és szeretne megtanulni összeolvasni. Ez még nem megy. Elmondja a betűket a szóban, de összerakni egyenlőre nem tudja.
Focizni és tornázni jár. Mindkettőben tehetségesnek mondják edzői.
Jókat lehet vele beszélgetni.
Isten éltessen Nimrike!

Csindibuksi

Olykor-olykor ezen a néven fut legkisebbünk. Nimri ragasztotta rá, így a Lencsi, kisLencs, Leili, Leicsike mellé becsúszik néha egy kis Csindi, Csindike, Csindus és Csindibuksi is.

Miután íly alaposan elmagyaráztam bejegyzésem címét, gondolom egyértelmű kiről szól a mai bejegyzés.
19 hónapos elmúlt, így éppen itt volt az ideje, hogy gondos anyja felvegye a kapcsolatot a gyermekorvossal és megkapja végre a 18 hós oltást. Kicsit égett csak a pofám.
Régen volt, talán a babaszobán egy kalkulátor, hónapról-hónapra leírta mit kellene tudnia a babának. Na ezt én most égre-földre kerestem, és nem leltem. Ezért nem tudom mennyire különleges, nagyszerű vagy csak egészen egyszerűen átlagos amit tud, de minket minden nap elkápráztat. Nem baba már (szüpp-szüpp). Mindenben utánozza a fiúkat(sajnos a rosszban is) és teljes jogú emberpalántaként viselkedik: Babaszék már nem játszik, velünk ül az asztalnál; Tányérkáját tartva sorba áll a nasiért; Fellépőre állva mos kezet; Ahová a fiúk mennek, neki is ott a helye; Játékszétdobálásban, fetrengésben, párnacsatában is nagyon ott van. Az nagyon édes például, ahogy együtt rajzolnak a földön.

De bármennyire is szeret "brümbrü"-vel (most már "ató) játszani, rátalált a babára, amit altat, betakar, tologat a kis babakocsiban. És ugye a női gének: hozza reggel a nyakláncot, hogy tegyük a nyakába és mutatja a "kacs"-t (csatt), hogy tűzzük el a haját. Nem mindegy milyen pulcsit, cipőt vesz fel. Az oviba érve (fiúkat kísérjük minden reggel) mutogatja hol a ruháját, hol a cipőjét vagy éppen a sapkáját és a jól idomított anyukák és óvónénik rendre meg is dícsérgetik. Hisztizni "nyem-nyem" kiáltásokat hallatva kiválóan tud, viszont egyenlőre lehet még hatni rá. A kulcsmondat: Jól van Leilike, ha nem veszed fel, akkor te itthon maradsz. :)

Amitől meg kell zabálni, hogy dumál ezerrel. Gyakorlatilag mindent mond. Van pár érthetetlen dolga: pl. fogalmam sincs a szörp vajon miért "kaka", vagy a sajtot miért hívja a hajcsatt után szabadon szintén "kacs"-nak.
Szintén imádom, amikor rámutatva dolgokra mondja: "anyáé" vagy "apáé".
A fiúkat "bibi"-nek hívja egységesen, illetve Nimrit néha "mimi"-nek. Bár előfordult már, hogy véletlenül kicsúszott a száján, hogy Noah, vagy Mimmód.
Magát "baba"-nak hívja. Kedvenc barátja pedig "Bebi" (Bendi).

