Lássuk Bobóországot!

Ha a gyerekeken múlna, már csomagolnának, irány vissza! De mivel a piszkos anyagiakon, azt mondom talán. Bár lelkiismeretesen kitöltöttem a szálloda kérdőívét, mellyel lehet nyeri 2 éjszakát, de mivel még sosem nyertem semmit, ez felejtős. I think.

És, hogy milyen kicsi a Világ!

(Tudom, hogy és-sel nem kezdünk mondatot- de miért is nem? És ha nem, akkor hogyan? :-))

Első nap reggelinél felismertem egy kislányt. Pontosan úgy nézett ki, mint Liza, akinek anyukája régen szintén a babaszobán vezetgette naplóját. Nyertem, tényleg ő volt! A gyerkőcök remekül kijöttek egymással, ezért a további napokat kvázi közösen töltöttük.

Aztán itthon:
Gyerekek mesélnek Bobóországról Agyinak.
Noah:
„Én féjtem Bobótól. (vizilónak beöltözött ember- a hotel jelképe) Bobó buta. Mondtam neki, menj el! (tényleg mondta)
Nimród:
„Én azért nem mentem oda Bobóhoz, mert nem tetszett a ruhája. Van neki más ruhája? (Passz. :-))