2010. szeptember 14., kedd

Bobóországban

Idén a gyerekek választottak: 1 hét tengerpart vagy 2 nap Bobóország? Nimród már 2 éve mondogatta, hogy újra el szeretne menni. Nagy hatással volt rá és csodálkozva döbbentünk rá, mennyi apró részletre emlékszik. Agyiékkal mentünk és remekül éreztük magunkat. Hazatérve azonban megállapítottuk: nyaralni elég fárasztó dolog. :-)
Mert

Barkácsoltunk:
Énekeltünk és táncoltunk lapatát a Brumi Bandi Band-del:

Ölelgettük Bobót:
Leilit Tupapa megtanította önállóan csúszdázni, így ő is szusszanhatott egyet:
Gyönyörködtünk a piros szivárványban:
Játszottunk bent:
És kint:
És a pancsolásainkról még nem is beszéltünk.
Amikor pedig elfáradtunk:
Tupapa jól megropogtatott:
Majd a házikónkban álomra hajtottuk fejünket.
Már folyik az alkudozás, mikor megyünk újra. Két év múlva...talán.

2010. szeptember 8., szerda

Utálom

amikor ilyen vagyok. Meggyőződésem, hogy az idő az oka. Basszus volt nyár egyáltalán az idén? Júniusban még fűtenem kellett és augusztus 31-én már be kellett kapcsolnom a fűtést, mert aLencsiszobában eszméletlen hideg volt.
Nincs kedvem semmihez, gépiesen teszem a dolgom és közben vacogok.
Gondoltam feltöltöm végre az elmúlt időszak fényképeit, de rá kellett döbbenjek, nem csináltam képeket sem az elmúlt időszakban. A mobilommal lőttem párat és ennyi. Kicsit helyre kellene billentsem magam, mert ahogy mondtam: utálom, ha ilyen vagyok.
Pedig időközben volt egy házassági évfordulónk, amit nem tudtunk megünnepelni normálisan, mert idejét nem tudom mikor tudtunk utoljára kettesben, nyugalomban eltölteni akár 1 órát is.
Szóval évforduló elnapolva. Na ez megint negatív élmény lett. Próbálom sorra venni a pozitívakat:
1. augusztus 20- felemás. A tüzijáték gyönyörű volt, a két kicsinek viszont nem jött be. Noah jövőre inkább kihagyná, kisLencs pedig fülét befogva visított.
2. augusztus 22- na ez határozottan pozitív, bár ha a kákán is csomót kívánnék keresni ebben is meg tudnám találni a negatívumot, mégpedig, hogy Tomi nevezetű csapattárs véletlenül kidobta a félretett halászlevemet. Fel is emlegetem neki, akárhányszor találkozunk hihi.
Tehát ezen a bizonyos 22-én Halászléfőző verseny volt kicsiny falunkban, melyre férjeink-azt hivén hogy tudnak főzni és nagyot nem tévedtek vala- csapatot alakítottak. Szerintem eszméletlenül jót főztek-nem is értem hogy-, ám a zord zsűri nem tudta értékelni az úszkáló zöldségeket a mennyei hallében, így díjat nem, de a közönségtől elismerést azt kaptak. Erről lőttem pár képet is.

Az ezt követő heteink a befőzésről szóltak. Eszméletlenül sok szilva termett az idén. Nem győztük feldolgozni, elajándékozni. Már a fülünkön is szilvásgombóc jön ki. Klassz, hogy a gombócot gyerekek is szeretik: a szilvát szigorúan kipiszkálva belőle. :-)

Hétvégénk eseménydús volt. Szombaton Pisti nevű oviscimbinél kapták szét a gyerekek a lakást, vasárnap pedig a már iskolás Bazsi szülinapján tomboltunk a parkban. Egy gondos apuka itt fényképezett, így tudok frisseket mutatni a gyerekekről is:

1.
Nimród. Kiskamasz. Akaratos, sértődékeny, rendetlen, ugyanakkor nagyon ügyes, igazi közösségi ember. Kedvence a lego.

2.
Noah. Nyafogós, sértődős, verekedős, féktelen, ugyanakkor segítőkész, rendes, anyához bújós. Rajzolni, alkotni szeret.

3.
Leilani. Izig-vérig nő. Egy nézésével az ujja köré csavarja a férfiakat. Sikít ha valami nem tetszik neki. Szeret énekelni, táncolni, kisautózni, na és persze enni (hami-jami)
Őket nézve máris jobb a kedvem. :-)