Ovis ünnepváró, lucabúza és a többi

avagy hogyan zsúfoljunk 1 hetet egyetlen bejegyzésbe.

Hétfőn az oviba is megérkezett a Mikulás. Noah-ban mély benyomást hagyott, hogy Mikulás azt mondta "fogadjunk szót a szülőinknek". A tanultakat tett sajna nem követte, így aznap elevenebbek voltak este, mint valaha. Szerencsére azt sikerült megakadályozni, hogy az ovimiki-csomagot még azon melegében felfalják. A hét közepe eseménytelenül telt, hacsak nem számítjuk eseménynek, hogy beszereztünk mindent karácsonyra (bár a csomagolás még hátra van) és befejeztük a kerti munkálatokat is végre (hja így december közepén éppen ideje volt már).
Pénteken nyílt napot tartottak az óvodában, ahol együtt barkácsoltak gyermekek és szüleik.

A csoport kedves kis műsort is adott

és tanui lehettünk, hogyan falják tele magukat gyermekeink ebéd előtt süteménnyel (óvónői segédlettel :-) ).

Az ovis dőzsölésnek Noah pocakjában meg is lett a következménye, így a nap további részében vele rohangáltunk a lakás legkisebb helységébe.

Szombaton Nimródunk fájdította a fülét, így aznap őt ápolgattuk. Bár szerettem volna még szombaton előkészíteni a mézes tésztáját, ez mára maradt. A sütést viszont beígértem a pörcöknek, így ma bajor vajas kekszet szaggattunk, sütöttünk közösen (be is kellene ide írnom a receptet, mert sosem találom amikor kellene).

Luca napjáról sem feledkeztünk meg. Lucaszéket nem készítettünk, viszont gondosan elvetettük a búzát (reméljük bejön).