2008. június 26., csütörtök

A fürdővizzel együtt a gyereket is kiöntöttük


Történetünk 1 évvel ezelőttre datálódik, amikor 40 fok volt árnyékban és minden kerttel rendelkező ember mobilmedence után rohangált az országban. Robi meg is jegyezte milyen jó is nekünk, hogy itt a Balaton, a kitudjamennyi átmérőjű úszómedencénk. Csupán 15 perc séta. De kinek van kedve 40 fokban sétálni, pláne 15 percet? Ha ehhez még hozzáteszem, hogy két kisgyerekkel?

Tavaly végül nem lett mobilmedencénk, idén viszont rafkós voltam- azt kértem szülinapomra. Lehet erre "nem"-et mondani? Nem is voltam megalomániás, figyelembe véve gyermekeink paramétereit, maradt a 3m átmérőjű 76cm magas medi.

Barátaink elláttak jó tanáccsal a terepelőkészítéstől a phszint mérésig dőlt az info.

Május végén úgy éreztem eljött az idő!

Tereprendezés kimerült annyiban, hogy vettünk egy alátétfóliát és eltávolítottuk a leendő medencénk alól a köveket, rögöket. Hajrá! Nem is tudom, hogyan hagyhattuk ki a számításból, hogy egy emelkedő kellős közepén lakunk, így nagy valószínűséggel a kert sem vízszintes. Ahogy telt az idő, csordogált a víz, éreztük, hogy nem lesz tökéletes. A végeredmény: Egy medence, mely jobbról egy hatalmas maflást kapott.

Na, majd jövőre terepet is rendezünk!

Víz kellemes, gyerekek imádják, Robi is elismerte végül, milyen jó is egy kis házi "pool".

Aztán jött amire senki nem számított! A Cunami.

Gyerekek szerencsétlenül éppen a medence alacsonyan fekvő szélébe kapaszkodtak, hogy mutatnak valamit (én mellettük a napágyon heverésztem), melynek következtében megindult a VIZÖZÖN és Noah karúszóstól kisodródott a lábaim elé. Éktelen ordibálás, visítás. Apjuk belülről visszarántotta a medence falát, míg én Noah-t mentettem. Kicsit leblokkoltam, de a többiek sem különben: Noah sáros arcocskával ijedten bőgött, Nimród ordított, hogy elvitte a szandálokat a víz, Robi ordított, hogy vegyem fel a törölközőjét a földről, mert vizes lesz (miután 2 fürdőkádnyi víz keresztülfolyt rajta-nem hiszem, hogy pár másodperc számított bármit is). én meg csak bámultam mint a sülthal, Noah-val a kezemben.

Aztán röhögtünk.

Azóta orvosoltuk a hibát, és a medence úgy áll, ahogy állnia kell!

Nincsenek megjegyzések: