Az élet rendje

Nagy örömünkre 2007.07.26-án megérkezett közénk az ismeretlen ismerős, sőt számunkra tiszteletbeli családtag: Zselyke Anna.
Isten éltessen sokáig kicsi lány!

Temetés

Rémálom.
Nem fogok sírni, nem fogok sírni, nem fogok sírni….Hol a zsebkendőm?
Robi gyerekekkel a nagynénéméknél maradt. Persze ezen Nimród bepöccent, megrettent, hogy valami fontosból kimarad. Szó szerint értette, hogy nagypapát MI fogjuk eltemetni. Amúgy is rengeteg kérdése van, amire adott helyzetben elég nehéz szépen, okosan és higgadtan válaszolgatni.
A tor után közösen is kimentünk a temetőbe végső búcsút venni, így kicsit sikerült megnyugodnia. Dédipapa a szép virágok alatt fekszik, lelke pedi isten csodálatos országában van- ez akkor talán annyira nem rossz.
Azért gyakran kérdezgeti, hogy mi tulajdonképpen mennyire vagyunk öregek. Remélem előbb-utóbb feldolgozza. Mára ritkulnak a kérdések és új dolgok foglalkoztatják )- most éppen a hogyan születik a gyerek van soron.)

Az embernek örökké az emlékezetében marad mit csinált éppen akkor, amikor tudomást szerzett egy közeli hozzátartozó elvesztéséről. Ebédet főztem, a gyerekek a megszokott hangerőn „játszottak”, Robi vette fel a telefont, anyukám mondta el: meghalt nagyapa.
Nagyapa a 93. évét taposta és apám meggyőződése szerint simán megéri a 100-at. Szellemileg friss volt, (köszönhető valószínűleg a sok keresztrejtvénynek), kifogyhatatlan mesélőkével, persze a régmúltról, soha nem látott, ismert emberekről, nekünk csak a történelemkönyvekből ismert személyekről. Gyerekként sokat mesélt nekünk és rengeteg vicces történetet tudott. Humorát mindvégig megőrizte. Utolsó előtti találkozásunkkor éppen nagyon meleg volt. Erre ő:
-Ismertem egy Meleg nevezetű embert. Éppen ilyen idő volt és a gyerekek így vicceltek vele:
-Meleg bácsi ma van a neve napja! 
- Te is viccelődtél vele papa?
-Ugyan már, hova gondolsz, én már akkor fiatalember voltam! –mondta tettetett felháborodással, de valahogy huncutul csillogott a szeme.
Kicsit nehezen mozgott a Parkinson miatt, nehezen lehetett érteni és ez látszólag őt is nagyon zavarta. Kedd esténként kötelező program volt az „Önök Kérték” természetesen csonthangerőn.
Igényelte a napirendet, akár egy kisgyerek (lehet ez a hosszú élet titka?):
Reggel: éhgyomorra svédkeserű
Ebéd: hajszálpontosan délben, 1 dl vörösborral- édesség mindig jöhet.
Uzsonna: Pontban 4kor: joghurt, banán
Vacsora: Fél 8kor: fürdés, tévénézés, olvasgatás pihenés
Az étkezések között, „ejtődzködésnek” (mennyit röhögtünk rajta) nevezett sétafikálás a lakásban, jó idő esetén gyakori üldőgélés a teraszon.
Mindig pontos volt. Köszönhető ez állomásfőnöki múltjának, amire nagyon büszke volt.
Nagyapa, elment az utolsó vonat….
Isten Veled, Viszontlátásra!

Nyaralás

Idei nyaralásunk 1 naposra, de annál tartalmasabbra sikeredett. Még tartalmasabb lett volna, ha maradunk szépen a senekünkön a klassz nagymarosi faházban és nem kezdünk el külön programokat szervezni.
A házikó és a hozzá tartozó kert, tényleg egy kis eldugott paradicsom, ahol lehet pucérkodni (a gyerekeknek-mielőtt valaki még másra gondolna) slaggal „samatűzoltót” játszani, ki- be rohangálni, felmászni, lemászni.
Mivel nem bírok megülni a senekemen, kigondoltam, hogy másnap majd milyen klassz kirándulást teszünk Visegrádra (éppen Palotajátékok-juhéj! ), aztán irány az esztergomi aquacsoda.
Ezen szép gondolatból egyedül a Nagymarosról Visegrádra kompozást sikerült megvalósítani. Palotajátékokról lemondtunk, tekintettel a nagy tömegre és az éppen akkor uralkodó 40 fokra árnyékban. A hűs habokból szintén nem lett semmi, mert kívülről megítélve a magyar aquaizé inkább tűnt balkáninak, mint európainak és ezért nem voltunk hajlandóak több ezer forintot kiadni, az tutifix.
Mielőtt a tényleg gyönyörű Esztergom városának lakói felháborodnának, elmondhatom, hogy van összehasonlítási alapom és európainak semmiképpen nem nevezném, hogy a miniparkoló telt volta esetén, büdös konténerek mellett lehet parkolni egy elhagyott, kísérteties területen, hogy a pénztárnál való több órásnak tűnő sorbanállás a tűző napon történik és hogy a szabályos balra kanyarodási lehetőséget elzáró nagy virágláda miatt, csak a párkányi hídon Szlovákián keresztül lehet visszatérni Esztergomba. Nem is tértünk vissza! Inkább egy röpke Szlovák tartózkodás után téptünk vissza a nyugis Nagymarosra.

Barátok

Szégyen és gyalázat, de 1 év kellett hozzá, hogy sikerült összehoznunk egy újabb találkát a tőlünk alig 15 km-re lakó barátainkkal Virággal és Koppánnyal.
Nagyon jól éreztük magunkat, de mire bemelegedtünk volna vettük észre eljárt az idő és ha a napirendet nem akarjuk nagyon megborítani, bizony mennünk kell!
Reméljük azóta eltávolították az elemeket a csörgőórákból- itt is bocsi, de olyan kis helyesek voltak. Bár naplójukban olvassuk ők is folyton időhiánnyal küzdenek, reméljük nem kell újabb évet várni a viszontlátásra.

Ne bízz titkot Noah-ra

12. hétig nem akartuk elmondani. De Nimród levette a dolgot, megbeszélte Noah-val és az eredmény:
-Szabad gratulálni?
Tényleg meglepődve, hisz 5 hetes pocakos voltam:
-Mégis mihez?
-Noah mondta.
-Noah????
Ok, hogy tud beszélni, viszont egy 23 hónapostól valljuk be váratlan.
-Mégis hogy mondta el?
-Felhúzta a poloját és közölte:
-Noah nincs baba hasában, mami van baba hasában.
No comment….

Esti ima

Én Istenem, jó Istenem adjál nekem még egy kistestvért.

Következő hónapban anya tesztje pozitív lett.

Reméljük az Úr megtartja Őt és márciusban nagycsalád leszünk!