Blogtali

Furcsa világ ez a blogvilág. Olyan embereket, családokat ismerhetsz meg, akikkel egyébként valószínűleg a való életben nem találkoznál. Belekukkanthatsz az életükbe, mindennapjaikba és a végén úgy érzed mintha régi ismerőseid lennének. Aztán ha van egy kis szerencséd kilépve a virtuális térből a valóságban is találkozhattok.
Marci manót és naplóját még a babaszoba babanaplóján keresztül ismertük meg, majd pont olyan ütemben mint nálunk megszületett Lackó-Palkó és később, már itt a blogspoton Réka hercegnő.
Őket láttuk vendégül csütörtökön.

Fiúkkal megbeszéltük, hogy próbálnak kultúrlényként viselkedni, erre pont mikor megérkeztek Marciék, Nimród homokot szórt Noah fejére (nem keveset), erre ő kergette Nimródot, az rácsukta saját lábára az ajtót, melynek következtében dühből párszor megcsapta még Noah-t. Bőgés és ordibálás, ez lehetett az első benyomás rólunk.
A sérelmeket sikerült elfelejtetni a klassz ajándékkönyveknek. (Judit, köszönjük! A könyveket azóta kb. háromszor oda-vissza cserélgették "örökbe".)

Visszanézve az aznap készült képeket, abszolút nem sikerültek. Igaz, nehéz volt a terep: a srácok állandó mozgásban.
Marcit szinte nem is láttam. :-)

LP-t sikerült lencsevégre kapnom, ahogy Leilaninak csapja a szelet.Ő egyébként nagyon anyás, pont mint Noah.

Réka fantasztikus és félelmet nem ismerő, így állandóan rettegtem, hogy leesik valahonnan, de nem. Teljes ellentéte az óvatos és megfontolt Lencsinek.

A délutáni nem alvás is biztosan belejátszott, de teljesen elfáradtunk a nap végére. Gondolom a Széphalmi gyerekek is elaludtak az autóban, a mieink mindenesetre a gyors csutakolást követően, rekord idő alatt álomba szenderültek. Pont mint a szüleik. :-)

Köszönjük, a szép napot!