9

Egyszerűen nagylány. Csupa mosoly, csupa szeretet. Nyugodt, türelmes és... lusta. :-) Minek is strapálná magát holmi mászással, mikor alattvalói pillanatok alatt kitalálják és teljesítik kívánságát. Kicsit el is vagyok bizonytalanodva, hiszen Nimród ilyenkor már önállóan ment. Noah is csúszott, mászott, felült, felállt. Kisduda meg nem strapálja magát. Helyváltoztatása kimerül annyiban, hogy popón (nagy ritkán hason) odacsúszik az áhított dologhoz. Motivációt csak a számára elérhetetlen dolgok jelentik pl. ceruzák, papírok, papucsok, féltve őrzött Legoépítmények.
A mozgáson kívül sok azonban nagyon "ott van". Tudja, hol az ablakban a mikulás, a falon a zsiráf, elefánt és hogy hol keresse a lámpát. Ma azt is mondta: "amp"- nem tudom mennyire volt tudatos.
Fiúkat imádja, reggelenként kurjongat nekik a szobájából, hogy hahó, itt vagyok én is- ez kb. így hangzik: "hé" , azonban türelmesen várakozik, amíg végre eljutunk hozzá is és kivesszük az ágyikóból.
Napi 2-3 alkalommal eszik "bótit", a többi szopi. Az ivás csőrös pohárból megyeget, de csak vizet fogad el. Napközben a szopik, már nem olyan intenzívek, mert mindig van valami érdekesebb. Éjjel aztán pótol (legalább kétszer)-még bírom.
Imádom nézni, ahogy a fiúk szobájában molyol, ahogy rámnéz a gyönyörű kék szemeivel szopi közben, a nőcis kis ruháit, a hangját, az illatát.
Istenem, köszönöm, hogy adtál egy kislányt!
Boldog hófordulót Lencsike!