volt a tegnapi. Hosszú és eseménydús.
Ebédre Érdre voltunk hivatalosan nénikém 60. születésnapi meglepetés partijára. 1 órára voltunk meghívva, legkisebbünk gyomra azonban fél 12-es ebédre van ráállítva. Én nagyokos. jól megetettem indulás előtt, aminek röviddel Fűzfő után meg is lett az eredménye. Szép ruhának annyi, de legalább volt nálam teljes garnitúra pótruha. A kocsiban kerengő hányásszag enyhén visszavetette kedvünket a svédasztalos ebédtől.
Érdre érve először kimentünk a temetőbe nagyszüleim sírjához. Elképedtem, hogy Nimrike mennyire emlékszik dédipapára, aki közel másfél éve nincs már köztünk.
Ebéd előtt beugrottunk még unokatestvéremékhez, ahol a fiúk pár perc leforgása alatt felforgatták Zsófika szép rendben tartott játszóbirodalmát.
A meglepetés jól sikerült, az Ünnepelt meghatódott, az ételek finomak voltak. A svédasztalos megoldásban az volt a jó, hogy válogatós fiaimnak is találtam fogukra valót. Leilikével nem volt gond, jól megtömte üres pociját és látszólag jól esett neki a sok "usi"(husi) és a "sütyi"(süti). Sajnos a "tóta" elmaradt, mert nénikém váratlanul nagyon rosszul lett, s mivel szívbeteg így orvos apukám mentőt hívott hozzá. Mi agyon aggódtuk magunkat (szerencsére azóta már jobban van), a fiúk is sajnálták persze Uzsi nénit, de a mentőautótól hallatlan izgalomba jöttek.
És még nem ért véget a nap.
Átrobogtunk Budapesten, hogy a kalászi bevásárlóközpontban átvegyük a gyerekek ajándék szipiszupi gördülő cipőcskéit. Tavaszra talán már belenőnek. :-)
Majd irány a Római, keresztgyerekeink már vártak. A tele pocak ellenére jól csúszott Bélus eszméletlen tiramisuja és a kávé is életmentő volt.
Már sötétedett mikor hazaindultunk. Budaörs határában Lencsikénk eldúdolta esti altatódalát, majd szép sorban minden gyermekünk kidőlt. :-)
Ebédre Érdre voltunk hivatalosan nénikém 60. születésnapi meglepetés partijára. 1 órára voltunk meghívva, legkisebbünk gyomra azonban fél 12-es ebédre van ráállítva. Én nagyokos. jól megetettem indulás előtt, aminek röviddel Fűzfő után meg is lett az eredménye. Szép ruhának annyi, de legalább volt nálam teljes garnitúra pótruha. A kocsiban kerengő hányásszag enyhén visszavetette kedvünket a svédasztalos ebédtől.
Érdre érve először kimentünk a temetőbe nagyszüleim sírjához. Elképedtem, hogy Nimrike mennyire emlékszik dédipapára, aki közel másfél éve nincs már köztünk.
Ebéd előtt beugrottunk még unokatestvéremékhez, ahol a fiúk pár perc leforgása alatt felforgatták Zsófika szép rendben tartott játszóbirodalmát.
A meglepetés jól sikerült, az Ünnepelt meghatódott, az ételek finomak voltak. A svédasztalos megoldásban az volt a jó, hogy válogatós fiaimnak is találtam fogukra valót. Leilikével nem volt gond, jól megtömte üres pociját és látszólag jól esett neki a sok "usi"(husi) és a "sütyi"(süti). Sajnos a "tóta" elmaradt, mert nénikém váratlanul nagyon rosszul lett, s mivel szívbeteg így orvos apukám mentőt hívott hozzá. Mi agyon aggódtuk magunkat (szerencsére azóta már jobban van), a fiúk is sajnálták persze Uzsi nénit, de a mentőautótól hallatlan izgalomba jöttek.
És még nem ért véget a nap.
Átrobogtunk Budapesten, hogy a kalászi bevásárlóközpontban átvegyük a gyerekek ajándék szipiszupi gördülő cipőcskéit. Tavaszra talán már belenőnek. :-)
Majd irány a Római, keresztgyerekeink már vártak. A tele pocak ellenére jól csúszott Bélus eszméletlen tiramisuja és a kávé is életmentő volt.
Már sötétedett mikor hazaindultunk. Budaörs határában Lencsikénk eldúdolta esti altatódalát, majd szép sorban minden gyermekünk kidőlt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése