7. Patagónia Óriás Dinoi
2007.10.26. 11:45 (Módosítva: 2007.10.26. 11:46)
Október 21.Fabiola nevezetű kereszttestvérkém kisöccsét is keresztvíz alá tartották vasárnap. Ezer szerencse, hogy nem szüleim lettek a keresztszülők, mert úgy elkéstünk hogy csak na. Kicsit rosszul mértük fel a Csopak-Budapest-Belváros távolságot. Sebaj, majd megnézzük videón! Ha már Budapesten jártunk, nem hagyhattuk ki a Dino Kiállítást a Természettudományi múzeumban ( www.dinok.hu ). Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de figyelem csak november közepéig látható! A játszósarokból alig lehetett kirobbantani minket. Nekem a Dinotojásban ücsörgés, Noah-nak az ásatás jött be nagyon. Ezt a kerekeken guruló fadinót szerettem volna hazavinni, de sajnos nem lehetett. A múzeum bizonyos részei ingyenesen látogathatók voltak, így a dinókon kívül láttunk más érdekességeket is. Új albumunkban az ott készített képeket láthatjátok! http://www.babaszoba.hu/services/albums?alid=29846
Összesen: 14 hozzászólás
6. Veszprém Zoo
2007.10.23. 14:26 (Módosítva: 2007.10.23. 14:28)
Október 13.A bölcsiben mondták hogy megyünk majd az állatkertbe. Csak vártunk és vártunk és...vártunk. Mivel annyit kérdezgettem már, hogy 'mikoj megyünk az állatkejtbeeeeeeeee?", hogy szüléim beültettek bennünket az autóba egy szép szombat reggelen és irány a veszprémi állatkert!Felismertem egy csomó állatot, de legjobban a Tropicarium plakáton látható bohóchal nyerte meg a tetszésemet. (Egyszóval fel van adva a lecke!) Sokat időztem a kismajmoknál, a hatalmas medvénél, jól megbámultam a tigriseket. Noah a babkocsiból szemlélődött és nagyon feldobottnak látszott. Csúszdáztam a játszótéren, közben anya és Öcsi hintáztak, apa pedig valami esztelenül rohangáló állatokat bámult. Mivel elbújt a napocska és kezdtek koccani a fogacskák, mi is igyekeztünk visszabújni a jó meleg autóba. Az állatsimogatót sajnos ki kellett hagynunk, de sebaj, majd tavasszal bepótoljuk!
Összesen: 9 hozzászólás
5. Gyalogoltunk az egészséges életért
2007.10.17. 21:19
Október 7.A Csopaki Nyugdíjas Klub (ne tessenek nevetni, na! ) szervezésében egy kiadós gyaloglással ünnepeltük a Gyaloglás Világnapját. Kedves szomszédainktól, Marika nénitől és Pista bácsitól kaptuk a meghívást, így együtt felkerekedtünk és szám szerint 80-an (nem csak nyugdíjasok! ) tettünk egy "kisebb" sétát a környéken. Fogalmunk sincs mennyit gyalogoltunk, de estére az ősöknek olyan izomlázuk lett, hogy alig bírtak lábra állni. Még jó, hogy félúton tartottunk egy kis pihenőt az egyik parti büfében, ahol ingyen üdítő, sör és finomabbnál finomabb sütemények vártak bennünket. Még egy nagy zsák kenyeret is kaptam a büfé tulajdonosától, amivel a kacsákat etethettem. Eközben anya Nócival a karján válaszolgatott valami tévés fickónak. Elmondása szerint bődületes baromságokat beszélt, amiért irul és pirul és ezerrel reménykedik, hogy senki sem látta, de legalábbis hogy jól megvágták az egészet. Kábel híján mi nem láttuk...szerencsére. Parti a balatonparti Parti Büfében
Összesen: 10 hozzászólás
4. Dino Expo
2007.10.16. 12:21
Október 6.Természetesen nem tudtuk nem észrevenni. Éppen egy élelmiszer áruház és egy nagy barkácsbolt között. Megvolt hát a szombati program. Még jó, hogy Ancsi nénikénk időben felkészített bennünket a várható jegyárakra (ők megnézték Győrben), mert így nem ért minket (kellemetlen) meglepetés. El is határoztuk, hogy ez apa-nagyfiú program lesz, anya és Öcsi pedig bevásárolnak közben. Azért Nónci sem maradt dino nélkül. A stratégialag kíválóan elhelyezett ajándékpolcról neki is hoztunk egyet.
Összesen: 6 hozzászólás
3. Tökfesztivál
2007.10.14. 19:28
Szeptember 29.Ha apa nem ilyen élesszemű, bizony lemaradtunk volna róla. Egy nappal az esemény előtt vette észre a bölcsi hirdetőtábláján az inci-finci szórólapot: Tökfaragás, pónilovaglás, kisvonatozás. Azaz minden ami egy magamfajta legényembernek, illetve tökfaragni vágyó anyukájának ingere.Kicsit korán érkeztünk mert kisvonatnak még se híre se hamva nem volt. Keressük meg a pónikat!. Mint kiderült a pónilovaglás abból állt, hogy volt 1 darab póni, amire kígyózó sorban vártak az aprónépek, és 3 nagyobb lovacska, melyekre lasszóval kellett fogdosni a vállalkozó kedvűeket. Mivel a sorban állás nem erősségem, némi segédlettel felpattantam egy kisebbfajta ló nyergébe. Anya kicsit megrettent, mert a kisebbfajta ló olyan hatalmas volt, hogy ő fel sem érte a hátát, így csak halkan rimánkodott, hogy kapaszkodjam, közben próbált minket követni. Lelki szemei előtt lejátszódott eme kaland többféle végkimenetele, a leeséstől kezdve addig a variációig, hogy a ló jól képen rúgja a háta mögött ügető anyámat. Szerencsénkre azonban semmi ilyesmi nem történt. Szüleim rém büszkék voltak rám. Utólag bevallották, hogy ők bizony semmi pénzért nem ültek volna fel az "én Fiszkóm" (=Fickó) hátára.Kis idő elteltével megérkezett a kisvonat is. Pechünkre nem fértünk fel az első körben, melyből kifolyólag szülőt próbáló percek következtek ( a várakozás ugyanis nem szerepel az előre kódolt programomban). A 2. menetnél már gyorsabbak voltunk. Mindenki jól érezte magát: én jól szórakoztam, Öcsi alaposan betermelt a tökös sütikből, anya szert tett egy hatalmas faragható tökre, apa meg.... fizetett.
Összesen: 6 hozzászólás
2. Madárijesztő-fesztivál
2007.10.11. 12:27
Szeptember 22.Sokan mondogatták, hogy ha véget ér a nyár és kiürül a Balatonpart, unalmas lesz itt élni. Szó sincs róla, van programunk elég! Kezdetnek mindjárt egy jó kis szüreti- és madárijesztő-fesztivál és verseny. Az ország minden tájáról érkeztek madárijesztők, mondhatom roppant erős volt a mezőny. De engem mégsem a madárijesztők érdekeltek, még csak az ingyenes ugrálóvár sem vonzott, a bográcsokban főtt szüreti ételekre rá sem hederítettem, mert megláttam ŐT. Aki végül, némi erőszakos ráhatással, az enyém lett. Igaz úgy fizettet érte apa, mint akinek a fogát húzzák, de utólag azt mondhatjuk, megérte az árát, hiszen - bár egy kissé már megfogyatkozott- még mindig "üzemképes".A fesztiválra elkísértek minket barátaink is, akik éppen aznap jöttek hozzánk látogatóba. Természetesen Máté barátom szüleinek is ki kellett nyitniuk a pénztárcát, hiszen ha én kaptam, ő sem maradhatott ki a szórásból. Ezer szerencse, hogy Diszizke még nem olyan követelőző!
Összesen: 9 hozzászólás
1. Hazafelé
2007.10.05. 10:51
Természetesen már ezer éve hazaértünk, csak jóanyám ellustult kissé. _s Ő azt állítja, hogy annyi munkát adunk neki, hogy nem jut el a naplóírásig, de ez aljas rágalom! Szóval szívfájdalom, de ott kellett hagynunk Gótos nénit a csuda klassz házával, és hazaindultunk.A gótos néni nem azért gótos, mert bármi köze van a Gótokhoz, bár ki tudja? Az elnevezés abból adódik, hogy az első ott töltött napon, az ablakunkból éppen a kecskére és annak otthonára lehetett látni. Mivel eddig a kecske szó nem volt a szótáramban csak angolul, ezért az angol "gót" (goat=kecske) szóból tudtam csak kiindulni, így kapta vendéglátónk a gótos néni (azaz a kecskés néni) nevet. Hazafelé felosztottuk "Diszizkével" az alvásidőt. Ő aludt Grazig, addig én felzabbantottam az összes úti elemózsiát. Grazban kénytelenek voltunk megállni, feltölteni a készleteket. Graztól én szunyáltam és Noah ropogtatott. Ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy Agyiéknál megállva még egy komplett vacsorát be ne nyomjon. Nehezen szálltunk vissza az autóba, mindannyian kissé nyűgösek voltunk már. De minden jó, ha jó a vége, így alvásidőre már itthon is voltunk. Végre mindenki a saját ágyában pihenhetett. The EndAz a bizonyos "Gót"
2007. október 29., hétfő
2007. szeptember 29., szombat
2007. szeptember
13. Kis számtan
2007.09.28. 21:51 (Módosítva: 2007.09.28. 21:52)
Hiába volt a nyugtató séta, nagyon rosszul aludtam. Folyamatosan felriadtam, így félő volt hogy másokat is felkeltek. Ezért anyuék becipeltek a saját iciri-piciri szobájukban álló, éppen gyerekméretű bőrkanapéra. Alatta szivacson aludtak az ősök. Innentől akár jól is aludhattunk volna, mert én ugyan többet reggelig fel nem ébredtem. Még arra sem, hogy hajnali fél 4 kor anyu hasát dobbantónak használva begurultam közéjük. Azon mondjuk meglepődtem, hogy reggel "Diszizke" utazóágya alatt ébredtem. Természetesen mindannyian kipihenve, frissen vágtunk bele a hazafelé tartó utazásba. Kicsit szomorú voltam, hogy "Palkókám" nem jön velünk, hiszen szívesen megmutattam volna neki a "gótos néni" házát, ahol útközben megszálltunk.Münchenben megálltunk a helyi bevásárlóközpontban és beújítottunk némi téli holmit magunknak. Ettünk is pár falatot és azt gondoltuk legkésőbb 6-ra a szállásunkon leszünk. Akkor most lássuk számtani feladványunkat:Mennyi az átlagsebessége annak az autónak, amelyik 3 óra alatt 9 kilométert tesz meg?ésMennyire idegesek a szülők, ha végeláthatatlan dugó kellős közepén ülnek két vinnyogó gyerekkel és nincs elég benzin a tankban?Ha jól számoltál, magad is rájöhettél, hogy nem értünk 6-ra a szállásunkra. (Mindenesetre a "Stau" szót, míg élünk nem felejtjük el. )ésA második kérdésre a válasz: Nem kicsit.Kedélyállapotunkra nyugtatólag hatott a vízágy bugyogása. Erról a napról nem készült fénykép. Talán érthető miért.
Összesen: 9 hozzászólás
12. A svájci nap
2007.09.28. 21:47
Svájci villámlátogatásunkról mit is írhatnék? A keresztelő több-kevesebb sikerrel lezajlott, így hivatalosan is, immáron 5. kereszttestvérünkként köszönthettük a kis Samuelt, vagy ahogy én szólítottam "Samikámat". A szertartás alatt nem hisztiztem, előtte és utána annál inkább. Az ok az volt, hogy méltánytalannak éreztem, hogy át kell adnom, az általam kiválasztott és a templomban magammal vitt autót Samikámnak. Hiába kínált fel cserét. Nekem AZ kellett. Ezen incidens következtében jóanyám idegrendszere "enyhén" megtépázódott, én túlpörögtem, apa és Diszizke viszont egész jól tartották magukat. Délután tettünk egy pár órás sétát Winterthur fás-füves-bokros részén. Ez mindannyiunknak jót tett, leszámítva Nócit, aki végig saját lábon kívánt jönni, amit nem hagyhattunk, mert akkor még mindig ott bolyonganánk. Noah "görbe útjainak" következtében viszont megfejtettük mitől is olyan finom a svájci csoki? Természetesen a nyugodt, kiegyensúlyozott svájci boci, finom tejétől. Vajon mitől olyan boldogok a svájci bocik? Megfejtés: Mozart. A bocik ugyanis az istállóban, igaz felkötött farokkal (mert fő a higénia!) Mozartot hallgattak! Ha nem a saját szemünkkel látjuk....Szerencsére, Vera néni jóvoltából jócskán feltankoltunk a jófajta "végtermékből". Folyamatosan kóstolgatjuk és egyik finomabb, mint a másik. Ha végeztünk, jöhet a fogyókúra.
Összesen: 7 hozzászólás
11. Mentsük meg Kisnimródkát!
2007.09.24. 21:25
Bőséges reggeli, egy kis állat- és vonatnézés után felkerekedtünk, hogy megtegyük az út legunalmasabbnak ígérkező részét, a 4 és fél óra folyamatos autókázást Winterthur-ig. Lett belőle vagy 6 és fél, de ugyan ki számolja! A németek autópályaépítők valószínű nálunk tanulhatták a szakmát, legalábbis erre vallott, hogy teljesen logikátlanul zártak le vagy két sávot az autópályán, miközben őrülten mobiloztak, cigiztek vagy fütyörésztek. Az eredmény 1 óra alatt kemény 6 kilométer (naivan ekkor még nem gondoltuk, hogy ennek most nagyon örülnünk kéne). Mikor végre kikeveredtünk a dugóból, leálltunk az első játszótérrel rendelkező gyorsétteremnél, megmozgatni kicsit elgémberedett tagjainkat. Kálváriánk második része itt kezdődött. Ugyanis a játszótéren csodaklassz vár volt, mindeféle csőlabirintusokkal. Kijárat viszont csak egy. Bár a szülők folyamatosan szajkózták, hogy csak a csúszdán csússzak le és ne másszak be a csőbe, én mégis megtettem. Miért is ne? Másszanak utánam ha tudnak a 130 cm-nél alacsonyabb emberkékre hitelesített játszóeszközön! Szóval ott tartottam, hogy bemásztam, és másztam, csak másztam és másztam. Közben nekik halvány lila gőzük nem volt merre járok, lévén a csövek jófajta setét műanyagból voltak. Egyszercsak eljutottam az egyik cső végére, egy házszerű valamibe, melynek ugyan átlátszó volt az ablaka- jó kemény plexi-, de ajtó, semmi. Na, most ekkor úgy gondoltam kijönnék. De nem tudtam. Párszor felkenődtem a plexire, de nem engedett. Ekkor anya már sík ideg volt. Én annyira nem, csak néztem kifelé nagy csodálkozó boci szemekkel és mondtam, hogy ki akarok jönni. Klassz. Ekkor anya felfedezett az építményen egy ajtóféleséget, zárral. Nosza rajta, személyzet ugrasztva, kulcsot ide, de izibe! Ja, az nincsen. Szuper.Egy nagyon kedves, és ami lényeges: alacsony és kis súlyú hölgyemény (szintén éttermi alkalmazott) szerencsére rájött a megoldásra: bemászik és kihozza a gyereket.Hurrá!Egyetlen dolgon problémázott, hogy a gyerek- nevezetesen én- nem fog-e megijedni tőle. Ugyan menjen már, de most aztán tényleg menjen! A csajszi elindult, ősök pedig a csövek alatt izgultak, hogy ha lehetséges nem most szakadjon le az egész óbelebanc vagy hogy kell ezt mondani.Nem szakadt. Kijutottunk. Még egy fényképre is maradt energia, hogy megmaradjon eme bámulatos mentőakció története az utókornak:CSIIIIIIIZ-BURGER
Összesen: 9 hozzászólás
10. Óperencián túl
2007.09.22. 20:26 (Módosítva: 2007.09.22. 20:28)
Ezen kis kitérő után, egyedül Nócinak sikerült szundikálni egy kicsit. Én ébresztgetés helyett elmélyülten néztem Mickey Mouse fantasztikus kalandjait (hála neked hordozható DVD lejátszó!). Este 7-re értünk a szállásunkra, egy privát parasztházhoz, melyet anya az internetről vadászott. Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy a háziasszony, a lefoglalt egy szoba helyett, egy konyhával felszerelt apartmant bocsátott rendelkezésünkre. A házban volt játszószoba, sok játékkal és egy kis ugrálóvárral; a kertben játszótér. Igazi gyermekparadicsom lett volna, ha időnk nem ily' szűkre szabott. Azért a játszószobát kipróbáltuk, amíg apa felcuccolt az autóból. Hamar álomba szenderültünk. A szülőknek ez kicsit több időbe tellett, ugyanis mint kiderült nekik vízágyuk volt, ök pedig a keményebb stílust részesítik inkább előnyben. Ráadásul az a bugyogás, minden nagyobb mozdulatnál! Igazán röhejes!
Összesen: 5 hozzászólás
9. Óperencián innen
2007.09.21. 22:10 (Módosítva: 2007.09.21. 22:29)
Éppen 1 hete indultunk útnak, hogy lerohanjuk Svájcot, legalábbis annak hozzánk közelebb eső részét. Az igazat megvallva kicsit sok volt már idén az utazásból, de hát a keresztelés, az keresztelés ugyebár. Hogy ne tűnjön annyira durvának a 4 nap utazás másfél nap svájci tartózkodásért, igyekeztünk pihenőket beiktatni ahol lehetett. Az első pihenőt majdnem 10 perccel indulás után kellett megejteni, mikor autósüléseket átívelő szabályos dobást intézve, Diszizkét jól kupán vágtam a csőröspoharammal, persze csupa szeretetből. Mondjuk nem csodálom hogy üvöltött szegény, jó nagy lila púp nőtt a homlokára. Szülők hiába gondolták, hogy az autó monoton zúgása, vagy a mondókás CD hallgatása álomba ringat bennünket. Nem adják azt olyan könnyen! Ahányszor Noah elszenderedett volna, "Diszizke felkelni" kiáltással sikerült kiverni az álmot a szeméből újra és újra. Igy érkeztünk meg, teljesen "frissen és fitten" Ausztriába, pontosabban Lutzmannsburgba, ahol "ha a víz nem fáraszt le minket, akkor semmi!" felkiáltással 3 órás pihenőnket töltöttük, egy bababarát élményfürdőben. Apával nagyokat csúszdáztunk, míg anya és Öcsi pezsegtek kicsit a kellemesen meleg vízben. Megállapítást nyert továbbá, hogy az ember méretű állatoknak még mindig nem sikerült szívembe lopniuk magukat, így a Sunny Bunny nevezetű nyúlszerű valamit is csak tisztes távolból szemléltem.A piros autóból viszont csak úgy voltunk hajlandóak kiszállni, hogy ígéretet kaptunk, visszajövünk még ide valamikor.
Összesen: 5 hozzászólás
8. Nimródszáj
2007.09.13. 20:19
- Kukiztam mami-Hogy mit csináltál?-Kukiztam.-????????Pukiztál?-Igen mami, kukiztam mami, bocsánat mami.
Összesen: 13 hozzászólás
7. Valami nem stimmel
2007.09.12. 19:28
Ma érdekes dolog történt: fél órára egyedül maradtam apával. Sétáltunk egy nagy épületben, ahol kipróbálhattam az összes pénznyelő játék (nevezetesen egy rendőr- és egy tűzoltóautó) lebutított (azaz pénzmentes) változatát. Aztán jött egy néni. Alkatra, mint anya; a hangja, anyáé; az illata anyáé; de valahogy mégsem volt ismerős. Ő azt állította, hogy az anyukám, de én azért gyanakodtam és inkább apa mellett tettem le a voksot. Az anyaforma néni még oda is szólt egy másik néninek, aki éppen sepregetett valamit, hogy ki ne dobja, inkább ragassza rá vissza, mert a gyerek, nevezetesen én, nem ismeri meg. Már éppen megbarátkoztam volna ezzel az újfajta anyával, mikor orvul letámadott és lerángatta rólam a teli pelenkámat. Persze üvöltöttem, mint a sakál. Hát még mikor az ülésembe is bekötözött. Gyanús nekem az a nőszemély! Később azért sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy mostantól így néz ki az anyukám. A férfiakat tényleg a gyomrukon keresztül lehet megfogni. Azért érdekes, hogy Nimród nem lepődött meg (annyira), mikor elhoztuk a bölcsiből. Csupán kedvesen annyit mondott: "Csinos a fejed, mami!"
Összesen: 15 hozzászólás
6. Babaszobás babatali Babalázsnál és Lőrinc babánál, Herkulessel és Nórával felturbózva- Noah beszámolója
2007.09.11. 15:50 (Módosítva: 2007.09.11. 15:53)
Én tényleg jó gyerek vagyok. (Csak hiszed drágám!-megj. anya) Annak ellenére, hogy egész délelőtt nem aludtam többet 10 percnél, remekül (=nyafi nélkül) álltam a sarat (ez mondjuk igaz.-megj. anya). Miért is nyafiztam volna, mikor fantasztikusan éreztem magam! Kezdjük például Fifi kutyával, ahányszor megpillantottam vagy csak a hangját meghallottam, azonnal belekezdtem pár perces "vaff-vaff, vaff-vaff" címú magánszámomba. Másodszor ennyi gyereket egyszerre ilyen kis helyen régen láttam már. Gondosan megfigyeltem, hogyan piszkáljuk a nagyobbat, Balázs, Balu és Nimród közreműködésével. Szegény Nóri! Egyszer kerültem nemzetközi konfliktusba, mikor a nagyok őrült módon lufikat hajigáltak mindenfelé, én meg valahogy közéjük keveredtem. Mondjuk párszor csupamosoly Lőrinc is megszeppent, ha jól láttam.Harmadszor, de nem utolsó sorban, az ebéd. Hát az valami "mouthwatering" volt, ahogy szülőhazámban mondanák. Szülők csak lestek, hogy tömöm a fejem! Na igen, ha valaki tud sütni-főzni! (Kérjük a receptet, pulykát már beszereztük! )Hazafelé Nimród mély álomba szenderült (valószínű ez mentett meg minket a 2 órás hisztitől- megj. anya), én viszont tartottam magam és azért sem aludtam (csupán szenderegtem fél órát). Lássunk akkor egy képet rólam is, by anya, természetesen fénnyel szemben. Köszi srácok, viszlát októberben!
Összesen: 6 hozzászólás
5. Babaszobás babatali Babalázsnál és Lőrinc babánál, Herkulessel és Nórával felturbózva- Nimród beszámolója
2007.09.11. 13:52
Mi is tennénk fel több képet, de minket nem csupán a megfelelő képszerkesztő program hiánya akadályoz meg ebben, hanem az anya által készített képek minősége is. Ugyanis végig fénnyel szemben fotózott a kis drága. Ő az egészet az alkoholos befolyásoltságra fogja (ja, a jó kis csokilikőr), illetve arra, hogy folyamatosan mozgásban voltunk. Ahelyett hogy elismerné, egyszerűen béna volt. Még jó, hogy apa is kattintott párat.Hogy hol is történt mindez? Természetesen Balázs és Lőrinc otthonában, ahová vendégségbe voltunk hivatalosak. Szóval aki képekre kíváncsi, az kukkantson bele az ő naplójukba, illetve Herkules naplójába, ugyanis ők is ott jártak. Jó volt az álcám, mint olvasom mindenkit sikerült megtévesztenem. Hogy én szelíd gyermek? Hahaha. Látták volna a hisztit, amit hazaérkezéskor a ház előtt levágtam. Az egész utca összeszaladt! A kiváltó ok konkrétan az volt, hogy Balázsékhoz szerettem volna visszamenni. Hiába vettek ki az autóból (némi erőszakot alkalmazva), én ordítva másztam vissza, sőt még az övemet is próbáltam bekapcsolni. Mikor végre bejutottunk a lakásba, kulcsra kellett zárni az ajtót, ugyanis többször nekirohantam és megpróbáltam kinyitni, így félő volt hogy megszököm. Leszögezhetjük tehát, hogy remekül éreztem magam. Köszönöm a Benedek családnak és a Takács családnak ezt a szép napot és a kapott ajándékokat!
Összesen: 3 hozzászólás
4. "Agyi eltöjte a Diszizkét"
2007.09.07. 21:17
Igen, velünk mindig történik valami. Nevezetesen apa és anya fél órára kihúzták lábukat otthonról és hiába a gondos nagyszülői felügyelet máris kész volt a baj. Agyi éppen csak addig nézett félre, míg egy narancsot megpucolt Nimródnak és meg közben sunyin, a háta mögött magamra rántottam a sarokszekrényt. . Persze kérdezhetnétek, hogy miért is nem volt a falhoz rögzítve az a szekrény?Minderről a kéményseprő bácsi tehet. Szóval aki azt állítja, hogy a kéményseprő szerencsét hoz, az egy kicsit vizsgálja felül az álláspontját. A sarokszekrény mögött van ugyanis az a kéménynyílás, amit a kéményseprő bácsi kitisztított, viszont hogy hozzáférjen le kellett csavarozni a szekrényt ugyebár. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont ezen okból a szekrény üres volt.Summa summárum Agyi kisebbfajta idegösszeroppanást kapott, én pedig egy szép púpot a tarkómra. Persze robogtunk a balesetire koponyaröntgenre, hiszen a fejsérülést komolyan kell venni és ha Agyi a kis pácienseit kevesebbért is röntgenre küldi, akkor az unokáját annál inkább. Mindnyájan megnyugodhattunk, mert szerencsére a fejemmel és fejemben minden rendben találtatott. Nimród, esti összefoglalójában így említette az esetet: " Agyi ejtöjte a Diszizkét" Agyi, az hogy nem vigyázol rám többet, azt nem mondtad komolyan ugye?
Összesen: 12 hozzászólás
3. Carter doktor szerepében Noah Szabó
2007.09.04. 21:42
Tegnap betöltöttem a 13-at és ha rá nem kérdez az óvónéni anyutól, hogy mennyi idős vagyok, akkor szépen el is felejtkeztek volna a hófordulómról. Nyugi, még nem vagyok óvodás, sőt Nimród sem az, csak ha már éppen arra sétáltunk, betértünk és szemrevételeztük Nimród leendő óvodáját. De nocsak megint eltértünk a tárgytól, jelen esetben Rólam. Aki annakidején arra tippelt, hogy szülinapomra menni fogok, az menjen és vegyen lottót. Igaz, aznap még csak egy-két lépést tettem, de mióta rákaptam az ízére meg sem nagyon akarok állni. Egyúttal úgy határoztam, hogy mostmár felnőtt vagyok, de legalábbis annyira felnőtt, mint Nimród. Ezentúl mindent úgy csinálok, ahogy ő. Azaz innentől kezdve bébiétel szóba sem jöhet, és egyedül akarok mosakodni és lépcsőn megyek, nem ölben, és a tápimat "kokónak" (cocoa=kakaó) hívom, hamár igazi kakaót nekem nem adnak. Rengeteget dumálok és élvezem ha rájönnek mit is akarok valójában (általában nem azt, amit ők ). Kedvenc szavam a "nyem" (=nem), ezt jó sokszor és ellentmondást nem tűrően szoktam mondani, némi fejrázás kíséretében. Most még nevetnek rajta, de gyanítom nem lesz mindig így. Hisztizni is tök jól tudok, nagy krokodilkönnyeket hullajtok és leverem magam a földre. Közben persze skubizok és várom a hatást. Ha átlépnek felettem, na akkor tényleg dühbe jövök. Most egyébként volt pár különösen rossz éjszakám (éjszakánk-megj. anya), amit fogaim növekvő számának köszönhetek. A 7. kinőtt már alul jobb oldalon, de a 8. (ha ugyan be nem előz valahonnan valamelyik másik) felül, hátul valami lehetetlen helyen, alig akar kijönni. Már 2 hete kint van egy kis csúcs, de azóta csak a babakínzás folyik. Tűrhetetlen! :'( Na de hogy valami jót is mondjak így a végére, napközben kitűnően érzem magam (a fogak ugyanis a mi családunkban úgy látszik éjszaka nőnek ). El is határoztam, hogy jól leszokom a napi két alvásról. Hogy ez anyát miért zavarja ennyire???
Összesen: 10 hozzászólás
2. Várva várt vendégek
2007.09.01. 21:31 (Módosítva: 2007.09.02. 09:34)
Mióta rátaláltunk erre az oldalra, olvassuk Őket. Mikor Mónika szomorkodott, hogy ott kell hagyniuk Győrt és Veszprémbe költöznek, bár tudjuk nem szép dolog, anya szíve ujjongot, hogy közel lesznek, igazán közel! Ma pedig itt jártak nálunk. A virtuális valóságból, kézzel fogható valóság lett. Anya már reggel beizzított, hogy jönnek és ahogy megállt az autó a ház előtt, csak úgy rohantam lefelé! Apa kiment kaput nyitni, én pedig egyedül felhúztam a szandálomat (és nem volt kacsaláb, nem ám!), hogy már az udvaron köszönthessem Őket: Virágot és Koppányt. Anya megint hozta a formáját: be nem állt a szája ( szakmai ártalom), mi pedig játszottunk. Azért minden egyes darab játéknál tudatosítottam új barátaimban, hogy a játék az enyém. Hamarosan előkerültek a finomságok is, melyeket Nóci és én csócsáltunk meg többnyire. Kár, hogy az idő olyan hamar elrepült és nekik haza, nekünk pedig a kádba kellett mennünk. Köszönjük, hogy eljöttetek, viszlát hamarosan! Nóci: "Csak a kezemet figyeljék!"
Összesen: 14 hozzászólás
1. Hogy is volt? 3.
2007.09.01. 19:04
Szombat (1 héttel ezelőtt), Tapolca- Laura barátosném 3. életévébe lépett. Ismét egy "böszdé", ahol nem én kapom az ajándékot. Ez alaposan gondolkodóba is ejtett. Nem úgy volt, hogy Nócié után az enyém következik? Oké tudom a sablonszöveget: "kicsit később, majd ha hideg lesz..." Na álljunk csak meg egy picit! Ma igazán hideg volt. Megyek is és megkérdezem anyát a dologról.
Összesen: 6 hozzászólás
2007.09.28. 21:51 (Módosítva: 2007.09.28. 21:52)
Hiába volt a nyugtató séta, nagyon rosszul aludtam. Folyamatosan felriadtam, így félő volt hogy másokat is felkeltek. Ezért anyuék becipeltek a saját iciri-piciri szobájukban álló, éppen gyerekméretű bőrkanapéra. Alatta szivacson aludtak az ősök. Innentől akár jól is aludhattunk volna, mert én ugyan többet reggelig fel nem ébredtem. Még arra sem, hogy hajnali fél 4 kor anyu hasát dobbantónak használva begurultam közéjük. Azon mondjuk meglepődtem, hogy reggel "Diszizke" utazóágya alatt ébredtem. Természetesen mindannyian kipihenve, frissen vágtunk bele a hazafelé tartó utazásba. Kicsit szomorú voltam, hogy "Palkókám" nem jön velünk, hiszen szívesen megmutattam volna neki a "gótos néni" házát, ahol útközben megszálltunk.Münchenben megálltunk a helyi bevásárlóközpontban és beújítottunk némi téli holmit magunknak. Ettünk is pár falatot és azt gondoltuk legkésőbb 6-ra a szállásunkon leszünk. Akkor most lássuk számtani feladványunkat:Mennyi az átlagsebessége annak az autónak, amelyik 3 óra alatt 9 kilométert tesz meg?ésMennyire idegesek a szülők, ha végeláthatatlan dugó kellős közepén ülnek két vinnyogó gyerekkel és nincs elég benzin a tankban?Ha jól számoltál, magad is rájöhettél, hogy nem értünk 6-ra a szállásunkra. (Mindenesetre a "Stau" szót, míg élünk nem felejtjük el. )ésA második kérdésre a válasz: Nem kicsit.Kedélyállapotunkra nyugtatólag hatott a vízágy bugyogása. Erról a napról nem készült fénykép. Talán érthető miért.
Összesen: 9 hozzászólás
12. A svájci nap
2007.09.28. 21:47
Svájci villámlátogatásunkról mit is írhatnék? A keresztelő több-kevesebb sikerrel lezajlott, így hivatalosan is, immáron 5. kereszttestvérünkként köszönthettük a kis Samuelt, vagy ahogy én szólítottam "Samikámat". A szertartás alatt nem hisztiztem, előtte és utána annál inkább. Az ok az volt, hogy méltánytalannak éreztem, hogy át kell adnom, az általam kiválasztott és a templomban magammal vitt autót Samikámnak. Hiába kínált fel cserét. Nekem AZ kellett. Ezen incidens következtében jóanyám idegrendszere "enyhén" megtépázódott, én túlpörögtem, apa és Diszizke viszont egész jól tartották magukat. Délután tettünk egy pár órás sétát Winterthur fás-füves-bokros részén. Ez mindannyiunknak jót tett, leszámítva Nócit, aki végig saját lábon kívánt jönni, amit nem hagyhattunk, mert akkor még mindig ott bolyonganánk. Noah "görbe útjainak" következtében viszont megfejtettük mitől is olyan finom a svájci csoki? Természetesen a nyugodt, kiegyensúlyozott svájci boci, finom tejétől. Vajon mitől olyan boldogok a svájci bocik? Megfejtés: Mozart. A bocik ugyanis az istállóban, igaz felkötött farokkal (mert fő a higénia!) Mozartot hallgattak! Ha nem a saját szemünkkel látjuk....Szerencsére, Vera néni jóvoltából jócskán feltankoltunk a jófajta "végtermékből". Folyamatosan kóstolgatjuk és egyik finomabb, mint a másik. Ha végeztünk, jöhet a fogyókúra.
Összesen: 7 hozzászólás
11. Mentsük meg Kisnimródkát!
2007.09.24. 21:25
Bőséges reggeli, egy kis állat- és vonatnézés után felkerekedtünk, hogy megtegyük az út legunalmasabbnak ígérkező részét, a 4 és fél óra folyamatos autókázást Winterthur-ig. Lett belőle vagy 6 és fél, de ugyan ki számolja! A németek autópályaépítők valószínű nálunk tanulhatták a szakmát, legalábbis erre vallott, hogy teljesen logikátlanul zártak le vagy két sávot az autópályán, miközben őrülten mobiloztak, cigiztek vagy fütyörésztek. Az eredmény 1 óra alatt kemény 6 kilométer (naivan ekkor még nem gondoltuk, hogy ennek most nagyon örülnünk kéne). Mikor végre kikeveredtünk a dugóból, leálltunk az első játszótérrel rendelkező gyorsétteremnél, megmozgatni kicsit elgémberedett tagjainkat. Kálváriánk második része itt kezdődött. Ugyanis a játszótéren csodaklassz vár volt, mindeféle csőlabirintusokkal. Kijárat viszont csak egy. Bár a szülők folyamatosan szajkózták, hogy csak a csúszdán csússzak le és ne másszak be a csőbe, én mégis megtettem. Miért is ne? Másszanak utánam ha tudnak a 130 cm-nél alacsonyabb emberkékre hitelesített játszóeszközön! Szóval ott tartottam, hogy bemásztam, és másztam, csak másztam és másztam. Közben nekik halvány lila gőzük nem volt merre járok, lévén a csövek jófajta setét műanyagból voltak. Egyszercsak eljutottam az egyik cső végére, egy házszerű valamibe, melynek ugyan átlátszó volt az ablaka- jó kemény plexi-, de ajtó, semmi. Na, most ekkor úgy gondoltam kijönnék. De nem tudtam. Párszor felkenődtem a plexire, de nem engedett. Ekkor anya már sík ideg volt. Én annyira nem, csak néztem kifelé nagy csodálkozó boci szemekkel és mondtam, hogy ki akarok jönni. Klassz. Ekkor anya felfedezett az építményen egy ajtóféleséget, zárral. Nosza rajta, személyzet ugrasztva, kulcsot ide, de izibe! Ja, az nincsen. Szuper.Egy nagyon kedves, és ami lényeges: alacsony és kis súlyú hölgyemény (szintén éttermi alkalmazott) szerencsére rájött a megoldásra: bemászik és kihozza a gyereket.Hurrá!Egyetlen dolgon problémázott, hogy a gyerek- nevezetesen én- nem fog-e megijedni tőle. Ugyan menjen már, de most aztán tényleg menjen! A csajszi elindult, ősök pedig a csövek alatt izgultak, hogy ha lehetséges nem most szakadjon le az egész óbelebanc vagy hogy kell ezt mondani.Nem szakadt. Kijutottunk. Még egy fényképre is maradt energia, hogy megmaradjon eme bámulatos mentőakció története az utókornak:CSIIIIIIIZ-BURGER
Összesen: 9 hozzászólás
10. Óperencián túl
2007.09.22. 20:26 (Módosítva: 2007.09.22. 20:28)
Ezen kis kitérő után, egyedül Nócinak sikerült szundikálni egy kicsit. Én ébresztgetés helyett elmélyülten néztem Mickey Mouse fantasztikus kalandjait (hála neked hordozható DVD lejátszó!). Este 7-re értünk a szállásunkra, egy privát parasztházhoz, melyet anya az internetről vadászott. Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy a háziasszony, a lefoglalt egy szoba helyett, egy konyhával felszerelt apartmant bocsátott rendelkezésünkre. A házban volt játszószoba, sok játékkal és egy kis ugrálóvárral; a kertben játszótér. Igazi gyermekparadicsom lett volna, ha időnk nem ily' szűkre szabott. Azért a játszószobát kipróbáltuk, amíg apa felcuccolt az autóból. Hamar álomba szenderültünk. A szülőknek ez kicsit több időbe tellett, ugyanis mint kiderült nekik vízágyuk volt, ök pedig a keményebb stílust részesítik inkább előnyben. Ráadásul az a bugyogás, minden nagyobb mozdulatnál! Igazán röhejes!
Összesen: 5 hozzászólás
9. Óperencián innen
2007.09.21. 22:10 (Módosítva: 2007.09.21. 22:29)
Éppen 1 hete indultunk útnak, hogy lerohanjuk Svájcot, legalábbis annak hozzánk közelebb eső részét. Az igazat megvallva kicsit sok volt már idén az utazásból, de hát a keresztelés, az keresztelés ugyebár. Hogy ne tűnjön annyira durvának a 4 nap utazás másfél nap svájci tartózkodásért, igyekeztünk pihenőket beiktatni ahol lehetett. Az első pihenőt majdnem 10 perccel indulás után kellett megejteni, mikor autósüléseket átívelő szabályos dobást intézve, Diszizkét jól kupán vágtam a csőröspoharammal, persze csupa szeretetből. Mondjuk nem csodálom hogy üvöltött szegény, jó nagy lila púp nőtt a homlokára. Szülők hiába gondolták, hogy az autó monoton zúgása, vagy a mondókás CD hallgatása álomba ringat bennünket. Nem adják azt olyan könnyen! Ahányszor Noah elszenderedett volna, "Diszizke felkelni" kiáltással sikerült kiverni az álmot a szeméből újra és újra. Igy érkeztünk meg, teljesen "frissen és fitten" Ausztriába, pontosabban Lutzmannsburgba, ahol "ha a víz nem fáraszt le minket, akkor semmi!" felkiáltással 3 órás pihenőnket töltöttük, egy bababarát élményfürdőben. Apával nagyokat csúszdáztunk, míg anya és Öcsi pezsegtek kicsit a kellemesen meleg vízben. Megállapítást nyert továbbá, hogy az ember méretű állatoknak még mindig nem sikerült szívembe lopniuk magukat, így a Sunny Bunny nevezetű nyúlszerű valamit is csak tisztes távolból szemléltem.A piros autóból viszont csak úgy voltunk hajlandóak kiszállni, hogy ígéretet kaptunk, visszajövünk még ide valamikor.
Összesen: 5 hozzászólás
8. Nimródszáj
2007.09.13. 20:19
- Kukiztam mami-Hogy mit csináltál?-Kukiztam.-????????Pukiztál?-Igen mami, kukiztam mami, bocsánat mami.
Összesen: 13 hozzászólás
7. Valami nem stimmel
2007.09.12. 19:28
Ma érdekes dolog történt: fél órára egyedül maradtam apával. Sétáltunk egy nagy épületben, ahol kipróbálhattam az összes pénznyelő játék (nevezetesen egy rendőr- és egy tűzoltóautó) lebutított (azaz pénzmentes) változatát. Aztán jött egy néni. Alkatra, mint anya; a hangja, anyáé; az illata anyáé; de valahogy mégsem volt ismerős. Ő azt állította, hogy az anyukám, de én azért gyanakodtam és inkább apa mellett tettem le a voksot. Az anyaforma néni még oda is szólt egy másik néninek, aki éppen sepregetett valamit, hogy ki ne dobja, inkább ragassza rá vissza, mert a gyerek, nevezetesen én, nem ismeri meg. Már éppen megbarátkoztam volna ezzel az újfajta anyával, mikor orvul letámadott és lerángatta rólam a teli pelenkámat. Persze üvöltöttem, mint a sakál. Hát még mikor az ülésembe is bekötözött. Gyanús nekem az a nőszemély! Később azért sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy mostantól így néz ki az anyukám. A férfiakat tényleg a gyomrukon keresztül lehet megfogni. Azért érdekes, hogy Nimród nem lepődött meg (annyira), mikor elhoztuk a bölcsiből. Csupán kedvesen annyit mondott: "Csinos a fejed, mami!"
Összesen: 15 hozzászólás
6. Babaszobás babatali Babalázsnál és Lőrinc babánál, Herkulessel és Nórával felturbózva- Noah beszámolója
2007.09.11. 15:50 (Módosítva: 2007.09.11. 15:53)
Én tényleg jó gyerek vagyok. (Csak hiszed drágám!-megj. anya) Annak ellenére, hogy egész délelőtt nem aludtam többet 10 percnél, remekül (=nyafi nélkül) álltam a sarat (ez mondjuk igaz.-megj. anya). Miért is nyafiztam volna, mikor fantasztikusan éreztem magam! Kezdjük például Fifi kutyával, ahányszor megpillantottam vagy csak a hangját meghallottam, azonnal belekezdtem pár perces "vaff-vaff, vaff-vaff" címú magánszámomba. Másodszor ennyi gyereket egyszerre ilyen kis helyen régen láttam már. Gondosan megfigyeltem, hogyan piszkáljuk a nagyobbat, Balázs, Balu és Nimród közreműködésével. Szegény Nóri! Egyszer kerültem nemzetközi konfliktusba, mikor a nagyok őrült módon lufikat hajigáltak mindenfelé, én meg valahogy közéjük keveredtem. Mondjuk párszor csupamosoly Lőrinc is megszeppent, ha jól láttam.Harmadszor, de nem utolsó sorban, az ebéd. Hát az valami "mouthwatering" volt, ahogy szülőhazámban mondanák. Szülők csak lestek, hogy tömöm a fejem! Na igen, ha valaki tud sütni-főzni! (Kérjük a receptet, pulykát már beszereztük! )Hazafelé Nimród mély álomba szenderült (valószínű ez mentett meg minket a 2 órás hisztitől- megj. anya), én viszont tartottam magam és azért sem aludtam (csupán szenderegtem fél órát). Lássunk akkor egy képet rólam is, by anya, természetesen fénnyel szemben. Köszi srácok, viszlát októberben!
Összesen: 6 hozzászólás
5. Babaszobás babatali Babalázsnál és Lőrinc babánál, Herkulessel és Nórával felturbózva- Nimród beszámolója
2007.09.11. 13:52
Mi is tennénk fel több képet, de minket nem csupán a megfelelő képszerkesztő program hiánya akadályoz meg ebben, hanem az anya által készített képek minősége is. Ugyanis végig fénnyel szemben fotózott a kis drága. Ő az egészet az alkoholos befolyásoltságra fogja (ja, a jó kis csokilikőr), illetve arra, hogy folyamatosan mozgásban voltunk. Ahelyett hogy elismerné, egyszerűen béna volt. Még jó, hogy apa is kattintott párat.Hogy hol is történt mindez? Természetesen Balázs és Lőrinc otthonában, ahová vendégségbe voltunk hivatalosak. Szóval aki képekre kíváncsi, az kukkantson bele az ő naplójukba, illetve Herkules naplójába, ugyanis ők is ott jártak. Jó volt az álcám, mint olvasom mindenkit sikerült megtévesztenem. Hogy én szelíd gyermek? Hahaha. Látták volna a hisztit, amit hazaérkezéskor a ház előtt levágtam. Az egész utca összeszaladt! A kiváltó ok konkrétan az volt, hogy Balázsékhoz szerettem volna visszamenni. Hiába vettek ki az autóból (némi erőszakot alkalmazva), én ordítva másztam vissza, sőt még az övemet is próbáltam bekapcsolni. Mikor végre bejutottunk a lakásba, kulcsra kellett zárni az ajtót, ugyanis többször nekirohantam és megpróbáltam kinyitni, így félő volt hogy megszököm. Leszögezhetjük tehát, hogy remekül éreztem magam. Köszönöm a Benedek családnak és a Takács családnak ezt a szép napot és a kapott ajándékokat!
Összesen: 3 hozzászólás
4. "Agyi eltöjte a Diszizkét"
2007.09.07. 21:17
Igen, velünk mindig történik valami. Nevezetesen apa és anya fél órára kihúzták lábukat otthonról és hiába a gondos nagyszülői felügyelet máris kész volt a baj. Agyi éppen csak addig nézett félre, míg egy narancsot megpucolt Nimródnak és meg közben sunyin, a háta mögött magamra rántottam a sarokszekrényt. . Persze kérdezhetnétek, hogy miért is nem volt a falhoz rögzítve az a szekrény?Minderről a kéményseprő bácsi tehet. Szóval aki azt állítja, hogy a kéményseprő szerencsét hoz, az egy kicsit vizsgálja felül az álláspontját. A sarokszekrény mögött van ugyanis az a kéménynyílás, amit a kéményseprő bácsi kitisztított, viszont hogy hozzáférjen le kellett csavarozni a szekrényt ugyebár. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont ezen okból a szekrény üres volt.Summa summárum Agyi kisebbfajta idegösszeroppanást kapott, én pedig egy szép púpot a tarkómra. Persze robogtunk a balesetire koponyaröntgenre, hiszen a fejsérülést komolyan kell venni és ha Agyi a kis pácienseit kevesebbért is röntgenre küldi, akkor az unokáját annál inkább. Mindnyájan megnyugodhattunk, mert szerencsére a fejemmel és fejemben minden rendben találtatott. Nimród, esti összefoglalójában így említette az esetet: " Agyi ejtöjte a Diszizkét" Agyi, az hogy nem vigyázol rám többet, azt nem mondtad komolyan ugye?
Összesen: 12 hozzászólás
3. Carter doktor szerepében Noah Szabó
2007.09.04. 21:42
Tegnap betöltöttem a 13-at és ha rá nem kérdez az óvónéni anyutól, hogy mennyi idős vagyok, akkor szépen el is felejtkeztek volna a hófordulómról. Nyugi, még nem vagyok óvodás, sőt Nimród sem az, csak ha már éppen arra sétáltunk, betértünk és szemrevételeztük Nimród leendő óvodáját. De nocsak megint eltértünk a tárgytól, jelen esetben Rólam. Aki annakidején arra tippelt, hogy szülinapomra menni fogok, az menjen és vegyen lottót. Igaz, aznap még csak egy-két lépést tettem, de mióta rákaptam az ízére meg sem nagyon akarok állni. Egyúttal úgy határoztam, hogy mostmár felnőtt vagyok, de legalábbis annyira felnőtt, mint Nimród. Ezentúl mindent úgy csinálok, ahogy ő. Azaz innentől kezdve bébiétel szóba sem jöhet, és egyedül akarok mosakodni és lépcsőn megyek, nem ölben, és a tápimat "kokónak" (cocoa=kakaó) hívom, hamár igazi kakaót nekem nem adnak. Rengeteget dumálok és élvezem ha rájönnek mit is akarok valójában (általában nem azt, amit ők ). Kedvenc szavam a "nyem" (=nem), ezt jó sokszor és ellentmondást nem tűrően szoktam mondani, némi fejrázás kíséretében. Most még nevetnek rajta, de gyanítom nem lesz mindig így. Hisztizni is tök jól tudok, nagy krokodilkönnyeket hullajtok és leverem magam a földre. Közben persze skubizok és várom a hatást. Ha átlépnek felettem, na akkor tényleg dühbe jövök. Most egyébként volt pár különösen rossz éjszakám (éjszakánk-megj. anya), amit fogaim növekvő számának köszönhetek. A 7. kinőtt már alul jobb oldalon, de a 8. (ha ugyan be nem előz valahonnan valamelyik másik) felül, hátul valami lehetetlen helyen, alig akar kijönni. Már 2 hete kint van egy kis csúcs, de azóta csak a babakínzás folyik. Tűrhetetlen! :'( Na de hogy valami jót is mondjak így a végére, napközben kitűnően érzem magam (a fogak ugyanis a mi családunkban úgy látszik éjszaka nőnek ). El is határoztam, hogy jól leszokom a napi két alvásról. Hogy ez anyát miért zavarja ennyire???
Összesen: 10 hozzászólás
2. Várva várt vendégek
2007.09.01. 21:31 (Módosítva: 2007.09.02. 09:34)
Mióta rátaláltunk erre az oldalra, olvassuk Őket. Mikor Mónika szomorkodott, hogy ott kell hagyniuk Győrt és Veszprémbe költöznek, bár tudjuk nem szép dolog, anya szíve ujjongot, hogy közel lesznek, igazán közel! Ma pedig itt jártak nálunk. A virtuális valóságból, kézzel fogható valóság lett. Anya már reggel beizzított, hogy jönnek és ahogy megállt az autó a ház előtt, csak úgy rohantam lefelé! Apa kiment kaput nyitni, én pedig egyedül felhúztam a szandálomat (és nem volt kacsaláb, nem ám!), hogy már az udvaron köszönthessem Őket: Virágot és Koppányt. Anya megint hozta a formáját: be nem állt a szája ( szakmai ártalom), mi pedig játszottunk. Azért minden egyes darab játéknál tudatosítottam új barátaimban, hogy a játék az enyém. Hamarosan előkerültek a finomságok is, melyeket Nóci és én csócsáltunk meg többnyire. Kár, hogy az idő olyan hamar elrepült és nekik haza, nekünk pedig a kádba kellett mennünk. Köszönjük, hogy eljöttetek, viszlát hamarosan! Nóci: "Csak a kezemet figyeljék!"
Összesen: 14 hozzászólás
1. Hogy is volt? 3.
2007.09.01. 19:04
Szombat (1 héttel ezelőtt), Tapolca- Laura barátosném 3. életévébe lépett. Ismét egy "böszdé", ahol nem én kapom az ajándékot. Ez alaposan gondolkodóba is ejtett. Nem úgy volt, hogy Nócié után az enyém következik? Oké tudom a sablonszöveget: "kicsit később, majd ha hideg lesz..." Na álljunk csak meg egy picit! Ma igazán hideg volt. Megyek is és megkérdezem anyát a dologról.
Összesen: 6 hozzászólás
2007. augusztus 29., szerda
2007. augusztus
11. Hogy is volt? 2.
2007.08.31. 09:58
Szerda-csütörtök Agyiékat boldogítottuk. Apa ugyanis a 7 munkanapjából () kettőt Budapesten tölt. Ilyenkor általában anyával vagyunk itthon. Mivel nálunk most "fűre lépni tilos", - füvesítünk ugyanis -, így leköltöztünk Agyiékhoz.Dédipapa is náluk lakik most decemberig. Kicsit félek dédipapától (Nóci is menekülőre fogja ha közeledik ), mert van egy nagy botja amit mindig magával hord. Anya szerint egy lassan 93 éves embernél ez teljesen normális. Nem árt azért ha szemmel tartom! Rövid látogatásunk alatt gazdagabb lettem egy ici-pici pókember figurával. Azóta nagy becsben tartom (ugyanis Domi unokatesóm oda van érte, ergo a Pókember klassz dolog, bármi is légyen az). Anya azonban ki nem állhatja. Abszolút nem tartja mókásnak, amikor hajnalok hajnalán felhangzik a "hol a Pókembereeeem???" és félig még vaksin keresgetni kell a kacatokkal zsúfolásig megrakott ágyikómban az elveszett jószágot.
Összesen: 8 hozzászólás
10. Hogy is volt?
2007.08.30. 20:44 (Módosítva: 2007.08.30. 20:46)
Ejha, gyakrabban kellene írnom, hiszen alig tudom már visszaidézni, az elmúlt napokat. Pedig nem teltek eseménytelenül, azt elhihetitek!Példának okáért augusztus 20-ra jól emlékszem szinte egész nap zuhogott az eső, így az ünneplés kimerült abban, hogy a szobában hadonásztunk a papírzászlóinkkal, közben dőltünk a nevetéstől. Hogy mi volt ezen olyan vicces? Ki tudja... Délután vendégeink voltak, a 3 éves Évike és másfél éves kisöccse Petike. Persze hozták az "utánfutóikat" is, akik azt gondolták, hogy végre jól kibeszélgetik magukat, hiszen ha nem is ezer, de legalább másfél éve nem találkoztak. Ugye figyelitek a szóhasználatot? GONDOLTÁK. Aha, négyen is kevésnek bizonyultak hozzánk! Pedig kínjában Tamás bácsi valami pincelátogatást és egereket is emlegetett.Mivel pontosan tudom, hogy a pincénkben ártalmatlan pókokon és pincebogarakon kívül más állat nem található (legalábbis reméljük ), így nem nagyon vettem mit is akar ezzel mondani és látszólag Évikét sem hatotta meg a szónoklat 1 percnél tovább. Szülők aztán annyiban maradtak, hogy ha beszélgetni is akarnak, csakis ottalvós buli jöhet szóba: gyerekek ágyba és indulhat a dumaparti. Milyen naivak!
Összesen: 5 hozzászólás
9. Évfordulók és esküvő 2.
2007.08.21. 20:33
Hogy miért évfordulóK a cím? Azért, mert 19-én pedig Agyinak és Tupapának gratulálhattunk a 35. házassági évfordulójához. Éljen-éljen!
Összesen: 12 hozzászólás
8. Évfordulók és esküvő
2007.08.21. 13:27
Augusztus 16-a nagy nap lett volna. 10 évvel ezelőtt ezen a forró nyári napon mondták ki az ősök a boldogító "igen"-t. (Erre tanuk is vannak állítólag. ) Anya azonban valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy kibéreli magának a mellékes helységet és apa helyett a wc-csészét ölelgeti, köztes időben pedig az ágyban henyél forró teát kortyolgatva. Igy a házassági évforduló, bizonytalan időre-elnapolva.Nagyon szurkoltunk, hogy szombatra elmúljon a kórság, ugyanis esküvőre voltunk hivatalosak. A gondos ápolásnak hála, anya pénteken már jobban volt, így eljutottunk életünk első lagzijába. A templomban "szép zene" volt, persze a gonoszok csak utólag mondták el, hogy apa orgonált. Pedig ha én segíthettem volna neki, apám, azt emlegették volna még 50 év múlva is! Azért a lagziban hagytak kibontakozni: elszegődtem "Uzsi néni", azaz a "királylány" édesanyja mellé kísérőnek. Mikor Uzsi néninek jelenése volt a nagyközönség előtt, rám bizton számíthatott, a jelenlévő nem kis örömére. Reméljük kapunk majd az erről készült sztárfotókból! (Anyu ugyanis sunnyogott és nem fényképezett le, pedig ha kicsit jobban beszélnék még vőfélynek is beállhattam volna! )Remekül éreztem magam a "partin". Tapsoltam, "densziztem" (tánc), vacsoráztam, ahogy a nagyok. Anya szerint a körbe-körbe rohangálást hanyagolhattam volna, de én határozottan állítom, hogy új szokások kialakítására igenis szükség van, és a jelenlévő kiskorúak látszólag szorgalmasan jegyzeteltek. Én még bírtam volna, de Noah túlpörgött, ezért idejekorán elhúztuk a csíkot. Virágnál és Lillácskánál kaptunk szállást éjszakára. Engem nem kellett ringatni, annak ellenére húztam a lóbőrt, hogy Nóci még egy pár órás műsort lenyomott "üvöltsünk, ahogy a torkunkon kifér" címmel. Állítólag a kereszttestvérkék is jól aludtak, de hogy a szüleik is, arról már nem vagyunk meggyőződve. Tény, hogy "Dóji néni" és anya duplakávéval kezdték a napot.
Összesen: 7 hozzászólás
7. ITT a vége :-)
2007.08.20. 11:01 (Módosítva: 2007.08.20. 11:02)
Később apa visszament Nimródért, addig Nócit megmérték, felszerelték mindenféle azonosítóval és mellém fektették egy inkubátorféleségbe, ahol 2 órát kellett eltöltenie. Érdekesség, hogy a baba, a szülés után (hacsak valami komplikáció nem adódik) nem kerül ki az anya látószögéből. Sőt mindketten olyan karszalagot kaptunk, hogy ha a babát rajtam kívül más vitte volna tőlem egy bizonyos távolságra, az azonnal beindította volna a kórház riasztórendszerét, ajtók lezárnak, lift leáll. A "szülőszobában" kötelező előírásként 4 órát kellett eltölteni, ezután áthelyeztek egy hasonlóan kényelmes, szintén egyszemélyes, pótágyazható (apuka és testvérek akár ott is alhatnak) szobába. Szintén előírás, hogy nem mehettem saját lábon, hanem tolószékben toltak, kezemben babaillatú kis csomag. Már kellőképpen megéheztem, ezért nagyon tudtam értékelni a vacsorát, mely háromfogásos, bőséges és csodafinom volt. A baba születése után közvetlenül megkérdezték, hogyan szeretném táplálni: bottle or breastfeeding? Tápszer vagy szoptatás? Senkiben fel sem merül, hogy ha valaki a szoptatást választja, az ne tudná szoptatni a gyermekét. Nem stresszelik az érzelmileg amúgyis labilis kezdő anyukát holmi babamérleggel, meg cukros vizzel, meg 'jaj, csak ennyit sikerült kifejnie?" szöveggel. A kórházban dolgozó szoptatási tanácsadónő mindenben segít (a kórház elhagyását követően is rendelkezésre áll). A szoptató anyának egyre kell figyelnie, hogy legyen elegendő nedves pelenka, ezt az első két hétben kérik vezetni. (Orvos a babát legközelebb kéthetesen látja, védőnői szolgálat nincs.). A szobában egyébként fogható volt a "baby chanel", azaz egy olyan televíziócsatorna, mely a babápolás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket: fürdetés, pelenkázás, altatás, szoptatás, tápszerkészítés, büfiztetés...Még egy érdekesség adódott a kórházi tartózkodásunk során. Az Egyesült Államokban a fiúgyermekeket szülés után rendszerint körülmetélik. Mi ezt nem kértük, amin látszólag meg voltak lepődve. (A szülésznő, amikor kettesben maradtunk elmondta, hogy szerinte helyesen tettük, hogy nem engedtük, mert később számos probléma adódhat a dologból és túlhaladott már az a felfogás, hogy erre higéniai okokból van szükség, csak hát közben szokássá vált) Még másnap is rákérdezett a csecsemősnővér, hogy látja Noah nincs még körülmetélve, "egészen biztos, hogy nem akarjuk"??? NO. Mivel normál szülés után 24 órát kell a kórházban eltölteni, aznap este már otthon aludtunk. The End.A kórház ahol Noah született.
Összesen: 6 hozzászólás
6. Akár holnap visszajönnék :-)
2007.08.17. 21:09
Nem tévedett. Augisztus 3-án reggel , apa felhívta a kórházat, hogy mehetünk-e szülni és mivel szabadjelzést kaptunk, egy könnyű reggeli után (egy falat sem ment le a torkomon ) autóba pattantunk és irány a kórház! A kórházhoz tartozik egy hatalmas parkolóház, melynek kapujában mindig ugyanaz a kedves bácsika áll és mindig ugyanazt kérdezi mindenkitől: "Going to?", azaz kihez megyünk, na ezen a kérdésen aznap annyira kellet röhögnöm, hogy már-már arra gondoltam megindul ez a szülés magától is! Bejelentkeztünk és elfoglaltuk a kihúzható kanapéval, hintaszékkel, az asztalon az aznapi újságokkal, Tv-vel, DVD lejátszóval, külön fürdőszobával, jacuzzival felszerelt egyszemélyes "lakosztályunkat". Ja és volt benne egy szülőágy is mellesleg. Na senki nem gondolja ám, hogy ez valami luxus magánkórház volt. Ez a város egyik kórházának szülészete telis-teli ilyen szülőszobákkal, a biztosításunk pedig a legegyszerűbb amit az Egyetemen kötni lehetett. A szülés intim dolog, ezért Amerikában elképzelhetetlen az, hogy egy helységben több személy szüljön egyszerre. A srácok elhelyezkedtek a kanapén, Nimródnak bekapcsoltuk a Disney Chanelt, aminek nagyon örült mert éppen az egyik kedvencét, Jojo bohócot adták. .Kaptam egy "cuki" kis hálóinget, a nővérke rámszerelt pár kütyüt, bekötötték az oxitocint és hajrá! Senki sem zavart minket, komolyan olyan volt mintha otthon lettünk volna. A rámszerelt műszerek, az adatokat a nővérszobába továbbították. Nővérke diszkrét kopogással félóránkét bekukkantott, emelt egy kicsit az oxi adagon. Később bekötötték az epidurált, mely nálam úgy látszik azzal jár, hogy nagyon felpörgeti az eseményeket. Robi és Nimród éppen ebédeltek (a közeli hozzátartozőknak ebédjegy is dukált), mikor dr. Million szólt (előtte kértük szóljon ha itt az idő), ha nem szeretnénk hogy Nimród jelen legyen a baba megszületésénél, akkor villámgyorsan intézkedjünk. Nimródot apája gyorsan a barátainkhoz szállította, alig ért vissza! 14 óra 53 perckor, minden komplikáció nélkül megérkezett Szabó Noah Márk. Robert elvágta a köldökzsinórt, Noah-t betekerték egy kendőbe, kis sapit húztak a fejére és rögtön a kezünkbe kaptuk szeretgetésre. Soha nem hittem volna, hogy az én számból is elhangzik a mondat: "akár holnap visszajönnék szülni.", de ezt valóban így gondoltam. Hálás vagyok, hogy megadatott nekem az, hogy ilyen csodálatos módon, a babával teljesen együttműködve, szinte fájdalmak nélkül, a szülés és az utána következő órák minden percét átélve hozhattam világra ezt a kisgyermeket!
Összesen: 8 hozzászólás
5. Gyere már ki! :-)
2007.08.17. 10:05 (Módosítva: 2007.08.17. 10:10)
Amy doktornő szabadsága éppen a szülés várható időpontjára esett, de semmi vész. Az orvosok itt team-ben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy ha a választott orvosod szabadságon van, illetve a szülés munkaidőn kívül indul be, akkor a team éppen ügyeletes tagja fogja levezetni azt. A terhesgondozás folyamán minden adat egyből gépre kerül (orvos és nővérkék is hordozható számítógépekkel közlekednek), ami azonnal elérhető bármely orvos számára.Tehát július 19-én érzékeny búcsút vettünk dr. Milliontól. De PocakNoah úgy tűnt ragaszkodik a doktornőhöz, ezért legnagyobb meglepetésére visszatértekor is egyben talált bennünket. Ekkor már a 40 hét + 3 napnál tartottunk. Megbeszéltük, hogy kapunk még 1 hét haladékot és ha Pocak addig sem embereli meg magát, megindítják a szülést. Erről kaptunk egy tájékoztatót, melynek tetejére a doktornő kézzel ráírta 3/8/06, "ez lesz a babátok születésnapja"-mondta. Reméltük téved. Pedig anya még a palacsintasütést (mely népi mendemondák szerint babacsalogató hatással bír) is kipróbálta.
Összesen: 3 hozzászólás
4. Az a hosszú 9 hónap
2007.08.16. 11:19 (Módosítva: 2007.08.16. 11:28)
A terhesgondozást elég lazára vették. Első találkozáskor nővérke gratulált, kaptam egy csomagot, benne praktikus pelenkázótáska, kis cumisüveghűtőtáska, 1 doboz tápszer, egyéb termékminták és egy várandósságról szóló könyv volt. Hosszadalmas adminisztráció (ahol 2x is rákérdeztek, hogy tuti nem spanyol vagyok- e, -ha az lennék csak tudnék róla nem? ), súlymérés, vérnyomásmérés és egyebek után végre találkozhattunk az orvossal. Mint később kiderült az orvosválasztás szerencsésnek bizonyult, összes barátunknak dr. Amy Million volt az orvosa. Sor került az első hivatalos ultrahangra is. Havonta egyszer (na jó a végén már kéthetente ) találkoztam az orvossal kb. 5 percre, mely vizsgálat abból állt, hogy megtapogatta Pocakot és centivel (pontosabban inch-el ) méregetett valamit rajta. A terhesgondozás tele volt mosolyogtató szituációkkal. Először is a doktornőt látszólag meglepték a kedves magyar kismama érdekes kérdései. Először hinni sem akart a fülének, kétszer rákérdezett jól értette-e, hogy: mekkora a tarkóredő, meg hol fekszik a méhlepény, később hogy zárt-e a méhszáj, és hogy mekkora a baba...stb? Te jó ég honnan jöttek ezek? Utólag végiggondolva és végigolvasva az ajándékba kapott "szakirodalmat", rá kellett jönnöm, hogy átlagamerikai átlagkismamát ezek a dolgok nem foglalkoztatják. A könyv egyáltalán nem foglalkozik az anyaméhben fejlődő kisbabával, sokkal inkább azzal, hogy tehetjük elviselhetőbbé a várandósság alatt fellépő kellemetlen tüneteket, mit együnk, mit ne együnk, mit sportoljunk, mit ne sportoljunk, milyen ruhát viseljünk és milyet ne...stb. Felettébb komikus volt az is, amikor megmutattuk neki, a magyarországi hazalátogatásunk alatt egy ultrahangrendelőben készült leletet, melyet utána (még ki sem húztuk a lábunkat, illetve hasunkat) a többi orvoskollégáknak is megmutatott, sőt megkérdezte lefénymásolhatja-e? A második és egyben utolsó ultrahang a 16. héten volt, melyet egy specialista végzett. Gondolom ez felel meg az otthoni genetikai ultrahangnak. Kicsit leesett a néni álla, amikor magyarázta volna a látottakat, de én rendre beelőztem. A "szeretném-e tudni a nemét" kérdésre pedig, az "akár szeretném, akár nem már tudom, hisz látom" volt a válasz. Szerintem sokáig emlegeti fognak ott még bennünket. A 37. hét elteltével rákérdeztem az NST-re, amit mint kiderült itt rutinból nem csinálnak. Különben is én voltam, hogy dr. Milliont idézzem "a legegészségesebb páciense", szóval semmi szükség rá. Hogy mégis csináltak 2db. NST-t (heti 1-et ), az már a túlhordás következménye volt.
Összesen: 5 hozzászólás
3. Buy one get one free -Azaz egyet fizet, kettőt vihet (Anya emlékei)
2007.08.08. 21:49
Rendszeresek voltak ez ilyen akciók a helyi boltokban.A gyermekáldásért folytatott 7 év küzdelem után már Nimród megszületése is maga volt a csoda. Persze szerettünk volna még gyermeket, testvért Nimródnak - az az igazság hogy mindig nagycsaládban gondolkodtunk-, de úgy tűnt nem ez van számunkra megírva. Azért azt megbeszéltük, hogy ha hazamegyünk Magyarországra és összeszedjük magunkat anyagilag, belevágunk egy kistestvérprojektbe. Erre csak így hirtelen ajándékba kaptunk egy kistestvért. Mi ez, ha nem maga a Kegyelem?Miután magunkhoz tértünk a meglepetésből, feltettük a kérdést: most mi lesz? Idegen ország, ismeretlen egészségügyi rendszer (a gyermekorvos-oltások kérdéskör megoldása is jó pár hónapot vett igénybe, magunknak takarékossági okokból orvost nem is választottunk. ), egyáltalán érvényes-e erre a biztosításunk? Amint hazaértünk Gainesville-be apa rögtön elkezdte bogarászni a biztosítási papírokat és láss csodát! Igen, igen, igen, a biztosítás kiterjedt a terhesgondozásra és szülésre. Ami magyarul azt jelenti, hogy a biztosító állta a terhesgondozás és szülés egy részét. Mivel ott nincs -vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy sincs- ingyenes egészségügyi ellátás, a biztosítási időszak alatt a biztosítottnak egy bizonyos összegig (önrész) állnia kell a cehhet, és a fennmaradó részből is csak bizonyos százalékot (ez nálunk 80%) fizet a biztosító. Miután ezt sikerült tisztáznunk választottunk egy nőgyógyászt a biztosító által rendelkezésünkre bocsátott listából és kértünk egy időpontot. Kaptunk. Január közepére. Ne feledjük ekkor még november közepét írtunk. Jól kezdődik. Tudom, tudom, Pocak még nem nagyon látszik, de megelőlegeztem magamnak azt a kismama pólót, amit még Nimróddal viseltem. A felirat: Én egy kisfiú vagyok, a nevem... (Persze akkor még fogalmunk sem volt, hogy tényleg kisfiú! )
Összesen: 12 hozzászólás
2. A csoda
2007.08.04. 22:29
2005.november 16. Miami, az autóban útban Key West felé:-Miért vagy ilyen ideges? -Nem vagyok ideges. -De az vagy, -De nem vagyok. Vagyis igenis vagyok, fogalmam sincs mik ezek a kiütések Nimródon és mindig szoptatás után, egyszerűen nem bírok rájönni mit ettem amire érzékeny......1 órával később: -Vegyünk egy tesztet, -Hogy mit? -Egy tesztet. -Azt meg nekünk minek? -Vegyünk egy tesztet. -Jó vegyünk.Aznap este Key Westen a helyi szupermarketben vettünk tesztet. -Nem csinálod meg? - Nem, fáradt vagyok, majd holnap. -Jó majd holnap.2005.november 17. ismét Miami:Anya már tudja.Apa izgatott hangon: -Na?-Nimródnak testvére lesz.-Hogy mi?Anya vigyorog.Apa: azért ha hazaértünk (Gainesville-be) csinálj még 1-et!-Jó.Apa nagyon vigyorog.-Ezt nem hiszem el.-Én sem.Mindketten Nimródra néznek és a mosoly többet nem tűnik el az arcukról.Valahogy így kezdődött.Még nem tudják, de itt már négyen vagyunk.
Összesen: 14 hozzászólás
1. 2006. Augusztus 3. 2.53. pm (magyar idő szerint 20.53) Gainesville, Florida
2007.08.03. 21:16
Itt vagy velem, mint egy új reményAz éjszakát felváltja a fényCsak egy perce élsz, nézlek boldoganÚgy vártam rád, édes kisfiamA régi vágy újra szárnyra kélMíg dalt susog kinn az esti szélMinden bánatom eltűnt nyomtalanMosolyogj rám, édes kisfiamEgy rózsakert hinti árnyaitNincs fontosabb, mint az álmaidMég egy szót se tudsz, mégis annyianHisznek neked, édes kisfiamTudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa.Ezt érzem én, ahogy nézek rád:Más lesz a Föld, más lesz a világSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiamSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiam
Összesen: 17 hozzászólás
2007.08.31. 09:58
Szerda-csütörtök Agyiékat boldogítottuk. Apa ugyanis a 7 munkanapjából () kettőt Budapesten tölt. Ilyenkor általában anyával vagyunk itthon. Mivel nálunk most "fűre lépni tilos", - füvesítünk ugyanis -, így leköltöztünk Agyiékhoz.Dédipapa is náluk lakik most decemberig. Kicsit félek dédipapától (Nóci is menekülőre fogja ha közeledik ), mert van egy nagy botja amit mindig magával hord. Anya szerint egy lassan 93 éves embernél ez teljesen normális. Nem árt azért ha szemmel tartom! Rövid látogatásunk alatt gazdagabb lettem egy ici-pici pókember figurával. Azóta nagy becsben tartom (ugyanis Domi unokatesóm oda van érte, ergo a Pókember klassz dolog, bármi is légyen az). Anya azonban ki nem állhatja. Abszolút nem tartja mókásnak, amikor hajnalok hajnalán felhangzik a "hol a Pókembereeeem???" és félig még vaksin keresgetni kell a kacatokkal zsúfolásig megrakott ágyikómban az elveszett jószágot.
Összesen: 8 hozzászólás
10. Hogy is volt?
2007.08.30. 20:44 (Módosítva: 2007.08.30. 20:46)
Ejha, gyakrabban kellene írnom, hiszen alig tudom már visszaidézni, az elmúlt napokat. Pedig nem teltek eseménytelenül, azt elhihetitek!Példának okáért augusztus 20-ra jól emlékszem szinte egész nap zuhogott az eső, így az ünneplés kimerült abban, hogy a szobában hadonásztunk a papírzászlóinkkal, közben dőltünk a nevetéstől. Hogy mi volt ezen olyan vicces? Ki tudja... Délután vendégeink voltak, a 3 éves Évike és másfél éves kisöccse Petike. Persze hozták az "utánfutóikat" is, akik azt gondolták, hogy végre jól kibeszélgetik magukat, hiszen ha nem is ezer, de legalább másfél éve nem találkoztak. Ugye figyelitek a szóhasználatot? GONDOLTÁK. Aha, négyen is kevésnek bizonyultak hozzánk! Pedig kínjában Tamás bácsi valami pincelátogatást és egereket is emlegetett.Mivel pontosan tudom, hogy a pincénkben ártalmatlan pókokon és pincebogarakon kívül más állat nem található (legalábbis reméljük ), így nem nagyon vettem mit is akar ezzel mondani és látszólag Évikét sem hatotta meg a szónoklat 1 percnél tovább. Szülők aztán annyiban maradtak, hogy ha beszélgetni is akarnak, csakis ottalvós buli jöhet szóba: gyerekek ágyba és indulhat a dumaparti. Milyen naivak!
Összesen: 5 hozzászólás
9. Évfordulók és esküvő 2.
2007.08.21. 20:33
Hogy miért évfordulóK a cím? Azért, mert 19-én pedig Agyinak és Tupapának gratulálhattunk a 35. házassági évfordulójához. Éljen-éljen!
Összesen: 12 hozzászólás
8. Évfordulók és esküvő
2007.08.21. 13:27
Augusztus 16-a nagy nap lett volna. 10 évvel ezelőtt ezen a forró nyári napon mondták ki az ősök a boldogító "igen"-t. (Erre tanuk is vannak állítólag. ) Anya azonban valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy kibéreli magának a mellékes helységet és apa helyett a wc-csészét ölelgeti, köztes időben pedig az ágyban henyél forró teát kortyolgatva. Igy a házassági évforduló, bizonytalan időre-elnapolva.Nagyon szurkoltunk, hogy szombatra elmúljon a kórság, ugyanis esküvőre voltunk hivatalosak. A gondos ápolásnak hála, anya pénteken már jobban volt, így eljutottunk életünk első lagzijába. A templomban "szép zene" volt, persze a gonoszok csak utólag mondták el, hogy apa orgonált. Pedig ha én segíthettem volna neki, apám, azt emlegették volna még 50 év múlva is! Azért a lagziban hagytak kibontakozni: elszegődtem "Uzsi néni", azaz a "királylány" édesanyja mellé kísérőnek. Mikor Uzsi néninek jelenése volt a nagyközönség előtt, rám bizton számíthatott, a jelenlévő nem kis örömére. Reméljük kapunk majd az erről készült sztárfotókból! (Anyu ugyanis sunnyogott és nem fényképezett le, pedig ha kicsit jobban beszélnék még vőfélynek is beállhattam volna! )Remekül éreztem magam a "partin". Tapsoltam, "densziztem" (tánc), vacsoráztam, ahogy a nagyok. Anya szerint a körbe-körbe rohangálást hanyagolhattam volna, de én határozottan állítom, hogy új szokások kialakítására igenis szükség van, és a jelenlévő kiskorúak látszólag szorgalmasan jegyzeteltek. Én még bírtam volna, de Noah túlpörgött, ezért idejekorán elhúztuk a csíkot. Virágnál és Lillácskánál kaptunk szállást éjszakára. Engem nem kellett ringatni, annak ellenére húztam a lóbőrt, hogy Nóci még egy pár órás műsort lenyomott "üvöltsünk, ahogy a torkunkon kifér" címmel. Állítólag a kereszttestvérkék is jól aludtak, de hogy a szüleik is, arról már nem vagyunk meggyőződve. Tény, hogy "Dóji néni" és anya duplakávéval kezdték a napot.
Összesen: 7 hozzászólás
7. ITT a vége :-)
2007.08.20. 11:01 (Módosítva: 2007.08.20. 11:02)
Később apa visszament Nimródért, addig Nócit megmérték, felszerelték mindenféle azonosítóval és mellém fektették egy inkubátorféleségbe, ahol 2 órát kellett eltöltenie. Érdekesség, hogy a baba, a szülés után (hacsak valami komplikáció nem adódik) nem kerül ki az anya látószögéből. Sőt mindketten olyan karszalagot kaptunk, hogy ha a babát rajtam kívül más vitte volna tőlem egy bizonyos távolságra, az azonnal beindította volna a kórház riasztórendszerét, ajtók lezárnak, lift leáll. A "szülőszobában" kötelező előírásként 4 órát kellett eltölteni, ezután áthelyeztek egy hasonlóan kényelmes, szintén egyszemélyes, pótágyazható (apuka és testvérek akár ott is alhatnak) szobába. Szintén előírás, hogy nem mehettem saját lábon, hanem tolószékben toltak, kezemben babaillatú kis csomag. Már kellőképpen megéheztem, ezért nagyon tudtam értékelni a vacsorát, mely háromfogásos, bőséges és csodafinom volt. A baba születése után közvetlenül megkérdezték, hogyan szeretném táplálni: bottle or breastfeeding? Tápszer vagy szoptatás? Senkiben fel sem merül, hogy ha valaki a szoptatást választja, az ne tudná szoptatni a gyermekét. Nem stresszelik az érzelmileg amúgyis labilis kezdő anyukát holmi babamérleggel, meg cukros vizzel, meg 'jaj, csak ennyit sikerült kifejnie?" szöveggel. A kórházban dolgozó szoptatási tanácsadónő mindenben segít (a kórház elhagyását követően is rendelkezésre áll). A szoptató anyának egyre kell figyelnie, hogy legyen elegendő nedves pelenka, ezt az első két hétben kérik vezetni. (Orvos a babát legközelebb kéthetesen látja, védőnői szolgálat nincs.). A szobában egyébként fogható volt a "baby chanel", azaz egy olyan televíziócsatorna, mely a babápolás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket: fürdetés, pelenkázás, altatás, szoptatás, tápszerkészítés, büfiztetés...Még egy érdekesség adódott a kórházi tartózkodásunk során. Az Egyesült Államokban a fiúgyermekeket szülés után rendszerint körülmetélik. Mi ezt nem kértük, amin látszólag meg voltak lepődve. (A szülésznő, amikor kettesben maradtunk elmondta, hogy szerinte helyesen tettük, hogy nem engedtük, mert később számos probléma adódhat a dologból és túlhaladott már az a felfogás, hogy erre higéniai okokból van szükség, csak hát közben szokássá vált) Még másnap is rákérdezett a csecsemősnővér, hogy látja Noah nincs még körülmetélve, "egészen biztos, hogy nem akarjuk"??? NO. Mivel normál szülés után 24 órát kell a kórházban eltölteni, aznap este már otthon aludtunk. The End.A kórház ahol Noah született.
Összesen: 6 hozzászólás
6. Akár holnap visszajönnék :-)
2007.08.17. 21:09
Nem tévedett. Augisztus 3-án reggel , apa felhívta a kórházat, hogy mehetünk-e szülni és mivel szabadjelzést kaptunk, egy könnyű reggeli után (egy falat sem ment le a torkomon ) autóba pattantunk és irány a kórház! A kórházhoz tartozik egy hatalmas parkolóház, melynek kapujában mindig ugyanaz a kedves bácsika áll és mindig ugyanazt kérdezi mindenkitől: "Going to?", azaz kihez megyünk, na ezen a kérdésen aznap annyira kellet röhögnöm, hogy már-már arra gondoltam megindul ez a szülés magától is! Bejelentkeztünk és elfoglaltuk a kihúzható kanapéval, hintaszékkel, az asztalon az aznapi újságokkal, Tv-vel, DVD lejátszóval, külön fürdőszobával, jacuzzival felszerelt egyszemélyes "lakosztályunkat". Ja és volt benne egy szülőágy is mellesleg. Na senki nem gondolja ám, hogy ez valami luxus magánkórház volt. Ez a város egyik kórházának szülészete telis-teli ilyen szülőszobákkal, a biztosításunk pedig a legegyszerűbb amit az Egyetemen kötni lehetett. A szülés intim dolog, ezért Amerikában elképzelhetetlen az, hogy egy helységben több személy szüljön egyszerre. A srácok elhelyezkedtek a kanapén, Nimródnak bekapcsoltuk a Disney Chanelt, aminek nagyon örült mert éppen az egyik kedvencét, Jojo bohócot adták. .Kaptam egy "cuki" kis hálóinget, a nővérke rámszerelt pár kütyüt, bekötötték az oxitocint és hajrá! Senki sem zavart minket, komolyan olyan volt mintha otthon lettünk volna. A rámszerelt műszerek, az adatokat a nővérszobába továbbították. Nővérke diszkrét kopogással félóránkét bekukkantott, emelt egy kicsit az oxi adagon. Később bekötötték az epidurált, mely nálam úgy látszik azzal jár, hogy nagyon felpörgeti az eseményeket. Robi és Nimród éppen ebédeltek (a közeli hozzátartozőknak ebédjegy is dukált), mikor dr. Million szólt (előtte kértük szóljon ha itt az idő), ha nem szeretnénk hogy Nimród jelen legyen a baba megszületésénél, akkor villámgyorsan intézkedjünk. Nimródot apája gyorsan a barátainkhoz szállította, alig ért vissza! 14 óra 53 perckor, minden komplikáció nélkül megérkezett Szabó Noah Márk. Robert elvágta a köldökzsinórt, Noah-t betekerték egy kendőbe, kis sapit húztak a fejére és rögtön a kezünkbe kaptuk szeretgetésre. Soha nem hittem volna, hogy az én számból is elhangzik a mondat: "akár holnap visszajönnék szülni.", de ezt valóban így gondoltam. Hálás vagyok, hogy megadatott nekem az, hogy ilyen csodálatos módon, a babával teljesen együttműködve, szinte fájdalmak nélkül, a szülés és az utána következő órák minden percét átélve hozhattam világra ezt a kisgyermeket!
Összesen: 8 hozzászólás
5. Gyere már ki! :-)
2007.08.17. 10:05 (Módosítva: 2007.08.17. 10:10)
Amy doktornő szabadsága éppen a szülés várható időpontjára esett, de semmi vész. Az orvosok itt team-ben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy ha a választott orvosod szabadságon van, illetve a szülés munkaidőn kívül indul be, akkor a team éppen ügyeletes tagja fogja levezetni azt. A terhesgondozás folyamán minden adat egyből gépre kerül (orvos és nővérkék is hordozható számítógépekkel közlekednek), ami azonnal elérhető bármely orvos számára.Tehát július 19-én érzékeny búcsút vettünk dr. Milliontól. De PocakNoah úgy tűnt ragaszkodik a doktornőhöz, ezért legnagyobb meglepetésére visszatértekor is egyben talált bennünket. Ekkor már a 40 hét + 3 napnál tartottunk. Megbeszéltük, hogy kapunk még 1 hét haladékot és ha Pocak addig sem embereli meg magát, megindítják a szülést. Erről kaptunk egy tájékoztatót, melynek tetejére a doktornő kézzel ráírta 3/8/06, "ez lesz a babátok születésnapja"-mondta. Reméltük téved. Pedig anya még a palacsintasütést (mely népi mendemondák szerint babacsalogató hatással bír) is kipróbálta.
Összesen: 3 hozzászólás
4. Az a hosszú 9 hónap
2007.08.16. 11:19 (Módosítva: 2007.08.16. 11:28)
A terhesgondozást elég lazára vették. Első találkozáskor nővérke gratulált, kaptam egy csomagot, benne praktikus pelenkázótáska, kis cumisüveghűtőtáska, 1 doboz tápszer, egyéb termékminták és egy várandósságról szóló könyv volt. Hosszadalmas adminisztráció (ahol 2x is rákérdeztek, hogy tuti nem spanyol vagyok- e, -ha az lennék csak tudnék róla nem? ), súlymérés, vérnyomásmérés és egyebek után végre találkozhattunk az orvossal. Mint később kiderült az orvosválasztás szerencsésnek bizonyult, összes barátunknak dr. Amy Million volt az orvosa. Sor került az első hivatalos ultrahangra is. Havonta egyszer (na jó a végén már kéthetente ) találkoztam az orvossal kb. 5 percre, mely vizsgálat abból állt, hogy megtapogatta Pocakot és centivel (pontosabban inch-el ) méregetett valamit rajta. A terhesgondozás tele volt mosolyogtató szituációkkal. Először is a doktornőt látszólag meglepték a kedves magyar kismama érdekes kérdései. Először hinni sem akart a fülének, kétszer rákérdezett jól értette-e, hogy: mekkora a tarkóredő, meg hol fekszik a méhlepény, később hogy zárt-e a méhszáj, és hogy mekkora a baba...stb? Te jó ég honnan jöttek ezek? Utólag végiggondolva és végigolvasva az ajándékba kapott "szakirodalmat", rá kellett jönnöm, hogy átlagamerikai átlagkismamát ezek a dolgok nem foglalkoztatják. A könyv egyáltalán nem foglalkozik az anyaméhben fejlődő kisbabával, sokkal inkább azzal, hogy tehetjük elviselhetőbbé a várandósság alatt fellépő kellemetlen tüneteket, mit együnk, mit ne együnk, mit sportoljunk, mit ne sportoljunk, milyen ruhát viseljünk és milyet ne...stb. Felettébb komikus volt az is, amikor megmutattuk neki, a magyarországi hazalátogatásunk alatt egy ultrahangrendelőben készült leletet, melyet utána (még ki sem húztuk a lábunkat, illetve hasunkat) a többi orvoskollégáknak is megmutatott, sőt megkérdezte lefénymásolhatja-e? A második és egyben utolsó ultrahang a 16. héten volt, melyet egy specialista végzett. Gondolom ez felel meg az otthoni genetikai ultrahangnak. Kicsit leesett a néni álla, amikor magyarázta volna a látottakat, de én rendre beelőztem. A "szeretném-e tudni a nemét" kérdésre pedig, az "akár szeretném, akár nem már tudom, hisz látom" volt a válasz. Szerintem sokáig emlegeti fognak ott még bennünket. A 37. hét elteltével rákérdeztem az NST-re, amit mint kiderült itt rutinból nem csinálnak. Különben is én voltam, hogy dr. Milliont idézzem "a legegészségesebb páciense", szóval semmi szükség rá. Hogy mégis csináltak 2db. NST-t (heti 1-et ), az már a túlhordás következménye volt.
Összesen: 5 hozzászólás
3. Buy one get one free -Azaz egyet fizet, kettőt vihet (Anya emlékei)
2007.08.08. 21:49
Rendszeresek voltak ez ilyen akciók a helyi boltokban.A gyermekáldásért folytatott 7 év küzdelem után már Nimród megszületése is maga volt a csoda. Persze szerettünk volna még gyermeket, testvért Nimródnak - az az igazság hogy mindig nagycsaládban gondolkodtunk-, de úgy tűnt nem ez van számunkra megírva. Azért azt megbeszéltük, hogy ha hazamegyünk Magyarországra és összeszedjük magunkat anyagilag, belevágunk egy kistestvérprojektbe. Erre csak így hirtelen ajándékba kaptunk egy kistestvért. Mi ez, ha nem maga a Kegyelem?Miután magunkhoz tértünk a meglepetésből, feltettük a kérdést: most mi lesz? Idegen ország, ismeretlen egészségügyi rendszer (a gyermekorvos-oltások kérdéskör megoldása is jó pár hónapot vett igénybe, magunknak takarékossági okokból orvost nem is választottunk. ), egyáltalán érvényes-e erre a biztosításunk? Amint hazaértünk Gainesville-be apa rögtön elkezdte bogarászni a biztosítási papírokat és láss csodát! Igen, igen, igen, a biztosítás kiterjedt a terhesgondozásra és szülésre. Ami magyarul azt jelenti, hogy a biztosító állta a terhesgondozás és szülés egy részét. Mivel ott nincs -vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy sincs- ingyenes egészségügyi ellátás, a biztosítási időszak alatt a biztosítottnak egy bizonyos összegig (önrész) állnia kell a cehhet, és a fennmaradó részből is csak bizonyos százalékot (ez nálunk 80%) fizet a biztosító. Miután ezt sikerült tisztáznunk választottunk egy nőgyógyászt a biztosító által rendelkezésünkre bocsátott listából és kértünk egy időpontot. Kaptunk. Január közepére. Ne feledjük ekkor még november közepét írtunk. Jól kezdődik. Tudom, tudom, Pocak még nem nagyon látszik, de megelőlegeztem magamnak azt a kismama pólót, amit még Nimróddal viseltem. A felirat: Én egy kisfiú vagyok, a nevem... (Persze akkor még fogalmunk sem volt, hogy tényleg kisfiú! )
Összesen: 12 hozzászólás
2. A csoda
2007.08.04. 22:29
2005.november 16. Miami, az autóban útban Key West felé:-Miért vagy ilyen ideges? -Nem vagyok ideges. -De az vagy, -De nem vagyok. Vagyis igenis vagyok, fogalmam sincs mik ezek a kiütések Nimródon és mindig szoptatás után, egyszerűen nem bírok rájönni mit ettem amire érzékeny......1 órával később: -Vegyünk egy tesztet, -Hogy mit? -Egy tesztet. -Azt meg nekünk minek? -Vegyünk egy tesztet. -Jó vegyünk.Aznap este Key Westen a helyi szupermarketben vettünk tesztet. -Nem csinálod meg? - Nem, fáradt vagyok, majd holnap. -Jó majd holnap.2005.november 17. ismét Miami:Anya már tudja.Apa izgatott hangon: -Na?-Nimródnak testvére lesz.-Hogy mi?Anya vigyorog.Apa: azért ha hazaértünk (Gainesville-be) csinálj még 1-et!-Jó.Apa nagyon vigyorog.-Ezt nem hiszem el.-Én sem.Mindketten Nimródra néznek és a mosoly többet nem tűnik el az arcukról.Valahogy így kezdődött.Még nem tudják, de itt már négyen vagyunk.
Összesen: 14 hozzászólás
1. 2006. Augusztus 3. 2.53. pm (magyar idő szerint 20.53) Gainesville, Florida
2007.08.03. 21:16
Itt vagy velem, mint egy új reményAz éjszakát felváltja a fényCsak egy perce élsz, nézlek boldoganÚgy vártam rád, édes kisfiamA régi vágy újra szárnyra kélMíg dalt susog kinn az esti szélMinden bánatom eltűnt nyomtalanMosolyogj rám, édes kisfiamEgy rózsakert hinti árnyaitNincs fontosabb, mint az álmaidMég egy szót se tudsz, mégis annyianHisznek neked, édes kisfiamTudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa.Ezt érzem én, ahogy nézek rád:Más lesz a Föld, más lesz a világSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiamSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiam
Összesen: 17 hozzászólás
2007. július 29., vasárnap
2007 július
4. Táj-táj ici papír!
2007.07.28. 20:30
A szobatisztaság projekttel remekül haladunk, ami valljuk meg őszintén nagyrészt a "bicsi" érdeme. A kisdolog szinte kivétel nélkül az "iciben" landol, a nagydologgal azonban akadnak még problémák. Bár az elmélet, melyszerint "a kakának az iciben a helye" remekül megy, csak hát a gyakorlati megvalósítással akadnak még problémák. És hogy mit jelent a cím? Hát kérem szépen, mivel én nagyon jól nevelt (khm, khm...-megj. anya) fiúcska vagyok, dolgom végeztével elszoktam köszönni az eltűnő félben lévő végterméktől. Még integetek is neki: "Táj-táj ici papír! "
Összesen: 16 hozzászólás
3. Nos
2007.07.23. 16:25 (Módosítva: 2007.07.23. 16:28)
A családi vírust anya laptopja is megkapta. :'Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez apa, Párizsba való indulásának előestéjén történt, így még gyorsan mentette ami menthető, talán nem veszett el semmi, ami lényeges. (csak az összes mentett jelszó, belépési azonosító stb. )Pedig éppen meg akartuk írni, hogy nálunk jártak gainesville-i barátaink, Botond és Lilla. Apukájuk idén is rajthoz állt a "Kékszalag" balatoni vitorlásversenyen. Láttuk is őket távcsővel (mire is nem jó egy csillagász apuka ) a szobám ablakából. Kategóriájukban a 3. helyet szerezték meg, amihez ezúton is gratulálunk Benceapunak és csapatának. Igen, egy egész hétig apa nélkül voltunk, ami kis életünk során még soha, de soha nem fordult elő (a leghosszabb időtartam eddig másfél nap volt ). Hiányzott is nekünk nagyon. Az esti fürdés-fogmosás szertartásnál vettem észre, hogy valami nagyon nem stimmel: a sorból hiányzik "á pápá" fogkeféje. Ezen felfedezésemet másnap megosztottam a "bicsiben" a gondozónénikkel is. Anya nem győzött magyarázkodni , hogy a hiányzó fogkefe, meg a "pápá ment a busszal", jelen esetben annyit jelent, hogy apa éppen konferenciára utazott Franciahonba. Azért nem maradtunk ám teljesen egyedül: Ancsi nénikém és az unokatestvéreim Domi, "Nabász" (Barnabás) és "Bólti" (Boldi) valamint Tupapa és Agyi jöttek hozzánk 1 hétre enyhíteni az apahiányt. Sajnos a rossz idő (ez két hete volt-visszasírjuk!-megj. anya) okozta bezártság miatt az unokatesók hamarabb távoztak. Kerestem is őket, mikor hazaértem a bölcsiből , anyu azonban megígérte, hogy majd mi is meglátogatjuk őket Pápán.
Összesen: 9 hozzászólás
2. 11 hónap
2007.07.03. 22:02 (Módosítva: 2007.07.03. 22:15)
Már csak 1 hónap a születésnapomig! Nimród gyakran emlegeti a "bőzdéjemet." Kíváncsi leszek milyen képet vág majd, ha kiderül, hogy kivételesen ÉN leszek, aki tortát, gyertyát és ajándékot kap. Bár sejtem, hogy nem fog neki örülni. Anyáék próbálják neki magyarázni a szitut, de csak annyi jön le egyenlőre neki, hogy buli lesz és persze azt gondolja, hogy ő lesz a főszereplő. Ma megnéztük videón Nimri első szülinapját és meg kellett állapítsuk hihetetlen, hogy mennyire nem hasonlítunk (és nem csak külsőre)! Az már nagyon valószínű, hogy nem fogok nagy magabiztossággal sétálgatni ama jeles napon. Bár tegnap 1 lépést hajlandó voltam megtenni apa felé, ha ugyan lépésnek lehet nevezni ahogy a karjába vetettem magam. Sebaj, azért a süticsenés az asztalról menni fog, hiszen tudok én menni kérem, csak legyen mibe kapaszkodni!Viszont beszédben jóval előrébb járok, mint a videón látott "bébiród" (ahogy Nimród babakori önmagát aposztrofálja ). Sok szót alkalmazok a megfelelő helyen, csupán az állatvilág okoz egy csöppnyi fejtörést, ugyanis számomra bármely nem humanoid, gerinces létforma, az "tutya" vagy legfeljebb "kaka(s)" névre hallgat.Anyát továbbra is testrészemnek tekintem, bár megpróbál néha lepattintani, de én résen vagyok. Apát mindig széles mosollyal üdvözlöm ha meglátom, és mondom neki -ahogy Nimródtól tanultam-, hogy "papa". Nimród nagy haver, nagyon szeretjük egymást bár azért előfordul némi ereszdelahajamat, de a spontán szeretet-megnyilvánulások mindkét fél részéről gyakorinak mondhatóak. Hát így élek és 6 fogat fogkefélek én, Szabó Noah Márk, 11 hónaposan, Magyarországon, Csopak községben, a házikónkban, anyáék ágyában.
Összesen: 22 hozzászólás
1. Az első hivatalos látogatók
2007.07.02. 10:28
Múlt héten vendégségben járt nálunk Nóci keresztmamája, valamint a fiúk: Palkó és Sami (keresztapát nagyon hiányoltuk).4 nap, 4 fiú; kell ennél többet mondani?Anya mindenesetre elhatározta, hogy a svájci viszontlátogatásra jó nagy adag nyugtató nélkül el sem indul. balatoni legények
Összesen: 8 hozzászólás
2007.07.28. 20:30
A szobatisztaság projekttel remekül haladunk, ami valljuk meg őszintén nagyrészt a "bicsi" érdeme. A kisdolog szinte kivétel nélkül az "iciben" landol, a nagydologgal azonban akadnak még problémák. Bár az elmélet, melyszerint "a kakának az iciben a helye" remekül megy, csak hát a gyakorlati megvalósítással akadnak még problémák. És hogy mit jelent a cím? Hát kérem szépen, mivel én nagyon jól nevelt (khm, khm...-megj. anya) fiúcska vagyok, dolgom végeztével elszoktam köszönni az eltűnő félben lévő végterméktől. Még integetek is neki: "Táj-táj ici papír! "
Összesen: 16 hozzászólás
3. Nos
2007.07.23. 16:25 (Módosítva: 2007.07.23. 16:28)
A családi vírust anya laptopja is megkapta. :'Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez apa, Párizsba való indulásának előestéjén történt, így még gyorsan mentette ami menthető, talán nem veszett el semmi, ami lényeges. (csak az összes mentett jelszó, belépési azonosító stb. )Pedig éppen meg akartuk írni, hogy nálunk jártak gainesville-i barátaink, Botond és Lilla. Apukájuk idén is rajthoz állt a "Kékszalag" balatoni vitorlásversenyen. Láttuk is őket távcsővel (mire is nem jó egy csillagász apuka ) a szobám ablakából. Kategóriájukban a 3. helyet szerezték meg, amihez ezúton is gratulálunk Benceapunak és csapatának. Igen, egy egész hétig apa nélkül voltunk, ami kis életünk során még soha, de soha nem fordult elő (a leghosszabb időtartam eddig másfél nap volt ). Hiányzott is nekünk nagyon. Az esti fürdés-fogmosás szertartásnál vettem észre, hogy valami nagyon nem stimmel: a sorból hiányzik "á pápá" fogkeféje. Ezen felfedezésemet másnap megosztottam a "bicsiben" a gondozónénikkel is. Anya nem győzött magyarázkodni , hogy a hiányzó fogkefe, meg a "pápá ment a busszal", jelen esetben annyit jelent, hogy apa éppen konferenciára utazott Franciahonba. Azért nem maradtunk ám teljesen egyedül: Ancsi nénikém és az unokatestvéreim Domi, "Nabász" (Barnabás) és "Bólti" (Boldi) valamint Tupapa és Agyi jöttek hozzánk 1 hétre enyhíteni az apahiányt. Sajnos a rossz idő (ez két hete volt-visszasírjuk!-megj. anya) okozta bezártság miatt az unokatesók hamarabb távoztak. Kerestem is őket, mikor hazaértem a bölcsiből , anyu azonban megígérte, hogy majd mi is meglátogatjuk őket Pápán.
Összesen: 9 hozzászólás
2. 11 hónap
2007.07.03. 22:02 (Módosítva: 2007.07.03. 22:15)
Már csak 1 hónap a születésnapomig! Nimród gyakran emlegeti a "bőzdéjemet." Kíváncsi leszek milyen képet vág majd, ha kiderül, hogy kivételesen ÉN leszek, aki tortát, gyertyát és ajándékot kap. Bár sejtem, hogy nem fog neki örülni. Anyáék próbálják neki magyarázni a szitut, de csak annyi jön le egyenlőre neki, hogy buli lesz és persze azt gondolja, hogy ő lesz a főszereplő. Ma megnéztük videón Nimri első szülinapját és meg kellett állapítsuk hihetetlen, hogy mennyire nem hasonlítunk (és nem csak külsőre)! Az már nagyon valószínű, hogy nem fogok nagy magabiztossággal sétálgatni ama jeles napon. Bár tegnap 1 lépést hajlandó voltam megtenni apa felé, ha ugyan lépésnek lehet nevezni ahogy a karjába vetettem magam. Sebaj, azért a süticsenés az asztalról menni fog, hiszen tudok én menni kérem, csak legyen mibe kapaszkodni!Viszont beszédben jóval előrébb járok, mint a videón látott "bébiród" (ahogy Nimród babakori önmagát aposztrofálja ). Sok szót alkalmazok a megfelelő helyen, csupán az állatvilág okoz egy csöppnyi fejtörést, ugyanis számomra bármely nem humanoid, gerinces létforma, az "tutya" vagy legfeljebb "kaka(s)" névre hallgat.Anyát továbbra is testrészemnek tekintem, bár megpróbál néha lepattintani, de én résen vagyok. Apát mindig széles mosollyal üdvözlöm ha meglátom, és mondom neki -ahogy Nimródtól tanultam-, hogy "papa". Nimród nagy haver, nagyon szeretjük egymást bár azért előfordul némi ereszdelahajamat, de a spontán szeretet-megnyilvánulások mindkét fél részéről gyakorinak mondhatóak. Hát így élek és 6 fogat fogkefélek én, Szabó Noah Márk, 11 hónaposan, Magyarországon, Csopak községben, a házikónkban, anyáék ágyában.
Összesen: 22 hozzászólás
1. Az első hivatalos látogatók
2007.07.02. 10:28
Múlt héten vendégségben járt nálunk Nóci keresztmamája, valamint a fiúk: Palkó és Sami (keresztapát nagyon hiányoltuk).4 nap, 4 fiú; kell ennél többet mondani?Anya mindenesetre elhatározta, hogy a svájci viszontlátogatásra jó nagy adag nyugtató nélkül el sem indul. balatoni legények
Összesen: 8 hozzászólás
2007. június 29., péntek
2007. június
9. Haladunk
2007.06.30. 20:32
15-én pénteken (már "csak" 2 hét a lemaradás, haladunk ) ballagásra voltunk hivatalosak Szekszárdra. Öcsivel útközben jól kipihentük magunkat, így elemében voltunk mire megérkeztünk. Joli mama testvérét (civilben apa keresztmamája) annyira szívembe zártam, hogy rám abszolút nem jellemző módón még egy hatalmas puszit is nyomtam az arcára.
Összesen: 4 hozzászólás
8. Hol is kezdjem? 3.
2007.06.26. 09:40 (Módosítva: 2007.06.28. 11:59)
Csütörtök este 9 óra - "Sziget fíling"Mikor eladtuk Budapest 3. kerületi lakásunkat, azt hittük vége (végre). Egy pillanatra át is futott anya agyán, vajon minden rendben van-e kedves idős szomszédainkkal, ugyan miért hallgatnak bitang hangerőn Eddát? Mivel televíziót időtlen idők óta nem néztünk, nagyon lassan esett le, hogy a helyi sajtóban irkáltak valami Harley Davidson fesztiválról. Szóval BULI VAN! azaz volt csütörtöktől vasárnapig. Nesze neked csendes, nyugodt falusi élet. Tábla az utcánk végén. Az irány stimmel.
Összesen: 5 hozzászólás
7. Hol is kezdjem? 2.
2007.06.25. 19:47
A keresztelőt követő ebéden sajnos apa már nem volt velünk, mivel Csabi bácsival megjárták "Tolnát Baranyát" (Pápa-Ajka-Budapest-Pomáz-Simontornya-Csopak-Ajka-Csopak), hogy végre találkozhassak azzal az autós "átyikóm"-mal, amit még Joli mamától és Fripapától (hát őt is elneveztem végül - fri=three=3 ) kaptam a 2. szülinapomra. Már éppen ideje volt, közelebb vagyok már a háromhoz, mint a kettőhöz kéremszépen. Persze papa (apa) olyan későn ért haza, hogy a várva várt ággyal csak másnap találkoztam. Az öröm határtalan volt, az ágy nevet is kapott: SZEJJI (Verdák rajongók előnyben. )
Összesen: 12 hozzászólás
6. Hol is kezdjem?
2007.06.25. 14:45 (Módosítva: 2007.06.25. 14:47)
Úgy tűnik az újabb baleseteket sikerült megúsznunk, viszont kezdünk belecsúszni egy nátha-köhögés féleségbe. Az elmúlt napok..khm khm hetek oda-vissza vendégeskedéssel teltek és természetesen még mindig van mit kipakolni. Kezdjük csak június 10-el, mikor végre-végre keresztvíz alá tartották Boldizsár nevezetű unokatestvérünket. Eme jeles eseményről természetesen mi sem maradhattunk le. Óriási szerencse, hogy a keresztelőket általában a templomi szertartás kezdetén tartják, mivel egyenlőre 10 perc a maximum amit viszonylagos csöndben képes vagyok eltölteni. Bár igazán nem értem, miért zavar egyeseket, ha én az áhitatos csendben a szellőzőrácson ugrálok? Mindenesetre a templom előtt összeakadtunk a tiszteletes úr kislányával ( szintén "zenész" ) és a fennmaradó időt kőszórással töltöttük-hatalmas egyetértésben.
Összesen: 11 hozzászólás
5. Mi jöhet még?
2007.06.12. 21:52
Június 2.-4.Ezen a hétvégén bizony ránk járt az a bizonyos rúd! Kezdődött azzal, hogy iszapbúvárkodtam egyet a 19 fokos Balatonban. Na persze nem azzal a feltett szándékkal mentünk a partra, hogy fürödni fogunk, csupán egy kis séta és játszóterezés volt tervbe véve. De a csordaszellem ugyebár... Történt ugyanis, hogy a játszótéren összetalálkoztam egy Zorka nevezetű, közel velem egyidős kislánnyal. Addig semmi baj nem is volt, amíg a játszótéren voltunk: rohantam, estem, borultam, pont mint ő. A kishölgy azonban a fejébe vette, hogy ő bizony besétál a vízbe. Apukája felhajtotta a nadrágszárát és szépen besétáltak. Persze nekem is sürgős vízben sétálhatnékom támadt. De mivel én sétálni nem tudok, csak esztelenül rohanni, így hamarosan merülés lett a dologból. Persze anya bejött velem, így gyorsan kihalászott. Azt a (le)bőgést! Nem az volt a fő problémám, hogy szeles az idő, nekem pedig csuromvíz a ruhám, hanem hogy miért megyünk máris haza?!!!Másnap hajnalban -még vaksötétben- anya arccal kicsit odébbtaszajtotta az éjjeliszekrényt, melynek következményeként -most már megállapíthatjuk- 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Utoljára vagy 10 éve bámulták meg ennyien (szép volt a monoklija ), na meg apára is furcsa szemmel néztek az emberek. Hétfőn délután apát is elérte a végzete, mikoris teljes sebességgel találkozott egy feltehetően hibásan múködő fotocellás ajtóval. Szerencsére megúszta orrcsonttörés nélkül, csak a szája dagadt fel kissé.Ezek után joggal tesszük fel a kérdést: Mi jöhet még? Aki kimaradt a "szórásból".
Összesen: 19 hozzászólás
4. Sok minden
2007.06.11. 11:04
Hogy megfeledkeztünk az én kettő és feledikemről, illetve anya nevenapjáról, talán azért történhetett, mert a pünkösdi hosszú hétvégére beköltözést terveztünk és végeztünk. Május 25-én, már a saját szobánkban aludtunk, igaz dobozok tövében.A melegvíz ellátással is akadtak problémáink, ezer szerencse, hogy hétvégén kánikula volt! Az utólag már elég vicces, hogy mikor kedden megjelent a szerelő bácsi, 1 perc leforgása alatt hárította a hibát (egyet csavart, kikapcsolt majd bekapcsolt ).Pénteken- immár tisztán és illatosan - elmentünk beiratkozni a bölcsibe. Úgy beiratkoztam, hogy haza sem igen akartam már jönni. Elmaradt hát a beszoktatási fázis (a gondozó nénik jól meg is voltak lepve ), sőt mára már teljes jogú bölcsisként (saját kérésemre) a délutáni sziesztámat is intézményes keretek között végzem. Köszönöm Joli mamának és Zoli papának, hogy járhatok! Küldök egy nagy lekváros puszit Nektek!
Összesen: 8 hozzászólás
3. Az utolsó pogány
2007.06.05. 22:01 (Módosítva: 2007.06.05. 22:04)
Tudom kicsit túltengek itt a naplóban, de az időrendi sorrendet figyelembe véve ismét velem történt feljegyezni való:Május 19-én szombaton keresztvíz alá tartottak. Multinacionális esemény volt, ugyanis keresztszüleim a messze Svájcból érkeztek és nem egyedül. Két kereszttestvérkém Nimróddal és velem egy évjárat, így volt móka, kacagás. Na meg persze bőgés-Nimród részéről-mikor hazaindultak. A keresztelőre visszatérve:Az ünneplő sereg (szűk család) létszáma meghaladta az 50 főt. Én, aki -a születésem utáni riadalmat leszámítva- gyakorlatilag még nem voltam beteg, szombat reggelre szép kis lázat produkáltam. Ezért kénytelenek leszünk minden rokonunkat jól meglátogatni, hogy megismerjék az igazi Nócit, mert így csak a nyűgös változattal találkozhattak. Szertartás közben akadt egy kis elintéznivalóm. (Megpróbált megpattani -megj. anya )
Összesen: 9 hozzászólás
2. Herkules méltó utódja
2007.06.04. 21:48
A kép 1 hónapja készült. Pontosan 9 hónaposan sikerült elérnem azt, amihez Nimródnak 2 év kellett-nevezetesen, hogy kiszedjem a rácsot az ágyamból. De ez még gyerekjáték ahhoz képest amit az elmúlt hónapban elkövettem. Ami a kezem ügyébe kerül az nem ússza meg épp bőrrel: dobálok, döntögetek, fél kézzel "dögnehéz" bútorokat mozgatok. Azt a mai napig nem képesek felmenőim megfejteni, hogyan tudtam az előszobaszekrény tömörfa takarólécét röpke 10 másodperc alatt lekapni (Ezer szerencse, hogy nem esett a kezemre ) Azt a takarólécet, melyet Agyi és Tupapa együttes erővel sem volt képes leemelni a helyéről. Ez hadd maradjon továbbra is az én titkom.
Összesen: 9 hozzászólás
1. Elhanyagolt napló
2007.06.03. 21:49
Megint rengeteg a lemaradás. Példának okáért Noah ma lett 10 hónapos és ez anyának csak most este jutott eszébe. Meg aztán időközben én is betöltöttem a 2 és felediket és sajnos ez a tény is majdnem feledésbe merült. Mentség persze mindig van, főleg időhiány-pláne mióta végre-végre beköltöztünk a házacskánkba! Anyának azonban be kellett látnia, hogy mivel valószínű még jövő ilyenkor is dobozokat fog pakolni, a napló nem várhat tovább! Ezért megfogadta, hogy holnap gyorsan "papírra" veti az elmaradt jelentős eseményeket. De most húzza az ágy, nem akar úgy járni mint Noah a minap...
Összesen: 12 hozzászólás
2007.06.30. 20:32
15-én pénteken (már "csak" 2 hét a lemaradás, haladunk ) ballagásra voltunk hivatalosak Szekszárdra. Öcsivel útközben jól kipihentük magunkat, így elemében voltunk mire megérkeztünk. Joli mama testvérét (civilben apa keresztmamája) annyira szívembe zártam, hogy rám abszolút nem jellemző módón még egy hatalmas puszit is nyomtam az arcára.
Összesen: 4 hozzászólás
8. Hol is kezdjem? 3.
2007.06.26. 09:40 (Módosítva: 2007.06.28. 11:59)
Csütörtök este 9 óra - "Sziget fíling"Mikor eladtuk Budapest 3. kerületi lakásunkat, azt hittük vége (végre). Egy pillanatra át is futott anya agyán, vajon minden rendben van-e kedves idős szomszédainkkal, ugyan miért hallgatnak bitang hangerőn Eddát? Mivel televíziót időtlen idők óta nem néztünk, nagyon lassan esett le, hogy a helyi sajtóban irkáltak valami Harley Davidson fesztiválról. Szóval BULI VAN! azaz volt csütörtöktől vasárnapig. Nesze neked csendes, nyugodt falusi élet. Tábla az utcánk végén. Az irány stimmel.
Összesen: 5 hozzászólás
7. Hol is kezdjem? 2.
2007.06.25. 19:47
A keresztelőt követő ebéden sajnos apa már nem volt velünk, mivel Csabi bácsival megjárták "Tolnát Baranyát" (Pápa-Ajka-Budapest-Pomáz-Simontornya-Csopak-Ajka-Csopak), hogy végre találkozhassak azzal az autós "átyikóm"-mal, amit még Joli mamától és Fripapától (hát őt is elneveztem végül - fri=three=3 ) kaptam a 2. szülinapomra. Már éppen ideje volt, közelebb vagyok már a háromhoz, mint a kettőhöz kéremszépen. Persze papa (apa) olyan későn ért haza, hogy a várva várt ággyal csak másnap találkoztam. Az öröm határtalan volt, az ágy nevet is kapott: SZEJJI (Verdák rajongók előnyben. )
Összesen: 12 hozzászólás
6. Hol is kezdjem?
2007.06.25. 14:45 (Módosítva: 2007.06.25. 14:47)
Úgy tűnik az újabb baleseteket sikerült megúsznunk, viszont kezdünk belecsúszni egy nátha-köhögés féleségbe. Az elmúlt napok..khm khm hetek oda-vissza vendégeskedéssel teltek és természetesen még mindig van mit kipakolni. Kezdjük csak június 10-el, mikor végre-végre keresztvíz alá tartották Boldizsár nevezetű unokatestvérünket. Eme jeles eseményről természetesen mi sem maradhattunk le. Óriási szerencse, hogy a keresztelőket általában a templomi szertartás kezdetén tartják, mivel egyenlőre 10 perc a maximum amit viszonylagos csöndben képes vagyok eltölteni. Bár igazán nem értem, miért zavar egyeseket, ha én az áhitatos csendben a szellőzőrácson ugrálok? Mindenesetre a templom előtt összeakadtunk a tiszteletes úr kislányával ( szintén "zenész" ) és a fennmaradó időt kőszórással töltöttük-hatalmas egyetértésben.
Összesen: 11 hozzászólás
5. Mi jöhet még?
2007.06.12. 21:52
Június 2.-4.Ezen a hétvégén bizony ránk járt az a bizonyos rúd! Kezdődött azzal, hogy iszapbúvárkodtam egyet a 19 fokos Balatonban. Na persze nem azzal a feltett szándékkal mentünk a partra, hogy fürödni fogunk, csupán egy kis séta és játszóterezés volt tervbe véve. De a csordaszellem ugyebár... Történt ugyanis, hogy a játszótéren összetalálkoztam egy Zorka nevezetű, közel velem egyidős kislánnyal. Addig semmi baj nem is volt, amíg a játszótéren voltunk: rohantam, estem, borultam, pont mint ő. A kishölgy azonban a fejébe vette, hogy ő bizony besétál a vízbe. Apukája felhajtotta a nadrágszárát és szépen besétáltak. Persze nekem is sürgős vízben sétálhatnékom támadt. De mivel én sétálni nem tudok, csak esztelenül rohanni, így hamarosan merülés lett a dologból. Persze anya bejött velem, így gyorsan kihalászott. Azt a (le)bőgést! Nem az volt a fő problémám, hogy szeles az idő, nekem pedig csuromvíz a ruhám, hanem hogy miért megyünk máris haza?!!!Másnap hajnalban -még vaksötétben- anya arccal kicsit odébbtaszajtotta az éjjeliszekrényt, melynek következményeként -most már megállapíthatjuk- 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Utoljára vagy 10 éve bámulták meg ennyien (szép volt a monoklija ), na meg apára is furcsa szemmel néztek az emberek. Hétfőn délután apát is elérte a végzete, mikoris teljes sebességgel találkozott egy feltehetően hibásan múködő fotocellás ajtóval. Szerencsére megúszta orrcsonttörés nélkül, csak a szája dagadt fel kissé.Ezek után joggal tesszük fel a kérdést: Mi jöhet még? Aki kimaradt a "szórásból".
Összesen: 19 hozzászólás
4. Sok minden
2007.06.11. 11:04
Hogy megfeledkeztünk az én kettő és feledikemről, illetve anya nevenapjáról, talán azért történhetett, mert a pünkösdi hosszú hétvégére beköltözést terveztünk és végeztünk. Május 25-én, már a saját szobánkban aludtunk, igaz dobozok tövében.A melegvíz ellátással is akadtak problémáink, ezer szerencse, hogy hétvégén kánikula volt! Az utólag már elég vicces, hogy mikor kedden megjelent a szerelő bácsi, 1 perc leforgása alatt hárította a hibát (egyet csavart, kikapcsolt majd bekapcsolt ).Pénteken- immár tisztán és illatosan - elmentünk beiratkozni a bölcsibe. Úgy beiratkoztam, hogy haza sem igen akartam már jönni. Elmaradt hát a beszoktatási fázis (a gondozó nénik jól meg is voltak lepve ), sőt mára már teljes jogú bölcsisként (saját kérésemre) a délutáni sziesztámat is intézményes keretek között végzem. Köszönöm Joli mamának és Zoli papának, hogy járhatok! Küldök egy nagy lekváros puszit Nektek!
Összesen: 8 hozzászólás
3. Az utolsó pogány
2007.06.05. 22:01 (Módosítva: 2007.06.05. 22:04)
Tudom kicsit túltengek itt a naplóban, de az időrendi sorrendet figyelembe véve ismét velem történt feljegyezni való:Május 19-én szombaton keresztvíz alá tartottak. Multinacionális esemény volt, ugyanis keresztszüleim a messze Svájcból érkeztek és nem egyedül. Két kereszttestvérkém Nimróddal és velem egy évjárat, így volt móka, kacagás. Na meg persze bőgés-Nimród részéről-mikor hazaindultak. A keresztelőre visszatérve:Az ünneplő sereg (szűk család) létszáma meghaladta az 50 főt. Én, aki -a születésem utáni riadalmat leszámítva- gyakorlatilag még nem voltam beteg, szombat reggelre szép kis lázat produkáltam. Ezért kénytelenek leszünk minden rokonunkat jól meglátogatni, hogy megismerjék az igazi Nócit, mert így csak a nyűgös változattal találkozhattak. Szertartás közben akadt egy kis elintéznivalóm. (Megpróbált megpattani -megj. anya )
Összesen: 9 hozzászólás
2. Herkules méltó utódja
2007.06.04. 21:48
A kép 1 hónapja készült. Pontosan 9 hónaposan sikerült elérnem azt, amihez Nimródnak 2 év kellett-nevezetesen, hogy kiszedjem a rácsot az ágyamból. De ez még gyerekjáték ahhoz képest amit az elmúlt hónapban elkövettem. Ami a kezem ügyébe kerül az nem ússza meg épp bőrrel: dobálok, döntögetek, fél kézzel "dögnehéz" bútorokat mozgatok. Azt a mai napig nem képesek felmenőim megfejteni, hogyan tudtam az előszobaszekrény tömörfa takarólécét röpke 10 másodperc alatt lekapni (Ezer szerencse, hogy nem esett a kezemre ) Azt a takarólécet, melyet Agyi és Tupapa együttes erővel sem volt képes leemelni a helyéről. Ez hadd maradjon továbbra is az én titkom.
Összesen: 9 hozzászólás
1. Elhanyagolt napló
2007.06.03. 21:49
Megint rengeteg a lemaradás. Példának okáért Noah ma lett 10 hónapos és ez anyának csak most este jutott eszébe. Meg aztán időközben én is betöltöttem a 2 és felediket és sajnos ez a tény is majdnem feledésbe merült. Mentség persze mindig van, főleg időhiány-pláne mióta végre-végre beköltöztünk a házacskánkba! Anyának azonban be kellett látnia, hogy mivel valószínű még jövő ilyenkor is dobozokat fog pakolni, a napló nem várhat tovább! Ezért megfogadta, hogy holnap gyorsan "papírra" veti az elmaradt jelentős eseményeket. De most húzza az ágy, nem akar úgy járni mint Noah a minap...
Összesen: 12 hozzászólás
2007. május 29., kedd
2007 május
6. 18 hónap 22 nap
2007.05.15. 07:54
Ugyanannyi időt töltöttem bent, mint kint mondhattam volna május 3-án, de ez az állítás csak ma, azaz május 14-én állja meg a helyét.Ami nem változott a benti léthez képest:Ugyanolyan örökmozgó és kis alvásigényű vagyok, mint hajdanán pocaklakó koromban. Ami a többi dolgot illeti...Magasságom és súlyom rohamosan növekszik, bár fogalmunk sincs hány centi és kilo vagyok. (Ki is a gyerekorvosom Agyi? )6 foggal rendelkezem, melyek nem csupán szépek, hanem erősek is és ezt bizonyítani is tudom. A demonstrációt azonban nem tapsvihar, hanem sikítás követi-többnyire. Mint annakidején, a vizet és pancsolást most is nagyon szeretem, csak hagyjanak békében játszani és azt a hajmosás nevezetű valamit felejtsék el- de örökre!Az étkezést viszont nagyon komálom, csak sajnos szervezett módon nincs túl gyakran, ezért muszáj akcióba lépnem: napközben porszívó üzemmódban járom a lakást és amit megszereztem azt nem adom (anya szerint állkapcsom erőssége egy pitbulléval vetekszik), éjszaka pedig többször ébresztem anyát egy kis anyatej formában nyújtott szeretethormonért, de sajnos ő ezt nem nagyon díjazza.A fontolva haladás híve vagyok, ezért két lábon még csak kapaszkodva közlekedek, négykézláb viszont utolérhetetlen vagyok.Kiválóan tapsolok és egész nap fülig ér a szám (csak anya legyen a látókörömben). Igazi kihívás vagyok a körülöttem élők számára: nagyszüleim lakása már tele van barikáddal, de minden napra tartogatok valami új megoldandó feladatot a rám vigyázók számára.Ja és készülödik az első tudatos szavam, amit valahogy nagyon nem akarnak tudomásul venni, ugyanis ez nem más, mint: DISZIZ. Hoppá! Hát ez vagyok én, Szabó Noah, földi időszámítás szerint 9 hónaposan 11 naposan.
Összesen: 20 hozzászólás
5. Tulajdonviszonyok
2007.05.09. 20:46
Míz, míz, míz-sajátos módon oldottam meg ezt az "enyém" kérdéskört. A míz, ugyanis ezt jelenti sajátosan Kisnimródkás angolsággal.Számontartom hogy mi kié-a legtöbb dolog természetesen míz, azaz az enyém. aztán van, ami a "diszizé", a pápáé, illetve vannak a tupápá's dolgai. A csajoknak, azaz anyának és Agyinak nincs tulajdona-szerintem.
Összesen: 16 hozzászólás
4. Anyák Napjára
2007.05.07. 21:26 (Módosítva: 2007.05.07. 21:27)
Tudok egy varázsszót,ha én azt kimondom,egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.Ha kávé keserű,ha mártás savanyú,csak egy szót kiáltok,csak annyit, hogy: anyu!Mindjárt porcukor hullkávéba, mártásba,csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.Keserűből édes,rosszból csuda jó lesz,sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez."Anyu, anyu! Anyu!"hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel."Anyu, anyu, anyu!"most is kiabálom,most semmi baj nincsen,mégis meg nem állom. Csak látni akarlak,Anyu, fényes csillag,látni, ahogy jössz, jössz,mindig jössz, ha hívlak.Látni sietséged,angyal szelídséged,odabújni hozzád,megölelni téged. Vers: Nadányi Zoltán: AnyuKép: Szabó Nimród: Flower Agyinak (Virág Nagymamának)
Összesen: 12 hozzászólás
3. Vidám vasárnap
2007.05.03. 21:51 (Módosítva: 2007.05.03. 21:52)
Hogy lemozogjuk az áprilisban felszedett kilókat, délután Tapolcára mentünk Laura barátnőmhöz, aki meghívott bennünket egy modellvasút kiállításra. Utána megvitattuk Thomas vonat kalandjait, így szüleink is nyugodtan beszélgethettek. Közös érdeklődési körünk sokat sejtet a jövőre nézve.
Összesen: 12 hozzászólás
2. Ünnep ünnep hátán
2007.05.03. 21:49
Április minden hétre tartogatott valami ünnepelni valót, így az utolsó áprilisi hétvége sem maradhatott torta, illetve duplatorta nélkül.Unokatestvérünk Barnabás 4, Dédimama pedig 84 éves lett. Isten éltesse őket sokáig!
Összesen: 5 hozzászólás
1. Nimród Máté
2007.05.02. 20:54
Na, az én névnapomról meg majdnem elfelejtkeztek! Persze tudták, hogy 28-án van Nimród nap, csak éppen azt hitték 28-a vasárnapra esik. Igy történhetett meg, hogy egész szombaton gyanútlanul jártuk Budapestet és környékét, mígnem este Andi néni felvilágosította anyát, hogy Nimród nap bizony a mai napra esik. Azért nem haragudtam túlságosan, hiszen számomra csupa játék volt a szombati nap:Ebédre Érdre voltunk hivatalosak dédi papáékhoz. Ebédevészetben nem nagyom jeleskedtem, viszont Zsuzsa néni almáspitéjéből jócskán belaktam. Rég nem látott rokonaim jóvoltából ruha és játékkészletünk is gyarapodott.Ezt követően meglátogattuk barátainkat Békásmegyeren. Két helyre is hivatalosak voltunk. Vadászösztönömnek köszönhetően ( az ugyancsak bibliai eredetű Nimród név hatalmas vadászt jelent ugyanis), azonnal feltérképeztem a gyerekszobát és a család asszonyait óvonéninek kinevezve kiköveteltem, hogy csakis velem foglalkozzanak! Hajnival és Orsival egy hatalmasat vonatoztunk, később Máténál és Ádámnál hódolhattam az autók iránti oltahatatlan szenvedélyemnek. Hiába, a fiúk fáradhatatlanok!
Összesen: 6 hozzászólás
2007.05.15. 07:54
Ugyanannyi időt töltöttem bent, mint kint mondhattam volna május 3-án, de ez az állítás csak ma, azaz május 14-én állja meg a helyét.Ami nem változott a benti léthez képest:Ugyanolyan örökmozgó és kis alvásigényű vagyok, mint hajdanán pocaklakó koromban. Ami a többi dolgot illeti...Magasságom és súlyom rohamosan növekszik, bár fogalmunk sincs hány centi és kilo vagyok. (Ki is a gyerekorvosom Agyi? )6 foggal rendelkezem, melyek nem csupán szépek, hanem erősek is és ezt bizonyítani is tudom. A demonstrációt azonban nem tapsvihar, hanem sikítás követi-többnyire. Mint annakidején, a vizet és pancsolást most is nagyon szeretem, csak hagyjanak békében játszani és azt a hajmosás nevezetű valamit felejtsék el- de örökre!Az étkezést viszont nagyon komálom, csak sajnos szervezett módon nincs túl gyakran, ezért muszáj akcióba lépnem: napközben porszívó üzemmódban járom a lakást és amit megszereztem azt nem adom (anya szerint állkapcsom erőssége egy pitbulléval vetekszik), éjszaka pedig többször ébresztem anyát egy kis anyatej formában nyújtott szeretethormonért, de sajnos ő ezt nem nagyon díjazza.A fontolva haladás híve vagyok, ezért két lábon még csak kapaszkodva közlekedek, négykézláb viszont utolérhetetlen vagyok.Kiválóan tapsolok és egész nap fülig ér a szám (csak anya legyen a látókörömben). Igazi kihívás vagyok a körülöttem élők számára: nagyszüleim lakása már tele van barikáddal, de minden napra tartogatok valami új megoldandó feladatot a rám vigyázók számára.Ja és készülödik az első tudatos szavam, amit valahogy nagyon nem akarnak tudomásul venni, ugyanis ez nem más, mint: DISZIZ. Hoppá! Hát ez vagyok én, Szabó Noah, földi időszámítás szerint 9 hónaposan 11 naposan.
Összesen: 20 hozzászólás
5. Tulajdonviszonyok
2007.05.09. 20:46
Míz, míz, míz-sajátos módon oldottam meg ezt az "enyém" kérdéskört. A míz, ugyanis ezt jelenti sajátosan Kisnimródkás angolsággal.Számontartom hogy mi kié-a legtöbb dolog természetesen míz, azaz az enyém. aztán van, ami a "diszizé", a pápáé, illetve vannak a tupápá's dolgai. A csajoknak, azaz anyának és Agyinak nincs tulajdona-szerintem.
Összesen: 16 hozzászólás
4. Anyák Napjára
2007.05.07. 21:26 (Módosítva: 2007.05.07. 21:27)
Tudok egy varázsszót,ha én azt kimondom,egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.Ha kávé keserű,ha mártás savanyú,csak egy szót kiáltok,csak annyit, hogy: anyu!Mindjárt porcukor hullkávéba, mártásba,csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.Keserűből édes,rosszból csuda jó lesz,sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez."Anyu, anyu! Anyu!"hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel."Anyu, anyu, anyu!"most is kiabálom,most semmi baj nincsen,mégis meg nem állom. Csak látni akarlak,Anyu, fényes csillag,látni, ahogy jössz, jössz,mindig jössz, ha hívlak.Látni sietséged,angyal szelídséged,odabújni hozzád,megölelni téged. Vers: Nadányi Zoltán: AnyuKép: Szabó Nimród: Flower Agyinak (Virág Nagymamának)
Összesen: 12 hozzászólás
3. Vidám vasárnap
2007.05.03. 21:51 (Módosítva: 2007.05.03. 21:52)
Hogy lemozogjuk az áprilisban felszedett kilókat, délután Tapolcára mentünk Laura barátnőmhöz, aki meghívott bennünket egy modellvasút kiállításra. Utána megvitattuk Thomas vonat kalandjait, így szüleink is nyugodtan beszélgethettek. Közös érdeklődési körünk sokat sejtet a jövőre nézve.
Összesen: 12 hozzászólás
2. Ünnep ünnep hátán
2007.05.03. 21:49
Április minden hétre tartogatott valami ünnepelni valót, így az utolsó áprilisi hétvége sem maradhatott torta, illetve duplatorta nélkül.Unokatestvérünk Barnabás 4, Dédimama pedig 84 éves lett. Isten éltesse őket sokáig!
Összesen: 5 hozzászólás
1. Nimród Máté
2007.05.02. 20:54
Na, az én névnapomról meg majdnem elfelejtkeztek! Persze tudták, hogy 28-án van Nimród nap, csak éppen azt hitték 28-a vasárnapra esik. Igy történhetett meg, hogy egész szombaton gyanútlanul jártuk Budapestet és környékét, mígnem este Andi néni felvilágosította anyát, hogy Nimród nap bizony a mai napra esik. Azért nem haragudtam túlságosan, hiszen számomra csupa játék volt a szombati nap:Ebédre Érdre voltunk hivatalosak dédi papáékhoz. Ebédevészetben nem nagyom jeleskedtem, viszont Zsuzsa néni almáspitéjéből jócskán belaktam. Rég nem látott rokonaim jóvoltából ruha és játékkészletünk is gyarapodott.Ezt követően meglátogattuk barátainkat Békásmegyeren. Két helyre is hivatalosak voltunk. Vadászösztönömnek köszönhetően ( az ugyancsak bibliai eredetű Nimród név hatalmas vadászt jelent ugyanis), azonnal feltérképeztem a gyerekszobát és a család asszonyait óvonéninek kinevezve kiköveteltem, hogy csakis velem foglalkozzanak! Hajnival és Orsival egy hatalmasat vonatoztunk, később Máténál és Ádámnál hódolhattam az autók iránti oltahatatlan szenvedélyemnek. Hiába, a fiúk fáradhatatlanok!
Összesen: 6 hozzászólás
2007. április 29., vasárnap
2007 április
16. Noah Márk
2007.04.27. 22:03
Április 22 vasárnap- Noah első névnapjaNoah-Héber eredetű, bibliai név, jelentése: nyugalom. Illik rá a név szentigaz, hiszen annakidején elég nyugodtan üldögélt anya pocakjában-alig lehetett kicsalogatni onnan. Beceneve Nóci (nekem továbbra is Disziz), Öcsi, illetve újabban "tupapa" Micinek hívja, mert olyan pici. Bár mióta az anyatej mellet "Agyi konyháján" él, azóta ez az állítás erősen megkérdőjelezhető.Noah mindenesetre mindegyikre hallgat, és az őt szólongatókat mindig széles mosollyal jutalmazza, még akkor is ha éppen rászólnak valamiért. Persze ezek után hogyan is lehetne rá haragudni? (Kis ravasz ) Pedig hősünk gyakran jár görbe úton mostanság. Legveszélyesebb mániája, hogy mindent, ami útjába akad a szájába tömköd Ezért anya álló nap őt sasolja és tömködés esetén azonnal elhárít. Aztán szeret még csigalépcsőre mászni, virágföldben homokozni (és csemegézni), videóba nyúlkálni és pillanatok alatt négykézláb megpattani. Mit mondjak? Nincs könnyű dolgunk vele. Próbálok segíteni anyunak a gyereknevelésben: amint meglátom, hogy Öcsi már megint rosszban sántikál, "Disziz, No, No" kiáltással ott termek és megpróbálom elcipelni a tetthelyről, aminek rendszerint borulás a vége, lévén nehéz és főleg fej-nehéz a kisgyerek. Na, de nagyon elkalandoztam a témától-csak annyit zárszóul, hogy Boldog névnapot Szabó Noah Márk!
Összesen: 14 hozzászólás
15. Aktuális 2.
2007.04.19. 20:56
Vasárnap nagy napra virradtunk. Újabb kereszttestvérkével gyarapodott családunk, ugyanis megkereszteltük Lillát (1. számú kereszttestvérkém kishúgát). Igen, így többesszámban, ugyanis aktív részese voltam az eseményeknek. Szerencse, hogy Lilla anyukájánál volt egy kis dugi ropi, így a keresztelőt sikerült megtartani ügyködésem ellenére is. (Bár megjegyzem a szertartás közben Lilla is meglépett volna, ha nincs résen az apukája )Ugye milyen helyes kis nőszemély?
Összesen: 11 hozzászólás
14. Aktuális 1.
2007.04.19. 20:54
Nehéz és hosszadalmas dolog egy lakásfelújítás! Ha ezt anyáék tudták volna..... Mindenestre mi kitűnően érezzük magunkat Agyiéknál, csak azt sajnáljuk, hogy olyan sokat dolgoznak, így ritkán vagyunk együtt. :-sSzombaton közösen ünnepeltük volna Domi unokatestvérem 5. születésnapját, erre sajnos apa önhibáján kívül lekéste. :-s Mondanom sem kell építőanyag beszerzés, burkolókkal egyeztetés...stb. Azért jót buliztunk ám! A rendőrautós torta finom volt, a tűzijáték meghökkentő (próbáltam fújni, de nem sikerült ) Agyi pedig nem csupán az ünnepeltnek, hanem nekünk is adott egy-egy kis ajándékot.Délutáni szundi után irány Budapest!Az estét Fabiéknál (3.számú kereszttestvérkéméknél) töltöttük. Keresztapuval egyből megtaláltuk a közös hangot, keresztanyuból sem sikerült kipaszíroznom Fabi kistestvérét és Fabival is kedvesen viselkedtem. Rengeteg klassz játéka van! Szemet is vetettem a teázókészletére (anya ugye nem felejtkeztél meg a közelgő névnapomról???): ő teát én pedig kokót (cocoa=kakaó) kortyolgattam az apró csészémből amíg akaratom ellenére ágyba nem dugtak.
