2007. június

9. Haladunk
2007.06.30. 20:32
15-én pénteken (már "csak" 2 hét a lemaradás, haladunk ) ballagásra voltunk hivatalosak Szekszárdra. Öcsivel útközben jól kipihentük magunkat, így elemében voltunk mire megérkeztünk. Joli mama testvérét (civilben apa keresztmamája) annyira szívembe zártam, hogy rám abszolút nem jellemző módón még egy hatalmas puszit is nyomtam az arcára.
Összesen: 4 hozzászólás

8. Hol is kezdjem? 3.
2007.06.26. 09:40 (Módosítva: 2007.06.28. 11:59)
Csütörtök este 9 óra - "Sziget fíling"Mikor eladtuk Budapest 3. kerületi lakásunkat, azt hittük vége (végre). Egy pillanatra át is futott anya agyán, vajon minden rendben van-e kedves idős szomszédainkkal, ugyan miért hallgatnak bitang hangerőn Eddát? Mivel televíziót időtlen idők óta nem néztünk, nagyon lassan esett le, hogy a helyi sajtóban irkáltak valami Harley Davidson fesztiválról. Szóval BULI VAN! azaz volt csütörtöktől vasárnapig. Nesze neked csendes, nyugodt falusi élet. Tábla az utcánk végén. Az irány stimmel.
Összesen: 5 hozzászólás

7. Hol is kezdjem? 2.
2007.06.25. 19:47
A keresztelőt követő ebéden sajnos apa már nem volt velünk, mivel Csabi bácsival megjárták "Tolnát Baranyát" (Pápa-Ajka-Budapest-Pomáz-Simontornya-Csopak-Ajka-Csopak), hogy végre találkozhassak azzal az autós "átyikóm"-mal, amit még Joli mamától és Fripapától (hát őt is elneveztem végül - fri=three=3 ) kaptam a 2. szülinapomra. Már éppen ideje volt, közelebb vagyok már a háromhoz, mint a kettőhöz kéremszépen. Persze papa (apa) olyan későn ért haza, hogy a várva várt ággyal csak másnap találkoztam. Az öröm határtalan volt, az ágy nevet is kapott: SZEJJI (Verdák rajongók előnyben. )
Összesen: 12 hozzászólás

6. Hol is kezdjem?
2007.06.25. 14:45 (Módosítva: 2007.06.25. 14:47)
Úgy tűnik az újabb baleseteket sikerült megúsznunk, viszont kezdünk belecsúszni egy nátha-köhögés féleségbe. Az elmúlt napok..khm khm hetek oda-vissza vendégeskedéssel teltek és természetesen még mindig van mit kipakolni. Kezdjük csak június 10-el, mikor végre-végre keresztvíz alá tartották Boldizsár nevezetű unokatestvérünket. Eme jeles eseményről természetesen mi sem maradhattunk le. Óriási szerencse, hogy a keresztelőket általában a templomi szertartás kezdetén tartják, mivel egyenlőre 10 perc a maximum amit viszonylagos csöndben képes vagyok eltölteni. Bár igazán nem értem, miért zavar egyeseket, ha én az áhitatos csendben a szellőzőrácson ugrálok? Mindenesetre a templom előtt összeakadtunk a tiszteletes úr kislányával ( szintén "zenész" ) és a fennmaradó időt kőszórással töltöttük-hatalmas egyetértésben.
Összesen: 11 hozzászólás

5. Mi jöhet még?
2007.06.12. 21:52
Június 2.-4.Ezen a hétvégén bizony ránk járt az a bizonyos rúd! Kezdődött azzal, hogy iszapbúvárkodtam egyet a 19 fokos Balatonban. Na persze nem azzal a feltett szándékkal mentünk a partra, hogy fürödni fogunk, csupán egy kis séta és játszóterezés volt tervbe véve. De a csordaszellem ugyebár... Történt ugyanis, hogy a játszótéren összetalálkoztam egy Zorka nevezetű, közel velem egyidős kislánnyal. Addig semmi baj nem is volt, amíg a játszótéren voltunk: rohantam, estem, borultam, pont mint ő. A kishölgy azonban a fejébe vette, hogy ő bizony besétál a vízbe. Apukája felhajtotta a nadrágszárát és szépen besétáltak. Persze nekem is sürgős vízben sétálhatnékom támadt. De mivel én sétálni nem tudok, csak esztelenül rohanni, így hamarosan merülés lett a dologból. Persze anya bejött velem, így gyorsan kihalászott. Azt a (le)bőgést! Nem az volt a fő problémám, hogy szeles az idő, nekem pedig csuromvíz a ruhám, hanem hogy miért megyünk máris haza?!!!Másnap hajnalban -még vaksötétben- anya arccal kicsit odébbtaszajtotta az éjjeliszekrényt, melynek következményeként -most már megállapíthatjuk- 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Utoljára vagy 10 éve bámulták meg ennyien (szép volt a monoklija ), na meg apára is furcsa szemmel néztek az emberek. Hétfőn délután apát is elérte a végzete, mikoris teljes sebességgel találkozott egy feltehetően hibásan múködő fotocellás ajtóval. Szerencsére megúszta orrcsonttörés nélkül, csak a szája dagadt fel kissé.Ezek után joggal tesszük fel a kérdést: Mi jöhet még? Aki kimaradt a "szórásból".
Összesen: 19 hozzászólás

4. Sok minden
2007.06.11. 11:04
Hogy megfeledkeztünk az én kettő és feledikemről, illetve anya nevenapjáról, talán azért történhetett, mert a pünkösdi hosszú hétvégére beköltözést terveztünk és végeztünk. Május 25-én, már a saját szobánkban aludtunk, igaz dobozok tövében.A melegvíz ellátással is akadtak problémáink, ezer szerencse, hogy hétvégén kánikula volt! Az utólag már elég vicces, hogy mikor kedden megjelent a szerelő bácsi, 1 perc leforgása alatt hárította a hibát (egyet csavart, kikapcsolt majd bekapcsolt ).Pénteken- immár tisztán és illatosan - elmentünk beiratkozni a bölcsibe. Úgy beiratkoztam, hogy haza sem igen akartam már jönni. Elmaradt hát a beszoktatási fázis (a gondozó nénik jól meg is voltak lepve ), sőt mára már teljes jogú bölcsisként (saját kérésemre) a délutáni sziesztámat is intézményes keretek között végzem. Köszönöm Joli mamának és Zoli papának, hogy járhatok! Küldök egy nagy lekváros puszit Nektek!
Összesen: 8 hozzászólás

3. Az utolsó pogány
2007.06.05. 22:01 (Módosítva: 2007.06.05. 22:04)
Tudom kicsit túltengek itt a naplóban, de az időrendi sorrendet figyelembe véve ismét velem történt feljegyezni való:Május 19-én szombaton keresztvíz alá tartottak. Multinacionális esemény volt, ugyanis keresztszüleim a messze Svájcból érkeztek és nem egyedül. Két kereszttestvérkém Nimróddal és velem egy évjárat, így volt móka, kacagás. Na meg persze bőgés-Nimród részéről-mikor hazaindultak. A keresztelőre visszatérve:Az ünneplő sereg (szűk család) létszáma meghaladta az 50 főt. Én, aki -a születésem utáni riadalmat leszámítva- gyakorlatilag még nem voltam beteg, szombat reggelre szép kis lázat produkáltam. Ezért kénytelenek leszünk minden rokonunkat jól meglátogatni, hogy megismerjék az igazi Nócit, mert így csak a nyűgös változattal találkozhattak. Szertartás közben akadt egy kis elintéznivalóm. (Megpróbált megpattani -megj. anya )
Összesen: 9 hozzászólás

2. Herkules méltó utódja
2007.06.04. 21:48
A kép 1 hónapja készült. Pontosan 9 hónaposan sikerült elérnem azt, amihez Nimródnak 2 év kellett-nevezetesen, hogy kiszedjem a rácsot az ágyamból. De ez még gyerekjáték ahhoz képest amit az elmúlt hónapban elkövettem. Ami a kezem ügyébe kerül az nem ússza meg épp bőrrel: dobálok, döntögetek, fél kézzel "dögnehéz" bútorokat mozgatok. Azt a mai napig nem képesek felmenőim megfejteni, hogyan tudtam az előszobaszekrény tömörfa takarólécét röpke 10 másodperc alatt lekapni (Ezer szerencse, hogy nem esett a kezemre ) Azt a takarólécet, melyet Agyi és Tupapa együttes erővel sem volt képes leemelni a helyéről. Ez hadd maradjon továbbra is az én titkom.
Összesen: 9 hozzászólás

1. Elhanyagolt napló
2007.06.03. 21:49
Megint rengeteg a lemaradás. Példának okáért Noah ma lett 10 hónapos és ez anyának csak most este jutott eszébe. Meg aztán időközben én is betöltöttem a 2 és felediket és sajnos ez a tény is majdnem feledésbe merült. Mentség persze mindig van, főleg időhiány-pláne mióta végre-végre beköltöztünk a házacskánkba! Anyának azonban be kellett látnia, hogy mivel valószínű még jövő ilyenkor is dobozokat fog pakolni, a napló nem várhat tovább! Ezért megfogadta, hogy holnap gyorsan "papírra" veti az elmaradt jelentős eseményeket. De most húzza az ágy, nem akar úgy járni mint Noah a minap...
Összesen: 12 hozzászólás