"Egyszer volt, vagy nem volt, volt a mosatlan üvegedényhegyen is túl, a szennyesruha-tengeren is túl, a kakispelenka-dombok mögött, ahol porcicák fogócskáztak szerteszét, ott, ahol kisgyerekek táncoltak vasból font idegeken, élt egy anyakirálynő, aki egy szép napon azt mondta: "Megőrülök!" És lőn.
Léteznek (Igen, tényleg léteznek!) olyan nők - nagy csomag respekt és tisztelet nekik-, akik egyszerűen anyának születtek. Ők mellékállásban házitündérek is, életüket egy-két-három gyermeküknek, férjüknek szentelik. Ők azok, akik bármikor elővarázsolnak a sütőből egy tökéletesre sült meggyes pitét, örömüket lelik a konyha kitakarításában, szeretnek tenni-venni az otthonukban, hűtőt leereszteni, kisuvickolni mindent, ami kisuvickolható.
Szupermutter sosem ideges, mert mindenre van ideje: napját előre megtervezi, és érdekes módon az ő huszonnégy órája mintha harminchat lenne. Ő nem a szárítóról öltözteti családtagjait, a szekrényében élükre vasalva sorakoznak a rongyzsepik is.
Az ő kisbabája egynapos kora óta átalussza az éjszakát, mindig szépen, türelmesen, választékosan beszél a négyéves naggyal. Ő az a nő, akit nem zavar, tehát ne káromkodik sziszegve, ha eltévedt műanyag dinótaréj fúródik a talpába, hiszen sosincs eltévedt dinotaréj a padlón, mivel a dinótaréjok a dinók többi testrészével együtt az "őshüllők" feliratú dobozban pihennek estére.
Húsvétkor aranyos kis nyuszik vannak a függönyre (s.k.!) hímezve, karácsonykor (s.k.!) mézeskalácsdíszek csüngenek a fán, a gyerek születésnapjára harmincfős bulit szervez (s.k.!) tortát süt, melynek csokimázán a habbal írt szöveg nem folyik szét.
A született anyuka lakásának kövéről enni lehet, a mellékhelyiség inkább egy exkluzív fürdőszobaszalonra emlékeztet, ahol a vécétartályon lévő helyes kis fonott kosárkába szárított, illatos virágszirmot szórtak, és a csillogó, látszólag használaton kívüli fajanszot nincs kedve az embernek összepiszkítani. Meleg vacsora fogadja a család apraját-nagyját, és a nap végén anya mosolyogva és boldogan dől ágyba, hogy másnap újra kezdhesse munkásságát: a családi tűz(hely) őrzését."
Nemrég (valójában rég :-) ) kaptam egy nagyon megtisztelő "nagyszerű anya" díjat Edith-től. Akkor jól elgondolkodtam mit is jelent nagyszerű anyának lenni, az vagyok-e egyáltalán.
Tavaszi nagytakarítás közben akadt kezembe a fenti ősrégi cikk(részlet).
Nos, a fenti "nagyszerű anya" az, ami én mind nem vagyok.
De eljutottam oda, hogy nem számít. Mert különfélék vagyunk. Van ki nagyszerű, kisszerű én csak szimplán egyszerű, de csupa nagybetűvel ANYA.
Anyák napja alkalmából, ezúton szeretném átnyújtani ezt a díjat, minden erre járó édesanyának.