2008. október 25., szombat

Depi



Nem, nem a gazdasági válság vagy mi miatt. Mivel egyáltalán semmiféle tévéműsort nem nézünk, így bár tudomással bírunk a létezéséről (a rosszhír bárhol megtalál), felmértük a családi kasszára váró következményeket (még egy lyuk a nadrágszíjjon), de ennyi.

Mitől depizek hát? A konkrét okot nem tudom, lehet valami hormonális vacak.

Először, is itt van a 19. heti várva várt ultrahang: kisfiú vagy kislány? Azok közé tartozunk, akik igenis szeretnék tudni a tutit. Szeretnénk névvel rendelkező gyermekként gondolni rá, beszélgetni Vele. Míg a fiúk annakidején bőszen mutogatták magukat, Babika szemérmesen felhúzva tartotta a lábait-végig. Persze mondtak valamit, de nekem a bizonyosság lenne jó.

Másodszor. újra itt az álomkór, így a társas érintkezésnek (kicsit apával is lenni, internetezni…stb) lőttek. Emailekre való válaszolásban másfél hónapos elmaradásom van! Gyerekekkel 8kor bealszom, de az éjszakai ébredéseknek és „ a másfél óráig nem bírok visszaaludninak” köszönhetően mégsem vagyok kipihent.

Harmadszor, egyik blogos anyuka kisfiának súlyos betegsége is nagyon nyomja lelkemet, kérem aki teheti imádkozzon értük (www.picibaba.freeblog.hu)

Negyedszer, fogalmam sincs, de remélem elmúlik hamar.

3 megjegyzés:

Ildikó írta...

Nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de az orvosom szerint a kislányok ilyen szemérmesek ;) Nálunk bejött, Kincső huszonakárhány hétig nem mutatott biztosat, Istvánkánál már a 12 hetes uh-n azt mondták, hogy ne igyak rá mérget, de úgy tűnik "van valami a lába között" :)
Puszi
Ildikó

Gabi írta...

Legközelebbi vizsgálaton biztosan megmutatja a kicsi,hogy mit rejteget a lába között!:)
Szkokán fiúk
Ui:Anyunk is mélyponton van...:s

JuditAu írta...

Ildikóhoz csatlakozom, nekünk is Timi volt ilyen szégyellős, Tominál már a legelején széles terpeszben mutogatta a kis "bizonyosságot"... :)