Itt hangzott el a nap poénja. Joli mama a csomagbontás előtt egy szép énekkel akart kedveskedni, mire Noah az első pár hang után megszólalt: "ez, de béna". Ezek után elég vidámra sikeredett az ottani ünneplés.
Útban nagyiék felé, még fölugrottunk dédiékhez. Ott is volt karácsonyfa és meglepetés. Képet Évi nénikénk készített, reméljük átküldi majd.
Este Agyiéknál bontogattunk: Majd másnap Ancsi néniékkel és 3 unokatestvérünkkel karácsonyoztunk.
Mindegyik ajándék nagy tetszést aratott. Noah-nak a karácsonyfa "jön be" legjobban. Na meg persze a szaloncukor, amit már mind felfaltak. Nimród a Freddy a vaddisznós társasjátékkal játszana szíve szerint éjjel-nappal. Na, meg Leilani babajátékaival. :-) Leili pedig hatalmas távokat képes megtenni egy-egy kisautóért vagy csomagolóanyagért. Összeségében nagyon szép karácsonyunk volt. Igaz, a lelki oldala kissé még háttérbe szorult a gyerekek életkora miatt. Jó volt látni szemükben az örömöt és általuk átélni újra az izgatott várakozást.
Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! /Wass Albert/
Egyszerűen nagylány. Csupa mosoly, csupa szeretet. Nyugodt, türelmes és... lusta. :-) Minek is strapálná magát holmi mászással, mikor alattvalói pillanatok alatt kitalálják és teljesítik kívánságát. Kicsit el is vagyok bizonytalanodva, hiszen Nimród ilyenkor már önállóan ment. Noah is csúszott, mászott, felült, felállt. Kisduda meg nem strapálja magát. Helyváltoztatása kimerül annyiban, hogy popón (nagy ritkán hason) odacsúszik az áhított dologhoz. Motivációt csak a számára elérhetetlen dolgok jelentik pl. ceruzák, papírok, papucsok, féltve őrzött Legoépítmények. A mozgáson kívül sok azonban nagyon "ott van". Tudja, hol az ablakban a mikulás, a falon a zsiráf, elefánt és hogy hol keresse a lámpát. Ma azt is mondta: "amp"- nem tudom mennyire volt tudatos. Fiúkat imádja, reggelenként kurjongat nekik a szobájából, hogy hahó, itt vagyok én is- ez kb. így hangzik: "hé" , azonban türelmesen várakozik, amíg végre eljutunk hozzá is és kivesszük az ágyikóból. Napi 2-3 alkalommal eszik "bótit", a többi szopi. Az ivás csőrös pohárból megyeget, de csak vizet fogad el. Napközben a szopik, már nem olyan intenzívek, mert mindig van valami érdekesebb. Éjjel aztán pótol (legalább kétszer)-még bírom. Imádom nézni, ahogy a fiúk szobájában molyol, ahogy rámnéz a gyönyörű kék szemeivel szopi közben, a nőcis kis ruháit, a hangját, az illatát. Istenem, köszönöm, hogy adtál egy kislányt! Boldog hófordulót Lencsike!
avagy hogyan zsúfoljunk 1 hetet egyetlen bejegyzésbe.
Hétfőn az oviba is megérkezett a Mikulás. Noah-ban mély benyomást hagyott, hogy Mikulás azt mondta "fogadjunk szót a szülőinknek". A tanultakat tett sajna nem követte, így aznap elevenebbek voltak este, mint valaha. Szerencsére azt sikerült megakadályozni, hogy az ovimiki-csomagot még azon melegében felfalják. A hét közepe eseménytelenül telt, hacsak nem számítjuk eseménynek, hogy beszereztünk mindent karácsonyra (bár a csomagolás még hátra van) és befejeztük a kerti munkálatokat is végre (hja így december közepén éppen ideje volt már). Pénteken nyílt napot tartottak az óvodában, ahol együtt barkácsoltak gyermekek és szüleik.
A csoport kedves kis műsort is adott
és tanui lehettünk, hogyan falják tele magukat gyermekeink ebéd előtt süteménnyel (óvónői segédlettel :-) ).
Az ovis dőzsölésnek Noah pocakjában meg is lett a következménye, így a nap további részében vele rohangáltunk a lakás legkisebb helységébe.
Szombaton Nimródunk fájdította a fülét, így aznap őt ápolgattuk. Bár szerettem volna még szombaton előkészíteni a mézes tésztáját, ez mára maradt. A sütést viszont beígértem a pörcöknek, így ma bajor vajas kekszet szaggattunk, sütöttünk közösen (be is kellene ide írnom a receptet, mert sosem találom amikor kellene).
Luca napjáról sem feledkeztünk meg. Lucaszéket nem készítettünk, viszont gondosan elvetettük a búzát (reméljük bejön).
Természetesen nálunk is járt a nagyszakállú és lehet, hogy képzavar, de a "dekoráció"karácsonyfa alatt hagyta a megtömött kiscsizmákat. Ezzel anyának kedvezett, mert így nem kellett hajnalok hajnalán levonszolnia magát az emeletről, hanem az "ágyból" élvezhette hajnali ujjongásunkat. Legnagyobb örömet a "kikelő" dinotojás jelentette. Kaptunk némi édességet és végre van ovis váltópizsink is.
Gyorsan-gyorsan, mielőtt még erről a játékról is lemaradok. Ezzel a képpel szeretnénk nevezni Nuca fényjátékára:
A kép érdekessége, hogy advent 1. vasárnapján készült a csopaki Csonka toronynál és a fényeket Noah fiunk kapcsolhatta fel, mint kis csopaki polgár. (Nimród kicsit ki is akadt, mert ő is megakarta nyomni a gombot.)
Sorsolás "közjegyző" jelenlétében (valamire legalább használom a diplomám :-) ) a www.random.org weblap segítségével zajlott.
Minden jelentkezőnek köszönöm a részvételt! Igérem lesz még játék! :-)
Judit, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot vagy a mailcímemen, vagy töltsd ki a weblapon található megrendelőlapot, a megjegyzés rovatba írd "Kisnimródka".
A blog és annak részei, (beleértve a szövegrészleteket és képeket) jogvédettek. A szerző (azaz én) engedélye nélkül felhasználását kérem mellőzni. A szerző (azaz én) alapjába véve egy barátságos ember, engedélyt tőle a loihi75kukacgmailpontcom emailcímen kérhetsz.