2010. október 7., csütörtök

Malacpersely

Hétfő óta másról sem szólnak a napok: vörösiszap
Szülőföldünktől, nagyszülők lakhelyétől pár kilométerre történt. Volt osztálytársak, ismerősök, barátok élnek/dolgoznak Devecserben. Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy milyen érzések kavarognak ilyenkor az emberben.
A katasztrófa másnapján egy másik exajkai anyukával összebeszéltünk, hogy felkeressük az önkormányzatot és gyűjtést szervezünk. De az önkormányzat megelőzött bennünket: mire kérésünk elért a polgármesterhez, addigra ő már felvette az érintett település vezetőjével a kapcsolatot. (Ismét jól választott a "falu" vezetőt :-) )
Megbeszéltük R-rel, hogy ma délután visszük fel a mi adományunkat. Nimród meghallotta ezt és reggeli közben előadta, ha nagy lesz, akkor ő vesz egy autót annak, akinek elvitte az iszap. (Kivételesen megnézhette a Híradóban az erről szóló lájtosabb híradásokat.) Kicsit elbeszélgettünk vele a segítségnyújtás lehetséges formáiról. Öcsivel együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy nem várnak felnőtt korukig, hanem kinyitják perselyüket és pénzt küldenek a rászorulóknak.
Ma ovi után közösen sétáltunk fel a gyűjtőponthoz. Saját pénzecskéjüket ők dobták be a perselybe.
Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Hogy mi lesz a katasztrófa következménye, elképzelni sem tudjuk. Féltjük a családot és féltjük magunkat, hiszen csupán 50km a távolság.
Sok kicsi sokra megy. Kérünk, ha tudsz segíts Te is!
http://www.fn.hu//belfold/20101007/akik_mar_gyujtenek_vorosiszap/

6 megjegyzés:

Cilee írta...

Szörnyű, ami történt, összefacsarodik az ember szíve, végigfut a borzongás rajtam, mikor nézem a híradásokat. Az emberek, akik túlélték bár, súlyos égési sérüléseik még hónapokig, évekig elkísérik őket, és a "szerencsésebbek", akiknek "csak" minden ingóságuk tönkrement, és a házuk se lesz lakható sosem.
Mi sajnos csak a 1749-en keresztül tudunk segíteni, azzal se sokat, de remélem mások is így gondolják, hogy egy pár száz Forint is hatalmas segítség, ha mindannyian összefogunk, ki-ki lehetőségei szerint.
A fiaid felelősségtudata csodálatos! Igazán jól nevelitek őket, ha ennyire a szívükön viselik más emberek sorsát.
Puszi!
Ildikó

Gergő baba írta...

Mi is büszkék vagyunk a fiaidra! Fontos, hogy mindannyian segítsünk, ki ahogy tud. Szükség van az összefogásra! puszi, Gergő baba, Szabi, Ibolya

Évi írta...

Figyu!Ha neked küldenék cuccost?Tuti helyre menne igaz???
Ruhákra gondolok.

Évi

Évi írta...

Figyu!Ha neked küldenék cuccost?Tuti helyre menne igaz???
Ruhákra gondolok.

Évi

A fiúk meg aranycsillagok.Gréta is ilyen......

Loihi írta...

Évi,
Megkérdezem a helyi lelkészt (barátunk), hogy mire van szükség pontosan.
Mi tartós élelmiszert és pénzt küldtünk, de biztosan szükség van ruhaneműre is.
Pusza és drága vagy.
Mindjárt benézek Hozzátok, mi van Dalmikával.

Virág írta...

Itt is ezzel foglalkozik naponta a rádió. Kár, hogy nem mindent értek. A három magyar lány együtt sírtunk a konyhán. Csak fél infóim vannak, de a távol lévő sajátjaim miatti frász duplázásához elég. :S A fiaidra nagyon büszke lehetsz!! :)