2010. augusztus 15., vasárnap

Blogtali

Furcsa világ ez a blogvilág. Olyan embereket, családokat ismerhetsz meg, akikkel egyébként valószínűleg a való életben nem találkoznál. Belekukkanthatsz az életükbe, mindennapjaikba és a végén úgy érzed mintha régi ismerőseid lennének. Aztán ha van egy kis szerencséd kilépve a virtuális térből a valóságban is találkozhattok.
Marci manót és naplóját még a babaszoba babanaplóján keresztül ismertük meg, majd pont olyan ütemben mint nálunk megszületett Lackó-Palkó és később, már itt a blogspoton Réka hercegnő.
Őket láttuk vendégül csütörtökön.

Fiúkkal megbeszéltük, hogy próbálnak kultúrlényként viselkedni, erre pont mikor megérkeztek Marciék, Nimród homokot szórt Noah fejére (nem keveset), erre ő kergette Nimródot, az rácsukta saját lábára az ajtót, melynek következtében dühből párszor megcsapta még Noah-t. Bőgés és ordibálás, ez lehetett az első benyomás rólunk.
A sérelmeket sikerült elfelejtetni a klassz ajándékkönyveknek. (Judit, köszönjük! A könyveket azóta kb. háromszor oda-vissza cserélgették "örökbe".)

Visszanézve az aznap készült képeket, abszolút nem sikerültek. Igaz, nehéz volt a terep: a srácok állandó mozgásban.
Marcit szinte nem is láttam. :-)

LP-t sikerült lencsevégre kapnom, ahogy Leilaninak csapja a szelet.Ő egyébként nagyon anyás, pont mint Noah.

Réka fantasztikus és félelmet nem ismerő, így állandóan rettegtem, hogy leesik valahonnan, de nem. Teljes ellentéte az óvatos és megfontolt Lencsinek.

A délutáni nem alvás is biztosan belejátszott, de teljesen elfáradtunk a nap végére. Gondolom a Széphalmi gyerekek is elaludtak az autóban, a mieink mindenesetre a gyors csutakolást követően, rekord idő alatt álomba szenderültek. Pont mint a szüleik. :-)

Köszönjük, a szép napot!

2010. augusztus 11., szerda

Igaz

Nimród:
-Anya, ami igaz az igaz?

Noah egy értelmetlen vita lezárását követően:
-Anya igaz, hogy ilyen az élet?

2010. augusztus 9., hétfő

4

Már egy hete Noncit ünnepeljük, aki augusztus 3-án betöltötte a 4.-et. Úgy tűnik megtört az "átok" és idén a szülinapját sérülések nélkül úszta meg (csak Leili pottyant le fejjel az ágyról, így neki van lila púpja a képeken :-s)
Vasárnap volt a családi buli Agyiéknál, Dinós tortával, tüzijátékkal.


Hétfőn Sopronba utaztunk. Sikerült egy olcsó apartmant találnom. Ebédre a Meki volt a cél (mert 1 évben egyszer belefér), de a soproni meki kritikán aluli volt. Gyerekmenü hiányos, csak csajos játék volt (így most van 2 Hello Kittys kistáskájuk) :-)), az általunk választott Farm menü, meg broaf. Mindezért még sorba is álltunk vagy fél órát. Egyedül a játszótér ért valamit.
Aznap kánikula volt, így késő délután merészkedtünk ki a városba. 2 órás sétával fárasztottuk a fiatalokat. A végén már csak "haza, haza" - nyögdöste a duracellnyuszi Noah.
Másnap - a mi szülinapi ajándékunk gyanánt- az osztrák Familypark felé vettük az irányt. Borongós volt az idő, ami vidámparkozáshoz ideálisnak tűnt-kezdetben.
A srácok hihetetlenül bátrak voltak. Noah-n egészen elképedtem, ahogy fapofával abszolválta a hullámvasutat pl.


Még egy óra kellett volna, hogy kipipálhassuk a napunkat, ám az időjárás közbe szólt. A legnagyobb felhőszakadás közben egy napernyő alatt, esőkabátban fogyasztottuk el ebédünket, majd egy másik napernyő alatt kucorogva vártuk, hogy újra induljon a hajós csúszda, mert egy utolsó csúszást beígértünk és az "ígéret szép szó" , sajna ezt a gyerekek is jól tudják.
Jól felkészült anyaként volt nálam váltásruha, amit sikerült szárazon tartanom, így elkerültük a megfázást. Hazafelé mind3-an kidőltek, aminek nagyon örültem, mert odafelé a "mikor érünk már oda", "ott vagyunk már" és az "azt AKAROM, hogy már odaérjünk" nyüglődéstől kishijján sikítófrászt kaptam.

Pénteken tartottuk a "cimbi bulit", amit kicsit megszívtunk, ugyanis a Nemzeti Parkba szervezett partyt elmosta az eső. Igy az utolsó pillanatban itthon tartottuk meg ( a nagy részét ) El lehet képzelni 15 gyerek (zömében fiú), mekkora pusztításra képes zárt térben!

Mikor kezdtek elszabadulni az indulatok, gyorsan összeszedtük a maradékokat és a jelen lévő szülők segítségével átcuccoltunk mégis a parkba. A napsütésnek hála, nem volt sár, így a búcsúzás előtt sikerült megfuttatni a srácokat.
Az ajándékok közül egyértelműen a kinyitható Mack kamion a befutó. (Babaház fiúknak) Már a bulin is minden fiú azzal szeretett volna játszani: van benne benzinkút, autómosó, szórakoztató központ, mérőállomás...-egyszóval minden kisfiú álma. :-)

Nimródunk elég nehezen viselte/viseli, hogy Noah volt a középpontban. Remélem hamar megbékél majd.