Szeretek dolgozni. Ha jól visszagondolok egész életemben vagy tanultam, vagy dolgoztam vagy a kettőt párhuzamosan műveltem. Meggyőződésem, hogy most is dolgozok. Most hogy "csak" itthon vagyok, és "csak" nevelem a gyerekeket, vezetem a háztartást, művelem a pici konyhakertet. Elégedett vagyok. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de elég. Még elég. Nem mondom, hogy nincs néha "négyfal szindrómám" és ne vágynék valami magasabb szellemi tevékenységre, mint az "iciripiciri kismacska", meg lego tornyok építgetése, meg végtelen peluscserék.
De közeledik augusztus, Noah 2. születésnapja és vele Damoklész kardja.
Munkahelyem, ahová visszamehetnék, Budapesten. Elméletileg országos hatáskörű közigazgatási szervről lévén szó, áthelyezhetnének. Sírnak is folyamatosan a helyi médiában, hogy nincs elég emberük. Telefonomra a válasz: sajnos tőlük minden köztisztviselői helyet elvettek. Na de kérem, ha nincs hely, akkor miért is sírnak?
Bölcsödei férőhely hiányában a munka világába való visszatérés egyébként sem kérdés. De akkor miből is fogunk megélni?
De közeledik augusztus, Noah 2. születésnapja és vele Damoklész kardja.
Munkahelyem, ahová visszamehetnék, Budapesten. Elméletileg országos hatáskörű közigazgatási szervről lévén szó, áthelyezhetnének. Sírnak is folyamatosan a helyi médiában, hogy nincs elég emberük. Telefonomra a válasz: sajnos tőlük minden köztisztviselői helyet elvettek. Na de kérem, ha nincs hely, akkor miért is sírnak?
Bölcsödei férőhely hiányában a munka világába való visszatérés egyébként sem kérdés. De akkor miből is fogunk megélni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése