2009. július 21., kedd

Díjak

Köszönöm elsősorban Edithnek és Nucának, hogy ha valami jó kis blogos díj van, ránk is rendszeresen gondolnak.
Kitenni, továbbadni persze mindig elfelejtem, aztán csak telnek-telnek a hetek és annyi mindenről lehetne (kellene) írni, hogy ezek az aprónak tűnő mégis szívmelengető dolgok, szépen feledésbe merülnek.
Ezért az utolsó kettőt, amit sikerült visszakeresnem most igenis beteszem ide:

Nucától:Ezt a díjat szeretném továbbadni blogunk jobb oldalán felsorolt bloggerínáknak. Bár mostanában elmaradtam a kommenteléssel, azért figyellek Benneteket! :-)



Edithtől:
Nos, érdekes módon 2 olyan blog van, amin én fetrengeni szoktam a nevetéstől és ebből egyik sincs felsorolva nálam. Ezért engedjétek meg, hogy engedélyt kérjek az említett blogszerzőktől, hogy kitehessem ide naplóik címét.

Mégegyszer:

Köszönöm Lányok!

2009. július 20., hétfő

4.


Már a 4. hónapot tapossuk. Lánylény egyre nagyobb, nehezebb (6 és fél kg és 64 cm). Felfedezte kezecskéit, lábacskáit. Megpróbálja elkapni a zenélőforgó állatkáit, olykor-olykor sikerül is neki. Legnagyobb megdöbbenésemre éjjel még mindig visszaalszik a szopik után, így én is tudok pihenni. Hasfájás már a múlté szerencsére.
Nappal egyre többet van fent. Közvetlen családtagokat felismeri, akiket ritkán lát, azoktól fél. A testvéreit változatlanul imádja. Apájával való kapcsolata: egyértelmű szerelem.
Gügyörészik, beszélget, ha hív minket, szabályosan kiabál.
Tündéri kishölgy, kár hogy rá jut a legkevesebb időm a gyerekek közül. Talán ha a nagyok oviba mennek szeptembertől.....Talán.

2009. július 7., kedd

Mit csinál egy háromgyerekes anyuka nyári szünet idején?

Reggel gyerekcsicsergésre ébred. Megállapítja, hogy egész kipihent- a baba csak kétszer szopizott az éjjel.
Gyerekvisítás, puffanások- szemei kipattannak, fölugrik, rohan, igazságot tesz.

Reggelit készít, reggeliztet, fegyelmez. Baba fölsír, szoptat, fél kézzel ő is enni próbál. Következik a nap legnyugodtabb időszaka, melynek időtartama 1 perc és 1 óra között mozog. A fiúk veszekedés nélkül játszanak. Felhörpinti teáját, megnézi emailjeit, mosakszik, felöltözik.
Fiúkat is öltözésre sarkallja, majd igazságot tesz.
Kiválogatja a ruhákat. Fiait mégegyszer szépen megkéri öltözzenek fel. Ruhákat leviszi a mosókonyhába, beteszi a mosógépbe.
Fiait nem olyan szépen kéri öltözzenek fel végre.
Lemegy elpakolja a reggeli edényt. Kirohan a kertbe, kiránt pár gazt, konstatálja, hogy le kell szedni a paradicsomot, babot.
Berohan a házba. Baba ébred, tisztába teszi, felöltözeti. Babát vissza az ágyba, zenélő bigyók bekapcsol. Babát ez most nem érdekli bömböl. Fiúk összevesznek, ott is üvöltés. Fiúkhoz be. Újra igazság tétel. Fiúkhoz ruhákat hajigál, rájuk üvölt, és büntetést helyez kilátásba, ha nem öltöznek föl.
Felsöpri a földről csomókban kihullot haját, majd vörösrebőgöttfejű babájához siet. Babát megszoptat, ágyba vissza, végre csönd lesz. Fiúkat kizavarja homokozni. Míg főz, az ablakon át lesi a fiúkat. Ha eltűnnek a látószögből kirohan, elvesz, visszaad, sokadszor is igazságot tesz. Sütit süt.

Ebéd.
Egyre feszültebben nézi ahogy a fiúk a gyümölcsöket próbálják kipiszkálni a piskótából. Kiabál, gyereket asztaltól elzavar. Gyerek fejével beszél. Gyerekek alatti disznóólt takarít. Gyerekeket aludni küldi. Elpakolja az ebéd maradványait. Érzi ahogy a gyerekszobából kiszűrődő zajjal egyenes arányban, emlelkedik a vérnyomása. Ma sem kell kávé ebéd után.
Ordibál, haját, száját tépi (a sajátját, nem a gyerekekét), nincs szerencséje. Fiúkat külön szobába helyezi. (Hálát rebeg, hogy ilyen szerencsés, hogy ezt megteheti) Az egyik elalszik, a másik viszonylag csendben molyol. Félsiker.
Baba felsír, anya észleli a baba alatt terebélyesedő okkersárga foltot. Babát ágyból kikap, lesikál, rendberak. Fél kézzel utazóágyat állít, babát biztonságba helyez. Foltot sikál ruhácskából, lepedőből, matracról.
Babát szoptat. Kicsit foglalkozik a babával. Baba hálás, anya boldog.
Molyoló gyerek egyre hangosabb, másik felébred.

Uzsonna, udvar.
Anya babát tologat, gyümölcsöt magoz, gazt tépked.
Baba üvölt, fiúk üvöltenek, anya NEM üvölt. Csak néz ki a fejéből. Majd sokadszorra is igazságot tesz és mégis megszavaz magának egy kávét.
Érzékeli kisgyerek tiprodását és beküldi dolgát végezni. Kisgyerek be-ki rohangál. Anya ráparancsol. Baba már nagyon üvölt. Anya felviszi, szopit ad neki. Kisgyerek bejelenti, hogy végzett, ám a baba még nem. Anya tudja, ha nem siet, a mosdót is takaríthatja, nemcsak a kisgyereket, így mellre csatlakoztatott babával lerohan és fél kézzel popsit töröl. Felügyeli a lehúzás, felhúzás, sikálás, kézmosás folyamatot. Dícsér, jutalmaz, majd ő is félkezet mos. Nagyfiú közben szépen játszik a homokozóban, anya megkönyebbül, dícsér, jutalmaz, majd felmegy az időközben lecsatlakozott babát lefektetni. Közben hallja, hogy kisgyerek a szembeszomszéd néninek üvöltve meséli hogy milyen ügyesen végezte nagydolgát az imént a fajanszon. Anya ezen már csak röhögni bír.
Kimegy, elnézést kér, magyaráz, gyerekről lepereg.
Apa végre hazaér, medencézik a gyerekekkel, anya szusszan egyet.

Babát fürdetnek, anya szoptat, a fiúk addig vacsoráznak. Anya is vacsorázNA, de eszébe jut a mosott ruha, rohan tereget. Fiúktól elköszön, fiúk apával föl. Anya lekvárt főz, szigorúan befőzőcukros gyorsmódszerrel. Megbeszéli magával, hogy a paradicsom és a zöldbab várhat holnapig. Vágyakozva néz a szekrény tetején porosodó bontatlan krémlikőrre, majd főz egy citromfűteát. Vált pár szót apával, bekönyveli az aznapi pénzmozgást, majd TV bekapcs(sajnos rákapott a 24-re), anya kikapcs. Tv kikapcs, egy kis levezető tusolás, majd anya kardjábaágyába dől.
Mégsem cserélne senkivel.
The End.