Thanksgiving baby

Ma éppen egybeesik a 2 ünnep. Pácolódik a pulyka, az édesburgonya is a konyhapulton vár már. Lesz mini torta és fülhúzás.
Ma 7 éve, hogy apa és anya lettünk.
Az akkor 52 cm-es gyermekünk, már 122-es ruhát hord és 32-es a lába és a "fogtündér" is gyakori vendég nálunk.
3 hét alatt megtanult olvasni és a tanítónénije csupa jót mond róla:
A "minta iskolás", a "csillogó szemű kisdiák", aki csak "úgy szívja magába a tudást", akit "minden érdekel"...és a többi és a többi. Van megszámlálhatatlan "mosolygós feje", piros pontja, ötöse és a múlt héten egy osztályfőnöki dicsérettel is gazdagodott az ellenőrző.
Nagyon büszkék vagyunk rá! (A tegnapi diákcsínytevéseiről inkább emlékezzünk meg máskor :-) )
Rengeteg mindent csinál- kicsit aggódunk is emiatt. A kedd és a péntek kivételével sosem ér haza fél 7-nél előbb. Nem tudom nem sok-e ez egy éppen hétévesnek. De ő minden különórához ragaszkodik. Egyedül a fociról hagyta magát lebeszélni, de a judo, talajtorna, népitánc, szolfézs és gitár maradt.
Hétvégén ünnepeltük a nagy családi szülinapját. Anyuéktól sakkot kapott, azóta az a kedvence. Bár milyen fáradt is este, apját általában sikerül még rábeszélnie egy-egy partira. (Még jó, hogy sakkszakkör nincs a suliban.)
Két mosolyogtató gyerekszáj tőle:
1.
Anya tudod mi leszek ha nagy leszek?
?
Áruló
???
Nyáron fagyit árulok a Balatonon, télen pedig korcsolyát. (Azért nagy kő esett le a szívemről, hogy nem spionnak készül.)

2.
Hittanon verset kapott, amit meg kell tanulnia az adventi ünnepségre. A versben minden második szó magyarázatra szorul.
Tudod mit jelent, hogy Idvezítő?
Kicsit töri a fejét, majd kérdezi:
Időgép?

Isten éltessen Nimród!

(Képek később, amint Apa megosztja velem a hiperszuper masinájával készítetteket)

Noah

Megint egy évvel öregebb lett (ha nagyon pontos akarnék lenni 1 évvel és másfél hónappal) és bölcsebb is. Nem talán, hanem határozottan bölcsebb. Könnyebb rá észérvekkel hatni, jobban fölfogja az ok-okozati összefüggéseket, amit eddig nagyon hiányoltam.

A kettőssége (ördög-angyal) még mindig megvan. Továbbra is nagyon érzékeny, szorongó. Ő volt talán, akit legjobban megviselt apa hiánya és az óvodai változások. Ha megdícsérem Nimródot vagy Lencsit valamiért, rögtön szóváteszi: "engem meg sem dícsérsz?" (Pedig nem fukarkodunk itthon az elismeréssel.) Ha viszont ő kap dícséretet csak úgy dagad a melle és megy dicsekedni a többieknek. Nagyon segítőkész (bár Nimród lustasága határozottan rossz hatással van rá).
A családi szülinapot apa (fizikai jelenléte) nélkül tartottuk, de a baráti ünnepléssel megvártuk apát is.

Tüzijáték. Mimi "kicsit" morcos (neki még sokára lesz szülinapja).

Apa Skype-on köszöntötte.

Crayola szemüvegben

A közös szülinap képei (30-on felüli gyereklétszámmal):

Az Ünnepelt egy szokásos pozitúrában (éppen valamire felmászik, ahová nagyon nem kellene)

Rollerverseny is volt.

Meg "házi" torta :-)

Meg fáradt anya

Iskolától megfáradt nagyfiú

Orcát tömő kiscsaj

Sok boldogságot Kincsem!

Nem, ez mi?, enyém...

...ezeket hallom leggyakrabban a csöpp kis szájából. Kétéves lett, ennek minden szépségével és nehézségével. Igy, a három gyereket megfigyelve valahová másfél éves kor tájára tudnám tenni, amikor babából, kisgyerek lesz. Nincs itthon több baba és ez egy kis szomorúsággal tölt el. Szentimentális vagyok? Tudom.

Számokban: 13 és fél kg, 87 cm. A lába 24-es. Ha jól látom minden fogacskája kibújt már. Haja még mindig szép hullámos, de egyre világosodik. A végén még olyan szöszke lesz, mint Noah. Bátyjait nagyon szereti. "Mimi"-vel jókat tudnak játszani, "Núá"-val több a konfliktus: "buta Núá", mert a fiatalembernek életeleme a Kistyúk bosszantása. Ők együtt inkább bohóckodásban jók.

Önmagát Leilinek, Leilusnak, Babának, Bébinek, újabban pedig Kisjánynak hívja ("anyajos kisjány").
Szeret öltözködni, nem szeret fésülködni. Rendkívül erős az akarta, aminek hangot is ad, jó nagy hangot: kiabál, visít kegyetlenül.
Tudja mi a "kéjem", "köszönöm", "bocsánat". Egy időben a fiúk azzal szórakoztak, hogy műböfögtek az asztalnál, ez mára szelidült szerencsére, de Lencsiben mély nyomot hagyhatott, mert ha büfizik, utána mindig bocsánatot kér: "bocsánat anya"- meg tudnám zabálni érte olyan aranyosan mondja.
Vidám kislány, sokat mosolyog. Az óvodában, ha megyünk a fiúkért gyakran mondják, hogy "szép Lencsinek meg mindig fülig ér a szája".
Gyakran mondja, csak úgy spontán "szejetlek" és ha átölel közben a kis puha karjaival, akkor olvadok rendesen. :-)

Még pici baba volt, amikor rájöttem, hogy a feleslegesnek hitt gyerekjátékok nem biztos, hogy azok. Ő volt az első, aki csörgőzött, most pedig az eddig porfogónak a sarokban állt golyóhúzogató pálya és formaberakó doboz van mindennapos használatban.
Bár vannak lányos játékai: főz a kiskonyhával, ringatja a játékait, azért látszik, hogy 2 bátyja van: a nyuszitól "fektojit" kért (Lego Hero Factory), addig is a fiúkéval játszik amíg ők oviban vannak. Fogja a két figurát, egymáshoz csapkodja őket "hajcojnak" felkiáltással. Felismeri a "kugánt" (Bakugan) és a "Bembem-t" (Ben10) is.
Kedvenc filmjei a "Dója" ( a lapaj fejű meka kislány) és "Zippy" (az amcsi mókus).


Étvágya még mindig remek. Sokszor csak lesek mennyit képes eltüntetni a tányérjáról. Szerencsére sokat nyúlt és sokat mozog, így már nem olyan pufók mint korábban. Bár tud pohárból inni, ez a zavaró tényezők (2 bátty) miatt gyakorlatilag mindig balesettel végződik, így saját kényelmem érdekében csőrös pohárból iszik. Kedvence a "szöjpi", de a vizet sem veti meg szerencsére. Újabban rákapott a tejre. A Nimródféle laktózmenteset adom neki is és úgy tűnik bírja.

Nagyon szeret a kertben lenni, a csúszdázás a kedvence. Kicsit féltettem, mert a fiúk nagy csúszdája veszélyes neki, de megértette és mondja is, hogy "ez a fijukéjé" és csúszik szépen a neki valón.
Járunk Ringató foglalkozásra, néhanapján tornára és az általam tartott angol mondókázásra. Ezekre mindig izgatottan készül, hiszen tudja, hogy itt találkozhat "Bebivel". Nagyon különleges a kapcsolatuk, engem a Nimród-Hannah kapcsolatra emlékeztet. Minden nap emlegeti "Bebi"-t és "Bogi anyu"-t (akit korábban "Kuki"-nak hívott, nem kis derültséget okozva ezzel).

Mi is maradt még ki? Rengeteget tudnék írni Róla! :-) Amit még feljegyeznék az utókornak az az alvás. Babakora óta az "Itt az este" kezdetű éneket dúdolgattam neki fektetéskor. Ma már ő dúdolja, ha fáradt és "alunni" akar. Ha ez megvolt és már az ágyba fekszik, akkor el kell neki énekelnem a "bye bye baby" c. dalocskát, miközben az arcát és haját simogatom. Utána búcsú és jó éjt! Szépen el is alszik, bár mostanában kezd trükközni, még kér egy kis "iszi"-t (szigorúan víz van már csak fogmosás után). Vagy elkéri az "umi"-t (cumi), amit aztán 5mp elteltével vissza is ad, mivel az ujjacskáját dugja a helyére. (Érzem ez a ujjszopás kérdés nagy kihívás lesz.)
Régebben az ébredéssel sem voltak komoly problémák (Este fél7-től 6-ig csönd volt). Mostanában azonban ha kicsit is fölébred, akkor kiabálni kezd utánam, amire gyakran a fiúk is felébrednek. Ez fél 5-kor elég zúzós tud lenni, mert visszaaludni egyik sem hajlandó már. Erre még megoldást kell találnom.
Ahhoz képest, hogy ezt a kort a szakirodalomban "terrible twos"-nak (borzasztó kétévesek) nevezik igazán nem panaszkodhatom.

Isten éltessen anyajos Kisjányunk!

Nosztalgiázásképpen a másik kettő kétévesen:

Farsang az oviban és előtte itthon

Ber, ber, ber, december

Végre kezd elcsendesedni a ház, csak az utcán durrogó tűzijátékok zavarják meg a békét.

Feltöltöm a fényképeket, nézem mennyi minden kimaradt a naplóból, ami elillant, ami pótlására nincs energia, talán a december még menthető.
A hónap eleje izgalmasan indult, apának azért mert lezárt repterekkel, késő járatokkal dacolva sikerült elvergődnie Amerikába egy meghívásnak eleget téve, majd vissza. Nekünk pedig azért mert 10 napot gyakorlatilag egyedül navigáltam végig a gyereksereget, lapátoltam a havat, raktam a tüzet.
Hétvégén besegítettek Agyiék, így hozzánk 1 nappal korábban érkezett a Mikulás is. Bár az előző napi viselkedésük alapján 1 virgácsban maximáltam volna az ajándékot, a Nagyszakállú másként gondolta a gyerekek nagy örömére.
Apa elvitte a fényképezőt, így a Mikulásos eseményekről csupán video készült.
Másnap az óvodában volt ünnepség, a piciknek is, ahova Lencsit is vittem, bár nem kellett volna. Halálra rémült ugyanis.
Ezzel jól meg is szívattam magam, mert a másnapi fotózáson sem volt éppen együttműködő. 2 órán keresztül próbáltuk rávenni, hogy bőgés nélkül álljon modellt és csak nagy nehézségek és némi ovis tízórai asztalnál való elfogyasztása aratott mérsékelt sikert.
Idén is volt Falukarácsony, meg mindenféle karácsonyi műsor, ahol legidősebb sarjunk is szerepelt.

Karácsony előtt végre megtartottuk a beígért szülinapi partiját is. Idén is páros szülinap volt, Almával közösen a Kultúrházban, 25 gyerek részvételével.
Alma anyukájával Pattival, játékokat, tombolát, arcfestést szerveztünk mindenki nagy megelégedésére. Közös ajándékként egy Lego társast kapott, amivel azóta és folyamatosan rommá ver minket. :-)
A tortája is lego alakú volt (sk. alkotás).

