2008. július 22., kedd

Temetés


Rémálom.
Nem fogok sírni, nem fogok sírni, nem fogok sírni….Hol a zsebkendőm?
Robi gyerekekkel a nagynénéméknél maradt. Persze ezen Nimród bepöccent, megrettent, hogy valami fontosból kimarad. Szó szerint értette, hogy nagypapát MI fogjuk eltemetni. Amúgy is rengeteg kérdése van, amire adott helyzetben elég nehéz szépen, okosan és higgadtan válaszolgatni.
A tor után közösen is kimentünk a temetőbe végső búcsút venni, így kicsit sikerült megnyugodnia. Dédipapa a szép virágok alatt fekszik, lelke pedi isten csodálatos országában van- ez akkor talán annyira nem rossz.
Azért gyakran kérdezgeti, hogy mi tulajdonképpen mennyire vagyunk öregek. Remélem előbb-utóbb feldolgozza. Mára ritkulnak a kérdések és új dolgok foglalkoztatják )- most éppen a hogyan születik a gyerek van soron.)

Nincsenek megjegyzések: