2009. november 27., péntek

A mi Hálaadásunk

Tegnap volt Hálaadás napja, amit a mi kis családunk immáron 5. éve tradicionális módon ünnepel.
A hálaadás a mi keresztyén világszemléletünk amúgy is szerves része. mégis jó, hogy van egy "hivatalosan" kijelölt nap, ami a karácsonyi roham előtt egy kis megállásra, gondolkodásra készteti az embert.
Az első hálaadásunk teljesen spontán alakult, hiszen Nimródért adtunk hálát 2004 novemberében, akinek érkezésével házaspárból, család lettünk. Valójában már a következő évben, Amerikában tudatosult bennünk, hogy Nimród bizony ahogy kint mondták "thanksgiving baby". 2005-ben már pulykával, édesburgonyával és szívünkben mérhetetlen hálával ünnepeltünk, hiszen váratlan csodaként Noah-t akkor már a szívem alatt hordtam. Rákövetkező évben már, bár nem a vérszerinti családunk, mégis meghitt családi körben ünnepeltünk. Kaptunk egy amerikai családot, igazi amerikai nagynénivel,nagybácsival :-) unokatestvérrel és Noah érkezésével mi is négyen lettünk.
Akkor elhatároztuk, hogy hazaköltözésünk után sem feledkezünk meg erről a napról. Bár voltak nehézségek, veszteségek ebben az évben,rengeteg áldást is kaptunk.
Az első Hálaadást kijelölő Kiáltvány szavaival kívánok mindenkinek, aki szeretne egy kicsit velünk együtt megállni és visszatekinteni BOLDOG HÁLAADÁST!

Minden nemzet alapvető kötelessége, hogy könyörögjön a Mindenhatóhoz, minden jónak forrásához, nemcsak a nehéz időkben való irgalmas segítségéért, de ünnepélyes, közös formában is hálát kell adni az állandó gondviselésért... ...Mondjon köszönetet Isten jóságáért és irgalmáért, vidáman fogadva és teljesítve törvényeit, mindenki helyzetének és előmenetelének megfelelő, igaz és tiszta vallást gyakorolva, mely alapja a közjónak és a nemzet boldogságának."

forrás: earlyamerica.com, flagmagazin.hu

11 megjegyzés:

monetty írta...

Sziasztok! Én ma találtam rátok, mert megakadtam a Leilani néven. Nem a mai bejegyzésedhez szeretnék hozzászólni, hanem ahhoz hogy a ti Lencsi babátok az első Leilani M.o.-n. Sajnos ezt meg kell cáfolnom, mert az én kis (nagy)lányom május 20-án volt 16 éves és Leilani a neve. Nagyon örültem, hogy másnak is ennyire tetszik ez a név (a lánykám már nem annyira :))) Nagyon sok boldogságot kívánok nektek a gyerekekhez! Csapó Mónika

Loihi írta...

Hmm..szomorúan hallom. :-) És úgy, hogy az első kizárólag Magyarországon bejegyzett Leilani? :-)
Ti hogyan találtatok a névre?

monetty írta...

Hogy őszinte legyek, nem tudom hogy mi voltunk-e az elsők, mivel erről nem adott az MTA felvilágosítást. Sőt névnapot is nekünk kellett kijelölni, mert azt sem tudták akkor megadni, így mi július 1-jén tartottuk eddig, mivel akkor kaptuk meg az engedélyt. Végül is majdnem eltaláltuk.:))) De mivel ennyire nem tudtak erről a névről semmit, úgy gondoltam hogy az elsők vagyunk. A nevet én találtam még anno tinikoromban, szerelmes füzetecskék olvasása közben. (Tiffany stb.) Az egyikben a főhősnőt hívták Leilani-nak. Az abban lévő történet szerint a koreai nagymamájától kapta a nevét és égi virágot jelent. Nekem jó ideig nem volt lehetőségem leellenőrizni ezt,úgyhogy a kérdezőknek ezt a választ adtam, ami végül is nem nagyon tér el a valóságtól.

monetty írta...

Amikor terhes lettem, leültünk nevet keresni, természetesen egy név sem volt ami mindkettőknek tetszett. Ekkor eszembe jutott a Leilani, és felvetettem a férjemnek és nem zárkózott el tőle. Mivel nem találtam meg egy utónévkönyvben sem, így elvetettük, de bennem folyamatosan az motoszkált, hogy Leilanim fog születni.:)))) A lényeg hogy amikor megszületett a lányom és megkérdezték mi lesz a neve, én rávágtam hogy Leilani. Na lett is csodálkozás.....

monetty írta...

Az anyakönyvvezető természetesen másnap azzal jött, hogy ezt felejtsem el és kész. Válasszak "normális" nevet. Na én ekkor már nem hagytam magam, míg végül kibökte, hogy van lehetőség engedélyeztetni hátha.... (ekkor én még nem tudtam hogy lehet ezt)A lényeg a lényeg, hogy mivel az engedélyeztetés sokáig fog tartani, addig is nevet kellett adni a gyereknek így 1 hónapig Miléna Zita lett a leányzó.

monetty írta...

Illetve július 1-jén kaptuk meg az engedélyt, majd egy sima névváltoztatást kértünk, és így lett a nagyobbik lányom Leilani. A kisebbik lányomnál már nem voltunk ennyire kacifántosak, ő az Aisa nevet kapta. Nos ennyi a mi történetünk, jó hosszan sikerült megírnom bocsi....:))))

Loihi írta...

Meg voltam győződve, hogy kint éltetek és ott anyakönyvezték. :-o
Tudod furcsán folynak a dolgok az MTA-nál. Mielőtt kérvényeztük nem volt az anyakönyvezhető nevek listájában, így 2 hónapos procedúra volt, mire engedélyezték. Erről (hogy mostantól adható)december 21-én kaptuk meg a határozatot. :-)
Most már 2-en vannak. :-)
Noah-tok nincs véletlenül? :-)

monetty írta...

Noah-m nincs csak Aisa-m van még.
Egyébként egy ismerősöm szerint csak egy bizonyos számú engedélykérés felett szoktak automatikusan anyakönyvezhetővé tenni egy nevet. Mindenesetre én nem bánom, hogy ez még nem történt meg....:)))

Loihi írta...

Azért én is remélem, hogy nem indul meg a Leilani dömping. :-)

Ákombákom és Réka írta...

Áll a Süba, csak pár éve Csillagvár lett a neve. De amúgy gy tűnik állja a sarat. Remélem is, mert ott van a kedvbenc butikom. Na és a hatalmas játékbolt, ahol tényleg mindent megkapok.
K

Évi írta...

Nektek is jó ünneplést!!A nagyfiúnak!!!Olyan jó mikor család lesz egy párból:-))).Boldog Szülinapot!!!

A Hálaadásos bejegyzés szép volt, tetszett.Sajna én alulinformált vagyok ezügyben...de mindig tanul az ember..

Bóti kaja Lencsinél??Ismerjük, nálunk is az megy gyümi téren..Evvan.Azért felnönek ne aggódj.

Pusz, Ccsajócák