A Szentreggelt itthon töltöttük, hozzánk az Angyalka éjjel hozta a fát és az ajándékokat. Ebédre Joli mamáékhoz, vacsorára Agyiékhoz mentünk, majd ott is aludtunk, hiszen idevártuk az unokatesókat is.
Lencsike babát kapott, ő azonban mint kiderült jobban örült volna "autoka"-nak, illetve "kugán" (bakugannak). A babával azóta is "Mimi" (Nimród) játszik leginkább. :-)

A szünidőben nagyon elfáradtunk, bár próbáltunk gyerektársaságot szervezni, azért várjuk már az ovis napokat (mi szülők legalábbis).
A Szilvesztert itthon töltjük ötösben. Gyerekek már ágyban, mi megvárjuk az éjfélt, aztán spuri aludni, mert holnapra vendégeket várok ebédre. :-)

Talán még van idő kicsit visszanézni, kicsit gondolkodni, kicsit kívánni.

Aki erre jár annak kívánok békességet, egészséget, biztonságot az új esztendőre!

B.Ú.É.K.!

Áldott Karácsonyt! / Merry Christmas!

4

Már egy hete Noncit ünnepeljük, aki augusztus 3-án betöltötte a 4.-et. Úgy tűnik megtört az "átok" és idén a szülinapját sérülések nélkül úszta meg (csak Leili pottyant le fejjel az ágyról, így neki van lila púpja a képeken :-s)
Vasárnap volt a családi buli Agyiéknál, Dinós tortával, tüzijátékkal.

Hétfőn Sopronba utaztunk. Sikerült egy olcsó apartmant találnom. Ebédre a Meki volt a cél (mert 1 évben egyszer belefér), de a soproni meki kritikán aluli volt. Gyerekmenü hiányos, csak csajos játék volt (így most van 2 Hello Kittys kistáskájuk) :-)), az általunk választott Farm menü, meg broaf. Mindezért még sorba is álltunk vagy fél órát. Egyedül a játszótér ért valamit.
Aznap kánikula volt, így késő délután merészkedtünk ki a városba. 2 órás sétával fárasztottuk a fiatalokat. A végén már csak "haza, haza" - nyögdöste a duracellnyuszi Noah.
Másnap - a mi szülinapi ajándékunk gyanánt- az osztrák Familypark felé vettük az irányt. Borongós volt az idő, ami vidámparkozáshoz ideálisnak tűnt-kezdetben.
A srácok hihetetlenül bátrak voltak. Noah-n egészen elképedtem, ahogy fapofával abszolválta a hullámvasutat pl.

Még egy óra kellett volna, hogy kipipálhassuk a napunkat, ám az időjárás közbe szólt. A legnagyobb felhőszakadás közben egy napernyő alatt, esőkabátban fogyasztottuk el ebédünket, majd egy másik napernyő alatt kucorogva vártuk, hogy újra induljon a hajós csúszda, mert egy utolsó csúszást beígértünk és az "ígéret szép szó" , sajna ezt a gyerekek is jól tudják.
Jól felkészült anyaként volt nálam váltásruha, amit sikerült szárazon tartanom, így elkerültük a megfázást. Hazafelé mind3-an kidőltek, aminek nagyon örültem, mert odafelé a "mikor érünk már oda", "ott vagyunk már" és az "azt AKAROM, hogy már odaérjünk" nyüglődéstől kishijján sikítófrászt kaptam.

Pénteken tartottuk a "cimbi bulit", amit kicsit megszívtunk, ugyanis a Nemzeti Parkba szervezett partyt elmosta az eső. Igy az utolsó pillanatban itthon tartottuk meg ( a nagy részét ) El lehet képzelni 15 gyerek (zömében fiú), mekkora pusztításra képes zárt térben!

Mikor kezdtek elszabadulni az indulatok, gyorsan összeszedtük a maradékokat és a jelen lévő szülők segítségével átcuccoltunk mégis a parkba. A napsütésnek hála, nem volt sár, így a búcsúzás előtt sikerült megfuttatni a srácokat.
Az ajándékok közül egyértelműen a kinyitható Mack kamion a befutó. (Babaház fiúknak) Már a bulin is minden fiú azzal szeretett volna játszani: van benne benzinkút, autómosó, szórakoztató központ, mérőállomás...-egyszóval minden kisfiú álma. :-)

Nimródunk elég nehezen viselte/viseli, hogy Noah volt a középpontban. Remélem hamar megbékél majd.

Nagyszerű anya

"Egyszer volt, vagy nem volt, volt a mosatlan üvegedényhegyen is túl, a szennyesruha-tengeren is túl, a kakispelenka-dombok mögött, ahol porcicák fogócskáztak szerteszét, ott, ahol kisgyerekek táncoltak vasból font idegeken, élt egy anyakirálynő, aki egy szép napon azt mondta: "Megőrülök!" És lőn.

Léteznek (Igen, tényleg léteznek!) olyan nők - nagy csomag respekt és tisztelet nekik-, akik egyszerűen anyának születtek. Ők mellékállásban házitündérek is, életüket egy-két-három gyermeküknek, férjüknek szentelik. Ők azok, akik bármikor elővarázsolnak a sütőből egy tökéletesre sült meggyes pitét, örömüket lelik a konyha kitakarításában, szeretnek tenni-venni az otthonukban, hűtőt leereszteni, kisuvickolni mindent, ami kisuvickolható.

Szupermutter sosem ideges, mert mindenre van ideje: napját előre megtervezi, és érdekes módon az ő huszonnégy órája mintha harminchat lenne. Ő nem a szárítóról öltözteti családtagjait, a szekrényében élükre vasalva sorakoznak a rongyzsepik is.
Az ő kisbabája egynapos kora óta átalussza az éjszakát, mindig szépen, türelmesen, választékosan beszél a négyéves naggyal. Ő az a nő, akit nem zavar, tehát ne káromkodik sziszegve, ha eltévedt műanyag dinótaréj fúródik a talpába, hiszen sosincs eltévedt dinotaréj a padlón, mivel a dinótaréjok a dinók többi testrészével együtt az "őshüllők" feliratú dobozban pihennek estére.
Húsvétkor aranyos kis nyuszik vannak a függönyre (s.k.!) hímezve, karácsonykor (s.k.!) mézeskalácsdíszek csüngenek a fán, a gyerek születésnapjára harmincfős bulit szervez (s.k.!) tortát süt, melynek csokimázán a habbal írt szöveg nem folyik szét.
A született anyuka lakásának kövéről enni lehet, a mellékhelyiség inkább egy exkluzív fürdőszobaszalonra emlékeztet, ahol a vécétartályon lévő helyes kis fonott kosárkába szárított, illatos virágszirmot szórtak, és a csillogó, látszólag használaton kívüli fajanszot nincs kedve az embernek összepiszkítani. Meleg vacsora fogadja a család apraját-nagyját, és a nap végén anya mosolyogva és boldogan dől ágyba, hogy másnap újra kezdhesse munkásságát: a családi tűz(hely) őrzését."

Nemrég (valójában rég :-) ) kaptam egy nagyon megtisztelő "nagyszerű anya" díjat Edith-től. Akkor jól elgondolkodtam mit is jelent nagyszerű anyának lenni, az vagyok-e egyáltalán.
Tavaszi nagytakarítás közben akadt kezembe a fenti ősrégi cikk(részlet).
Nos, a fenti "nagyszerű anya" az, ami én mind nem vagyok.
De eljutottam oda, hogy nem számít. Mert különfélék vagyunk. Van ki nagyszerű, kisszerű én csak szimplán egyszerű, de csupa nagybetűvel ANYA.

Anyák napja alkalmából, ezúton szeretném átnyújtani ezt a díjat, minden erre járó édesanyának.

Majális

Gyönyörű idő, fúvószenekar,mazsorettek, virsli, lángos, sör, üdítő vattacukor, új játszótér, jó barátok.



Egy kis büszkélkedés:

Nimródunk

Ő is névnapos volt a héten.
Nagyfiú már. Bár az ő körükben a nagyfiúságot abban mérik, hogy kihullott-e már a foguk. Ő várja, én kevésbé.
Nagyon értelmes, kiválóan számol negatív számkörben is, és kiselőadást képes tartani a mínusz végtelenről (meg persze bármiről, ami eszébe jut). Kedvenc témái: dínók, vulkánok, ősemberek, evolúció.
Mellette szóhoz jutni, szinte lehetetlen. Az "r" betűt gyönyörűen pörgeti (jobban, mint én), viszont a pöttyös betűk, még mindig neccesek. Kivétel a "tüzes" szó, amit Tupapa valahogy megtanított neki, szóval nem reménytelen eset.
Egy vagyont költünk a sportolására. Jár focira, tornára és úszásra. Mindegyikben nagyon ügyes. Múlt hétvégén golf nyílt napon jártunk, ahol olyan technikásan fogta a golfütőt, mintha mindig ezt csinálta volna. Beválogatták az ovis néptáncbemutatóba, most szombaton lép fel először a csopaki majálison.
Na eleget fényeztem, lássuk a másik oldalt.
-Lusta, mint a dög. :-) Kifogások gyártásában profi.
-Szófogadással gondok vannak. Egyik fülén be, másikon ki.
-Könnyen befolyásolható. A hülyeségre mindig kapható.
-Sok csúnya szót használ sajnos. :-(

Azért megtartjuk. :-)

Noah

Az angyalba bújtatott kisördög. Ragaszkodó, bújós, érzékeny, segítőkész. Ugyanakkor piszkálódó, verekedős, szófogadatlan örökmozgó. Teljesen kiismerhetetlen. A 3 gyerek közül ő okozza a legtöbb fejtörést. Igyekszünk jobban figyelni rá és érzéseire. Tisztában vagyunk vele, hogy "középsőnek" (vagy ahogy ő mondja "középsős") lenni nem egyszerű, de sokszor úgy érezzük visszaél ezzel a kis extra figyelemmel.
Sokszor tanácstalan vagyok.

Egyébként nagyon ügyes: egyedül öltözik, és "leöltözik", szépen és választékosan fejezi ki magát,(bár a pöttyös magánhangzók neki sem mennek) nagyon okos és kreatív. Ezt az óvónők is alátámasztják és én is látom a különbséget közte és a vele egykorúak közt. Lehet ez is a baj, hogy saját magát folyton Nimródhoz hasonlítja és bevallom én is hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy még csak 3 éves.Szeret gyurmázni, rajzolni, legózni. Ezekben a tevékenységekben hosszabb ideig képes elmélyülni.

Mindenféle ritmusos rigmusokat költ, aminek így leírva semmi értelme, (hallani kellene, ahogy mondja) de szeretném ha fennmaradna:
1. Süt a nap a szemembe, elmegyünk az autóval.- ezt még 2 évesen találta ki.
2. Nem akarom, hogy a gufi legyen sajt.- hogy ezen mekkorákat tudnak röhögni!

Van még egy fura dolga, ami lehet, hogy jelent valamit, de vajon mit?
Az esetek 90%-ában fordítva veszi fel a cipőjét, pedig jól akarja. Néha még az is előfordult, hogy a kapucnis pulcsiját úgy vette fel, hogy a kapucni lefelé lógott a fenekére (ez persze lehet figyelmetlenség).

Tegnap ünnepeltük a névnapját. Nagyon büszke volt magára és főleg, hogy az általa az oviba vitt sütitől (cupcake), minden gyerek és felnőtt el volt ájulva.
Itthon, illetve Nagyiéknál vasárnap ünneplünk. Noah, Nimród, Lencsi névnapját, unokatesók, Dédi szülinapját együtt.

Szeretünk Kisfiam!

Születésnap, Húsvét és a Calici 2.

Az Agyiféle Húsvétinyuszi kémszolgálat ezt nagyon benézte, mert a szülinapozás utáni tojásvadászat során, futóbiciklit és rollert is leltünk a nyuszifészekben. Már a Mikulás is kihagyta a virgácsot, pedig ha a fiúk legutóbbi viselkedését nézzük, a megérdemelt ajándék maximum pár nyúlbogyó lehetett volna.
Szerencsénkre aznap még száraz idő volt, így a kertben keresgélhettünk. Az itthoni nyuszi viszont keményen megszívta. Hideg szél, zuhogó eső köszöntött minket húsvét hétfőn. Nyulambulam kis kosárba, az üveges teraszajtó elé helyezte az apró meglepetésekkel töltött műanyag tojásokat, ám erős pasigénekkel megáldott fiaim, az ablakon való többszöri kikémlelés ellenére is alig vették észre. A csopaki nyúl valami genetikai mutáción eshetett át, ugyanis csupa dínós meglepetést hozott (gyurmaformázó, pecsételő, matricák, kifestő és Dinofroz tojás). Leilani meg jól elvolt a kiürült műanyag tojáshéjakkal.
Saját hülyeségem, hogy abszolút nem esett le, hogy idén már "eladósorban" lévő leány is van itthon, így locsolóink is lesznek. Még jó, hogy akadt itthon kora reggel pár csokitojás. El is zavartam gyorsan a fiúkat locsolni, hadd gyűljön a készlet. :-)
Szomszédok teljesen el voltak ájulva, milyen hosszú verset mondtak, ők meg nem győzték hazahordani a sok festett, illetve csokitojást.
Fel is vettem, ahogy meglocsolnak, persze nem is ők lettek volna, ha versmondás közben nem vesznek össze kicsit:

Délután rokonlátogatóban voltunk. Nem tudom mennyire vette el kereszttestvérem és férje kedvét a második gyermek vállalásától az, hogy a vendégségben töltött másfél óra alatt fiaink szakadatlanul üvöltözve rohangáltak a vadonatúj (értsd: még addig abszolút nem leamortizált ) házban.
Hazafelé 3 kislányt még meglocsoltunk. A fiúk teljesen felpörögtek, alig lehetett lenyomni őket. Fárasztó nap volt.

Születésnap, Húsvét és a Calici 1.

Idén egészen véletlenül a születésnapom éppen húsvét napjára esett. Bár korábban kifejtettem álláspontomat, hogy ilyen vén tyúknak nem kellene már tortát rendelni, a húsvéti nyúl mégis az év tortájával kedveskedett nekem.

A gyertyaszámokat nézve Törpapa mondata jutott eszembe: "Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát". Ezen jól el is gondolkodtam. Ha mostani fizikai állapotomat nézzük, simán lehetnék 60, de lélekben olykor maximum 10. Ha ezen számokkal matekozunk, vesszük a mittudoménmilyen közepét, azaz összeadjuk meg elosztjuk kettővel, akkor helyben is vagyunk. Hmm nem is olyan ostoba ez a Törpapa.

A torta nevével -Pándi meggyes- poénkodtunk egy kicsit, hogy vajon az a Pándi-e akiről évekkel ezelőtt a híradások szóltak- aki Kőmíves Kelemen szindrómában szenvedett-, és akkor vajon miből készülhetett a torta.
Kóstolás után kiderült, hogy érdemtelenül fikáztuk szegényt, mert ilyen finomat régen nem ettem. Nem tudtam eldönteni, hogy a rétegek között van-e tészta vagy mi választja-e el a tejszínes meggyes könnyű habremekeket egymástól.
A dió miatt kicsit félve adtam belőle Leilaninak, de annyira mondogatta, hogy "tóta, tóta", hogy megkönyörültünk rajta, végül ha baj lett volna, két orvos is ült az asztalunknál.

Szóval hepi böthdéj tu mí, legközelebb pünkösdkor ünneplünk engem, klassz hogy feltalálták a névnapot. :-)

Hosszú

leszek.

Első, és ebben a hónapban a legfontosabb esemény: Leilani lányunk 1 éves lett.

Volt ünneplés és torta Agyiéknál.

Persze a napján itthon is megpuszilgattuk. Nimród nagyon édes volt, mert reggel, ahogy felébredt, beszaladt Leilanihoz, majd kissé csalódottan mondta, hogy "ez a baba meg semmit nem nőtt" meg hogy "ő már látott egyévest, de az nem így nézett ki". Hát nem tudom mire számított. :-)
Egyébként nem kis darab a hölgy. Múltheti mérés szerint 9960 g és 76 cm. Még mindig szopizik, este és éjjel egyszer az állandó, reggel, napközben, ahogy kedve van. Ha valami baj éri (beüti magát ide-oda), akkor szopival biztosan meg lehet vígasztalni.

Lassan mindenevő lesz és már csak ritkán fulladozik a nem simára turmixolt ételtől. Múltkor Agyit nagyon megnevettette, mert bevágott náluk 1 nagy tányér levest, majd teljesen rácuppant a nokedlire. Tömte be a kis kezével, először a saját tányérjából, majd Agyiét vette célba, aztán mikor már nem adtunk neki többet (féltünk szétdurran) egy óvatlan pillanatban belenyúlt Noah szájába, kikapott belőle egy pár nokedlit és gyorsan azt is betömte.
Szeretném rászoktatni a tápszerre, mert 2 éves koráig (családi okok miatt) neki sem óhajtok tehéntejet adni, de nála ez nem lesz egyszerű menet. Folyadéknak az anyatejen kívül, kizárólag a vizet fogadja el. Csőrös pohárból ügyesen iszik.
Öt és fél foga van. Először az alsó 2 jött ki, majd felül egyszerre indult 4, de érdekesen bújtak ki: először jobboldalon a szemfog és a metszőfog, majd bal oldalon a metsző és most bújik a szemfog. Ettől egy ideig elég csorba volt a kis ábrázatja.

Mozgásfejlődése merőben eltér a fiúkétól. Bár már ügyesen mászik, próbálja felhúzni magát, önállóan nem állt még fel (bár próbálkozik). Nem vagyok kétségbe esve miatta, állítólag én is másfél évesen kezdtem járni, mégis ember lett belőlem. :-)
Eddig a kiságyában általában hanyatt feküdt, néha egyik- vagy másik oldalán aludt. Múlt héten azonban rájött, hogy fel tud ülni. Visszafeküdni viszont nem tud. Ebből következik, hogy pár napja a következő játékot játsszuk: lefektetem, kisvártatva felül, újra lefektetem, újra felül, ülve elalszik, megpróbálom lefektetni, jobb esetben sikerül, rosszabban kezdjük az egészet előröl.

Beszéde kezd indulni. Talán első szóként feljegyezhetjük: gyeje, aztán a szia, aja (mintha ez lennék én), papa (ez az apja:-) ), tátá (pápá).
Mindenre mutogat, kérve nevezzük meg, aztán próbálja kimondani.
Beszédértésben kezd "barnulni" (elnézést a szőke hölgyektől). Tudja mi a tapsi, a pápá, hol a nózija és pár hasonló életbevágó dolgot. :-)
Természetesen mindannyian teljesen odavagyunk érte (azért Noah néha kicsit megnyomogatja a miheztartás végett).

Isten éltessen édes Kislányunk!