Amikor

bekapcsolom a laptopomat, mindig bűntudat tölt el. A naplóm a kezdőlapom és minden egyes nappal meg kell állapítanom: tegnap sem írtam egy sort sem. Pedig zajlik az élet errefelé is.

R természetesen haza érkezett. Csapkodó villámok és zuhogó eső közben landolt a Ferihegyen. Végre megnyugodhattam. Az AF géppel történtek nem tettek túl jót a légiparámnak ugyanis.
Gyerekeket pár napig csak maszkban közelítette meg-azért mégiscsak Új-Mexikóban járt, az ember sosem lehet biztos, nem bújt-e meg benne a cocainfluenza. Mire elmúlt a lappangási idő, mi szépen megbetegedtünk.
Nem influenzában, csak valami megfázásféleség lehet. Noah-n 2 nap alatt végigment, nekem még 1 hét után is kapar a torkom, Lencsi meg most kezdett köhécselni és folyik az orra. A két idősebb férfinek kutya baja.
2 hete tart az oviszünet, ergó nem unatkozom. Az utolsó ovis héten kirándulni mentek vonattal Zánkára a az úttörőgyermekvárosba. Tövig rágtam a körmeimet Kicsit izgultam, de rendben hazaértek.

Az oviszünet első napján (szombaton) elmentünk a veszprémi állatkertbe, ami nagyon szép lett. Ha valaki errefelé jár, bátran ajánlom.

Míg jó idő volt, végig kint dekkoltunk a kertben:elkészült a házijátszóterük (csak le kellene még festenem ), a medencét is felavattuk.
Most, hogy rosszabbra fordult az idő, bent rajzolnak festenek, legóznak, filmet néznek, verekednek, veszekednek és ordibálnak.

Vendégeket is fogadtunk az elmúlt 2 hétben:
Rég nem látott barátaink látogattak meg bennünket kislányukkal Elinorral és
R. unokatestvére is eljött férjével. Lencsi megkapta élete első babáját. A fiúk Lego autókat és képeskönyvet kaptak. Azóta is élvezettel olvassuk esténként Sicc kalandjait.

Történt pár igen örömteli esemény is: Nimród elkezdett végre figurálisan rajzolni,
Ha esetleg nem lenne egyértelmű: A képen egy százlábú látható aki fejjel nekiment a kerítésnek, ezért vérzik a feje és még bárányhimlőt is kapott.

Noahról így 2 hónap után bátran kimondhatom, hogy 1 nap alatt teljesen szobatisztává vált, nagyon büszkék vagyunk rá!

Lencsike pedig betöltötte életének 3. hónapját és még mindig "jóbaba" üzemmódban nyomja. Megkapta az oltásokat, kicsit be is lázasodott. Nagyon élénk kislány, szépen figyel, kommunikál, nézegeti a kezecskéit, boxolgatja a zenélő-forgó állatkáit. Sajnos úgy tűnik ujjszopós lesz. Nem vagyok túl boldog, mivel a témában családilag érintett vagyok, illetve abszolút felkészületlenül ért, a fiúk babakorukban nem mutattak ilyen jellegű hajlandóságot.Nyaralást nem terveztünk, inkább sok kirándulást, programot, maximum 2 napot ősszel "Bobóországban" De úgy tűnik az Élet felülírja terveinket és mégis megyünk nyaralni szeptember elején. Mivel még nagyon képlékeny a dolog, ezért nem írok róla semmit, csak böngészem az utazási oldalakat a neten.

Dióhéjban ennyi a múlt, jöjjön hát a jelen:
Ma megnéztük a nosztalgiavonatot, mely Csopakon is megállt pár percre. Hatalmas mozdony, csattogó kerekek, pöfögés, sistergés, hatalmas gőzfelhő, fülsíketítő tülkölés. Még nekünk, felnőtteknek is nagy élmény volt. A fiúk úgy szorították a kezemet, majd eltörték. Mai gyerekprogram pipálva.

