2009. augusztus 23., vasárnap

Zsófika

Zsófika 8 hónapos, pedig Lencsivel egykorúnak kellene lennie. Zsófika koraszülött. Az, hogy Zsófika és anyukája életben és jól van, az maga a csoda.
Mivel közel egyszerre jártunk a várandósságban, nekem sokáig meg sem merték mondani, hogy Zsófika alig fél kilóval már megszületett. Az ok? Fel nem ismert Hellp szindróma. Pedig annyira egyértelműek voltak a jelek (elvielhetetlen fájdalmas kisugárzás a hátban, fehérje a vizeletben, fejlődésben lemaradt baba, és a magas vérnyomás). De Zsuzsi bízott az orvosában.
Én magam nagyon orvospárti vagyok, hiszen testközelből láttam, hogy milyen egy orvos élete, de ebben az esetben a doktor úr hibázott. Unokatestvérem tüneteit elintézte azzal: "Tudja mi a maga baja? Az, hogy terhes." És ez a hozzáállás majdnem kettejük életébe került.
Zsuzsi jóval 200 feletti vérnyomással, eszméletét vesztve rohammentővel került kórházba, ahol a Gondviselésnek hála, olyan orvoscsapat kezébe került, akik megmentették az életüket.
Zsuzsi még hosszú napokat, Zsófi hosszú hónapokat töltött az intenzíven.
Már mindketten jól vannak és múlt vasárnap megkeresztelték Zsófikát.
Bár nem ünnepelhetik egyszerre a születésnapjukat, azért biztosan jó barátnők lesznek Lencsivel.
Leilani "kis" testi fölényben :-)

2009. augusztus 9., vasárnap

Noah 3 éves

Augusztus 3-án Noah fiunk betöltötte 3 életévét, azaz hivatalosan is megérett az óvodára. Nagyfiúságát azzal ünnepelte, hogy fejre esett a házi játszóterünk tetejéről. Ott voltunk tőle 2 méterre, de nem tudjuk milyen meggondolásból neki "pojogni" támadt kedve a magasban. Olyan hirtelen történt az egész: egy nagy kopp és egy homlokkal földbe fúródott Noah. Isteni szerencse, hogy komolyabb baja nem esett. Tavaly is zúzott fejjel ünnepeltünk, idén sem úsztuk meg.
A családi ünneplés másnap volt Ajkán. Noah dinós tortát kért és kapott, azonban mire a gyertyafújásra került a sor, dinónk feje a helyzethez illően letört. Ezért kicsit viharvert a képeken.


Estefelé mi hazajöttünk, a fiúk azonban még 1 napot Agyiéknál töltöttek, most először nélkülünk. Nagyon hiányoztak természetesen, de megvallom őszintén jól esett a csend. Nem tudom egygyerekes anyaként mit rinyáltam annyit, Leilani ellátása egyáltalán nem volt fárasztó. Igaz, ő más típusú baba- sokkal nyugodtabb, csendesebb.
Csütörtökön ebéd után mentünk értük. Nem nagyon akaródzott hazajönniük. Sőt, már itthon, este Noah bevágta a durcit (= 1 órán keresztül idegtépően ordított), hogy ő csak Agyiéknál tud aludni. Végül fel kellett hívnunk Agyit, akinek telefonon keresztül sikerült hatnia rá. Még fél óra enyhébb változatú nyöszörgés és végre elaludt.

A baráti szülinapozás szombaton volt. 6 kisgyerek jött vendégségbe. Noah megkapta az általa a kisfarkas.hu -n kiválasztott krokodilos képet (meg egy bónusz vadmalackásat is). Felszerelni egyenlőre nem tudjuk, mert széllelbélelt kisfiunk úgy elkavarta a hátuljára rögzített akasztót, hogy először azt kellene megtalálnunk.

Pár szó arról mit is tud a mi 3évesünk:
Tudom, hogy nem jó hasonlítgatni, de összevetve a Nimródról 3 évesen készített videókkal, megdöbbentő mennyivel előbbre van beszédben. (Persze az egynyelvű környezetben, egy nagyobb állandóan beszélő bátyussal helyzeti előnyben van). Sajnos átvette Nimródtól, hogy nem használ duplaékezeteket (pedig kezdetben használt és ha akarná ki is tudná mondani), így nálunk a köszönöm=koszonom, a megyünk=megyunk, és így tovább.
Mozgásfejlődése szerintem rendben, már kevesebbet "lábujjhegyezik" mint korábban.
Szépen rajzol és szeret is rajzolni. Hatalmas fantáziája van. El tud mélyülni dolgokban. Nagyon ügyesen kirakózik.
Ugyanakkor amikor rátör az általunk "szent őrületnek" titulált dolog, akkor egyszerűen borzalmasan viselkedik: dobál, csapkod, rombol,verekedik, kúszik, mászik, rohan, ugrál, se lát, se hall. Ilyenkor természetesen valami vagy rosszabb esetben valaki sérül. Ez napi szinten nagyon kimerítő tud lenni egy szülőnek. Remélem az óvodai környezet jótékony hatással lesz a társas viselkedési normák elsajátítására és lenyugszik kicsit.
Nagyon készülünk az ovira, napi szinten beszédtéma nálunk. Nagyon várja már, de szerintem izgul is egy picit. Még 2 hét és ő is ovis "naffiú" lesz. (hosszú anyai sóhaj)

Isten éltessen 3 éves Naffiunk!

Leilani keresztelője

Normális körülmények között nálunk, reformátusoknál a vasárnapi istentisztelet keretében keresztelik meg a gyermekeket. Na de ki mondta, hogy mi normálisak vagyunk? :-)
Leilanit is, ahogy annak idején a fiúkat, szombat délután, családi körben kereszteltük meg.
A lassan már hagyomány úgy alakult ki, hogy Nimródot egy pár hetes magyarországi itthon tartózkodás alkalmával kereszteltük meg és ezt szombatra könnyebb volt megszervezni, pláne úgy hogy a kicsit tágabb családdal, barátainkkal is tudjunk találkozni, beszélgetni egyúttal. Tehát először keresztelés, utána kávézós-teázós beszélgetés, örömködés.
Noah-t szintén ilyen formában kereszteltük, akkori indok az volt még, hogy a keresztszülők Svájból érkeztek, szintén apró gyerekekkel, mi akkor költöztünk haza- tehát egyszerűbb volt így.
Ha a fiúknak megszerveztük, akkor pedig Leilani-nak is kijár egy "keresztelő party".
Kicsit izgultunk, mert előző szombaton Ajkán jégeső pusztított, utána dögmeleg volt egész héten és hétvégére megint lehülést jósoltak.
Panaszra nem lehetett okunk, ugyanis kitűnő idő volt: kellemes meleg, enyhe szellővel. Vendégek (alsóhangon 60-an), keresztszülők is időben megérkeztek. Elkésni egyébként sem lehetett- csak magunk voltunk "szűk" családi körben. :-)
Keresztvíz alá Dóri keresztmami tartotta Lencsit, aki csak kicsit keseredett el, de csak azért mert hanyatt kellett feküdnie pár pillanatig.
Utána pedig, ahogy Nimród mondaná: BULIIIIIII. Agyi ismét kitett magáért: a kávézós-sütizős eseményt megfejelte saját készítésű hidegtáljaival, szóval tuti nem maradt éhen senki.

2009. augusztus 5., szerda

Júliusi vegyes

A tavalyi "itthonpunnyadós" nyár után elhatároztuk jövőre másként lesz. Próbálkozunk, próbálkoztunk:

A július eleji hűs napokon a lakásban "strandoltunk", később felavattuk a kerti medencét. A Balatonban is megmártoztunk párszor, de a nagy meleg beköszöntével annyian lettek hirtelen, hogy inkább az utószezonban hódítjuk vissza a partokat.


Kirándultunk Salföldön. Most jártunk először a majorságban, de biztosan nem utoljára. A fiúk nagy élvezettel próbálták szénával megetetni a látszólag már dugig jóllakott bárányokat és a csacsisimogatást is sokáig emlegették.




Kereszttesók elmaradt születésnapját is júliusban ünnepeltük. Siófokig az utat kompon tettük meg. Hazafelé Nóci nehezményezte, hogy olyan hamar leszálltunk a hajóról.
Balatonfüreden találkoztunk Robi egyik unokatestvérével és családjával. Velük sétáltunk és fagyiztunk a Tagore sétányon. A fiúk kipróbálták az új szökőkutat is.

25-én megkereszteltük Leilanit és a hónap utolsó napján elutaztunk egy hosszú hétvégére Csernelyre, de ezekről az eseményekről szóljon külön bejegyzés.