Számvetés II.

Akkor lássuk az én számvetésemet:
A 2008-as év
-legnagyobb öröme: amikor megtudtuk, hogy új élet költözött a szívem alá
-legnagyobb bánata: Dédipapa hirtelen halála
-legmegdöbbentőbb dolga: Noah beszédfejlődése
-legnagyobb projektje: a fiúkat egy szobába tenni
-legváratlanabb eredménye: Nimród egyik napról a másikra hajlandó volt a nagydolgát is az arra rendeltetett helyen végezni
-legfárasztóbb időszaka: a nyár
-legjobb kikapcsolódása: 3 nap Alsópáhokon
-legnagyobb döbbenete: az egészségügyi ellátás színvonalbeli különbségei az országon belül
-legokosabb tanácsa, amit megfogadtam: szigorú háztartási napló vezetése (bevételek és kiadások könyvelése)
-legpraktikusabb dolga: a mobilpékség bevezetése a Községben = minden reggel 7.10-kor friss pékáru a kapuban
-legnagyobb elmaradása: még mindig nincs minden a helyén, pedig másfél éve itt lakunk már
-fogadalma az új évre: nincs ilyen, így nem csalódom magamban :-)
Viszont ha kérni lehetne, akkor egészséget kérnék és azt, hogy családtagjaink száma a következő esztendőben kizárólag növekedjék.


Ezúton kívánok minden erre járónak :

Békés, Boldog Új Esztendőt!

Számvetés I

Olvasgatom a tavalyi történéseket, nézegetem a fényképeket és gondolatban számvetést készítek. A 2008-as év Nimród óvodába adásával indult, így gondoltam készítek vele egy rövid interjút:
-Nimród, 1 éve ilyentájt kezdtél óvodába járni. Szeretnék beszélgetni veled és leírni amit mondasz.
-Jó.
-Mi a jeled?
-Vonat.
-Ki az oviban a legjobb barátod?
-Ám a Henrik.
-Ki a kedvenc óvónénid?
-Zsuzsa néni.
-Mit szeretsz legjobban csinálni az oviban?
-Enni……és játszani.
-Mi a kedvenc játékod?
-A kocsik és az építés.
-Kedvenc versed, meséd, amit az oviban hallottál?
-A csillagok az égen járnak. (…Ha vki tudja ez mi, ossza meg velünk az infot plíz- megj. a szerkesztő)
-Kedvenc éneked?
-Kis karácsony, nagy karácsony
- Itthon mivel szeretsz a legjobban játszani?
-A McQueen autóval és Mack kamionnal
-Melyik a kedvenc könyved?
-A nézegetős (az olyan könyv, amit nézegetni lehet-megj. a szerkesztő).
-Kedvenc filmed?
-Thomas.
-Kedvenc színed?
-Zöld.
-Kedvenc ennivalód?
-Virsli.
-Innivalód?
-Epöldzsuszi.(almalé-megj. a szerkesztő)
-Kedvenc sütid?
-A kakaós.
Sajnos az interjút nem tudtuk tovább folytatni, mivel a riportalanyomnak halaszthatatlan teendői akadtak. Ezért innen:
-Köszi kisfiam. :-)

