Szia Apa!
Nagyon hiányzol. Noah-nak is, bár azzal vígasztalt ma reggel, hogy „Ne sírj Nimmód, itt a Nagyi.” Nagyi mondta anyának, hogy vegyen nekünk reggel nyonyót a kenyeres nénitől, így finom vaníliás nyonyót reggeliztünk.
Apa, ha lehet ilyen messzire ne utazzál! Anya egész nap tiszta ideges volt, még a gyomra is megfájdult. Szerencsére Agyi jó fej. Délelőtt rajzoltunk a filcekkel a konyhában, ebéd után pedig segítettem neki pogácsát sütni, míg Noah aludt.
Most meglepődtél mi? De tényleg aludt, bár sírósan ébredt, mert nem találta Agyit maga mellett, de szerencsére egy kis pogácsával sikerült lekenyerezni.
Egész nap esős idő volt, de délutánra kisüttött a nap és Agyi azt mondta anyának, hogy menjünk át gyalog a „bogóckiállításra”. De anya kinézett az ablakon és látta messze a fekete felhőket, így mégis a buszmegálló felé vettük az irányt. Már félúton elkapott minket az eső. Gyorsan előrángattuk a táskából az esőkabátokat, anya és Agyi a floridai esőponchokat kapták magukra. Lencsi anyán lógott a kenguruban, így őt is védte a poncho az esőtől. A buszmegállóba behúzódtunk és hamarosan az eső is elállt. A busz késett, de nem is baj, mert mindkettőnkre rátört a pisilhetnék (pedig otthon is pisiltünk), így megöntöztük a füvet a megálló mellett.
Anya kicsit mérges lett, mert érkezett még egy fiatal bácsi is a buszmegállóba, akire Noah azt mondta, hogy „huje kaki”. Pedig ugye, hogy nem is szabad kakit mondani, csak a wc-n? Csak egy kicsit nevettem rajta.
Aztán megérkezett a busz és képzed tényleg létezik nagycsaládos kedvezmény! Csak anya azt nem értette, hogy ami odafelé 30Ft, az visszafelé miért 45?
Mikor a művházba értünk, már kezdődött a műsor. Olyan sokan voltak, anya meg sem próbált bemenni. Mi nagyon meg voltunk illetődve, csak a végére oldódtunk fel annyira, hogy elfogadtunk Misi bogóctól egy-egy lufiból hajtogatott kutyust és oroszlánt. Még arra is megkértük, hogy hajtogasson Lencsinek egy macit, így ő sem maradt lufi nélkül. Anya meg jól meghatódott ezen.
Persze a kiszemelt buszt lekéstük, így 40 percet várni kellett. Szerencsére szépen sütött a nap. Megnéztük közelről azt a templomot, amit mi „rakétának” hívunk. Olyan szép onnan a kilátás a Balatonra! Még egy fél szivárványt is észre vettem.
További 20 percet üldögéltünk a buszmegállóban a padon. Illetve Agyi, anya és Lencsi üldögélt, mi meg tornásztunk a padon. Lencsi közben megéhezett. Még szerencse, hogy anya a szoptatóspulcsiban volt, így nem maradt éhen.
Otthon még gyorsan kiszaggattunk egy adag pogit, aztán fürdés és már húztuk is a lóbőrt.
Jó konferenciázást apukám! Holnap majd beszámolok a mai napunkról.
Szeretlek!
Nimród
Ui. a többiek is
A Macibogócok