Valami ötlet holnapra?

Levél Apának 6.

Szia Apa,
Jó lesz ha már hazaérsz, mert kész őrültekháza, ami itt van. Nagyi próbálja tartani a frontot.
Az apahiány mindenkinél másképp jelentkezik. Én rosszul alszom, állandóan szopiznék. Nimród folyton megsértődik valamin és sokat hisztizik. Noah folyton Nagymamán lóg és meg nem válna egy percre sem az alvósteknősétől, még az udvarra is magával viszik. Képzelheted hogy néz ki!
Anya meg annyira feszült. Pedig egy nyugodt anyából sokkal finomabb a tejecske. Szóval alig várjuk, hogy itthon legyél és az élet visszatérjen a normál kerékvágásba. Bár anya azt mondja, hogy egy ideig még nem puszilgathatunk, mert a doktornénid javaslatára karanténban kell lenned pár napig. Pénteken meg kitelepítettek a szobámból. Anyu azt hitte, ha rovarirtóval alaposan befújja a lambériát, akkor a szú, mely egész éjjel rágcsál, majd jól megdöglik. Szép próbálkozás volt. Mi megdöglünk olyan büdös van még mindig, a szú pedig éli világát és hangosabban rágcsál, mint valaha.
Ma újabb szerrel próbálkozunk.
Az ovis évzáróműsort kihagytuk szombat délelőtt. Egyébként is vendégeink jöttek ebédre. Anyu unokatestvére a családjával. Jött egy baba is velük, Zsófika, akinek egyszerre kellett volna születnie velem, mégis ő már 6 hónapos! Kíváncsian nézegettem, aztán bőgtünk egyet közösen. Anyu fényképezőjéből kifogyott az elem, így képek később lesznek. Aztán Joli mamáék is benéztek délután. A fiúk persze nem aludtak semmit, teljesen fel voltak pörögve. Legalább este hamarabb elaludtak, csak úgy, mint én.
Mikor ez olvasod-talán egy reptéren- már úton vagy hazafelé.
Jó utat Apa! Várunk haza!
Leilani

Levél Apának 5.

Hello Apa itt Noah!
Mami mondta, hogy voltál kirándulni Los Alamosban a többi bácsival és nénivel, meg hogy hétvégén láttál igazi indiánokat! Azért csak vigyázz velük jó?

Nekünk is zsúfolt napjaink voltak. Tegnap mamival együtt vittük el Nimmit az oviba. Egy pillanatig azt hittem én is maradhatok, de mami mondta, hogy meg kell várnunk, míg 3 éves nem leszek. Utána elsétáltunk a postára és bedobtam a piros ládába a gázóráspapírt, amit rábíztál a mamira. Hazafelé a gyógyszertárban vettünk szirupot, hogy tudjak kakálni. Sajnos még ezzel sem ment, ezért este 11-kor kúpot is kaptam, mert már annyira nyomta a pocakomat, hogy nem tudtam aludni. Nagyon sírtam, de aztán ügyes voltam, mami és Agyi meg is tapsoltak. Lencsi sem aludt jól, de ő csak reggelre könnyebbült meg. Délután szépen sütött a nap, játszottuk a kertben, míg mami és Agyi ültetgettek.
Ma Nimmód mamival és Tupapával autóval ment oviba. Utána mamiék vásárolni mentek, mi Agyival és Lencsivel vigyáztunk a házra. Agyi ebédre palacsintát sütött. Szépen megettem a krumplifőzeléket és utána még 3 palacsintát „kokóval”. Mami elment Nimmódért, míg én szundiztam. Ébredés után Tupapával, Mamival és Nimmóddal elmentünk gyereknapra az iskolába. Végül nem a strandon tartották, mert féltek, hogy esni fog az eső, de nem esett, hanem jó melegen sütött a nap. Kifestették az arcunkat, én ismét oroszlán, Nimmód Punkember lett. Az óvonéni adott egy kis papírt anyának, amiért egy másik nénitől kaptunk 1-1 focis jégkrémet. A végén kicsit csöpögött, ezért anya is besegített a nyalásba. A tiszta „dzsimszim”, így is fagyis lett kicsit. Volt lufihajtogatás is: Nimmód nekem is kért egy kardot, amivel végül Tupapa játszott.
Aztán mami hozott még 4 lángost, amit szintén kis papírokért adtak cserébe. Ezt már nem ott ettük meg, hanem én útközben eszegettem, a többit meg mami vitte a kezében.
Itthon mami megdícsért minket, hogy nagyon szépen visekedtünk és adott nekünk törpöket. Képzeld megkaptam az „Ugyifogyit”! Már csak a focis hiányzik. Persze párat már nem találunk, de valahol csak meglesz.
Na szia, most megyek vacsizni-Agyi már süti a friss palacsintát, ide érzem az illatát! Te még ebéd előtt vagy és javában konferenciázol. Estére jó bankettezést!
Mindannyian puszilunk,
Noah