Eleven gyerekek

Szerettem volna összeütni egy kis tojáskrémet. Ehhez megfőztem, majd gondosan megpucoltam 7 tojást. A tojásokkal teli tálat 2 nyugodtnak tűnő kiskorú jelenlétében a konyhaasztalon hagytam, majd mivel pocak kicsit feszült, felmentem az emeletre lepihenni pár percre. Párom méltatlankodására eszméltem, mire lementem. A látványt különösebb nem részletezném, csak 3 szóban: szőnyegbombázás a konyhában. Az értelmi szerző persze a pelenkás kiskorú, de a nagyobbat sem kellett félteni.
Az agyamat persze azonnal elöntötte valami lila szutyok-képzeljetek el egy kívánós kismamát, aki elől elveszik a megkívánt kaját. Arra, hogy nagyon ordíthattam, abból következtetek, hogy még mindig baromira fáj a torkom. Mivel az asztal alól kandikáló elkövetők a megbánás semmi jelét nem mutatták, sőt a képembe röhögtek, így kénytelen voltam testi fenyítést (=pelenka- és nadrág porolást ) illetve kényszermunkát (= tojásmiszlikek padlóról való felszedése, söprés, felmosás) is alkalmazni. Ezen intézkedések sem hoztak eredményt, sőt képesek voltak összeveszni azon, hogy kinek jobb a felmosási technikája. :-o
További büntetésként így elmaradt a pancsi, és az esti mese is. Lefekvés előtt azért némi apai nyomásra becsúszott egy „bocsánat, hogy elrontottuk a vacsorád”. Azt továbbra sem sikerült megfejtenem, vajon eljutott-e az agyukig, hogy az ételt nem dobáljuk és a főtt tojás nem helyettesíti a hógolyót, és..és…és…etc. :-o
Persze utólag már csak csöndben röhögünk apjukkal az egészen, de akkor is irgumburgum.

Kiskarácsony, nagykarácsony

A karácsonyi hetet Alma szülinapjával indítottuk hétfőn. Az első ott töltött félórában Öcsi bemutatott egy szalto mortale-t a kanapéról, ami enyhén sokkolta a háziakat- jah kérem nem a Szabó gyerekekkel éldegélnek egy fedél alatt. Mindenesetre az eset arra jó volt, hogy Öcsi a fennmaradói időt viszonylagos nyugiban töltötte. Nimród is jól érezte magát a 11 fős gyerektársaságban, sőt még műsorszámot (csujjogatós a haj de jó az a jó dallamára) is bemutattak a nagyérdeműnek.
Kedden rájöttem, hogy a karácsonyi süssünk-főzzünk, takarítsunk című őrületet végképp elbuktam. Annyiban szerencsés helyzetben voltam, hogy biztosra vettem, a nagymamák nem fogják hagyni, hogy finomság nélkül maradjunk az ünnepekben.
Az éj leple alatt az Angyalkák odavarázsolták a karácsonyfát és az ajándékokat a nappaliba.
24-én negyed 6-kor ébredt Nimród és visszaaalvásról már hallani sem akart. Apa „csingilézett” (by Nimród) és szabad volt az út. A fa alatt a gyerekek éppen azt találták, amit szerettek volna (hajó cápával és baba szopiztatóval), így volt nagy öröm. Noah-t a karácsonyfa teljesen elbűvölte. Bármerre mentünk ezután, fontosnak tartotta mindenkivel közölni, hogy „nekünk is van karácsony”.

Ebédre Joli mamáékhoz voltunk hivatalosak, ahol – tekintettel a kiterjedt rokonságra-a gyerekek újabb ajándékhalmokkal gazdagodtak.

Szentestét Agyiéknál töltöttük és a srácok annyira fel voltak dobva, hogy féltem ebből alvás egyhamar nem lesz; végül a szokásos időben kidőltek, így mi is tudtunk kicsit lazítani. Annak örültünk, hogy az idei karácsony nem a játékdömpingről szólt. Örültünk az együtt töltött időnek, a másik örömének és hogy a fiúk értelmes és változatos ajándékokat kaptak a ruhától, a kirakón át a könyvig.

Másnap ebédre megérkeztek az unokatesók is, folytatódhatott az örömködés.

Délután indultunk haza, az autóban rögtön beájultak. Szép volt az idei karácsony, jó volt hogy a tágabb családdal tölthettük, de hazaérve azért megállapítottuk tényleg igaz a mondás:
„Mindenhol jó, de legjobb otthon”. :-)

Falukarácsony

Minden évszaknak megvan a maga varázsa. Tavasszal virágoznak a mandulafák, egész nyáron nyaralás, ősszel borvidék és a télnek is megvan a maga meghitt bája ebben a kis községben.
Ennek egyik megnyilvánulása a Falukarácsony a helyi „Forum Romanum”-on, azaz a Csonkatoronynál.
Karácsonyi ajándékbögrével felszerelkezve, forralt bort vagy éppen meleg teát kortyolgatva, pogácsát és mézeskalácsot majszolva nézni a gyermekek karácsonyi műsorát, utána jót beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel, egy pillanatra megállni a felállított Betlehemnél egy percre elgondolkodni azon mit is jelent számunkra ez az ünnep….a karácsony csodája. Boldog vagyok, hogy itt élhetek.

Ezúton szeretnénk minden kedves Barátunknak, ismerős és ismeretlen Olvasónknak meghitt, szeretetteljes,

Áldott Karácsonyt kívánni!

Sok

minden történt az elmúlt majd’ 2 hétben.
Természetesen bealudtam a várakozásba, de szerencsére férjecském felébresztett, így nem maradtak üresek a kiscsizmák. Nimródot érzékenyen érintette a tény, hogy virgácsot is kaptak (pedig csak egy icike-picike jelképes virgácsocska volt), nehezen tudott napirendre térni felette. Ismét megállapítottuk, hogy gyermekeink amíg csokit látnak, addig eszik; így gondolatban vállon is veregettük magunkat, hogy egy kis Kinder mikulást leszámítva, csokihegyek helyett mandarinnal és almával töltöttük meg a csomagokat. A Mikulás természetesen meghozta a hőn áhított mini dinocsontvázat is és kaptak 1-1 bálnafigurát (cápát nem találtunk akkorra), amihez egy hajót is rendeltek az Angyalkától.

Másnap Ajkán mikulásoztunk a nagyszülőknél, délután még a templomi játszóházba is eljutottunk, ahol a gyerekek nagyon pofás angyalkákat készítettek. A háromgyerekes lelkészházaspár megkönyebbülten állapította meg, hogy végre-végre nem az ő gyermekeik voltak a legélénkebbek. Ha-ha.

Másnap átestem a „terheléses cukor” nevezetű borzalmas vérvételen és ami csodaszámba meg- NEM hánytam ki. Ezügyben szerencsére minden rendben, viszont nagyon vérszegény vagyok és e tudattól rögtön fáradtabbnak és gyengébbnek kezdtem érezni magam- az a fránya pszichológia ugyebár. Azóta nyomom az extravasat, lassan ájronvumen lesz belőlem, de tényleg mintha jobban bírnám a terhelést.

Olyannyira, hogy múlt szombaton elő is szedtük a karácsonyi dekorációkat, a dekorálás azonban elmaradt. Történt ugyanis, hogy a girlandok között nyúlkálva egyszer csak a kezem mellett felröppent egy dög nagy darázs… majd kisvártatva mégegy. Persze menekülőre fogtuk. Apa hősiesen irtott, majd megint irtott. Még 3-mat kinyírt, mielőtt az egész dekorációspakkott kivágtuk volna a teraszra, remélve hogy a darazsak visszahibernálódnak (a karácsonyi cuccok a padláson voltak és úgy tűnik a darazsak úgy gondolták ott vészelik át a telet.). Vasárnap délelőttünk egy része azzal telt, hogy csöpögő esőben, a hideg teraszon, az ezernyi karácsonyi bizbaszt díszt egyesével darázstalanítottuk. Kinek lett volna kedve ezek után még dísziteni is?

Mára már némileg javult az összkép, a karácsonyi zoknik a kályha fölött fityegnek és áll a minifenyő is a konyhában.

Luca napkor adventi játszóházban voltunk Palóznakon, ahol a gyerekek klassz kis üdvözlőkártyákat gyártottak, ajtódíszt készítettek és nesze neked gazdasági válság –búzát is ültettünk, bár kikelése karácsonyig kétséges, nem öntözzük túl szorgalmasan ugyanis.

Ma megvolt az ovikarácsony. Mikor Nimródért mentem kijelentette, hogy „ de mami nem is volt itt karácsony”, mire az ovónők kishíjján szívszélhüdést kaptak és próbálták a gyereket faggattni, hogy de mégis hát mire számított, hisz volt csini ruha, eszem-iszom, miegymás. Nimród persze daffke nem szólt egy mukkot sem többet, bár látszólag nem érintette érzékenyen a dolog.

Holnap Falukarácsony- azonban ez már egy másik történet lesz.

Mikulásváró

Egész hetünk a Mikulásvárás jegyében telt. Reggelenként gondosan nyitogatjuk az adventi csokinaptárat, a gyerekek mikulásost játszanak, verselnek, énekelgetnek. Nimródka erősen gondolkodik, hogy vajon hogyan kerül bele a csizmába az ajándék. Hogyan tud bejönni a kéményen Mikulás, ha közben fűtünk, illetve ha éjjel jön, amikor már kihűlt a kályha, akkor koszos lesz az ajándék. Egyik reggel pedig a hintaszarvasán, Mikulássapkában osztogatta nekünk az „ajándékokat”.
Csütörtökön Noah-val a veszprémi torna klub mikulásünnepségén jártunk, ahol Nonci, bár kissé megilletődve, de bátran odament Mikuláshoz és átvette a „fitnessmikuláscsomag”-ot = banánt és labdát.

Ma pedig az óvodában ünnepeltek. Nimród megígértette velem, hogy ebéd után elhozom. Teli mikuláscsomagját azért négyen sikerült elpusztítanunk. Szerencse, hogy Nimród abszolút nem irígy, így mindenkinek jutott bőségesen a javakból.
A csizmákat ma este elhelyeztük, az alsó szinten a nappali ablakában. Érdekes módon a gyerkőcök ma hamar ágyba bújtak, bár tudom, hogy Nimri még éberen fülel, így kivárok. Csak nehogy én aludjak el előbb.
Este, lefekvés előtt Nimród még előadta az óvodában tanult éneket. (Ma kb. 67.825 X hallottuk)

Gyengébbek kedvéért a szöveg:

Miklós püspök egykor régen,
segített a szegény népen,
Őt dícsérje koldus árva,
emlékezzünk jóságára.

Minek nevezzelek?

Mindenkinek van valami „kísértete”, az enyém a palacsintasütés-többek között. Aztán tegnap Orsinál olvastam, hogy neki sikerült legyőznie a démonját, rájött a titokra.
Fú mondom, ez klassz- én is meg tudom csinálni, pláne mivel a „pancsinta” Noah egyik kedvence.
A recept, amely alapján készítettem anyukámtól származik, neki ugyanezekkel az összetevőkkel, ugyanezzel a serpenyővel, ugyanezen a tűzhelyen sikerült.
Lássuk:
15 evőkanál liszt,
5 ek kristálycukor,
2 tojás,
pici só
Tejjel simára keverem, aztán szénsavas vízzel palacsintatészta sűrűségűre higítom.
Na ezzel az utolsó ponttal lehet a baj: az úgynevezett palacsintatészta sűrűséggel.

Orsi azt írja, hogy neki eddig valószínű azért szakadtak szét a palacsintái, mert túl sűrű volt a tészta- ergo ha szakad higítom, aztán egyszer csak sikerül-gondoltam én.
Szakadt, higít, szakadt higít, szakadt, higít…etc
Az utolsó próbálkozásomat látva Noah gyanakodva megkérdezte- Mi ez? Pancsinta?
Hát igen- jó kérdés. Az utolsó túlhigított példány ugyanis már nem hasonlított semmire. Illetve ha oldalra fordítom a fejem és úgy nézem, akkor talán egy csomósra sikeredett krumplifőzelékre.
Na, ki jön hozzánk ebédelni?

Ha van vmi tuti kis tippetek, hogy hogyan tudnám elkészíteni a tökéletes állagú, nem szakadt palacsintát-kérlek ne tartsátok titokban!
Ilyet szeretnék: