2005. februárSzerencsére a kórházból 4 nap után hazamehettünk. Itt végre csönd van és nyugalom. Elegem volt már a sok vinnyogó apróságból!Szüleimmel szokjuk egymást. Azt érzem, hogy nagyon szeretnek. Én is szeretem őket. Ha apa rázogat a szopipárnában mindig megnyugszom. Anyuval pedig olyan jó összebújni!Van sok szép játékom. Kedvencem a maci, amit apu vett nekem, amikor még pocaklakó voltam.Virágkától (Ő a kereszttestvérem) kaptam kölcsön egy bébitornászót, na azon a darázs csúcs! Köszi Kisvirág!