2007 október

7. Patagónia Óriás Dinoi
2007.10.26. 11:45 (Módosítva: 2007.10.26. 11:46)
Október 21.Fabiola nevezetű kereszttestvérkém kisöccsét is keresztvíz alá tartották vasárnap. Ezer szerencse, hogy nem szüleim lettek a keresztszülők, mert úgy elkéstünk hogy csak na. Kicsit rosszul mértük fel a Csopak-Budapest-Belváros távolságot. Sebaj, majd megnézzük videón! Ha már Budapesten jártunk, nem hagyhattuk ki a Dino Kiállítást a Természettudományi múzeumban ( www.dinok.hu ). Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de figyelem csak november közepéig látható! A játszósarokból alig lehetett kirobbantani minket. Nekem a Dinotojásban ücsörgés, Noah-nak az ásatás jött be nagyon. Ezt a kerekeken guruló fadinót szerettem volna hazavinni, de sajnos nem lehetett. A múzeum bizonyos részei ingyenesen látogathatók voltak, így a dinókon kívül láttunk más érdekességeket is. Új albumunkban az ott készített képeket láthatjátok! http://www.babaszoba.hu/services/albums?alid=29846
Összesen: 14 hozzászólás

6. Veszprém Zoo
2007.10.23. 14:26 (Módosítva: 2007.10.23. 14:28)
Október 13.A bölcsiben mondták hogy megyünk majd az állatkertbe. Csak vártunk és vártunk és...vártunk. Mivel annyit kérdezgettem már, hogy 'mikoj megyünk az állatkejtbeeeeeeeee?", hogy szüléim beültettek bennünket az autóba egy szép szombat reggelen és irány a veszprémi állatkert!Felismertem egy csomó állatot, de legjobban a Tropicarium plakáton látható bohóchal nyerte meg a tetszésemet. (Egyszóval fel van adva a lecke!) Sokat időztem a kismajmoknál, a hatalmas medvénél, jól megbámultam a tigriseket. Noah a babkocsiból szemlélődött és nagyon feldobottnak látszott. Csúszdáztam a játszótéren, közben anya és Öcsi hintáztak, apa pedig valami esztelenül rohangáló állatokat bámult. Mivel elbújt a napocska és kezdtek koccani a fogacskák, mi is igyekeztünk visszabújni a jó meleg autóba. Az állatsimogatót sajnos ki kellett hagynunk, de sebaj, majd tavasszal bepótoljuk!
Összesen: 9 hozzászólás

5. Gyalogoltunk az egészséges életért
2007.10.17. 21:19
Október 7.A Csopaki Nyugdíjas Klub (ne tessenek nevetni, na! ) szervezésében egy kiadós gyaloglással ünnepeltük a Gyaloglás Világnapját. Kedves szomszédainktól, Marika nénitől és Pista bácsitól kaptuk a meghívást, így együtt felkerekedtünk és szám szerint 80-an (nem csak nyugdíjasok! ) tettünk egy "kisebb" sétát a környéken. Fogalmunk sincs mennyit gyalogoltunk, de estére az ősöknek olyan izomlázuk lett, hogy alig bírtak lábra állni. Még jó, hogy félúton tartottunk egy kis pihenőt az egyik parti büfében, ahol ingyen üdítő, sör és finomabbnál finomabb sütemények vártak bennünket. Még egy nagy zsák kenyeret is kaptam a büfé tulajdonosától, amivel a kacsákat etethettem. Eközben anya Nócival a karján válaszolgatott valami tévés fickónak. Elmondása szerint bődületes baromságokat beszélt, amiért irul és pirul és ezerrel reménykedik, hogy senki sem látta, de legalábbis hogy jól megvágták az egészet. Kábel híján mi nem láttuk...szerencsére. Parti a balatonparti Parti Büfében
Összesen: 10 hozzászólás

4. Dino Expo
2007.10.16. 12:21
Október 6.Természetesen nem tudtuk nem észrevenni. Éppen egy élelmiszer áruház és egy nagy barkácsbolt között. Megvolt hát a szombati program. Még jó, hogy Ancsi nénikénk időben felkészített bennünket a várható jegyárakra (ők megnézték Győrben), mert így nem ért minket (kellemetlen) meglepetés. El is határoztuk, hogy ez apa-nagyfiú program lesz, anya és Öcsi pedig bevásárolnak közben. Azért Nónci sem maradt dino nélkül. A stratégialag kíválóan elhelyezett ajándékpolcról neki is hoztunk egyet.
Összesen: 6 hozzászólás

3. Tökfesztivál
2007.10.14. 19:28
Szeptember 29.Ha apa nem ilyen élesszemű, bizony lemaradtunk volna róla. Egy nappal az esemény előtt vette észre a bölcsi hirdetőtábláján az inci-finci szórólapot: Tökfaragás, pónilovaglás, kisvonatozás. Azaz minden ami egy magamfajta legényembernek, illetve tökfaragni vágyó anyukájának ingere.Kicsit korán érkeztünk mert kisvonatnak még se híre se hamva nem volt. Keressük meg a pónikat!. Mint kiderült a pónilovaglás abból állt, hogy volt 1 darab póni, amire kígyózó sorban vártak az aprónépek, és 3 nagyobb lovacska, melyekre lasszóval kellett fogdosni a vállalkozó kedvűeket. Mivel a sorban állás nem erősségem, némi segédlettel felpattantam egy kisebbfajta ló nyergébe. Anya kicsit megrettent, mert a kisebbfajta ló olyan hatalmas volt, hogy ő fel sem érte a hátát, így csak halkan rimánkodott, hogy kapaszkodjam, közben próbált minket követni. Lelki szemei előtt lejátszódott eme kaland többféle végkimenetele, a leeséstől kezdve addig a variációig, hogy a ló jól képen rúgja a háta mögött ügető anyámat. Szerencsénkre azonban semmi ilyesmi nem történt. Szüleim rém büszkék voltak rám. Utólag bevallották, hogy ők bizony semmi pénzért nem ültek volna fel az "én Fiszkóm" (=Fickó) hátára.Kis idő elteltével megérkezett a kisvonat is. Pechünkre nem fértünk fel az első körben, melyből kifolyólag szülőt próbáló percek következtek ( a várakozás ugyanis nem szerepel az előre kódolt programomban). A 2. menetnél már gyorsabbak voltunk. Mindenki jól érezte magát: én jól szórakoztam, Öcsi alaposan betermelt a tökös sütikből, anya szert tett egy hatalmas faragható tökre, apa meg.... fizetett.
Összesen: 6 hozzászólás

2. Madárijesztő-fesztivál
2007.10.11. 12:27
Szeptember 22.Sokan mondogatták, hogy ha véget ér a nyár és kiürül a Balatonpart, unalmas lesz itt élni. Szó sincs róla, van programunk elég! Kezdetnek mindjárt egy jó kis szüreti- és madárijesztő-fesztivál és verseny. Az ország minden tájáról érkeztek madárijesztők, mondhatom roppant erős volt a mezőny. De engem mégsem a madárijesztők érdekeltek, még csak az ingyenes ugrálóvár sem vonzott, a bográcsokban főtt szüreti ételekre rá sem hederítettem, mert megláttam ŐT. Aki végül, némi erőszakos ráhatással, az enyém lett. Igaz úgy fizettet érte apa, mint akinek a fogát húzzák, de utólag azt mondhatjuk, megérte az árát, hiszen - bár egy kissé már megfogyatkozott- még mindig "üzemképes".A fesztiválra elkísértek minket barátaink is, akik éppen aznap jöttek hozzánk látogatóba. Természetesen Máté barátom szüleinek is ki kellett nyitniuk a pénztárcát, hiszen ha én kaptam, ő sem maradhatott ki a szórásból. Ezer szerencse, hogy Diszizke még nem olyan követelőző!
Összesen: 9 hozzászólás

1. Hazafelé
2007.10.05. 10:51
Természetesen már ezer éve hazaértünk, csak jóanyám ellustult kissé. _s Ő azt állítja, hogy annyi munkát adunk neki, hogy nem jut el a naplóírásig, de ez aljas rágalom! Szóval szívfájdalom, de ott kellett hagynunk Gótos nénit a csuda klassz házával, és hazaindultunk.A gótos néni nem azért gótos, mert bármi köze van a Gótokhoz, bár ki tudja? Az elnevezés abból adódik, hogy az első ott töltött napon, az ablakunkból éppen a kecskére és annak otthonára lehetett látni. Mivel eddig a kecske szó nem volt a szótáramban csak angolul, ezért az angol "gót" (goat=kecske) szóból tudtam csak kiindulni, így kapta vendéglátónk a gótos néni (azaz a kecskés néni) nevet. Hazafelé felosztottuk "Diszizkével" az alvásidőt. Ő aludt Grazig, addig én felzabbantottam az összes úti elemózsiát. Grazban kénytelenek voltunk megállni, feltölteni a készleteket. Graztól én szunyáltam és Noah ropogtatott. Ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy Agyiéknál megállva még egy komplett vacsorát be ne nyomjon. Nehezen szálltunk vissza az autóba, mindannyian kissé nyűgösek voltunk már. De minden jó, ha jó a vége, így alvásidőre már itthon is voltunk. Végre mindenki a saját ágyában pihenhetett. The EndAz a bizonyos "Gót"