20-án a Sportpályán került megrendezésre, melyen az óvoda teljes létszámban képviseltette magát.
Én még mindig ezt heverem. No, nem azért mert úgy kisportoltam magam, bár izzadtam rendesen. De ezt korántsem a testmozgásnak, inkább a 2 fiamnak köszönhetem.
Történt ugyanis, hogy "okos" Anya eltervezte, hogy egy délelőttöt nagyfiaval tölt, így az alaposan megszoptatott Lencsikét a nagyszülők gondjaira bízta és Midivel elindult a Sportpályára, ahol már ott készülődött Maxi és az egész óvoda. Anya azzal nem számolt, hogy Midi teljesen bele van zúgva Agyiba, illetve Maxi lelke megsínyli a találkozást.
Anyát az óvó nénik azonnal megtették az egyik csapat kapitányának, lelkes tiltakozása ellenére. Kicsit egyenlőtlen volt a küzdelem, mert Anya csapatjában csupa kiscsoportos volt + Nimród, így valójában esélyük sem volt nyerni, és ettől Nimród lelki beteg lett. Feladatról-feladatra csökkent a lelkesedése, az utolsó feladatnál, már a szó szoros értelmében nem állt kötélnek (kötélhúzás lett volna).
Noah konkrétan nem csinált semmit, ha az anyaráncigálást és vinnyogást nem veszem valaminek. Egyre csak “Agyit akajom, Agyit akajom” hajtogatta. A verseny végére Anyáról már patakokban folyt a víz, pedig a csúcspont még csak ezután következett:
Induláskor Nimród bevágta a hisztit, hogy őt nem érdekli az ovi, haza akar velünk jönni. Klassz. Próbáltam rá hatni észérvekkel, ölelgettem, puszilgattam, de semmi. Igy eljöttünk, bár a szívem szakadt meg. Nimród hangos sírását (“Anya, anya") még az utca végén is hallottam. Mikor érte mentem az oviba, a gondozónő megsúgta, hogy Nimródunk az egész utat végigüvöltötte.
Szép nap volt. Kihívásokkal teli.
Jövőre itthon maradok.
Én még mindig ezt heverem. No, nem azért mert úgy kisportoltam magam, bár izzadtam rendesen. De ezt korántsem a testmozgásnak, inkább a 2 fiamnak köszönhetem.
Történt ugyanis, hogy "okos" Anya eltervezte, hogy egy délelőttöt nagyfiaval tölt, így az alaposan megszoptatott Lencsikét a nagyszülők gondjaira bízta és Midivel elindult a Sportpályára, ahol már ott készülődött Maxi és az egész óvoda. Anya azzal nem számolt, hogy Midi teljesen bele van zúgva Agyiba, illetve Maxi lelke megsínyli a találkozást.
Anyát az óvó nénik azonnal megtették az egyik csapat kapitányának, lelkes tiltakozása ellenére. Kicsit egyenlőtlen volt a küzdelem, mert Anya csapatjában csupa kiscsoportos volt + Nimród, így valójában esélyük sem volt nyerni, és ettől Nimród lelki beteg lett. Feladatról-feladatra csökkent a lelkesedése, az utolsó feladatnál, már a szó szoros értelmében nem állt kötélnek (kötélhúzás lett volna).
Noah konkrétan nem csinált semmit, ha az anyaráncigálást és vinnyogást nem veszem valaminek. Egyre csak “Agyit akajom, Agyit akajom” hajtogatta. A verseny végére Anyáról már patakokban folyt a víz, pedig a csúcspont még csak ezután következett:
Induláskor Nimród bevágta a hisztit, hogy őt nem érdekli az ovi, haza akar velünk jönni. Klassz. Próbáltam rá hatni észérvekkel, ölelgettem, puszilgattam, de semmi. Igy eljöttünk, bár a szívem szakadt meg. Nimród hangos sírását (“Anya, anya") még az utca végén is hallottam. Mikor érte mentem az oviba, a gondozónő megsúgta, hogy Nimródunk az egész utat végigüvöltötte.
Szép nap volt. Kihívásokkal teli.
Jövőre itthon maradok.
6 megjegyzés:
hmm.. ez tényleg kihívásokkal teli délelőtt lehetett. A legkisebb közben hogy érezte magát otthon?
éva
Apa is ott volt fotózni! :-D
Ha tudom, hogy mi készül, mi is lemegyünk! :-S De csak itthon mondta meg este, hogy hol volt... :-@ Kérdeztem is tőle, nem látott-e titeket, de nem rémlett neki semmi.. Úgyhogy nyugi! Nem volt annyira feltűnő, égő a helyzet. :-P Szusszanj egyet! Puszi! Juliska, Rozi és Virág
A legkisebbnek fel sem tűnt, hogy leléptünk- aludt végig. :-)
Ejha, egy kis változatosság...nem semmi.De igy szép az élet.
Szegény NImród.....pusszantás neki.Lencsike meg szuperokosügyesgyerek:-))))
csók
Na hát akkor Te sem unatkoztál... ez tényleg kihívás volt. :)))
Szia!
Pöttöm nem biztos, hogy Panna (semmi sem látszott még), csak éppen ez jutott eszembe :) De azért örülnék egy Pannának (is).
Puszi!
Megjegyzés küldése