Mélységéről fogalmam sincs (2 évesre való ruhát hord, illetve ami Noahról lejön mehet is a szekrényébe), viszont a mai mérés eredményeként súlya súrolja a 12 kg-ot (1192g). (Noah 3 évesen volt ennyi)
Szó mi szó, enni nagyon szeret: "Hami-nyami". Ha kaja megvonás van (csakis az ő érdekében), képes valódi krokodilkönnyeket sírni. Szerencsére a hűtőt még nem éri fel. :-)
Amit nagyon szeret és szerintünk van is tálentuma, az a zene és éneklés. Tisztán és felismerhetően énekel és ha az apja orgonál (sajnos ritkán van rá ideje) mindig felkapaszkodik mellé az orgonapadra és ő is muzsikál.
Táncművészetét nem tudom megítélni, de táncolni is nagyon szeret. Mutatja a Tv-t, hozza az irányítót és kéri a "táci"-t.
Napirendünk a következő:
Valamivel 6 után ébred, az ágyából kurjongat, majd hallgatózik. Fiúk is negyed 7 körül kelnek és kezdődik az egymásnak való átkiabálás. Hétvégén majd megfeküdtünk rajtuk: Valamelyik épelméjű szájával bélgáz szerű hangokat hallatott, majd a szomszéd szobából Leilike ismételt, amin a fiúk majd meg szakadtak a röhögéstől..és így tovább.
Fél 7kor én is feltápászkodom, majd öltözés, reggeli, indulás az oviba.
Ovi után együtt isszuk itthon a "kájét" (kávé), illetve ő az "iszi"-t (azt, ami épp a csőrös üvegében van-általában víz. Tud egyébként pohárból is inni, de lusta vagyok az ebből fakadó baleseteket eltüntetni.) Gyakran elmegyünk csavarogni, legtöbbször Bendihez, akit imád.

Aztán én teszem a dolgom (mosás, főzés, takarítás) ő meg segít nekem. :-) Söprögeti imád pl.
Ebéd után alszik egyet (ha mákom van, akár 2 órát is).
Ébredés után játszunk, majd indulás a fiúkért. Hazaérve uzsi (fiúknak pótuzsi), majd közös játék (ha a fiúk éppen nem focin vannak), esetleg dvd-zés. Utána vacsi, "pacsi" (pancsi) és Leilus megy aludni, olyan fél 7 körül. Ekkor van még egy kis idő a nagyokkal társasozni, majd 7- fél 8-kor ők is mennek aludni.
Ekkor jön el a mi időnk. :-)
Ha mákunk van, végigalusszák az éjszakát. (Bár nincs sokszor mákunk, 3 gyereknél már nagy a hibaszázalék :-) hol egy folyó orr, egy pisilnem kell, vagy egy rossz álom.)
Megyek is, mert lázasan tettem le (az a fránya oltás), remélem nyugodt álma lesz.

Hosszú nap

volt a tegnapi. Hosszú és eseménydús.
Ebédre Érdre voltunk hivatalosan nénikém 60. születésnapi meglepetés partijára. 1 órára voltunk meghívva, legkisebbünk gyomra azonban fél 12-es ebédre van ráállítva. Én nagyokos. jól megetettem indulás előtt, aminek röviddel Fűzfő után meg is lett az eredménye. Szép ruhának annyi, de legalább volt nálam teljes garnitúra pótruha. A kocsiban kerengő hányásszag enyhén visszavetette kedvünket a svédasztalos ebédtől.
Érdre érve először kimentünk a temetőbe nagyszüleim sírjához. Elképedtem, hogy Nimrike mennyire emlékszik dédipapára, aki közel másfél éve nincs már köztünk.
Ebéd előtt beugrottunk még unokatestvéremékhez, ahol a fiúk pár perc leforgása alatt felforgatták Zsófika szép rendben tartott játszóbirodalmát.
A meglepetés jól sikerült, az Ünnepelt meghatódott, az ételek finomak voltak. A svédasztalos megoldásban az volt a jó, hogy válogatós fiaimnak is találtam fogukra valót. Leilikével nem volt gond, jól megtömte üres pociját és látszólag jól esett neki a sok "usi"(husi) és a "sütyi"(süti). Sajnos a "tóta" elmaradt, mert nénikém váratlanul nagyon rosszul lett, s mivel szívbeteg így orvos apukám mentőt hívott hozzá. Mi agyon aggódtuk magunkat (szerencsére azóta már jobban van), a fiúk is sajnálták persze Uzsi nénit, de a mentőautótól hallatlan izgalomba jöttek.
És még nem ért véget a nap.
Átrobogtunk Budapesten, hogy a kalászi bevásárlóközpontban átvegyük a gyerekek ajándék szipiszupi gördülő cipőcskéit. Tavaszra talán már belenőnek. :-)
Majd irány a Római, keresztgyerekeink már vártak. A tele pocak ellenére jól csúszott Bélus eszméletlen tiramisuja és a kávé is életmentő volt.
Már sötétedett mikor hazaindultunk. Budaörs határában Lencsikénk eldúdolta esti altatódalát, majd szép sorban minden gyermekünk kidőlt. :-)

Malacpersely

Hétfő óta másról sem szólnak a napok: vörösiszap

Szülőföldünktől, nagyszülők lakhelyétől pár kilométerre történt. Volt osztálytársak, ismerősök, barátok élnek/dolgoznak Devecserben. Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy milyen érzések kavarognak ilyenkor az emberben.
A katasztrófa másnapján egy másik exajkai anyukával összebeszéltünk, hogy felkeressük az önkormányzatot és gyűjtést szervezünk. De az önkormányzat megelőzött bennünket: mire kérésünk elért a polgármesterhez, addigra ő már felvette az érintett település vezetőjével a kapcsolatot. (Ismét jól választott a "falu" vezetőt :-) )
Megbeszéltük R-rel, hogy ma délután visszük fel a mi adományunkat. Nimród meghallotta ezt és reggeli közben előadta, ha nagy lesz, akkor ő vesz egy autót annak, akinek elvitte az iszap. (Kivételesen megnézhette a Híradóban az erről szóló lájtosabb híradásokat.) Kicsit elbeszélgettünk vele a segítségnyújtás lehetséges formáiról. Öcsivel együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy nem várnak felnőtt korukig, hanem kinyitják perselyüket és pénzt küldenek a rászorulóknak.
Ma ovi után közösen sétáltunk fel a gyűjtőponthoz. Saját pénzecskéjüket ők dobták be a perselybe.
Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Hogy mi lesz a katasztrófa következménye, elképzelni sem tudjuk. Féltjük a családot és féltjük magunkat, hiszen csupán 50km a távolság.
Sok kicsi sokra megy. Kérünk, ha tudsz segíts Te is!
http://www.fn.hu//belfold/20101007/akik_mar_gyujtenek_vorosiszap/

A fiaIm meg a lányom

A fiaIm meg a lányom
Játszanak az ágyon,
Ahol én és a párom
Kigondoltuk, hogy így lesz.

A fiaIm meg a lányom
Civakodnak az ágyon,
S hiába magyarázom,
Hogy késő van már, aludni kell.

Amikor még terveztük
Ezt a csodálatos jövőt,
Álmunkba' se képzeltük,
Hogy ilyen cirkusz lesz majd
Minden este lefekvés előtt.

A fiaIm meg a lányom
Verekednek az ágyon,
S hiába várom,
Hogy köztük béke legyen.

A fiaIm meg a lányom
Ugrálnak az ágyon,
S kiabál a párom,
Hogy ebből elég legyen.

A fiaIm meg a lányom
Mesét hallgat az ágyon,
S lassan az álom
Jótékony karjába zár.

- Apu, ne aludj, léccives mesélj még!

A fiaIm meg a lányom
Kitartanak az ágyon,
Akárhogy csinálom,
Ez most már mindig így lesz.

A fiaIm meg a lányom,
Nem rózsaszín álom,
Ketten az ágyon,
Hárman az ágyon,
Négyen az ágyon,
Öten az ágyon.
A fiaIm meg a lányom,
Én és a párom,
Valóság, nem álom.
A fiaIm meg a lányom.

Bobóországban

Idén a gyerekek választottak: 1 hét tengerpart vagy 2 nap Bobóország? Nimród már 2 éve mondogatta, hogy újra el szeretne menni. Nagy hatással volt rá és csodálkozva döbbentünk rá, mennyi apró részletre emlékszik. Agyiékkal mentünk és remekül éreztük magunkat. Hazatérve azonban megállapítottuk: nyaralni elég fárasztó dolog. :-)
Mert

Barkácsoltunk:
Énekeltünk és táncoltunk lapatát a Brumi Bandi Band-del:

Ölelgettük Bobót:
Leilit Tupapa megtanította önállóan csúszdázni, így ő is szusszanhatott egyet:
Gyönyörködtünk a piros szivárványban:
Játszottunk bent:
És kint:
És a pancsolásainkról még nem is beszéltünk.
Amikor pedig elfáradtunk:
Tupapa jól megropogtatott:
Majd a házikónkban álomra hajtottuk fejünket.
Már folyik az alkudozás, mikor megyünk újra. Két év múlva...talán.

Utálom

amikor ilyen vagyok. Meggyőződésem, hogy az idő az oka. Basszus volt nyár egyáltalán az idén? Júniusban még fűtenem kellett és augusztus 31-én már be kellett kapcsolnom a fűtést, mert aLencsiszobában eszméletlen hideg volt.
Nincs kedvem semmihez, gépiesen teszem a dolgom és közben vacogok.
Gondoltam feltöltöm végre az elmúlt időszak fényképeit, de rá kellett döbbenjek, nem csináltam képeket sem az elmúlt időszakban. A mobilommal lőttem párat és ennyi. Kicsit helyre kellene billentsem magam, mert ahogy mondtam: utálom, ha ilyen vagyok.
Pedig időközben volt egy házassági évfordulónk, amit nem tudtunk megünnepelni normálisan, mert idejét nem tudom mikor tudtunk utoljára kettesben, nyugalomban eltölteni akár 1 órát is.
Szóval évforduló elnapolva. Na ez megint negatív élmény lett. Próbálom sorra venni a pozitívakat:
1. augusztus 20- felemás. A tüzijáték gyönyörű volt, a két kicsinek viszont nem jött be. Noah jövőre inkább kihagyná, kisLencs pedig fülét befogva visított.
2. augusztus 22- na ez határozottan pozitív, bár ha a kákán is csomót kívánnék keresni ebben is meg tudnám találni a negatívumot, mégpedig, hogy Tomi nevezetű csapattárs véletlenül kidobta a félretett halászlevemet. Fel is emlegetem neki, akárhányszor találkozunk hihi.
Tehát ezen a bizonyos 22-én Halászléfőző verseny volt kicsiny falunkban, melyre férjeink-azt hivén hogy tudnak főzni és nagyot nem tévedtek vala- csapatot alakítottak. Szerintem eszméletlenül jót főztek-nem is értem hogy-, ám a zord zsűri nem tudta értékelni az úszkáló zöldségeket a mennyei hallében, így díjat nem, de a közönségtől elismerést azt kaptak. Erről lőttem pár képet is.

Az ezt követő heteink a befőzésről szóltak. Eszméletlenül sok szilva termett az idén. Nem győztük feldolgozni, elajándékozni. Már a fülünkön is szilvásgombóc jön ki. Klassz, hogy a gombócot gyerekek is szeretik: a szilvát szigorúan kipiszkálva belőle. :-)

Hétvégénk eseménydús volt. Szombaton Pisti nevű oviscimbinél kapták szét a gyerekek a lakást, vasárnap pedig a már iskolás Bazsi szülinapján tomboltunk a parkban. Egy gondos apuka itt fényképezett, így tudok frisseket mutatni a gyerekekről is:

1.
Nimród. Kiskamasz. Akaratos, sértődékeny, rendetlen, ugyanakkor nagyon ügyes, igazi közösségi ember. Kedvence a lego.

2.
Noah. Nyafogós, sértődős, verekedős, féktelen, ugyanakkor segítőkész, rendes, anyához bújós. Rajzolni, alkotni szeret.

3.
Leilani. Izig-vérig nő. Egy nézésével az ujja köré csavarja a férfiakat. Sikít ha valami nem tetszik neki. Szeret énekelni, táncolni, kisautózni, na és persze enni (hami-jami)
Őket nézve máris jobb a kedvem. :-)

Blogtali

Furcsa világ ez a blogvilág. Olyan embereket, családokat ismerhetsz meg, akikkel egyébként valószínűleg a való életben nem találkoznál. Belekukkanthatsz az életükbe, mindennapjaikba és a végén úgy érzed mintha régi ismerőseid lennének. Aztán ha van egy kis szerencséd kilépve a virtuális térből a valóságban is találkozhattok.
Marci manót és naplóját még a babaszoba babanaplóján keresztül ismertük meg, majd pont olyan ütemben mint nálunk megszületett Lackó-Palkó és később, már itt a blogspoton Réka hercegnő.
Őket láttuk vendégül csütörtökön.

Fiúkkal megbeszéltük, hogy próbálnak kultúrlényként viselkedni, erre pont mikor megérkeztek Marciék, Nimród homokot szórt Noah fejére (nem keveset), erre ő kergette Nimródot, az rácsukta saját lábára az ajtót, melynek következtében dühből párszor megcsapta még Noah-t. Bőgés és ordibálás, ez lehetett az első benyomás rólunk.
A sérelmeket sikerült elfelejtetni a klassz ajándékkönyveknek. (Judit, köszönjük! A könyveket azóta kb. háromszor oda-vissza cserélgették "örökbe".)

Visszanézve az aznap készült képeket, abszolút nem sikerültek. Igaz, nehéz volt a terep: a srácok állandó mozgásban.
Marcit szinte nem is láttam. :-)

LP-t sikerült lencsevégre kapnom, ahogy Leilaninak csapja a szelet.Ő egyébként nagyon anyás, pont mint Noah.

Réka fantasztikus és félelmet nem ismerő, így állandóan rettegtem, hogy leesik valahonnan, de nem. Teljes ellentéte az óvatos és megfontolt Lencsinek.

A délutáni nem alvás is biztosan belejátszott, de teljesen elfáradtunk a nap végére. Gondolom a Széphalmi gyerekek is elaludtak az autóban, a mieink mindenesetre a gyors csutakolást követően, rekord idő alatt álomba szenderültek. Pont mint a szüleik. :-)

Köszönjük, a szép napot!

Igaz

Nimród:
-Anya, ami igaz az igaz?

Noah egy értelmetlen vita lezárását követően:
-Anya igaz, hogy ilyen az élet?

4

Már egy hete Noncit ünnepeljük, aki augusztus 3-án betöltötte a 4.-et. Úgy tűnik megtört az "átok" és idén a szülinapját sérülések nélkül úszta meg (csak Leili pottyant le fejjel az ágyról, így neki van lila púpja a képeken :-s)
Vasárnap volt a családi buli Agyiéknál, Dinós tortával, tüzijátékkal.

Hétfőn Sopronba utaztunk. Sikerült egy olcsó apartmant találnom. Ebédre a Meki volt a cél (mert 1 évben egyszer belefér), de a soproni meki kritikán aluli volt. Gyerekmenü hiányos, csak csajos játék volt (így most van 2 Hello Kittys kistáskájuk) :-)), az általunk választott Farm menü, meg broaf. Mindezért még sorba is álltunk vagy fél órát. Egyedül a játszótér ért valamit.
Aznap kánikula volt, így késő délután merészkedtünk ki a városba. 2 órás sétával fárasztottuk a fiatalokat. A végén már csak "haza, haza" - nyögdöste a duracellnyuszi Noah.
Másnap - a mi szülinapi ajándékunk gyanánt- az osztrák Familypark felé vettük az irányt. Borongós volt az idő, ami vidámparkozáshoz ideálisnak tűnt-kezdetben.
A srácok hihetetlenül bátrak voltak. Noah-n egészen elképedtem, ahogy fapofával abszolválta a hullámvasutat pl.

Még egy óra kellett volna, hogy kipipálhassuk a napunkat, ám az időjárás közbe szólt. A legnagyobb felhőszakadás közben egy napernyő alatt, esőkabátban fogyasztottuk el ebédünket, majd egy másik napernyő alatt kucorogva vártuk, hogy újra induljon a hajós csúszda, mert egy utolsó csúszást beígértünk és az "ígéret szép szó" , sajna ezt a gyerekek is jól tudják.
Jól felkészült anyaként volt nálam váltásruha, amit sikerült szárazon tartanom, így elkerültük a megfázást. Hazafelé mind3-an kidőltek, aminek nagyon örültem, mert odafelé a "mikor érünk már oda", "ott vagyunk már" és az "azt AKAROM, hogy már odaérjünk" nyüglődéstől kishijján sikítófrászt kaptam.

Pénteken tartottuk a "cimbi bulit", amit kicsit megszívtunk, ugyanis a Nemzeti Parkba szervezett partyt elmosta az eső. Igy az utolsó pillanatban itthon tartottuk meg ( a nagy részét ) El lehet képzelni 15 gyerek (zömében fiú), mekkora pusztításra képes zárt térben!

Mikor kezdtek elszabadulni az indulatok, gyorsan összeszedtük a maradékokat és a jelen lévő szülők segítségével átcuccoltunk mégis a parkba. A napsütésnek hála, nem volt sár, így a búcsúzás előtt sikerült megfuttatni a srácokat.
Az ajándékok közül egyértelműen a kinyitható Mack kamion a befutó. (Babaház fiúknak) Már a bulin is minden fiú azzal szeretett volna játszani: van benne benzinkút, autómosó, szórakoztató központ, mérőállomás...-egyszóval minden kisfiú álma. :-)

Nimródunk elég nehezen viselte/viseli, hogy Noah volt a középpontban. Remélem hamar megbékél majd.

Héthuszonöt, azaz a mamut, a cuki és vendégeink

Egy busz hátulján nézett szembe velünk először ő. Ő, azaz a mamut. Szerinted ebben a múzeumban tényleg van egy mamutcsontváz? Meg kellene nézni.-mondtuk szinte egyszerre R.-rel.
Utánanéztem és a zirci Természettudományi Múzeumban valóban rejtegetnek mamutcsontvázat. (Egyébként a szó szoros értelmében rejtegetik. Sokkal impozánsabb helyet érdemelne.) Summa summarum innentől kezdve a mamutcsontváz kitűnő zsarolási potenciállá vált. Vasárnap a betegségből már kigyógyulva, a fölös energiákat a rossz időben is levezetendő, elindultunk Zircre.
Hónap utolsó vasárnapja lévén ingyen bebocsátást nyertünk, csupán egy fotojegyet vásároltunk.
A múzeum nagyon klassz, azonban kicsi. Az ott megtekinthető érdekességek sokkal nagyobb teret érdemelnének.
A mamut, illetve mamutok egy méltatlan kis eldugott lyukba vannak bezsúfolva. (Emlékszem a gainesville-i múzeum előterében álló mamutcsontváz mennyire "hatott")

Volt még hatalmas barlangi medve is (szintén egy lyukba benyomva).

És még számtalan érdekes dolog.

Múzeum után beugrottunk az apátságba. Ott az addig eleven Noah teljesen elcsendesül, mert "mit mondtál anya itt lakik az Úristen?" suttogta riadtan.
Ezt követően mindenki kibírhatatlan éhségéről biztosított, így a monostor cukrászdát belülről is megvizsgáltuk. Még haza is vittünk egy kisebb süticsomagot.

A nagy kirándulásban mindenki elfáradt, így kivételesen mind3om gyerek nagyot aludt ebéd után.
Noah keresztszülei és persze a gyerkőcök beugrottak hozzánk egy rövid időre. Szerencsére mindannyian jól vannak. Kicsi Marc ügyesen lépked, sőt (szülő engedéllyel) lépcsőt mászott, amitől én frászt kaptam. :-) Mikor tetőfokára hágott a hangulat gyorsan a játszótér felé vettük az irányt, de a hideg szél miatt nem maradtunk sokáig.

A 6 gyereket egy képre terelni nem volt könnyű feladat.