2007. augusztus

11. Hogy is volt? 2.
2007.08.31. 09:58
Szerda-csütörtök Agyiékat boldogítottuk. Apa ugyanis a 7 munkanapjából () kettőt Budapesten tölt. Ilyenkor általában anyával vagyunk itthon. Mivel nálunk most "fűre lépni tilos", - füvesítünk ugyanis -, így leköltöztünk Agyiékhoz.Dédipapa is náluk lakik most decemberig. Kicsit félek dédipapától (Nóci is menekülőre fogja ha közeledik ), mert van egy nagy botja amit mindig magával hord. Anya szerint egy lassan 93 éves embernél ez teljesen normális. Nem árt azért ha szemmel tartom! Rövid látogatásunk alatt gazdagabb lettem egy ici-pici pókember figurával. Azóta nagy becsben tartom (ugyanis Domi unokatesóm oda van érte, ergo a Pókember klassz dolog, bármi is légyen az). Anya azonban ki nem állhatja. Abszolút nem tartja mókásnak, amikor hajnalok hajnalán felhangzik a "hol a Pókembereeeem???" és félig még vaksin keresgetni kell a kacatokkal zsúfolásig megrakott ágyikómban az elveszett jószágot.
Összesen: 8 hozzászólás

10. Hogy is volt?
2007.08.30. 20:44 (Módosítva: 2007.08.30. 20:46)
Ejha, gyakrabban kellene írnom, hiszen alig tudom már visszaidézni, az elmúlt napokat. Pedig nem teltek eseménytelenül, azt elhihetitek!Példának okáért augusztus 20-ra jól emlékszem szinte egész nap zuhogott az eső, így az ünneplés kimerült abban, hogy a szobában hadonásztunk a papírzászlóinkkal, közben dőltünk a nevetéstől. Hogy mi volt ezen olyan vicces? Ki tudja... Délután vendégeink voltak, a 3 éves Évike és másfél éves kisöccse Petike. Persze hozták az "utánfutóikat" is, akik azt gondolták, hogy végre jól kibeszélgetik magukat, hiszen ha nem is ezer, de legalább másfél éve nem találkoztak. Ugye figyelitek a szóhasználatot? GONDOLTÁK. Aha, négyen is kevésnek bizonyultak hozzánk! Pedig kínjában Tamás bácsi valami pincelátogatást és egereket is emlegetett.Mivel pontosan tudom, hogy a pincénkben ártalmatlan pókokon és pincebogarakon kívül más állat nem található (legalábbis reméljük ), így nem nagyon vettem mit is akar ezzel mondani és látszólag Évikét sem hatotta meg a szónoklat 1 percnél tovább. Szülők aztán annyiban maradtak, hogy ha beszélgetni is akarnak, csakis ottalvós buli jöhet szóba: gyerekek ágyba és indulhat a dumaparti. Milyen naivak!
Összesen: 5 hozzászólás

9. Évfordulók és esküvő 2.
2007.08.21. 20:33
Hogy miért évfordulóK a cím? Azért, mert 19-én pedig Agyinak és Tupapának gratulálhattunk a 35. házassági évfordulójához. Éljen-éljen!
Összesen: 12 hozzászólás

8. Évfordulók és esküvő
2007.08.21. 13:27
Augusztus 16-a nagy nap lett volna. 10 évvel ezelőtt ezen a forró nyári napon mondták ki az ősök a boldogító "igen"-t. (Erre tanuk is vannak állítólag. ) Anya azonban valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy kibéreli magának a mellékes helységet és apa helyett a wc-csészét ölelgeti, köztes időben pedig az ágyban henyél forró teát kortyolgatva. Igy a házassági évforduló, bizonytalan időre-elnapolva.Nagyon szurkoltunk, hogy szombatra elmúljon a kórság, ugyanis esküvőre voltunk hivatalosak. A gondos ápolásnak hála, anya pénteken már jobban volt, így eljutottunk életünk első lagzijába. A templomban "szép zene" volt, persze a gonoszok csak utólag mondták el, hogy apa orgonált. Pedig ha én segíthettem volna neki, apám, azt emlegették volna még 50 év múlva is! Azért a lagziban hagytak kibontakozni: elszegődtem "Uzsi néni", azaz a "királylány" édesanyja mellé kísérőnek. Mikor Uzsi néninek jelenése volt a nagyközönség előtt, rám bizton számíthatott, a jelenlévő nem kis örömére. Reméljük kapunk majd az erről készült sztárfotókból! (Anyu ugyanis sunnyogott és nem fényképezett le, pedig ha kicsit jobban beszélnék még vőfélynek is beállhattam volna! )Remekül éreztem magam a "partin". Tapsoltam, "densziztem" (tánc), vacsoráztam, ahogy a nagyok. Anya szerint a körbe-körbe rohangálást hanyagolhattam volna, de én határozottan állítom, hogy új szokások kialakítására igenis szükség van, és a jelenlévő kiskorúak látszólag szorgalmasan jegyzeteltek. Én még bírtam volna, de Noah túlpörgött, ezért idejekorán elhúztuk a csíkot. Virágnál és Lillácskánál kaptunk szállást éjszakára. Engem nem kellett ringatni, annak ellenére húztam a lóbőrt, hogy Nóci még egy pár órás műsort lenyomott "üvöltsünk, ahogy a torkunkon kifér" címmel. Állítólag a kereszttestvérkék is jól aludtak, de hogy a szüleik is, arról már nem vagyunk meggyőződve. Tény, hogy "Dóji néni" és anya duplakávéval kezdték a napot.
Összesen: 7 hozzászólás

7. ITT a vége :-)
2007.08.20. 11:01 (Módosítva: 2007.08.20. 11:02)
Később apa visszament Nimródért, addig Nócit megmérték, felszerelték mindenféle azonosítóval és mellém fektették egy inkubátorféleségbe, ahol 2 órát kellett eltöltenie. Érdekesség, hogy a baba, a szülés után (hacsak valami komplikáció nem adódik) nem kerül ki az anya látószögéből. Sőt mindketten olyan karszalagot kaptunk, hogy ha a babát rajtam kívül más vitte volna tőlem egy bizonyos távolságra, az azonnal beindította volna a kórház riasztórendszerét, ajtók lezárnak, lift leáll. A "szülőszobában" kötelező előírásként 4 órát kellett eltölteni, ezután áthelyeztek egy hasonlóan kényelmes, szintén egyszemélyes, pótágyazható (apuka és testvérek akár ott is alhatnak) szobába. Szintén előírás, hogy nem mehettem saját lábon, hanem tolószékben toltak, kezemben babaillatú kis csomag. Már kellőképpen megéheztem, ezért nagyon tudtam értékelni a vacsorát, mely háromfogásos, bőséges és csodafinom volt. A baba születése után közvetlenül megkérdezték, hogyan szeretném táplálni: bottle or breastfeeding? Tápszer vagy szoptatás? Senkiben fel sem merül, hogy ha valaki a szoptatást választja, az ne tudná szoptatni a gyermekét. Nem stresszelik az érzelmileg amúgyis labilis kezdő anyukát holmi babamérleggel, meg cukros vizzel, meg 'jaj, csak ennyit sikerült kifejnie?" szöveggel. A kórházban dolgozó szoptatási tanácsadónő mindenben segít (a kórház elhagyását követően is rendelkezésre áll). A szoptató anyának egyre kell figyelnie, hogy legyen elegendő nedves pelenka, ezt az első két hétben kérik vezetni. (Orvos a babát legközelebb kéthetesen látja, védőnői szolgálat nincs.). A szobában egyébként fogható volt a "baby chanel", azaz egy olyan televíziócsatorna, mely a babápolás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket: fürdetés, pelenkázás, altatás, szoptatás, tápszerkészítés, büfiztetés...Még egy érdekesség adódott a kórházi tartózkodásunk során. Az Egyesült Államokban a fiúgyermekeket szülés után rendszerint körülmetélik. Mi ezt nem kértük, amin látszólag meg voltak lepődve. (A szülésznő, amikor kettesben maradtunk elmondta, hogy szerinte helyesen tettük, hogy nem engedtük, mert később számos probléma adódhat a dologból és túlhaladott már az a felfogás, hogy erre higéniai okokból van szükség, csak hát közben szokássá vált) Még másnap is rákérdezett a csecsemősnővér, hogy látja Noah nincs még körülmetélve, "egészen biztos, hogy nem akarjuk"??? NO. Mivel normál szülés után 24 órát kell a kórházban eltölteni, aznap este már otthon aludtunk. The End.A kórház ahol Noah született.
Összesen: 6 hozzászólás

6. Akár holnap visszajönnék :-)
2007.08.17. 21:09
Nem tévedett. Augisztus 3-án reggel , apa felhívta a kórházat, hogy mehetünk-e szülni és mivel szabadjelzést kaptunk, egy könnyű reggeli után (egy falat sem ment le a torkomon ) autóba pattantunk és irány a kórház! A kórházhoz tartozik egy hatalmas parkolóház, melynek kapujában mindig ugyanaz a kedves bácsika áll és mindig ugyanazt kérdezi mindenkitől: "Going to?", azaz kihez megyünk, na ezen a kérdésen aznap annyira kellet röhögnöm, hogy már-már arra gondoltam megindul ez a szülés magától is! Bejelentkeztünk és elfoglaltuk a kihúzható kanapéval, hintaszékkel, az asztalon az aznapi újságokkal, Tv-vel, DVD lejátszóval, külön fürdőszobával, jacuzzival felszerelt egyszemélyes "lakosztályunkat". Ja és volt benne egy szülőágy is mellesleg. Na senki nem gondolja ám, hogy ez valami luxus magánkórház volt. Ez a város egyik kórházának szülészete telis-teli ilyen szülőszobákkal, a biztosításunk pedig a legegyszerűbb amit az Egyetemen kötni lehetett. A szülés intim dolog, ezért Amerikában elképzelhetetlen az, hogy egy helységben több személy szüljön egyszerre. A srácok elhelyezkedtek a kanapén, Nimródnak bekapcsoltuk a Disney Chanelt, aminek nagyon örült mert éppen az egyik kedvencét, Jojo bohócot adták. .Kaptam egy "cuki" kis hálóinget, a nővérke rámszerelt pár kütyüt, bekötötték az oxitocint és hajrá! Senki sem zavart minket, komolyan olyan volt mintha otthon lettünk volna. A rámszerelt műszerek, az adatokat a nővérszobába továbbították. Nővérke diszkrét kopogással félóránkét bekukkantott, emelt egy kicsit az oxi adagon. Később bekötötték az epidurált, mely nálam úgy látszik azzal jár, hogy nagyon felpörgeti az eseményeket. Robi és Nimród éppen ebédeltek (a közeli hozzátartozőknak ebédjegy is dukált), mikor dr. Million szólt (előtte kértük szóljon ha itt az idő), ha nem szeretnénk hogy Nimród jelen legyen a baba megszületésénél, akkor villámgyorsan intézkedjünk. Nimródot apája gyorsan a barátainkhoz szállította, alig ért vissza! 14 óra 53 perckor, minden komplikáció nélkül megérkezett Szabó Noah Márk. Robert elvágta a köldökzsinórt, Noah-t betekerték egy kendőbe, kis sapit húztak a fejére és rögtön a kezünkbe kaptuk szeretgetésre. Soha nem hittem volna, hogy az én számból is elhangzik a mondat: "akár holnap visszajönnék szülni.", de ezt valóban így gondoltam. Hálás vagyok, hogy megadatott nekem az, hogy ilyen csodálatos módon, a babával teljesen együttműködve, szinte fájdalmak nélkül, a szülés és az utána következő órák minden percét átélve hozhattam világra ezt a kisgyermeket!
Összesen: 8 hozzászólás

5. Gyere már ki! :-)
2007.08.17. 10:05 (Módosítva: 2007.08.17. 10:10)
Amy doktornő szabadsága éppen a szülés várható időpontjára esett, de semmi vész. Az orvosok itt team-ben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy ha a választott orvosod szabadságon van, illetve a szülés munkaidőn kívül indul be, akkor a team éppen ügyeletes tagja fogja levezetni azt. A terhesgondozás folyamán minden adat egyből gépre kerül (orvos és nővérkék is hordozható számítógépekkel közlekednek), ami azonnal elérhető bármely orvos számára.Tehát július 19-én érzékeny búcsút vettünk dr. Milliontól. De PocakNoah úgy tűnt ragaszkodik a doktornőhöz, ezért legnagyobb meglepetésére visszatértekor is egyben talált bennünket. Ekkor már a 40 hét + 3 napnál tartottunk. Megbeszéltük, hogy kapunk még 1 hét haladékot és ha Pocak addig sem embereli meg magát, megindítják a szülést. Erről kaptunk egy tájékoztatót, melynek tetejére a doktornő kézzel ráírta 3/8/06, "ez lesz a babátok születésnapja"-mondta. Reméltük téved. Pedig anya még a palacsintasütést (mely népi mendemondák szerint babacsalogató hatással bír) is kipróbálta.
Összesen: 3 hozzászólás

4. Az a hosszú 9 hónap
2007.08.16. 11:19 (Módosítva: 2007.08.16. 11:28)
A terhesgondozást elég lazára vették. Első találkozáskor nővérke gratulált, kaptam egy csomagot, benne praktikus pelenkázótáska, kis cumisüveghűtőtáska, 1 doboz tápszer, egyéb termékminták és egy várandósságról szóló könyv volt. Hosszadalmas adminisztráció (ahol 2x is rákérdeztek, hogy tuti nem spanyol vagyok- e, -ha az lennék csak tudnék róla nem? ), súlymérés, vérnyomásmérés és egyebek után végre találkozhattunk az orvossal. Mint később kiderült az orvosválasztás szerencsésnek bizonyult, összes barátunknak dr. Amy Million volt az orvosa. Sor került az első hivatalos ultrahangra is. Havonta egyszer (na jó a végén már kéthetente ) találkoztam az orvossal kb. 5 percre, mely vizsgálat abból állt, hogy megtapogatta Pocakot és centivel (pontosabban inch-el ) méregetett valamit rajta. A terhesgondozás tele volt mosolyogtató szituációkkal. Először is a doktornőt látszólag meglepték a kedves magyar kismama érdekes kérdései. Először hinni sem akart a fülének, kétszer rákérdezett jól értette-e, hogy: mekkora a tarkóredő, meg hol fekszik a méhlepény, később hogy zárt-e a méhszáj, és hogy mekkora a baba...stb? Te jó ég honnan jöttek ezek? Utólag végiggondolva és végigolvasva az ajándékba kapott "szakirodalmat", rá kellett jönnöm, hogy átlagamerikai átlagkismamát ezek a dolgok nem foglalkoztatják. A könyv egyáltalán nem foglalkozik az anyaméhben fejlődő kisbabával, sokkal inkább azzal, hogy tehetjük elviselhetőbbé a várandósság alatt fellépő kellemetlen tüneteket, mit együnk, mit ne együnk, mit sportoljunk, mit ne sportoljunk, milyen ruhát viseljünk és milyet ne...stb. Felettébb komikus volt az is, amikor megmutattuk neki, a magyarországi hazalátogatásunk alatt egy ultrahangrendelőben készült leletet, melyet utána (még ki sem húztuk a lábunkat, illetve hasunkat) a többi orvoskollégáknak is megmutatott, sőt megkérdezte lefénymásolhatja-e? A második és egyben utolsó ultrahang a 16. héten volt, melyet egy specialista végzett. Gondolom ez felel meg az otthoni genetikai ultrahangnak. Kicsit leesett a néni álla, amikor magyarázta volna a látottakat, de én rendre beelőztem. A "szeretném-e tudni a nemét" kérdésre pedig, az "akár szeretném, akár nem már tudom, hisz látom" volt a válasz. Szerintem sokáig emlegeti fognak ott még bennünket. A 37. hét elteltével rákérdeztem az NST-re, amit mint kiderült itt rutinból nem csinálnak. Különben is én voltam, hogy dr. Milliont idézzem "a legegészségesebb páciense", szóval semmi szükség rá. Hogy mégis csináltak 2db. NST-t (heti 1-et ), az már a túlhordás következménye volt.
Összesen: 5 hozzászólás

3. Buy one get one free -Azaz egyet fizet, kettőt vihet (Anya emlékei)
2007.08.08. 21:49
Rendszeresek voltak ez ilyen akciók a helyi boltokban.A gyermekáldásért folytatott 7 év küzdelem után már Nimród megszületése is maga volt a csoda. Persze szerettünk volna még gyermeket, testvért Nimródnak - az az igazság hogy mindig nagycsaládban gondolkodtunk-, de úgy tűnt nem ez van számunkra megírva. Azért azt megbeszéltük, hogy ha hazamegyünk Magyarországra és összeszedjük magunkat anyagilag, belevágunk egy kistestvérprojektbe. Erre csak így hirtelen ajándékba kaptunk egy kistestvért. Mi ez, ha nem maga a Kegyelem?Miután magunkhoz tértünk a meglepetésből, feltettük a kérdést: most mi lesz? Idegen ország, ismeretlen egészségügyi rendszer (a gyermekorvos-oltások kérdéskör megoldása is jó pár hónapot vett igénybe, magunknak takarékossági okokból orvost nem is választottunk. ), egyáltalán érvényes-e erre a biztosításunk? Amint hazaértünk Gainesville-be apa rögtön elkezdte bogarászni a biztosítási papírokat és láss csodát! Igen, igen, igen, a biztosítás kiterjedt a terhesgondozásra és szülésre. Ami magyarul azt jelenti, hogy a biztosító állta a terhesgondozás és szülés egy részét. Mivel ott nincs -vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy sincs- ingyenes egészségügyi ellátás, a biztosítási időszak alatt a biztosítottnak egy bizonyos összegig (önrész) állnia kell a cehhet, és a fennmaradó részből is csak bizonyos százalékot (ez nálunk 80%) fizet a biztosító. Miután ezt sikerült tisztáznunk választottunk egy nőgyógyászt a biztosító által rendelkezésünkre bocsátott listából és kértünk egy időpontot. Kaptunk. Január közepére. Ne feledjük ekkor még november közepét írtunk. Jól kezdődik. Tudom, tudom, Pocak még nem nagyon látszik, de megelőlegeztem magamnak azt a kismama pólót, amit még Nimróddal viseltem. A felirat: Én egy kisfiú vagyok, a nevem... (Persze akkor még fogalmunk sem volt, hogy tényleg kisfiú! )
Összesen: 12 hozzászólás

2. A csoda
2007.08.04. 22:29
2005.november 16. Miami, az autóban útban Key West felé:-Miért vagy ilyen ideges? -Nem vagyok ideges. -De az vagy, -De nem vagyok. Vagyis igenis vagyok, fogalmam sincs mik ezek a kiütések Nimródon és mindig szoptatás után, egyszerűen nem bírok rájönni mit ettem amire érzékeny......1 órával később: -Vegyünk egy tesztet, -Hogy mit? -Egy tesztet. -Azt meg nekünk minek? -Vegyünk egy tesztet. -Jó vegyünk.Aznap este Key Westen a helyi szupermarketben vettünk tesztet. -Nem csinálod meg? - Nem, fáradt vagyok, majd holnap. -Jó majd holnap.2005.november 17. ismét Miami:Anya már tudja.Apa izgatott hangon: -Na?-Nimródnak testvére lesz.-Hogy mi?Anya vigyorog.Apa: azért ha hazaértünk (Gainesville-be) csinálj még 1-et!-Jó.Apa nagyon vigyorog.-Ezt nem hiszem el.-Én sem.Mindketten Nimródra néznek és a mosoly többet nem tűnik el az arcukról.Valahogy így kezdődött.Még nem tudják, de itt már négyen vagyunk.
Összesen: 14 hozzászólás

1. 2006. Augusztus 3. 2.53. pm (magyar idő szerint 20.53) Gainesville, Florida
2007.08.03. 21:16
Itt vagy velem, mint egy új reményAz éjszakát felváltja a fényCsak egy perce élsz, nézlek boldoganÚgy vártam rád, édes kisfiamA régi vágy újra szárnyra kélMíg dalt susog kinn az esti szélMinden bánatom eltűnt nyomtalanMosolyogj rám, édes kisfiamEgy rózsakert hinti árnyaitNincs fontosabb, mint az álmaidMég egy szót se tudsz, mégis annyianHisznek neked, édes kisfiamTudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa.Ezt érzem én, ahogy nézek rád:Más lesz a Föld, más lesz a világSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiamSírnod sose kell, élsz majd gondtalanBoldog leszel, édes kisfiam
Összesen: 17 hozzászólás