Merjünk nagyot álmodni

A játékra való felhívást Nucától kaptam (valaki meg tudja mondani, hogy kell azt csinálni, hogy a névre kattintva elérhető legyen a blogcím?- ami egyébként kansas.freeeblog.hu)
Szóval a játék lényege: Fogalmazzd meg magadban, majd vessd "papírra" mit szeretnél csinálni 1,2 illetve 3 év múlva ilyenkor.

Na lássuk:

2009.október 29.

Csodálatos őszi idő van. Mivel a Világ országai egységesen megállapodtak, hogy az óraátállítás egy baromság és nem csak cikkeznek annak felesleges voltáról, hanem tesznek is valamit, így mindannyian kipihentek vagyunk, biológiai óránk rendben, love and peace. Az oviban kitört az őszi szünet, így itthon vagyunk mind az öten, mivel apa is tudott szabit kivenni.
Délután sétálni megyünk: a gesztenyefák tövében találunk még pár szem gesztenyét, ezeket a fiúk a zsebükbe tömik. Akarnak adni Lencsibabának is, de az egyből a szájába próbálja tuszkolni azt, így elkobozzuk. A lófuttatóhoz érve a fiúk, mint az őrül rohannak le a domboldalon, Lencsi apán lóg a kenguruban és kacagva nézi őket. Aztán szedünk egy kis csipkebogyót, hazafelé vesszük az irányt, déléutánra várjuk a nagyszülőket.

2010. október 29.

Szépen és nyugodtan teltek az ünnepek, ebben az évben senki nem tüntetett semmiért. Az emberek elégedettek az új kormánnyal és újra van jövőkép.
A fiúk szeretik az óvodát, bár most éppen őszi szünet van. Lencsi ügyesen elsajátította a futás és beszéd tudományát, azóta egy perc nyugtunk sincs. Tervezzük Nimród szülinapját és mivel következő évben iskolát kezd, felmerül bennünk, hogy kellene még egy kis autó, a három gyerek, egy időpontban három helyen c. projekt kivitelezéséhez.

2011. október 29.

Ismét őszi szünet. Nimród szereti az iskolát és rém büszke arra, hogy ő már nagyfiú. Noah-nak hiányzik Nimród az oviból, de szerencsére vannak barátai. Közösen járnak úszni Nimróddal és délutánonként nagyokat játszanak. Lencsi is bölcsis már, igaz, csak napi 4 órában, mivel a gyes mellett, így is sikerült elhelyezkednem. A munkahelyek felismerték, hogy a kisgyermekes nők is jó munkaerők és akár napi 4-6 órában is képesek ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint amit korábban 8 órában vártak el tőlük.
Apa szabin van, de pörög ezerrel: új projektek indultak, a magyar tudományos élet felszálló ágban. Van elég pénz a kutatásra, konferenciákra, az intézetet felújították, a 60-as évekből visszamaradt irodabútorokat újakra cserélték. Új munkaeszközök érkeztek, végre nem a saját otthoni számítógépét kell használnia, ha érdemi munkát szeretne végezni.
Vettünk egy kis autót a másik mellé, így mindenki eljut munkába, különórára, vásárolni…stb.
Az ország felvirágzóban: újra becsülete van a munkának, amit emberhez és megélhetéshez méltó bérrel honorálnak (a közszférában is!), becsülete van a tudásnak, a családnak. Az emberek szívesen házasodnak, vállalnak több gyereket. A meddőség problémáját megoldották, így ez a meddő párok esetén sem lehet akadály.

Nagyot álmodtam? Igen, tudom. Pedig olyan szép lenne!

És Te miről álmodsz kedves Mónika, Ildikó, Judit, Hangyakutya (of course in english), Bogáranyu, Ákombákomanyu, MarciPalkóanyu, Esztibencianyu, Samubabaanyu, Csibike és többiek?

Ha van kedvetek játszatok velünk!