Összesen: 4 hozzászólás
13. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 10.
2007.04.10. 22:38
Ebédre Joli mama és Zoli papa vártak ebédre bennünket. Csoda történt, mert kivételesen szépen ebédeltem, ami mostanában nem volt jellemző. Talán ennek tudható be, hogy a Nyúl különösen nagylelkű volt, így egy csodaklassz bicaj várt rám ebéd után a kertben. Egyenlőre a hajtással gondjaim vannak, mert csak kontrázni szeretek, így még tolni sem tudnak sajnos. Majd megoldjuk!
Összesen: 18 hozzászólás
12. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 9.
2007.04.10. 22:36
Valami különös ok folytán Hajna haját le kellett fújnom valami fullasztószagú folyadékkal. (Meg ha már ott voltam lefújtam a mamijáét, Réka néniét és a nagymamájáét is). Jó biznisz volt, mert cserébe csupa finomságokat kaptam. Utána sikeres látogatást tettem a homokozóban, melynek folyományaként az ünnepi ruhámnak annyi. Karcsi tatával megpróbáltunk horgászni a kertjükben lévő pici halastóban, de nem jött össze (a halak nem voltak túl együttműködőek ). No, majd legközelebb!
Összesen: 2 hozzászólás
11. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 8.
2007.04.10. 22:33
Húsvét hétfőKora reggel Nóci túlesett élete első hajvágásán. Családi nyomásra anya megszabadította a szemébe lógó fürtöcskéktől.
Összesen: 8 hozzászólás
10. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 7.
2007.04.09. 22:31
A nap szenzációja volt még, hogy végre újra ehettem "kéjk"-et (cake=torta), mivel jóanyám a héten egy teljes évet öregedett (Noah pedig 8 hónapos lett!). Boldog szülinapot Anya! Boldog hófordulót Nóci!
Összesen: 11 hozzászólás
9. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 6.
2007.04.09. 22:28
Húsvét Vasárnap Mr. Nyúl, Agyiék kertjében járt (nyilván tudta, hogy unokatesóim csak ma tudnak átjönni) és nagy-nagy dobozokat hagyott hátra (ezerszer jobb, mint a nyúlbogyó!-pláne hogy az enyém egy szuper tűzoltóautót rejtett. )
Összesen: 4 hozzászólás
8. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 5.
2007.04.08. 21:34
Nagypénteken kisbárány nézőben jártunk Karcsi tatáéknál. A kisbárány sorsa azóta (számomra) ismeretlen. Tény, hogy már nincs ott. Karcsi tatáék házában talákoztam az kisunokájukkal, a bájos Hajnával, akitől "tájtáj Hanna" szavakkal búcsúztam.Ezzel a képpel szeretnénk minden kedves olvasónknak Áldott húsvétot kívánni!
Összesen: 11 hozzászólás
7. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 4.
2007.04.08. 21:28
Én pedig Zoli papámnak segítettem szorgalmasan a kiskert felásásában. Azt azonban továbbra sem vagyok hajlandó elárulni, mit is ettem olyan jó ízűen és mitől is volt földes a szám.
Összesen: 4 hozzászólás
6. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 3.
2007.04.08. 21:26
Agyiéknál addig lakunk, míg lakhatóvá nem válik házacskánk. Mi mindent elkövetünk ennek érdekében. Míg anya és apa a házban előkészítették a terepet a jövő heti festéshez, Agyi a konyhában szorgoskodott, addig Imre papám bébicsőszködött :(azt azért hozzá kell tenni, hogy teljes napi munka és éjszakai ügyelet után)
Összesen: 3 hozzászólás
5. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 2.
2007.04.08. 21:23
Agyi - akinek "túpapa" (two (2) papa, azaz Imre papa) szerint a szakács foglalkozást kellett volna választania a gyermekgyógyászat helyett- beindította hízlaljuk fel szegény kis sovány Nócikát programját, melyet Nóci elég jó néven vett (anya kevésbé, elvégre ő cipeli nap, mint nap a kufferjét).
Összesen: 0 hozzászólás
4. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 1.
2007.04.08. 21:21
Hogy miért is? Mert ha anya ilyen tempóban halad a a búcsúkirándulásról való beszámolóval, akkor még jövő ilyenkorra sem fog végezni és a napi események addigra teljesen aktualitásukat vesztik.Persze anyát is meg lehet érteni: először küzdött a jetlag-gel, azaz az időeltolódás okozta fáradtsággal, aztán Noah megint fogzik, szóval az éjszakáknak annyi, harmadrészt egyenlőre Agyiéknál lakunk, és esténként négyen állnak sorba az internetért.Akkor fussuk át mi minden történt az elmúlt napokban:Szóval megérkeztünk. Azt hogy milyen viszontagságos úton, majd anya elmeséli. Az első hétvégén találkoztam rég nem látott unokatesóimmal és remekül megtaláltuk a hangot. Közösen segítettünk a kertben dolgozó bácsiknak az üvegház építésében. Nem értem, hogy anya és Ancsi nénikém miért nem díjjazták ezt?!
Összesen: 1 hozzászólás
3. Magyarok mindenhol vannak
2007.04.06. 22:27
Szombat (március 17)Ismét Washingtonban éjszakáztunk, de ezúttal a Dulles reptér közelében, lévén innen csak egy ugrásra található az Air and Space múzeum másik kiállítóterme, az a bizonyos Steven Udvarhazy Center. A központ Steven bácsi nevét viseli, aki Amerika 83. leggazdagabb embere és természetesen magyar származású. A későn jött tél úgy tűnt követ bennünket, Washingtonban is szépen szállingózott a hó. A szállodában rengetegen voltak, mivel a rossz idő miatt a reptéren sok járatot töröltek. Apa összefutott egy vacogó floridai fickóval, aki nem jutott haza Orlandóba. Szegényt kicsit meg is sajnáltuk, látszott rajta, hogy hóesést eddig még csak TV-ben látott.Reggeli után irány a honfitársunkról elnevezett Központ!A kiállítás egy nagy repülőgép hangárban volt, melyben egy megfigyelőtorony is található, ahonnan figyelemmel kísérhető a közeli reptér légiforgalma.Csak kapkodtam a fejem a rengeteg repülőgép láttán! A Központban 120 különböző repülőgép, (utasszállító, különféle vadászgépek, rakéták) 140 űreszköz, köztük egy igazi űrsikló makett (az eredetivel megegyező méretben) is látható. A képen a new yorki Világkereskedelmi Központ egy darabjával.
Összesen: 6 hozzászólás
2. Jégeső, űrutazás meg amit akartok 2.
2007.04.03. 21:42
Szinte megkönyebbültünk, ahogy Marylandbe értünk, bár az eső csak nem akart alábbhagyni. Kicsit sietősre kellett vennünk a figurát, hiszen oda kellett érnünk a NASA Goddard Űrközpontjába, amit apa nagyon szeretett volna megnézni. Igaz fél órával zárás előtt, de odaértünk. Sőt egy kedves csillagászbácsi beinvitált bennünket egy óvodás csoport számára tartott érdekes előadásra az égitestekről és büszkén mondhatom, hogy az óvodásokat lekörözve elsőként ismertem fel a "Bún"-t (Moon=Hold), mely ténytől szüleimet nem kis büszkeség töltötte el. Ennek örömére választhattam magamnak valamit a Központ ajándékboltjában. Hát persze hogy egy "Eeepééé"-t választottam (airplane= repülőgép-valójában a Discovery űrsikló makettje) és nem kicsit.
Összesen: 12 hozzászólás
1. Jégeső, űrutazás meg amit akartok 1.
2007.04.03. 21:40
Március 16. PéntekJó dolog is az időjárás csatorna! Legalább nem ért minket váratlanul az első hó, nekem tényleg az első. Be is rezeltem rendesen. Engem, akinek még a zokni viselése is problémát okoz, mindenféle meleg cuccokba bugyoláltak, mozdulni alig bírtam, aztán rohanás le a kocsihoz, közben az égből esett valami, ami nem a megszokott, általam is ismert "esőőőőőő", még csak nem is pelyhes, hanem kemény és hideg jég nevezetű valami. Szülők sem voltak túl jó passzban, lévén a floridai bérelt autót nem pennsylvaniai jeges utakra tervezték, Szóval gyorsan-gyorsan nyomás délnek! Illetve először kicsit nyugatnak, mert államokon átívelő terveinkről nem akartunk lemondani. Ilyen időben úgysem lehet mást csinálni, mint jó meleg helyen üldögélni és bámulni az ablakon kifelé.Hogy ne hangozzanak ilyen titokzatosan szavaim, az államokon átívelő ez esetben az jelent, hogy Delaware és New Jersey államok érintésével kívántunk visszatérni Washingtonba.Delaware volt az Egyesült Államok kezdeti 13 állama közül az első, amelyik ratifikálta az USA alkotmányát, mint ezt büszkén hirdetik is autójuk rendszámtábláján. New Jerseyvel egy hatalmas híd köti össze, melyen átmentünk, bekukkantottunk a Látogatói Központba prospektusgyűjteményünk gyarapítandó, majd visszamentünk a hídon, ahol az első meglepetés ért minket: New Jerseybe a belépés ingyenes, visszafelé viszont a Delaware-iek hídpénzt szedtek. Hoppá! Alig fél órás delaware-i tartózkodásunk alatt még 2X sikerült "lenyúlniuk" minket különféle úthasználati díj, ilyen díj, olyan díj címen, ezért nálunk méltán kiérdemelték az "első rablóállam" nevet. Eső, nagyhíd és az első fizetőkapu
Összesen: 3 hozzászólás
2007.04.27. 22:03
Április 22 vasárnap- Noah első névnapjaNoah-Héber eredetű, bibliai név, jelentése: nyugalom. Illik rá a név szentigaz, hiszen annakidején elég nyugodtan üldögélt anya pocakjában-alig lehetett kicsalogatni onnan. Beceneve Nóci (nekem továbbra is Disziz), Öcsi, illetve újabban "tupapa" Micinek hívja, mert olyan pici. Bár mióta az anyatej mellet "Agyi konyháján" él, azóta ez az állítás erősen megkérdőjelezhető.Noah mindenesetre mindegyikre hallgat, és az őt szólongatókat mindig széles mosollyal jutalmazza, még akkor is ha éppen rászólnak valamiért. Persze ezek után hogyan is lehetne rá haragudni? (Kis ravasz ) Pedig hősünk gyakran jár görbe úton mostanság. Legveszélyesebb mániája, hogy mindent, ami útjába akad a szájába tömköd Ezért anya álló nap őt sasolja és tömködés esetén azonnal elhárít. Aztán szeret még csigalépcsőre mászni, virágföldben homokozni (és csemegézni), videóba nyúlkálni és pillanatok alatt négykézláb megpattani. Mit mondjak? Nincs könnyű dolgunk vele. Próbálok segíteni anyunak a gyereknevelésben: amint meglátom, hogy Öcsi már megint rosszban sántikál, "Disziz, No, No" kiáltással ott termek és megpróbálom elcipelni a tetthelyről, aminek rendszerint borulás a vége, lévén nehéz és főleg fej-nehéz a kisgyerek. Na, de nagyon elkalandoztam a témától-csak annyit zárszóul, hogy Boldog névnapot Szabó Noah Márk!
Összesen: 14 hozzászólás
15. Aktuális 2.
2007.04.19. 20:56
Vasárnap nagy napra virradtunk. Újabb kereszttestvérkével gyarapodott családunk, ugyanis megkereszteltük Lillát (1. számú kereszttestvérkém kishúgát). Igen, így többesszámban, ugyanis aktív részese voltam az eseményeknek. Szerencse, hogy Lilla anyukájánál volt egy kis dugi ropi, így a keresztelőt sikerült megtartani ügyködésem ellenére is. (Bár megjegyzem a szertartás közben Lilla is meglépett volna, ha nincs résen az apukája )Ugye milyen helyes kis nőszemély?
Összesen: 11 hozzászólás
14. Aktuális 1.
2007.04.19. 20:54
Nehéz és hosszadalmas dolog egy lakásfelújítás! Ha ezt anyáék tudták volna..... Mindenestre mi kitűnően érezzük magunkat Agyiéknál, csak azt sajnáljuk, hogy olyan sokat dolgoznak, így ritkán vagyunk együtt. :-sSzombaton közösen ünnepeltük volna Domi unokatestvérem 5. születésnapját, erre sajnos apa önhibáján kívül lekéste. :-s Mondanom sem kell építőanyag beszerzés, burkolókkal egyeztetés...stb. Azért jót buliztunk ám! A rendőrautós torta finom volt, a tűzijáték meghökkentő (próbáltam fújni, de nem sikerült ) Agyi pedig nem csupán az ünnepeltnek, hanem nekünk is adott egy-egy kis ajándékot.Délutáni szundi után irány Budapest!Az estét Fabiéknál (3.számú kereszttestvérkéméknél) töltöttük. Keresztapuval egyből megtaláltuk a közös hangot, keresztanyuból sem sikerült kipaszíroznom Fabi kistestvérét és Fabival is kedvesen viselkedtem. Rengeteg klassz játéka van! Szemet is vetettem a teázókészletére (anya ugye nem felejtkeztél meg a közelgő névnapomról???): ő teát én pedig kokót (cocoa=kakaó) kortyolgattam az apró csészémből amíg akaratom ellenére ágyba nem dugtak.
Összesen: 4 hozzászólás
13. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 10.
2007.04.10. 22:38
Ebédre Joli mama és Zoli papa vártak ebédre bennünket. Csoda történt, mert kivételesen szépen ebédeltem, ami mostanában nem volt jellemző. Talán ennek tudható be, hogy a Nyúl különösen nagylelkű volt, így egy csodaklassz bicaj várt rám ebéd után a kertben. Egyenlőre a hajtással gondjaim vannak, mert csak kontrázni szeretek, így még tolni sem tudnak sajnos. Majd megoldjuk!
Összesen: 18 hozzászólás
12. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 9.
2007.04.10. 22:36
Valami különös ok folytán Hajna haját le kellett fújnom valami fullasztószagú folyadékkal. (Meg ha már ott voltam lefújtam a mamijáét, Réka néniét és a nagymamájáét is). Jó biznisz volt, mert cserébe csupa finomságokat kaptam. Utána sikeres látogatást tettem a homokozóban, melynek folyományaként az ünnepi ruhámnak annyi. Karcsi tatával megpróbáltunk horgászni a kertjükben lévő pici halastóban, de nem jött össze (a halak nem voltak túl együttműködőek ). No, majd legközelebb!
Összesen: 2 hozzászólás
11. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 8.
2007.04.10. 22:33
Húsvét hétfőKora reggel Nóci túlesett élete első hajvágásán. Családi nyomásra anya megszabadította a szemébe lógó fürtöcskéktől.
Összesen: 8 hozzászólás
10. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 7.
2007.04.09. 22:31
A nap szenzációja volt még, hogy végre újra ehettem "kéjk"-et (cake=torta), mivel jóanyám a héten egy teljes évet öregedett (Noah pedig 8 hónapos lett!). Boldog szülinapot Anya! Boldog hófordulót Nóci!
Összesen: 11 hozzászólás
9. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 6.
2007.04.09. 22:28
Húsvét Vasárnap Mr. Nyúl, Agyiék kertjében járt (nyilván tudta, hogy unokatesóim csak ma tudnak átjönni) és nagy-nagy dobozokat hagyott hátra (ezerszer jobb, mint a nyúlbogyó!-pláne hogy az enyém egy szuper tűzoltóautót rejtett. )
Összesen: 4 hozzászólás
8. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 5.
2007.04.08. 21:34
Nagypénteken kisbárány nézőben jártunk Karcsi tatáéknál. A kisbárány sorsa azóta (számomra) ismeretlen. Tény, hogy már nincs ott. Karcsi tatáék házában talákoztam az kisunokájukkal, a bájos Hajnával, akitől "tájtáj Hanna" szavakkal búcsúztam.Ezzel a képpel szeretnénk minden kedves olvasónknak Áldott húsvétot kívánni!
Összesen: 11 hozzászólás
7. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 4.
2007.04.08. 21:28
Én pedig Zoli papámnak segítettem szorgalmasan a kiskert felásásában. Azt azonban továbbra sem vagyok hajlandó elárulni, mit is ettem olyan jó ízűen és mitől is volt földes a szám.
Összesen: 4 hozzászólás
6. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 3.
2007.04.08. 21:26
Agyiéknál addig lakunk, míg lakhatóvá nem válik házacskánk. Mi mindent elkövetünk ennek érdekében. Míg anya és apa a házban előkészítették a terepet a jövő heti festéshez, Agyi a konyhában szorgoskodott, addig Imre papám bébicsőszködött :(azt azért hozzá kell tenni, hogy teljes napi munka és éjszakai ügyelet után)
Összesen: 3 hozzászólás
5. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 2.
2007.04.08. 21:23
Agyi - akinek "túpapa" (two (2) papa, azaz Imre papa) szerint a szakács foglalkozást kellett volna választania a gyermekgyógyászat helyett- beindította hízlaljuk fel szegény kis sovány Nócikát programját, melyet Nóci elég jó néven vett (anya kevésbé, elvégre ő cipeli nap, mint nap a kufferjét).
Összesen: 0 hozzászólás
4. Megszakítjuk (múltidéző) adásunkat 1.
2007.04.08. 21:21
Hogy miért is? Mert ha anya ilyen tempóban halad a a búcsúkirándulásról való beszámolóval, akkor még jövő ilyenkorra sem fog végezni és a napi események addigra teljesen aktualitásukat vesztik.Persze anyát is meg lehet érteni: először küzdött a jetlag-gel, azaz az időeltolódás okozta fáradtsággal, aztán Noah megint fogzik, szóval az éjszakáknak annyi, harmadrészt egyenlőre Agyiéknál lakunk, és esténként négyen állnak sorba az internetért.Akkor fussuk át mi minden történt az elmúlt napokban:Szóval megérkeztünk. Azt hogy milyen viszontagságos úton, majd anya elmeséli. Az első hétvégén találkoztam rég nem látott unokatesóimmal és remekül megtaláltuk a hangot. Közösen segítettünk a kertben dolgozó bácsiknak az üvegház építésében. Nem értem, hogy anya és Ancsi nénikém miért nem díjjazták ezt?!
Összesen: 1 hozzászólás
3. Magyarok mindenhol vannak
2007.04.06. 22:27
Szombat (március 17)Ismét Washingtonban éjszakáztunk, de ezúttal a Dulles reptér közelében, lévén innen csak egy ugrásra található az Air and Space múzeum másik kiállítóterme, az a bizonyos Steven Udvarhazy Center. A központ Steven bácsi nevét viseli, aki Amerika 83. leggazdagabb embere és természetesen magyar származású. A későn jött tél úgy tűnt követ bennünket, Washingtonban is szépen szállingózott a hó. A szállodában rengetegen voltak, mivel a rossz idő miatt a reptéren sok járatot töröltek. Apa összefutott egy vacogó floridai fickóval, aki nem jutott haza Orlandóba. Szegényt kicsit meg is sajnáltuk, látszott rajta, hogy hóesést eddig még csak TV-ben látott.Reggeli után irány a honfitársunkról elnevezett Központ!A kiállítás egy nagy repülőgép hangárban volt, melyben egy megfigyelőtorony is található, ahonnan figyelemmel kísérhető a közeli reptér légiforgalma.Csak kapkodtam a fejem a rengeteg repülőgép láttán! A Központban 120 különböző repülőgép, (utasszállító, különféle vadászgépek, rakéták) 140 űreszköz, köztük egy igazi űrsikló makett (az eredetivel megegyező méretben) is látható. A képen a new yorki Világkereskedelmi Központ egy darabjával.
Összesen: 6 hozzászólás
2. Jégeső, űrutazás meg amit akartok 2.
2007.04.03. 21:42
Szinte megkönyebbültünk, ahogy Marylandbe értünk, bár az eső csak nem akart alábbhagyni. Kicsit sietősre kellett vennünk a figurát, hiszen oda kellett érnünk a NASA Goddard Űrközpontjába, amit apa nagyon szeretett volna megnézni. Igaz fél órával zárás előtt, de odaértünk. Sőt egy kedves csillagászbácsi beinvitált bennünket egy óvodás csoport számára tartott érdekes előadásra az égitestekről és büszkén mondhatom, hogy az óvodásokat lekörözve elsőként ismertem fel a "Bún"-t (Moon=Hold), mely ténytől szüleimet nem kis büszkeség töltötte el. Ennek örömére választhattam magamnak valamit a Központ ajándékboltjában. Hát persze hogy egy "Eeepééé"-t választottam (airplane= repülőgép-valójában a Discovery űrsikló makettje) és nem kicsit.
Összesen: 12 hozzászólás
1. Jégeső, űrutazás meg amit akartok 1.
2007.04.03. 21:40
Március 16. PéntekJó dolog is az időjárás csatorna! Legalább nem ért minket váratlanul az első hó, nekem tényleg az első. Be is rezeltem rendesen. Engem, akinek még a zokni viselése is problémát okoz, mindenféle meleg cuccokba bugyoláltak, mozdulni alig bírtam, aztán rohanás le a kocsihoz, közben az égből esett valami, ami nem a megszokott, általam is ismert "esőőőőőő", még csak nem is pelyhes, hanem kemény és hideg jég nevezetű valami. Szülők sem voltak túl jó passzban, lévén a floridai bérelt autót nem pennsylvaniai jeges utakra tervezték, Szóval gyorsan-gyorsan nyomás délnek! Illetve először kicsit nyugatnak, mert államokon átívelő terveinkről nem akartunk lemondani. Ilyen időben úgysem lehet mást csinálni, mint jó meleg helyen üldögélni és bámulni az ablakon kifelé.Hogy ne hangozzanak ilyen titokzatosan szavaim, az államokon átívelő ez esetben az jelent, hogy Delaware és New Jersey államok érintésével kívántunk visszatérni Washingtonba.Delaware volt az Egyesült Államok kezdeti 13 állama közül az első, amelyik ratifikálta az USA alkotmányát, mint ezt büszkén hirdetik is autójuk rendszámtábláján. New Jerseyvel egy hatalmas híd köti össze, melyen átmentünk, bekukkantottunk a Látogatói Központba prospektusgyűjteményünk gyarapítandó, majd visszamentünk a hídon, ahol az első meglepetés ért minket: New Jerseybe a belépés ingyenes, visszafelé viszont a Delaware-iek hídpénzt szedtek. Hoppá! Alig fél órás delaware-i tartózkodásunk alatt még 2X sikerült "lenyúlniuk" minket különféle úthasználati díj, ilyen díj, olyan díj címen, ezért nálunk méltán kiérdemelték az "első rablóállam" nevet. Eső, nagyhíd és az első fizetőkapu
Összesen: 3 hozzászólás
2007. március 29., csütörtök
March 2007
21. Anya napja
2007.03.30. 22:12
Ha már elautózunk Washingtonig, nézzük meg az amishokat is - ez volt anya kívánsága. Végülis mi az a további 2 és fél óra autózás, ami a Pennsylvania állambeli Lancasterbe vezet. Nem számoltunk azonban a hirtelen jött hidegfronttal, ami kicsit megnehezítette utazásunkat. (Majd meg fagytunk.)A Lancasterben élő amishok összesen 12 alapító család leszármazottai. Sajnálatos, hogy a 12 családból kettőben elég súlyos genetikai hibák voltak, így mivel csupán egymás között házasodnak a közösség tagjai, így sok a genetikai megbetegedés.Ha már betegség: a közösség tagjainak nincs hagyományos értelemben vett egészségbiztosítása, orvoshoz nem járnak.Akiket mi "amishoknak" hívunk, származásukat tekintve 3 különböző csoporra oszthatók: a holland származásúak a mennoniták, a legortodoxabbak a svájci származású amishok, és az összes többi "amish"-t brethren névvel illetik.Elektromosságot nem használnak, mident maguk termelnek és állítanak elő. Lancester megyében körülbelül 4800 kis amish farm működik. A lakásukban képek nem engedélyezettek, a kislányok babáinak sincs arca például. Fényképezni az ortodox amishok nem engedik magukat, legfeljebb oldalról vagy hátulról. Otthon dutchot beszélnek, mely elmondásuk szerint régi német nyelv. Angolul csak az iskolában beszélnek. Apropó iskola: saját iskoláik vannak, melyek egytantermes iskolák. Az amish oktatási módszer egyébként engedélyezett és elfogadott módszer az Egyesült Államokban. Az amishok az iskola elvégzése után munkába állnak, tovább nem tanulnak (tanulhatnak).Mindezt egy már nem működö amish farm bemutatóján tudtuk meg egy idegenvezető nénitől, akit azonban nem tudtunk végighallgatni, mert engem egyszerűen nem érdekelt és ennek hangot is adtam. Jó nagy hangot. Nócira meg rájött a bömbölhetnék-szóval mivel cikis volt a helyzet visszavonulót fújtunk, de amit anya a fejébe vesz....Szóval miután leordította a hajunkat az autóban, kategórikusan kijelentette, hogy addig innen el nem megyünk, míg amishokat nem látunk. És higgyétek el, komolyan gondolta.Nem kellett nagyon messzire mennünk, találtunk pár amisht, akik hajlandóak az ilyen elszánt anyaféléket körbevinni lovaskocsijukon, a valódi farmjukon.A mi amishunk neve Meno volt, aki valójábban mennonita származású, így készíthettünk fényképet is róla. Miközben körbevitt a PJ nevezetű lovacska által húzott tradicionális buggy-ján bátorított minket, hogy kérdezzünk csak nyugodtan. Menonak 7 gyermeke van. A szakállát nem vágja, mióta megnősült (ez ott így szokás), ő fűtéshez és a hűtőszekrény működtetéséhez használ palackos gázt. Hóban-fagyban is szalmakalapot hordanak, csak vasárnak váltanak fekete kalapra. Vasárnaponként az istentisztelelet házaknál tartják. Nappalijuk úgy van kialakítva, hogy egy tolóajtóval alkalmassá tehető a gyülekezet leültetésére. A gyülekezet maximum 100 főből állhat, ha ezt elérik, kettészakadnak és 2 új egyházközösség jön létre. A közel 6 órás szertartás után, a házigazda látja vendégül ebédre az egész gyülekezetet. Nagy izgalommal töltött el, hogy lovacska húzta kocsin mehettünk. De a kb. 25 perces utazás végén már igen izgága lettem (és akkor nagyon szépen fogalmaztunk-megj. anya). Anya meg is kérdezte Menotól, hogyan fegyelmezik a rakoncátlan 2 éveseket. Nagyon nem tetszett a válasz, a fenekelés ugyanis nem tartozik a kedvenceim közé.
Összesen: 9 hozzászólás
20. Szolgálati közlemény
2007.03.29. 22:44
Keressük Shaylee Kittit aki március 11-én írt hozzászólást a naplónkba. Szívesen válaszolunk neki, de nem találjuk a naplóját.
Összesen: 1 hozzászólás
19. A fiúk napja 3.
2007.03.29. 22:21
Szóval újra állatkerti séta. Következő állomás és a következő utáni és az azutáni állomás a majomház. Gyakorlatilag innentől kezdve napunk többi részét a majomházban töltöttem, váltott szülőkkel. Valamiért nem bírták a szagot. A majom számomra egészen egyszerűen George néven fut és ez nem Washington bácsi vagy a jelenlegi Mr. President iránti tiszteletlenség jele, hanem egészen egyszerűen abból fakad, hogy egyik kedvenc rajzfilmem (természetesen Thomas vonatról nem megfeledkezve) Courious George, a kíváncsi kismajom.Azt hiszem, George-dzsal sikerült megkedvelnünk egymást. Rám akkora hatást gyakorolt, hogy még álmomban is őt emlegettem.
Összesen: 5 hozzászólás
18. A fiúk napja 2.
2007.03.29. 22:19
Félidőben "elugrottunk" a National Cathedralba egy kis orgona bemutatóra. Apukám ugyanis nagy orgonazene kedvelő (egyébként meglehetősen jól is játszik az említett hangszeren ). A katedrális térképen, légvonalban elég közelinek tűnt. Elfelejtkeztünk azonban arról, hogy Washington nem a lapos Florida, hanem dimbes-dombos és arrafelé inkább dombos. Meglehetősen kifulladtunk (illetve csak a szülőpár, mi babakocsiztunk, illetve kenguruztunk) mire felértünk. De elértük a hőn áhított rövidke orgonakoncertet és megtekintettük a gyönyörű katedrálist. (Melybe nem átallottak liftet építeni, hogy keréken közlekedő embertársaimnak se kelljen a sok lépcsővel bajlódnia)Visszafelé a lendület repített bennünket. Bár gyorsabban tettük meg az utat, mint odafelé, de állítólag a babakocsit visszafogni éppoly fárasztó, mint hegynek tolni.
Összesen: 2 hozzászólás
17. A fiúk napja
2007.03.29. 22:16
Március 14. szerdaWashingtonban nagyon sok múzeum látogatása ingyenes. Hogy miért, annak külön története van: Egyszer volt, hol nem volt, élt egy Smithson nevű bácsi, aki egyszer csak fogta magát és meghalt. A végrendeletében azonban meghagyta, hogy vagyonát a tudomány terjesztésére kell felhasználni. Ezzel a kikötéssel közel 15 éves fejtörést okozott a városatyáknak. Mígnem megszületett a döntés: egy múzeum hálózat létrehozásáról, melyeknek látogatása teljesen ingyenes és így elérhető lesz minden ember számára. Ehhez az intézethez tartozik az Air and Space múzeum is, de megtalálható itt természettörténeti múzeum, művészeti galéria, na és az állatkert, ahová éppen igyekeztünk.A nap felfedezése számunkra az volt, hogy lehet anélkül is metrón utazni, hogy összecsukott babakocsinkat magunk után húzva próbálnánk lejutni a mozgólépcsőn a szerelvényig. A kulcsszó akadálymentesítés. Tehát babakocsistól be a liftbe, mely egyenesen a kiszemelt metrójárathoz vitt bennünket, lényegesen megkönnyítve ezzel dolgunkat.Na, de maradjuk csak az állatkertnél. Pompás nyári időnk volt, ami meglehetősen szokatlan ilyentájt Washingtonban. Első kiszemelt áldozatunk az óriáspanda volt, melyre hogy úgy mondjam rá sem bagóztam. Az elefántot felismertem és döbbenten csodáltam a méretes teremtményt, melynek éppen akkor jött meg a kedve egy kisadós pisiléshez. Apám! Azt a mennyiséget! Szó volt még, hogy nézünk oroszlánt, meg zebrát, meg sok-sok egyéb szerzetet, de nem így történt.
Összesen: 0 hozzászólás
16. Arlington
2007.03.28. 22:29
Ezután újra felpattantuk a turistabuszra, kicsit tanulmányoztuk a Fehér Ház működését, ahol a biztonsági őr bácsinéninek (na, ezt arcról momentán nem tudtuk eldönteni) egy matricával majdnem sikerült Noah-t megfullasztania (még szerencse, hogy jó anya szájbólkikanalazási technikája). Vissza a buszra és irány az Arlingtoni nemzeti sírkert.Az Arlingtoni katonai temetőt, a televízióból ismerhetjük : szép zöld fű és sok-sok fehér sírkő. Az amerikai polgárháború idején hozták létre és azóta minden háborúból temettek ide elesett katonákat. (Szigorú feltételei vannak, hogy kiket temethetnek el ide.)Az Ismeretlen Katona sírjánál valahogy nem sikerült elkapnom a fennkölt érzést és mindent megtettem azért, hogy a népes nézőközönség előtt, néma csendben zajló őrségváltás alatt, az elzárt területre bejussak. Nem sikerült. Ezután a kis akció után már olyannyira égett a bőr szüleim képes felén (szintén nem a napmelegtől ), hogy turistabusz helyett sétával jutottunk el a metró állomásra. Kicsit kimerítő nap volt, és nem csak számomra.
Összesen: 6 hozzászólás
15. Washington Monument, avagy a monumentális hiszti története
2007.03.28. 22:23
Először is szögezzük le, hogy mindenről anya tehet. Ha az első elképzelésénél marad, akkor mindez nem történik meg. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy bár az emlékmű látogatása ingyenes, azért a nagyszámú érdeklődésre való tekintettel, a belépéshez jegy szükséges, melyhez gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni. De ha az én jó anyám valamit a fejébe vesz.... Szóval a jegyünk március 13-ra 1:30 percre szólt és már 1 héttel az említett időpont előtt apa tárcájában pihent. Én 1 órakor mély álomba merültem, mire anya kitalálta, hogy akkor először ő megy fel Nócival az első 10 fős csoporttal, majd lejönnek, vigyáz rám és addig apa is fel tud menni. Mivel 1 óra 27 perckor úgy tűnt, felébredtem, ezért hirtelen ötlettől vezérelve kikapott a babakocsimból, "menjünk mindannyian" felkiáltással. Ezt azonban nagyon rossz néven vettem, és előadtam a "földön fetrengve testem megfeszítve hisztizek" című műsorszámot cipőlerúgással és cumisüveg-dobálással megspékelve. Mivel az emlékműbe csak szigorú biztonsági ellenőrzésen áthaladva lehet feljutni, így szüleim megizzadtak kissé mire felértünk és nem a napmelegtől. A Washington emlékművet G. Washington emlékére építették. A 169 méter magas épület tetejére, mely a legmagasabb épület Washingtonban, lift repít fel. Innen körbenézve látható az egész város: a Fehér Ház, melyen leng a zászló, tehát otthon az elnök (Hello President Bush!), a másik ablakon a Capitolium, aztán a Potomac folyó, majd a Lincoln emlékmű a benne ülő hatalmas Lincoln szoborral.
Összesen: 1 hozzászólás
14. Bye-bye Florida, Welcome to Hungary
2007.03.28. 22:21
Üdv kedves naplóm, rokonaim, barátaim és üzletfeleim. Csupán 1 napos késéssel , de végre-végre megérkeztünk Magyarországra! Jelenleg éppen az időeltolódás és a hideg okozta nehézségekkel küzdünk, de igyekszünk visszaszokni a nagy magyar valóságba. Azonban ne rohanjunk ennyire előre. Ott hagytam abba, hogy búcsúkirándulás-Washington. Aztán a hazautazás szépségeit sem hagyhatom ki! Lássuk csak:
Összesen: 5 hozzászólás
13. Kedd
2007.03.22. 05:25 (Módosítva: 2007.03.22. 05:29)
Fedezzük fel Washingtont 2 nap alatt. Szép próbálkozás, pláne egy önálló akarattal rendelkező 2 éves (azaz jómagam) és fogait növesztgető Öcskös társaságában.A gondok ott kezdődtek, hogy nem igazán vettem jó néven, hogy le kell szállnom az általam föfőnek titulált metróról. Kisebb fajta hadakozás után eljutottunk a buszig, ahol szüleim meggyötörve rogytak le az ülésre. És még nem volt 10 óra. Végül sikerült megnyugodnom, mert a busz (azaz occi) is jármű és utazni jó móka. A buszon rajtunk kívül ült még egy dél-koreai család és egy másik floridai hölgy, na meg a kommentár bácsi, aki minden megállónál elmesélte mit is látunk. (Ez olyan városnéző busz volt, melyre a nap folyamán bármikor, különböző megállókban fel lehetett szállni). Noah a Fehér Háznál kezdte a műsort, melynek oka a fáradtságon kívül a növekvő fogacskái okozta fájdalomban volt keresendő. (Mert hol máshol növeszthetné ki metszőfogait, mint az Egyesült Államok fővárosában ) Jellemző, hogy Noah éktelen üvöltözését útitársaink az éhségnek tulajdonították, és mindenáron rá akarták beszélni szüleimet, hogy etessék már meg szegény (amúgy pukkadásig jóllakott) gyermeket. Végül menekülőre fogtuk, és a múzeumnál leszálltunk, a túravezető bácsi és útitársaink legnagyobb megkönyebbülésére. Noah persze abban a pillanatban elaludt, így az Air and Space Múzeum Washingtonban található részét, viszonylag nyugodt körülmények között abszolváltuk (miután megvetettem és felfaltam egy űrhajósok számára készített fűrészporhoz hasonlatos űrjégkrémet) Mivel a múzeumban nem csak repülők, hanem egy "Amerika büszkeségei" nevezetű kiállítás is volt, így hölgyolvasóim kedvéért megörökítettem az egyik legelső Barbie babát (1960 körül), teljes ruhatárával.Nyugi srácok, a repülőket sem fogjuk kihagyni!
Összesen: 14 hozzászólás
12. Wahington D.C. -Adózok, mégsem képvisel senki
2007.03.22. 05:22 (Módosítva: 2007.03.22. 05:26)
Kezdetben azt gondoltuk, washingtoni rendszámú autó nem is létezik. Bármerre néztünk, csak Virginia, Maryland, Virginia, Maryland.... Aztán felfedeztük az elsőt. Az autók rendszámtábláján rendszerint olvasható a kibocsátó államra valamiféle jellegzetesség. A miénkre például Sunshine State, azaz Napfény állam volt pingálva, de ezt a washingtoni rendszámtábla feliratot (lásd a címben) nem értettük. Kutatómunkák eredményeként a következőket tudtuk meg:A város helyét George Washington választotta. Róla kapta nevét is, bár ezt ő nem tartotta fontosnak, sőt egy kicsit szégyellte is, ezért a várost, szövetségi városnak (Federal City) hívta. Hogy jön a képbe D. és C. ? D.C.= District of Columbia. Abban az időben az ős USA-t a Columbia költői névvel illették.Magát a várost egy 10 mérföld oldalhosszúságú négyzeten alakították ki. Az, hogy ma nem így néz ki, annak az az oka, hogy Alexandra lakói kibulizták, hogy az ő hajdani területükön fekvő városrészt csatolják vissza Virginiához. A Kongresszus pedig ezt 1847-ben ezt meg is szavazta nekik.Washington D.C. nem keverendő össze Washington állammal. Ez utóbbi ÉNy-on van, a Csendes-óceán partján. D.C. nem része az 50 szövetségi államnak, hanem külön közigazgatási egység, az elnök lakhelye és a Kongresszus székhelye. Az itt élő emberekre (nincsenek sokan, amit nem is csodálunk), vonatkoznak a többi államra vonatkozó szabályok, azonban képviselőik tulajdonképpen nincsenek a Kongresszusban. Hogy is van ez? Úgy tűnik Washington D.C.-ben élni nem is olyan vidám dolog.
Összesen: 3 hozzászólás
11. Richmond VA
2007.03.17. 02:38
HétfőÚjabb hosszú út állt előttünk, hisz következő szállásunk Washington D.C. közvetlen közelében, Pentagon Cityben, Virginiában volt. Észak-Karolinán úgy suhantunk át, hogy szinte észre sem vettük. (Naná, hiszen végig aludtatok.-megj. anya) Anya és apa úgy érezte, mintha a Bakonyban járnánk: hegyek-völgyek és a fákon nem volt még levél. Nagyobb pihenőt Richmondban, Virginia állam fővárosában tartottunk. Ennyi öltönyös embert régen láttunk már. A közel 200.000 lakosú városról az a hír járja, hogy "itt a legjobb élni és dolgozni, egész Amerikában" A város valóban sok mindent kínál az itt élőknek: Alig 2 órára fekszik Washington D.C.-től, közel van az óceán, de közel vannak a hegyek is. Számos kiváló múzeum, színház, profi opera és ballett áll a szórakozni vágyók rendelkezésére. Egy buszmegálló közelében parkoltunk. Már éppen visszafelé sétáltunk az autóhoz, amikor bekattant nekem, hogy talán busszal kellene folytatni utunkat a továbbiakban. Eme gondolattól nem tudtam szabadulni és ennek folyományaként eszem ágában nem volt beszállni a kocsiba. A kettős szülői erőszaknak köszönhetően, félórás küzdelem sorén sikerült beszíjazniuk az ülésembe, melyből indulás után 5 perc alatt kiszabadítottam magam és az autópálya kellős közepén megpróbáltam kimászni a hátsó ablakom, miközben hisztérikusan követeltem az elmaradt buszozást. Anyám közben hátranyúlva próbálta fogni az egyik lábamat, miközben artikulálatlanul ordibált valamit, apám pedig az első lehetséges megállót kutatta a szemével, és azért fohászkodott nehogy hirtelen fékeznie kelljen. Pár perccel később egy gyorsétterem parkolójában, a testi fenyítéstől csak a népes számú nézőközönség és az mentett meg, hogy anyám nem kívánt a világ hírtelevízióinak főcímében szerepelni. Mindenesetre sikerült megértetnie velem, hogy jó lesz ha a továbbiakban (na ne napokban gondolkodjatok, mondjuk az elkövetkező órácskára) kicsit meghúzom magam.Ezek után kissé zilált állapotban, de szerencsésen érkeztünk meg Pentagon Citybeli szállásunkra, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük.
Összesen: 13 hozzászólás
10. Nagy utazás
2007.03.16. 03:01
Amerikai tartózkodásunk végén szerettünk volna még egy álomutazást tenni. Ez azonban a hivatali bürokrácia miatt meghiúsult. De volt B tervünk. Igaz sokkal messzebbnek, fárasztóbbnak ígérkezett, mint egy óceáni szigetecskén való láblógatás. De ugyanakkor telis-teli élménnyel és másfajta szépséggel. Anyura hárult az utazás megszervezése, apára a vezetés, ránk pedig, hogy tűrjük a csupán 1600 km-es autóutat. Azért nagy szerencse, hogy feltalálta valaki a hordozható DVD lejátszót, ezúton is köszönjük neki. Az indulást hajnali hét órára terveztük. Hogy miért csak háromnegyed 10-kor sikerült kikanyarodnunk a ház előtti parkolóból, annak több oka is van:Először is, a csodával határos módon sikerült 1 nap alatt eladnunk az összes bútorunkat. Hogy ez hogy függ össze az indulással? Az ebédlőgarnitúrát például este 9-kor vitték el, addig nem volt alvás, mert látnom kellett, hogy ki viszi el a "csüccsöt" (azaz az utolsó székünket). Aztán mivel a kanapét is elvitték így jóanyám is a földre kényszerült, és hát hogy is fogalmazzak, nem volt éppen üde és kipihent hajnalok hajnalán. Sőt mintha kicsit nehezen mozgott volna. Másodszor, itt ezen a hétvégén volt óraátállítás, tehát kapásból vesztettünk 1 órát.Igy utólag visszagondolva, nem is olyan rossz az a háromnegyed tizes indulás.Több kisebb pihenő után, az első megállónk Charlestonban (SC) volt. Charleston, Dél-Karolina Savannah-ja. Szép európai jellegű kisváros, francianegyeddel és rengeteg turistával.2 órás sétánk után elég nehezen másztunk vissza az autóba, hogy újabb 2 órát autózzunk tervezett szállásunkig. Este fél 10re már ott is voltunk. Ez akárhogy is számolom, alig 12 órás út!!!
Összesen: 9 hozzászólás
9. Kisnimródka időt kér
2007.03.15. 12:04
Kedves naplóm és Barátaink,Nagyon hiányoztok! Mi éppen gigantikus kirándulásunk kellős közepén tartunk, ezért a hosszú hallgatás. Bár megjegyzem, anya azt ígérte, hogy az autóút alatt szorgalmasan vezeti majd naplónkat, de máig nem írt egy sort sem. Azért a védelmében azt is el kell mondjam, hogy csak hébe-hóban vagyunk internetközelben, és egy-egy fárasztó nap után örülünk, ha ágyba dőlhetünk.Ezért időt kérünk, próbálunk jelentkezni és ha visszaértünk Gainesville-be, akkor meg is tudunk látogatunk Benneteket.Üdvözlet az Államok Fővárosából,Nimród, Noah és a család
Összesen: 5 hozzászólás
8. Az utolsó Disney nap
2007.03.10. 02:43
Hétfőn délután indultunk vissza Gainesville-be. Mivel legalább 5 és fél órás az út és amúgy is volt még 1 Disney belépőnk, ezért félúton megszálltunk és másnap Disney Worldben kezdtük a napot.Elsőnek felszálltunk a kisvonatra és úgy tűnt egész napunkat ezen fogjuk tölteni, mert nekem nem nagyon akaródzott leszállnom róla. A kalauzbácsitól még egy tiszteletbeli vendégkalauz jegyet is kaptam, mert látta szememben az elhivatottságot. Végül anyáék meggyőztek, hogy a vonat pihenni megy, így találkoztunk Mickey egérrel (akivel továbbra sem szimpatizálok-lásd tavaly februári bejegyzést), eljutottunk ebédelni és miközben igyekeztünk vissza a vonathoz, útba ejtettünk Micimackó játszóterét, hajóval körbementünk a "small world"-ön (itt a monoton zenétől és fényektől Noah álomba zuhant) és repültünk Peter Pannel is. Visszafelé a babakocsiban én is bólintottam egyet, de az autóban nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, sőt felismertem azt az autós pihenőt, ahol Orlandóba menet meg szoktunk állni és követeltem a "Nyonyót", ami mint kiderült a Donuts-ot jelenti (ez anya hibája, mert ő van annyira oda a Starbucks cafe latte-lekváros donuts kombinációtól -nesze neked, egészséges étkezés )Fürdésre már otthon is voltunk és mindketten mély álomba szenderültünk. ( A szülők nem. Ők ágy híjján a kanapén, illetve a földön aludtak )
Összesen: 11 hozzászólás
7. Tengerre fel!
2007.03.09. 02:17
Jelentem, elköltöztünk. Azaz helyesbítek, nem mi, hanem a dolgaink nagy része. 7 köbméter. Hogy gyűlt 2 év alatt össze ennyi? Hiszen csak 4 bőrönddel hagytuk el annak idején Magyarországot. Szombat helyett vasárnap vittük a dobozokat Ft. Lauderdale-be Dan bácsi segítségével. Innen indul a szállítóhajó, amin a csomagjaink kelnek útra az Óhaza felé Kellett is az extra nap, mert apa és anya szombat éjfélkor még dobozolt, bár anya már pénteken "látta a végét" Ft. Lauderdale-ben találkoztunk Hannah-ékkal is és mielőtt hétfőn visszaindultunk, egy kellemes napot töltöttünk együtt. Remélem el tudnak még jönni Gainesville-be, hogy elbúcsúzhassunk.
Összesen: 12 hozzászólás
6. Noah 7 hónapos
2007.03.04. 16:41
Mi is történt az 1 hónap alatt, azon kívül, hogy egy szempillantás alatt elrohant? Anya szerint életveszély vagyok. Tegnap is egy pillanat alatt belekapaszkodtam az állólámpába, ami természetesen velem együtt feldőlt és a körte egy nagy pukkanással kiadta lelkét. Úgy meglepődtem, hogy még bőgni is elfelejtettem.Nemcsak, hogy minden mellett felállok, hanem lépegetni is próbálok.Valentin nap óta két foggal büszkélkedem, amivel a következő ételeket fogyasztom:-mindenek előtt anyatej (ilyenkor harapás tilos!)-almapüré-édesburgonyapüré-édesborsópüré-répapüré-banánpüré (ezt még csak 1x kaptam)-rizsgabonapehelyAki kérdez, annak csak annyit mondok: "Hej Te!"
Összesen: 18 hozzászólás
5. Öreg, öreg, de legalább ki volt fizetve :-)
2007.03.04. 12:17 (Módosítva: 2007.03.04. 12:20)
Búcsút vettünk kis Hondáktól is. Örömünkre és szerencsénkre egy magyar hölgy vette meg-Szilvia-, aki nemrég érkezett Gainesville-be. Gyógytornászként dolgozik (itt ez elég ismeretlen terület , szóval állás nélküli gyógytornászok irány Amerika! ), és minimum októberig marad. Egyik szemünk sír, hiszen mégis ez volt az első autó, ami teljes mértékben családunk tulajdona volt.Másik szemünk nevet, hiszen az üzlet könnyen és gyorsan lezajlott, továbbá így van elég pénzünk menedzselni búcsúkirándulásunkat. Apa délután találkozott Szilviával, aláírta a nyomtatványt, átvette a pénzt, leszerelte a rendszámot, leadta a rendszámot, aláírt egy papírt és kész. Az egész adásvétel rendszámleadással együtt nem volt több 10 percnél. Érdekesség, hogy a rendszám nem az autóhoz, hanem személyhez kötődik. Ha vettünk volna egy másik autót, akkor a rendszámtáblánkat rászereltük volna és ennyi. Igy azonban kérnünk kellett, hogy vonják ki a rendszámot a forgalomból. Még egy kis pénz is jár vissza, hiszen itt az autókra évente regisztációs díjat kell fizetni, melynek esedékessége a rendszám tulajdonosának születési hónapjához kötődik. Mivel apa februári születésű, ezért az idei díjat már befizettük. Az azonban nagy igazságtalanság lenne (ezt csak nagyon halkan jegyezzük meg), ha egy egész éves díjat ki kellene fizetni egy olyan rendszámért, ami összesen 1 hónapot volt még forgalomban. Az autóbiztosítást is napra pontosan addig fizettük, amíg az autó a mi tulajdonunkban volt. Nem így a tisztességes?
Összesen: 11 hozzászólás
4. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:53
Kis barátaim is készültek ajándékkal: saját mancsnyomukkal ellátott mű készült a tiszteletemre, "Hiányozni fogsz Nimród" felirattal. Ms Christine pedig megsúgta anyunak, hogy ma dupla adag csokis kekszet kaptam, mert mindenkinek kedvenckéje voltam. Még az igazgatónénitől is kaptam ajándékot, úgy ám! Amikor délután átadtam az én ajándékaimat, kicsit elszomorodtam (bevallom majdnem eltört a mécses, meg az orrom, ugyanis az utolsó napon sikerült még egy harci sebesülést szereznem ), vígasztal azonban a tudat, hogy otthon már van helyem egy szuper bölcsiben és várnak leendő barátaim. Malachia, Skylr, Nabre, Damain, Melvin, Kelsey, Asthon, Johtnan, Antonnieya, Alexandre, Cristalyn, Ms Anya, Ms Christine-Ti is hiányozni fogtok!
Összesen: 6 hozzászólás
3. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:51 (Módosítva: 2007.03.03. 14:52)
PéntekMintha az időjárás is érezte volna, hogy szomorú nap a mai: esőre ébredtünk. Azért nagy lelkesen felöltöztem, nem igazán fogtam fel, hogy ez lesz az utolsó napom a Kindercare-ben (Ez ugyanis a bölcsim becsületes neve. www.kindercare.com ). Anya ugyan mondogatta már, még ajándékot is készítettünk a gondozónéniknek, de jobb nem tudomást venni az ilyen szomorú dolgokról.
Összesen: 7 hozzászólás
2. Apa utolsó floridai munkanapja
2007.03.02. 14:30
CsütörtökApa ma ment be utoljára az Egyetemre dolgozni. Ezt pontosan úgy kell érteni, hogy ma ment be utoljára. A dolgozni azért maradt...itthonra. Hogy szó ne érje a ház elejét, most éppen nem dolgozik hanem gőzerővel segít anyának a dobozolásban. Szombaton költözés!!!
Összesen: 9 hozzászólás
1. Viszlát Anastasia!
2007.03.01. 20:22 (Módosítva: 2007.03.01. 20:25)
VasárnapElköszöntünk az Anastasia Nemzeti Parktól. Ide jártunk strandolni. Bár nem sütött hétágra a nap, de kellemesen meleg volt. Noah-t is bevezettük a homokszitálás rejtelmeibe. Tudom, hogy februárban azért mégsem kellene fürödni az óceánban meg ilyenek, de mégsem úsztam meg komplett ruhacsere nélkül. Hogy is gondolták az ősök, hogy ott az a nagy víz és én nem próbálom ki egy ici-picit?! Viszlát Anastasia! Tényleg hiányozni fogsz!
2007.03.30. 22:12
Ha már elautózunk Washingtonig, nézzük meg az amishokat is - ez volt anya kívánsága. Végülis mi az a további 2 és fél óra autózás, ami a Pennsylvania állambeli Lancasterbe vezet. Nem számoltunk azonban a hirtelen jött hidegfronttal, ami kicsit megnehezítette utazásunkat. (Majd meg fagytunk.)A Lancasterben élő amishok összesen 12 alapító család leszármazottai. Sajnálatos, hogy a 12 családból kettőben elég súlyos genetikai hibák voltak, így mivel csupán egymás között házasodnak a közösség tagjai, így sok a genetikai megbetegedés.Ha már betegség: a közösség tagjainak nincs hagyományos értelemben vett egészségbiztosítása, orvoshoz nem járnak.Akiket mi "amishoknak" hívunk, származásukat tekintve 3 különböző csoporra oszthatók: a holland származásúak a mennoniták, a legortodoxabbak a svájci származású amishok, és az összes többi "amish"-t brethren névvel illetik.Elektromosságot nem használnak, mident maguk termelnek és állítanak elő. Lancester megyében körülbelül 4800 kis amish farm működik. A lakásukban képek nem engedélyezettek, a kislányok babáinak sincs arca például. Fényképezni az ortodox amishok nem engedik magukat, legfeljebb oldalról vagy hátulról. Otthon dutchot beszélnek, mely elmondásuk szerint régi német nyelv. Angolul csak az iskolában beszélnek. Apropó iskola: saját iskoláik vannak, melyek egytantermes iskolák. Az amish oktatási módszer egyébként engedélyezett és elfogadott módszer az Egyesült Államokban. Az amishok az iskola elvégzése után munkába állnak, tovább nem tanulnak (tanulhatnak).Mindezt egy már nem működö amish farm bemutatóján tudtuk meg egy idegenvezető nénitől, akit azonban nem tudtunk végighallgatni, mert engem egyszerűen nem érdekelt és ennek hangot is adtam. Jó nagy hangot. Nócira meg rájött a bömbölhetnék-szóval mivel cikis volt a helyzet visszavonulót fújtunk, de amit anya a fejébe vesz....Szóval miután leordította a hajunkat az autóban, kategórikusan kijelentette, hogy addig innen el nem megyünk, míg amishokat nem látunk. És higgyétek el, komolyan gondolta.Nem kellett nagyon messzire mennünk, találtunk pár amisht, akik hajlandóak az ilyen elszánt anyaféléket körbevinni lovaskocsijukon, a valódi farmjukon.A mi amishunk neve Meno volt, aki valójábban mennonita származású, így készíthettünk fényképet is róla. Miközben körbevitt a PJ nevezetű lovacska által húzott tradicionális buggy-ján bátorított minket, hogy kérdezzünk csak nyugodtan. Menonak 7 gyermeke van. A szakállát nem vágja, mióta megnősült (ez ott így szokás), ő fűtéshez és a hűtőszekrény működtetéséhez használ palackos gázt. Hóban-fagyban is szalmakalapot hordanak, csak vasárnak váltanak fekete kalapra. Vasárnaponként az istentisztelelet házaknál tartják. Nappalijuk úgy van kialakítva, hogy egy tolóajtóval alkalmassá tehető a gyülekezet leültetésére. A gyülekezet maximum 100 főből állhat, ha ezt elérik, kettészakadnak és 2 új egyházközösség jön létre. A közel 6 órás szertartás után, a házigazda látja vendégül ebédre az egész gyülekezetet. Nagy izgalommal töltött el, hogy lovacska húzta kocsin mehettünk. De a kb. 25 perces utazás végén már igen izgága lettem (és akkor nagyon szépen fogalmaztunk-megj. anya). Anya meg is kérdezte Menotól, hogyan fegyelmezik a rakoncátlan 2 éveseket. Nagyon nem tetszett a válasz, a fenekelés ugyanis nem tartozik a kedvenceim közé.
Összesen: 9 hozzászólás
20. Szolgálati közlemény
2007.03.29. 22:44
Keressük Shaylee Kittit aki március 11-én írt hozzászólást a naplónkba. Szívesen válaszolunk neki, de nem találjuk a naplóját.
Összesen: 1 hozzászólás
19. A fiúk napja 3.
2007.03.29. 22:21
Szóval újra állatkerti séta. Következő állomás és a következő utáni és az azutáni állomás a majomház. Gyakorlatilag innentől kezdve napunk többi részét a majomházban töltöttem, váltott szülőkkel. Valamiért nem bírták a szagot. A majom számomra egészen egyszerűen George néven fut és ez nem Washington bácsi vagy a jelenlegi Mr. President iránti tiszteletlenség jele, hanem egészen egyszerűen abból fakad, hogy egyik kedvenc rajzfilmem (természetesen Thomas vonatról nem megfeledkezve) Courious George, a kíváncsi kismajom.Azt hiszem, George-dzsal sikerült megkedvelnünk egymást. Rám akkora hatást gyakorolt, hogy még álmomban is őt emlegettem.
Összesen: 5 hozzászólás
18. A fiúk napja 2.
2007.03.29. 22:19
Félidőben "elugrottunk" a National Cathedralba egy kis orgona bemutatóra. Apukám ugyanis nagy orgonazene kedvelő (egyébként meglehetősen jól is játszik az említett hangszeren ). A katedrális térképen, légvonalban elég közelinek tűnt. Elfelejtkeztünk azonban arról, hogy Washington nem a lapos Florida, hanem dimbes-dombos és arrafelé inkább dombos. Meglehetősen kifulladtunk (illetve csak a szülőpár, mi babakocsiztunk, illetve kenguruztunk) mire felértünk. De elértük a hőn áhított rövidke orgonakoncertet és megtekintettük a gyönyörű katedrálist. (Melybe nem átallottak liftet építeni, hogy keréken közlekedő embertársaimnak se kelljen a sok lépcsővel bajlódnia)Visszafelé a lendület repített bennünket. Bár gyorsabban tettük meg az utat, mint odafelé, de állítólag a babakocsit visszafogni éppoly fárasztó, mint hegynek tolni.
Összesen: 2 hozzászólás
17. A fiúk napja
2007.03.29. 22:16
Március 14. szerdaWashingtonban nagyon sok múzeum látogatása ingyenes. Hogy miért, annak külön története van: Egyszer volt, hol nem volt, élt egy Smithson nevű bácsi, aki egyszer csak fogta magát és meghalt. A végrendeletében azonban meghagyta, hogy vagyonát a tudomány terjesztésére kell felhasználni. Ezzel a kikötéssel közel 15 éves fejtörést okozott a városatyáknak. Mígnem megszületett a döntés: egy múzeum hálózat létrehozásáról, melyeknek látogatása teljesen ingyenes és így elérhető lesz minden ember számára. Ehhez az intézethez tartozik az Air and Space múzeum is, de megtalálható itt természettörténeti múzeum, művészeti galéria, na és az állatkert, ahová éppen igyekeztünk.A nap felfedezése számunkra az volt, hogy lehet anélkül is metrón utazni, hogy összecsukott babakocsinkat magunk után húzva próbálnánk lejutni a mozgólépcsőn a szerelvényig. A kulcsszó akadálymentesítés. Tehát babakocsistól be a liftbe, mely egyenesen a kiszemelt metrójárathoz vitt bennünket, lényegesen megkönnyítve ezzel dolgunkat.Na, de maradjuk csak az állatkertnél. Pompás nyári időnk volt, ami meglehetősen szokatlan ilyentájt Washingtonban. Első kiszemelt áldozatunk az óriáspanda volt, melyre hogy úgy mondjam rá sem bagóztam. Az elefántot felismertem és döbbenten csodáltam a méretes teremtményt, melynek éppen akkor jött meg a kedve egy kisadós pisiléshez. Apám! Azt a mennyiséget! Szó volt még, hogy nézünk oroszlánt, meg zebrát, meg sok-sok egyéb szerzetet, de nem így történt.
Összesen: 0 hozzászólás
16. Arlington
2007.03.28. 22:29
Ezután újra felpattantuk a turistabuszra, kicsit tanulmányoztuk a Fehér Ház működését, ahol a biztonsági őr bácsinéninek (na, ezt arcról momentán nem tudtuk eldönteni) egy matricával majdnem sikerült Noah-t megfullasztania (még szerencse, hogy jó anya szájbólkikanalazási technikája). Vissza a buszra és irány az Arlingtoni nemzeti sírkert.Az Arlingtoni katonai temetőt, a televízióból ismerhetjük : szép zöld fű és sok-sok fehér sírkő. Az amerikai polgárháború idején hozták létre és azóta minden háborúból temettek ide elesett katonákat. (Szigorú feltételei vannak, hogy kiket temethetnek el ide.)Az Ismeretlen Katona sírjánál valahogy nem sikerült elkapnom a fennkölt érzést és mindent megtettem azért, hogy a népes nézőközönség előtt, néma csendben zajló őrségváltás alatt, az elzárt területre bejussak. Nem sikerült. Ezután a kis akció után már olyannyira égett a bőr szüleim képes felén (szintén nem a napmelegtől ), hogy turistabusz helyett sétával jutottunk el a metró állomásra. Kicsit kimerítő nap volt, és nem csak számomra.
Összesen: 6 hozzászólás
15. Washington Monument, avagy a monumentális hiszti története
2007.03.28. 22:23
Először is szögezzük le, hogy mindenről anya tehet. Ha az első elképzelésénél marad, akkor mindez nem történik meg. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy bár az emlékmű látogatása ingyenes, azért a nagyszámú érdeklődésre való tekintettel, a belépéshez jegy szükséges, melyhez gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni. De ha az én jó anyám valamit a fejébe vesz.... Szóval a jegyünk március 13-ra 1:30 percre szólt és már 1 héttel az említett időpont előtt apa tárcájában pihent. Én 1 órakor mély álomba merültem, mire anya kitalálta, hogy akkor először ő megy fel Nócival az első 10 fős csoporttal, majd lejönnek, vigyáz rám és addig apa is fel tud menni. Mivel 1 óra 27 perckor úgy tűnt, felébredtem, ezért hirtelen ötlettől vezérelve kikapott a babakocsimból, "menjünk mindannyian" felkiáltással. Ezt azonban nagyon rossz néven vettem, és előadtam a "földön fetrengve testem megfeszítve hisztizek" című műsorszámot cipőlerúgással és cumisüveg-dobálással megspékelve. Mivel az emlékműbe csak szigorú biztonsági ellenőrzésen áthaladva lehet feljutni, így szüleim megizzadtak kissé mire felértünk és nem a napmelegtől. A Washington emlékművet G. Washington emlékére építették. A 169 méter magas épület tetejére, mely a legmagasabb épület Washingtonban, lift repít fel. Innen körbenézve látható az egész város: a Fehér Ház, melyen leng a zászló, tehát otthon az elnök (Hello President Bush!), a másik ablakon a Capitolium, aztán a Potomac folyó, majd a Lincoln emlékmű a benne ülő hatalmas Lincoln szoborral.
Összesen: 1 hozzászólás
14. Bye-bye Florida, Welcome to Hungary
2007.03.28. 22:21
Üdv kedves naplóm, rokonaim, barátaim és üzletfeleim. Csupán 1 napos késéssel , de végre-végre megérkeztünk Magyarországra! Jelenleg éppen az időeltolódás és a hideg okozta nehézségekkel küzdünk, de igyekszünk visszaszokni a nagy magyar valóságba. Azonban ne rohanjunk ennyire előre. Ott hagytam abba, hogy búcsúkirándulás-Washington. Aztán a hazautazás szépségeit sem hagyhatom ki! Lássuk csak:
Összesen: 5 hozzászólás
13. Kedd
2007.03.22. 05:25 (Módosítva: 2007.03.22. 05:29)
Fedezzük fel Washingtont 2 nap alatt. Szép próbálkozás, pláne egy önálló akarattal rendelkező 2 éves (azaz jómagam) és fogait növesztgető Öcskös társaságában.A gondok ott kezdődtek, hogy nem igazán vettem jó néven, hogy le kell szállnom az általam föfőnek titulált metróról. Kisebb fajta hadakozás után eljutottunk a buszig, ahol szüleim meggyötörve rogytak le az ülésre. És még nem volt 10 óra. Végül sikerült megnyugodnom, mert a busz (azaz occi) is jármű és utazni jó móka. A buszon rajtunk kívül ült még egy dél-koreai család és egy másik floridai hölgy, na meg a kommentár bácsi, aki minden megállónál elmesélte mit is látunk. (Ez olyan városnéző busz volt, melyre a nap folyamán bármikor, különböző megállókban fel lehetett szállni). Noah a Fehér Háznál kezdte a műsort, melynek oka a fáradtságon kívül a növekvő fogacskái okozta fájdalomban volt keresendő. (Mert hol máshol növeszthetné ki metszőfogait, mint az Egyesült Államok fővárosában ) Jellemző, hogy Noah éktelen üvöltözését útitársaink az éhségnek tulajdonították, és mindenáron rá akarták beszélni szüleimet, hogy etessék már meg szegény (amúgy pukkadásig jóllakott) gyermeket. Végül menekülőre fogtuk, és a múzeumnál leszálltunk, a túravezető bácsi és útitársaink legnagyobb megkönyebbülésére. Noah persze abban a pillanatban elaludt, így az Air and Space Múzeum Washingtonban található részét, viszonylag nyugodt körülmények között abszolváltuk (miután megvetettem és felfaltam egy űrhajósok számára készített fűrészporhoz hasonlatos űrjégkrémet) Mivel a múzeumban nem csak repülők, hanem egy "Amerika büszkeségei" nevezetű kiállítás is volt, így hölgyolvasóim kedvéért megörökítettem az egyik legelső Barbie babát (1960 körül), teljes ruhatárával.Nyugi srácok, a repülőket sem fogjuk kihagyni!
Összesen: 14 hozzászólás
12. Wahington D.C. -Adózok, mégsem képvisel senki
2007.03.22. 05:22 (Módosítva: 2007.03.22. 05:26)
Kezdetben azt gondoltuk, washingtoni rendszámú autó nem is létezik. Bármerre néztünk, csak Virginia, Maryland, Virginia, Maryland.... Aztán felfedeztük az elsőt. Az autók rendszámtábláján rendszerint olvasható a kibocsátó államra valamiféle jellegzetesség. A miénkre például Sunshine State, azaz Napfény állam volt pingálva, de ezt a washingtoni rendszámtábla feliratot (lásd a címben) nem értettük. Kutatómunkák eredményeként a következőket tudtuk meg:A város helyét George Washington választotta. Róla kapta nevét is, bár ezt ő nem tartotta fontosnak, sőt egy kicsit szégyellte is, ezért a várost, szövetségi városnak (Federal City) hívta. Hogy jön a képbe D. és C. ? D.C.= District of Columbia. Abban az időben az ős USA-t a Columbia költői névvel illették.Magát a várost egy 10 mérföld oldalhosszúságú négyzeten alakították ki. Az, hogy ma nem így néz ki, annak az az oka, hogy Alexandra lakói kibulizták, hogy az ő hajdani területükön fekvő városrészt csatolják vissza Virginiához. A Kongresszus pedig ezt 1847-ben ezt meg is szavazta nekik.Washington D.C. nem keverendő össze Washington állammal. Ez utóbbi ÉNy-on van, a Csendes-óceán partján. D.C. nem része az 50 szövetségi államnak, hanem külön közigazgatási egység, az elnök lakhelye és a Kongresszus székhelye. Az itt élő emberekre (nincsenek sokan, amit nem is csodálunk), vonatkoznak a többi államra vonatkozó szabályok, azonban képviselőik tulajdonképpen nincsenek a Kongresszusban. Hogy is van ez? Úgy tűnik Washington D.C.-ben élni nem is olyan vidám dolog.
Összesen: 3 hozzászólás
11. Richmond VA
2007.03.17. 02:38
HétfőÚjabb hosszú út állt előttünk, hisz következő szállásunk Washington D.C. közvetlen közelében, Pentagon Cityben, Virginiában volt. Észak-Karolinán úgy suhantunk át, hogy szinte észre sem vettük. (Naná, hiszen végig aludtatok.-megj. anya) Anya és apa úgy érezte, mintha a Bakonyban járnánk: hegyek-völgyek és a fákon nem volt még levél. Nagyobb pihenőt Richmondban, Virginia állam fővárosában tartottunk. Ennyi öltönyös embert régen láttunk már. A közel 200.000 lakosú városról az a hír járja, hogy "itt a legjobb élni és dolgozni, egész Amerikában" A város valóban sok mindent kínál az itt élőknek: Alig 2 órára fekszik Washington D.C.-től, közel van az óceán, de közel vannak a hegyek is. Számos kiváló múzeum, színház, profi opera és ballett áll a szórakozni vágyók rendelkezésére. Egy buszmegálló közelében parkoltunk. Már éppen visszafelé sétáltunk az autóhoz, amikor bekattant nekem, hogy talán busszal kellene folytatni utunkat a továbbiakban. Eme gondolattól nem tudtam szabadulni és ennek folyományaként eszem ágában nem volt beszállni a kocsiba. A kettős szülői erőszaknak köszönhetően, félórás küzdelem sorén sikerült beszíjazniuk az ülésembe, melyből indulás után 5 perc alatt kiszabadítottam magam és az autópálya kellős közepén megpróbáltam kimászni a hátsó ablakom, miközben hisztérikusan követeltem az elmaradt buszozást. Anyám közben hátranyúlva próbálta fogni az egyik lábamat, miközben artikulálatlanul ordibált valamit, apám pedig az első lehetséges megállót kutatta a szemével, és azért fohászkodott nehogy hirtelen fékeznie kelljen. Pár perccel később egy gyorsétterem parkolójában, a testi fenyítéstől csak a népes számú nézőközönség és az mentett meg, hogy anyám nem kívánt a világ hírtelevízióinak főcímében szerepelni. Mindenesetre sikerült megértetnie velem, hogy jó lesz ha a továbbiakban (na ne napokban gondolkodjatok, mondjuk az elkövetkező órácskára) kicsit meghúzom magam.Ezek után kissé zilált állapotban, de szerencsésen érkeztünk meg Pentagon Citybeli szállásunkra, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük.
Összesen: 13 hozzászólás
10. Nagy utazás
2007.03.16. 03:01
Amerikai tartózkodásunk végén szerettünk volna még egy álomutazást tenni. Ez azonban a hivatali bürokrácia miatt meghiúsult. De volt B tervünk. Igaz sokkal messzebbnek, fárasztóbbnak ígérkezett, mint egy óceáni szigetecskén való láblógatás. De ugyanakkor telis-teli élménnyel és másfajta szépséggel. Anyura hárult az utazás megszervezése, apára a vezetés, ránk pedig, hogy tűrjük a csupán 1600 km-es autóutat. Azért nagy szerencse, hogy feltalálta valaki a hordozható DVD lejátszót, ezúton is köszönjük neki. Az indulást hajnali hét órára terveztük. Hogy miért csak háromnegyed 10-kor sikerült kikanyarodnunk a ház előtti parkolóból, annak több oka is van:Először is, a csodával határos módon sikerült 1 nap alatt eladnunk az összes bútorunkat. Hogy ez hogy függ össze az indulással? Az ebédlőgarnitúrát például este 9-kor vitték el, addig nem volt alvás, mert látnom kellett, hogy ki viszi el a "csüccsöt" (azaz az utolsó székünket). Aztán mivel a kanapét is elvitték így jóanyám is a földre kényszerült, és hát hogy is fogalmazzak, nem volt éppen üde és kipihent hajnalok hajnalán. Sőt mintha kicsit nehezen mozgott volna. Másodszor, itt ezen a hétvégén volt óraátállítás, tehát kapásból vesztettünk 1 órát.Igy utólag visszagondolva, nem is olyan rossz az a háromnegyed tizes indulás.Több kisebb pihenő után, az első megállónk Charlestonban (SC) volt. Charleston, Dél-Karolina Savannah-ja. Szép európai jellegű kisváros, francianegyeddel és rengeteg turistával.2 órás sétánk után elég nehezen másztunk vissza az autóba, hogy újabb 2 órát autózzunk tervezett szállásunkig. Este fél 10re már ott is voltunk. Ez akárhogy is számolom, alig 12 órás út!!!
Összesen: 9 hozzászólás
9. Kisnimródka időt kér
2007.03.15. 12:04
Kedves naplóm és Barátaink,Nagyon hiányoztok! Mi éppen gigantikus kirándulásunk kellős közepén tartunk, ezért a hosszú hallgatás. Bár megjegyzem, anya azt ígérte, hogy az autóút alatt szorgalmasan vezeti majd naplónkat, de máig nem írt egy sort sem. Azért a védelmében azt is el kell mondjam, hogy csak hébe-hóban vagyunk internetközelben, és egy-egy fárasztó nap után örülünk, ha ágyba dőlhetünk.Ezért időt kérünk, próbálunk jelentkezni és ha visszaértünk Gainesville-be, akkor meg is tudunk látogatunk Benneteket.Üdvözlet az Államok Fővárosából,Nimród, Noah és a család
Összesen: 5 hozzászólás
8. Az utolsó Disney nap
2007.03.10. 02:43
Hétfőn délután indultunk vissza Gainesville-be. Mivel legalább 5 és fél órás az út és amúgy is volt még 1 Disney belépőnk, ezért félúton megszálltunk és másnap Disney Worldben kezdtük a napot.Elsőnek felszálltunk a kisvonatra és úgy tűnt egész napunkat ezen fogjuk tölteni, mert nekem nem nagyon akaródzott leszállnom róla. A kalauzbácsitól még egy tiszteletbeli vendégkalauz jegyet is kaptam, mert látta szememben az elhivatottságot. Végül anyáék meggyőztek, hogy a vonat pihenni megy, így találkoztunk Mickey egérrel (akivel továbbra sem szimpatizálok-lásd tavaly februári bejegyzést), eljutottunk ebédelni és miközben igyekeztünk vissza a vonathoz, útba ejtettünk Micimackó játszóterét, hajóval körbementünk a "small world"-ön (itt a monoton zenétől és fényektől Noah álomba zuhant) és repültünk Peter Pannel is. Visszafelé a babakocsiban én is bólintottam egyet, de az autóban nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, sőt felismertem azt az autós pihenőt, ahol Orlandóba menet meg szoktunk állni és követeltem a "Nyonyót", ami mint kiderült a Donuts-ot jelenti (ez anya hibája, mert ő van annyira oda a Starbucks cafe latte-lekváros donuts kombinációtól -nesze neked, egészséges étkezés )Fürdésre már otthon is voltunk és mindketten mély álomba szenderültünk. ( A szülők nem. Ők ágy híjján a kanapén, illetve a földön aludtak )
Összesen: 11 hozzászólás
7. Tengerre fel!
2007.03.09. 02:17
Jelentem, elköltöztünk. Azaz helyesbítek, nem mi, hanem a dolgaink nagy része. 7 köbméter. Hogy gyűlt 2 év alatt össze ennyi? Hiszen csak 4 bőrönddel hagytuk el annak idején Magyarországot. Szombat helyett vasárnap vittük a dobozokat Ft. Lauderdale-be Dan bácsi segítségével. Innen indul a szállítóhajó, amin a csomagjaink kelnek útra az Óhaza felé Kellett is az extra nap, mert apa és anya szombat éjfélkor még dobozolt, bár anya már pénteken "látta a végét" Ft. Lauderdale-ben találkoztunk Hannah-ékkal is és mielőtt hétfőn visszaindultunk, egy kellemes napot töltöttünk együtt. Remélem el tudnak még jönni Gainesville-be, hogy elbúcsúzhassunk.
Összesen: 12 hozzászólás
6. Noah 7 hónapos
2007.03.04. 16:41
Mi is történt az 1 hónap alatt, azon kívül, hogy egy szempillantás alatt elrohant? Anya szerint életveszély vagyok. Tegnap is egy pillanat alatt belekapaszkodtam az állólámpába, ami természetesen velem együtt feldőlt és a körte egy nagy pukkanással kiadta lelkét. Úgy meglepődtem, hogy még bőgni is elfelejtettem.Nemcsak, hogy minden mellett felállok, hanem lépegetni is próbálok.Valentin nap óta két foggal büszkélkedem, amivel a következő ételeket fogyasztom:-mindenek előtt anyatej (ilyenkor harapás tilos!)-almapüré-édesburgonyapüré-édesborsópüré-répapüré-banánpüré (ezt még csak 1x kaptam)-rizsgabonapehelyAki kérdez, annak csak annyit mondok: "Hej Te!"
Összesen: 18 hozzászólás
5. Öreg, öreg, de legalább ki volt fizetve :-)
2007.03.04. 12:17 (Módosítva: 2007.03.04. 12:20)
Búcsút vettünk kis Hondáktól is. Örömünkre és szerencsénkre egy magyar hölgy vette meg-Szilvia-, aki nemrég érkezett Gainesville-be. Gyógytornászként dolgozik (itt ez elég ismeretlen terület , szóval állás nélküli gyógytornászok irány Amerika! ), és minimum októberig marad. Egyik szemünk sír, hiszen mégis ez volt az első autó, ami teljes mértékben családunk tulajdona volt.Másik szemünk nevet, hiszen az üzlet könnyen és gyorsan lezajlott, továbbá így van elég pénzünk menedzselni búcsúkirándulásunkat. Apa délután találkozott Szilviával, aláírta a nyomtatványt, átvette a pénzt, leszerelte a rendszámot, leadta a rendszámot, aláírt egy papírt és kész. Az egész adásvétel rendszámleadással együtt nem volt több 10 percnél. Érdekesség, hogy a rendszám nem az autóhoz, hanem személyhez kötődik. Ha vettünk volna egy másik autót, akkor a rendszámtáblánkat rászereltük volna és ennyi. Igy azonban kérnünk kellett, hogy vonják ki a rendszámot a forgalomból. Még egy kis pénz is jár vissza, hiszen itt az autókra évente regisztációs díjat kell fizetni, melynek esedékessége a rendszám tulajdonosának születési hónapjához kötődik. Mivel apa februári születésű, ezért az idei díjat már befizettük. Az azonban nagy igazságtalanság lenne (ezt csak nagyon halkan jegyezzük meg), ha egy egész éves díjat ki kellene fizetni egy olyan rendszámért, ami összesen 1 hónapot volt még forgalomban. Az autóbiztosítást is napra pontosan addig fizettük, amíg az autó a mi tulajdonunkban volt. Nem így a tisztességes?
Összesen: 11 hozzászólás
4. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:53
Kis barátaim is készültek ajándékkal: saját mancsnyomukkal ellátott mű készült a tiszteletemre, "Hiányozni fogsz Nimród" felirattal. Ms Christine pedig megsúgta anyunak, hogy ma dupla adag csokis kekszet kaptam, mert mindenkinek kedvenckéje voltam. Még az igazgatónénitől is kaptam ajándékot, úgy ám! Amikor délután átadtam az én ajándékaimat, kicsit elszomorodtam (bevallom majdnem eltört a mécses, meg az orrom, ugyanis az utolsó napon sikerült még egy harci sebesülést szereznem ), vígasztal azonban a tudat, hogy otthon már van helyem egy szuper bölcsiben és várnak leendő barátaim. Malachia, Skylr, Nabre, Damain, Melvin, Kelsey, Asthon, Johtnan, Antonnieya, Alexandre, Cristalyn, Ms Anya, Ms Christine-Ti is hiányozni fogtok!
Összesen: 6 hozzászólás
3. Búcsú a bölcsitől
2007.03.03. 14:51 (Módosítva: 2007.03.03. 14:52)
PéntekMintha az időjárás is érezte volna, hogy szomorú nap a mai: esőre ébredtünk. Azért nagy lelkesen felöltöztem, nem igazán fogtam fel, hogy ez lesz az utolsó napom a Kindercare-ben (Ez ugyanis a bölcsim becsületes neve. www.kindercare.com ). Anya ugyan mondogatta már, még ajándékot is készítettünk a gondozónéniknek, de jobb nem tudomást venni az ilyen szomorú dolgokról.
Összesen: 7 hozzászólás
2. Apa utolsó floridai munkanapja
2007.03.02. 14:30
CsütörtökApa ma ment be utoljára az Egyetemre dolgozni. Ezt pontosan úgy kell érteni, hogy ma ment be utoljára. A dolgozni azért maradt...itthonra. Hogy szó ne érje a ház elejét, most éppen nem dolgozik hanem gőzerővel segít anyának a dobozolásban. Szombaton költözés!!!
Összesen: 9 hozzászólás
1. Viszlát Anastasia!
2007.03.01. 20:22 (Módosítva: 2007.03.01. 20:25)
VasárnapElköszöntünk az Anastasia Nemzeti Parktól. Ide jártunk strandolni. Bár nem sütött hétágra a nap, de kellemesen meleg volt. Noah-t is bevezettük a homokszitálás rejtelmeibe. Tudom, hogy februárban azért mégsem kellene fürödni az óceánban meg ilyenek, de mégsem úsztam meg komplett ruhacsere nélkül. Hogy is gondolták az ősök, hogy ott az a nagy víz és én nem próbálom ki egy ici-picit?! Viszlát Anastasia! Tényleg hiányozni fogsz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