Levél Apának 4.

Kedves Apa!
Anya ma elvitt oviba. A barátaim Lali, Árpi és kisGergő már nagyon vártak. Tupapa ma hazament megetetni Dorkát, meg ügyeket intézni. Míg oviban voltam eljött hozzánk Karcsi tata is. Olyan rendes volt, hogy megvárt míg hazaérek az oviból és csak utána ment haza. Sőt még egy kicsit játszott is velem: nézte hogyan mászok fel és csúszok le a „kalózhajón”. Jaj, úgy várom már hogy kész legyen! Anya azt mondta, hogy akkor fogjuk folytatni az építését ha hazajöttél, és addig lefesteni sem tudja, amíg teljesen el nem készül. Számon tartom ám! Már csak ötöt kell aludni, és hazajössz. Mire ezt olvasod, már csak 4-et!
Anya ma szedett borsót és ki is fejtette. Mi Noncival elég sokat megettünk nyersen. Anya most azon aggódik, nehogy megfájduljon a pocakunk. Epret is szedett, közben hozzáért egy meztelencsigához. Akkorát visított, hogy csak na!
Lencsike egész nap nyűgös volt, úgy látszik neki tényleg fáj a pocakja. Agyi szerint a vastól, amit anya szed, de muszáj, mert nagyon sápadtak mindketten. Ha Tupapa megjön, akkor Agyi ír fel Lencsinek külön is vasszirupot. Anya már előre sajnálja, hogy akkor aztán tényleg fájni fog a pocija.
Vacsira megint bundáskenyeret kértünk és kaptunk, mert Tupapa nem felejtette el a tojást szerencsére.
Nehezen megy az esti lefekvés Nélküled!
Mindannyiunknak nagyon hiányzol!
Puszilunk,
Nimród

Levél Apának 3.

Hétfő

Jó reggelt Apa!
Mire Te ezt olvasod, én már vígan játszom az oviban a gyerekekkel.
Nagyon szeretem a reggeli beszélgetéseinket, ki nem hagynám semmi pénzért! Köszi, hogy megvárod míg felébredek, pedig biztosan nagyon fáradt vagy akkor már.
Képzeld ma sem volt ovi. Azt mondta anya azért, mert pünkösd van. Délelőtt összepakoltuk a gyerekszobát, bár anya és Agyi biztosan nem így fogalmazna. Most, hogy minden a megfelelő dobozba került, meglepően sok hely van játszani.
Annyira belemerültünk Noncival, hogy csak fél óra múlva kapcsolt Nonci: „hol van az Agyi?”. Anya mondta neki, hogy templomba ment, erre akkora bömbölést rendezett, hogy még az eső is eleredt. Anya hiába próbálta vígaszatalni. Aztán kibökte, hogy egy gumicukorért hajlandó abbahagyni a sírást. Anya nekem is adott cukrot. Hamarosan Agyiék is visszatértek-bőrig ázva. Agyi nem volt túl boldog, hogy cukrot ettünk ebéd előtt.
Ebéd után nem akartunk aludni. Anya és Agyi 1 órán keresztül próbálkozott, végül Tupapa beígért nekünk egy talpmasszást, ha nem hagyjuk abba. Ez kellően ijesztőnek hangzott ahhoz, hogy végül elaludjak. Noncival nem tudom mi történt, de szerintem ő nem aludt, mert kisvártatva ő ébresztett, hogy megjöttek Loji mamáék.
Kaptunk meglepetéstojást-újabb Jégkorszakos ajándékok voltak benne. A Noah-éban Meni volt, de lejár az agyara. Tupapa mondta, hogy majd megragasztjuk.
Vacsira bundáskenyeret rendeltünk Agyitól, így a tojáskészletet teljesen lefogyasztottuk. Tupapa mehet holnap a boltba.
Fürdetésnél nagy pancsolást rendeztünk, úszott az egész fürdőszoba. Lencsike ma nem sírt, anya le is fényképezte Neked.

Sokszor elszomorodom napközben. Nagyon hiányzol Apukám!
Sokszor puszilunk!
Nimród és a család

Levél Apának 2.

Vasárnap

Szia!
Örülünk, hogy épségben megérkeztél. Anya teljesen kétségbe volt esve reggel, hogy nem találta a várva várt smst. Még szerencse, hogy felvetted a mobilt. Jó volt látni skype-on. Nem is tűntél fáradtnak, pedig 15 órás repülőút után még vezettél is pár órácskát. Vicces volt, hogy pizsiben voltál és éppen lefekvéshez készültél, miközben mi már túl voltunk a reggelin. Jó, hogy elmagyaráztad ezt a dolgot a földgömbbel és a lámpával. Emlékeztem ám rá!
Ebédnél mondtam anyunak, hogy „annyira hiányzik a papa, hogy mindjárt sírok”. De aztán kaptam egy rántott csirkemellet, így feledtem bánatom. Keresztmami felhívta reggel anyát, hogy átjönnének hozzánk. Annyira izgatottak lettünk, hogy a délutáni alvás ma bizony kimaradt.
Anya el is felejtette, hogy gyereknap van, de úgysem tudtunk volna átmenni a Mosolyvárba Henrikékhez autó nélkül. Pedig anyának eléggé fájt a foga egy kis kürtőskalácsra. És képzeld keresztmamiék éppen azt hoztak ajándékba. Igaz majdnem az egészet anya falta fel.
Fabival kalózosat játszottunk a „magaságyon”. Az volt a kalózhajó, lent pedig nyüzsögtek a cápák! Aztán kitaláltuk, hogy ki kellene menni az udvarra játszani az igazi kalózhajóval, de anyáink nem engedtek. Azt mondták hideg van és mindjárt szakad az eső. A végén aztán nem is esett.
Fabiék már éppen indultak, amikor megjött Tupapa. Hozott meglepetéstojást is, amiben Jégkorszakos figurák voltak. Noah elkeverte valahova a kardfogú tigris alsó felét. Nem tudom meglesz-e valaha.
Anya kicsit kiakadt, mert a vakond továbbra is munkálkodik a kertben. Most a konyhakertet vette célba. Az eddigi kár 2 paradicsompalánta és 1 tő uborka-eddig.
Lencsinek is nagyon hiányzol, főleg a fürdetésnél. Úgy üvöltött Szegényke! De aztán anyu hamar megvígasztalta és gyorsan el is aludt. Mi is követtük példáját, mert már nagyon fáradtak voltunk.
Küldök neked egy képet is a kereszttesókról és rólunk (Lencsi nincs rajta, mert szundizott éppen). Tudom kicsit homályos, de a jó gép nálad van és anya ebből a régiből csak ennyit tudott kihozni.
Puszilunk,
Nimród