Leilani keresztelője

Normális körülmények között nálunk, reformátusoknál a vasárnapi istentisztelet keretében keresztelik meg a gyermekeket. Na de ki mondta, hogy mi normálisak vagyunk? :-)
Leilanit is, ahogy annak idején a fiúkat, szombat délután, családi körben kereszteltük meg.
A lassan már hagyomány úgy alakult ki, hogy Nimródot egy pár hetes magyarországi itthon tartózkodás alkalmával kereszteltük meg és ezt szombatra könnyebb volt megszervezni, pláne úgy hogy a kicsit tágabb családdal, barátainkkal is tudjunk találkozni, beszélgetni egyúttal. Tehát először keresztelés, utána kávézós-teázós beszélgetés, örömködés.
Noah-t szintén ilyen formában kereszteltük, akkori indok az volt még, hogy a keresztszülők Svájból érkeztek, szintén apró gyerekekkel, mi akkor költöztünk haza- tehát egyszerűbb volt így.
Ha a fiúknak megszerveztük, akkor pedig Leilani-nak is kijár egy "keresztelő party".
Kicsit izgultunk, mert előző szombaton Ajkán jégeső pusztított, utána dögmeleg volt egész héten és hétvégére megint lehülést jósoltak.
Panaszra nem lehetett okunk, ugyanis kitűnő idő volt: kellemes meleg, enyhe szellővel. Vendégek (alsóhangon 60-an), keresztszülők is időben megérkeztek. Elkésni egyébként sem lehetett- csak magunk voltunk "szűk" családi körben. :-)
Keresztvíz alá Dóri keresztmami tartotta Lencsit, aki csak kicsit keseredett el, de csak azért mert hanyatt kellett feküdnie pár pillanatig.
Utána pedig, ahogy Nimród mondaná: BULIIIIIII. Agyi ismét kitett magáért: a kávézós-sütizős eseményt megfejelte saját készítésű hidegtáljaival, szóval tuti nem maradt éhen senki.