Szétesve

Kicsit szét vagyok esve. Szokjuk még az új helyzetet mind az öten. Lencsike jó baba üzemmódban egyenlőre-teljesen meg is vagyunk lepve, hogy akár 3-4 órát is képes folyamatosan aludni. A fiúknál ez abszolút nem volt jellemző. Szegénykémnek egyedül a pocakfájás nehezíti meg a napjait. Hétfőn volt utoljára „nagydolog”, tekereg szegénykém, én meg nem tudom, hogyan segíthetnék rajta. Emlékszem Nimródnál 11 nap volt a csúcs, aztán beállt minden a normális kerékvágásba.
Nimród nagyon büszke a kishugára, fűnek-fának eldicsekszik vele. Őt is és Noah-t is főleg a kórházban töltött 5 nap viselte meg (vasárnap befektettek magas vérnyomás miatt). Nimród bújósabb lett, folyton mondja mennyire szeret és ha hazaért az oviból mindig elmondja mennyire hiányoztam neki. Noah viszont verekedősebb, agresszívebb lett, ami nem rám vagy a babára irányul, hanem Nimrire. Ma Nimródnak nyílt nap volt az oviban, aminek az első részére én mentem, mire Noah sírva fakadt, hogy „akkor nekem nem lesz édesanyám”- ebből arra következtetek, hogy hiába volt itt Agyi, akit imád, mégis megrázta az elválás.
Szóval kicsit nehéz, hogy minden területen helyt álljak- törödjek a fiúk lelkével és közben ellássam a babát. Szerencsém, hogy klassz családom van és remek férjem, így látok rá reményt, hogy hamar belerázódunk a dolgokba. Igy legyen.

Lencsi baba megérkezett

Örömmel tudatjuk országgal-világgal, hogy Szabó Leilani Sára
2009. március 17. 18:30-tól (3960 grammal, 56 cm) családunk teljes jogú tagja.

Csütörtök 12

Még mindig 2in1-végülis mire számítottam? A gyerekeim nagyon ragaszkodnak hozzám. Bár hétfőn a doktornővel abban maradtunk, hogy „legkésőbb csütörtökön éjjel viszlát a szülőszobán”, ennek egyenlőre semmi jelét nem látom. Pedig tegnap kertészkedtem, ma az időjárás volt babacsalogató (a gyönyörű napsütést erős szél, majd jégeső, majd megint napsütés váltotta), de Lencsi lánykát egyik sem hatotta meg.

Agyiék mától hozzánk költöztek, így a gyerekek felügyelete is megoldott most már.
Holnap reggel irány a kórház, ahol elkezdődik a napi rendszerességű tortúra. Jáááájj.

40

Elkezdtük Lencsivel a 40. hetet. Úgy tűnik, akárcsak bátyjai, nehezen adja fel a 2in1 létet. Mától elméletileg újra van szülészünk, szóval legalább ezen a részén nem kell stresszelnem. Gyerek feje lefelé, hétfői mérés alapján, a BPD-je 100-as (háromszor is megmérték :-o) Remélem van elég cérna az osztályon amivel összevarrnak utána. :-))
Apukája szépen megkérte, ha már nem bújt elő keddig, maradjon még egy kicsit, mert a egy bizonyos műhold fellövése körül nagyon besűrűsödtek a munkahelyi teendői. Söt, tréfásan meg is fenyegette, ha launch időpontjában kívánna születni, hát a műholdról fogja őt elnevezni. Lencsike ezt megúszta szerencsére.
Várandós nyűgjeim szédüléssel, hányingerrel és álmatlansággal gyarapodtak, de Kispipi szerintem jól érzi magát, úgyhogy ezt a (túlhordással számolva) maximum 2 hetet már fél lábon is kibírom valahogy.