Fogalmam sem volt, hogyan jutok el rá: csütörtökön fél 5-kor. Páromnak budapesti munkanap, ergo későn ér haza. Kire bízzam a 2 imposztort?
Szomszédunk, Marika néni önként ajánlotta fel segítségét. Nekem kétségeim voltak... Megsütöttem a kedvenc sütijüket (csokis cupcake), pogácsát is készítettem. Induláskor lelkükre kötöttem, hogy szépen viselkedjenek, majd betettem a Cars-t (Verdák) a DVD lejátszóba.
Amint véget ért a szülői, rohantam haza, mint akit puskából lőttek ki. Már az utcán hallottam, hogy bent megy a vihánc. A házban -Nimródnál alig egy fejjel magasabb- Marika néni próbálta bekeríteni össze-vissza rohangáló gyermekeinket. Égett az arcom rendesen.
Mikor kiengedtem a kapun, Marika néni csak ennyit mondott:
-Eszterkém, 3. gyerek? Ajjaj! Ráértek arra még!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése