Amikor

bekapcsolom a laptopomat, mindig bűntudat tölt el. A naplóm a kezdőlapom és minden egyes nappal meg kell állapítanom: tegnap sem írtam egy sort sem. Pedig zajlik az élet errefelé is.

R természetesen haza érkezett. Csapkodó villámok és zuhogó eső közben landolt a Ferihegyen. Végre megnyugodhattam. Az AF géppel történtek nem tettek túl jót a légiparámnak ugyanis.
Gyerekeket pár napig csak maszkban közelítette meg-azért mégiscsak Új-Mexikóban járt, az ember sosem lehet biztos, nem bújt-e meg benne a cocainfluenza. Mire elmúlt a lappangási idő, mi szépen megbetegedtünk.
Nem influenzában, csak valami megfázásféleség lehet. Noah-n 2 nap alatt végigment, nekem még 1 hét után is kapar a torkom, Lencsi meg most kezdett köhécselni és folyik az orra. A két idősebb férfinek kutya baja.
2 hete tart az oviszünet, ergó nem unatkozom. Az utolsó ovis héten kirándulni mentek vonattal Zánkára a az úttörőgyermekvárosba. Tövig rágtam a körmeimet Kicsit izgultam, de rendben hazaértek.

Az oviszünet első napján (szombaton) elmentünk a veszprémi állatkertbe, ami nagyon szép lett. Ha valaki errefelé jár, bátran ajánlom.

Míg jó idő volt, végig kint dekkoltunk a kertben:elkészült a házijátszóterük (csak le kellene még festenem ), a medencét is felavattuk.
Most, hogy rosszabbra fordult az idő, bent rajzolnak festenek, legóznak, filmet néznek, verekednek, veszekednek és ordibálnak.

Vendégeket is fogadtunk az elmúlt 2 hétben:
Rég nem látott barátaink látogattak meg bennünket kislányukkal Elinorral és
R. unokatestvére is eljött férjével. Lencsi megkapta élete első babáját. A fiúk Lego autókat és képeskönyvet kaptak. Azóta is élvezettel olvassuk esténként Sicc kalandjait.

Történt pár igen örömteli esemény is: Nimród elkezdett végre figurálisan rajzolni,
Ha esetleg nem lenne egyértelmű: A képen egy százlábú látható aki fejjel nekiment a kerítésnek, ezért vérzik a feje és még bárányhimlőt is kapott.

Noahról így 2 hónap után bátran kimondhatom, hogy 1 nap alatt teljesen szobatisztává vált, nagyon büszkék vagyunk rá!

Lencsike pedig betöltötte életének 3. hónapját és még mindig "jóbaba" üzemmódban nyomja. Megkapta az oltásokat, kicsit be is lázasodott. Nagyon élénk kislány, szépen figyel, kommunikál, nézegeti a kezecskéit, boxolgatja a zenélő-forgó állatkáit. Sajnos úgy tűnik ujjszopós lesz. Nem vagyok túl boldog, mivel a témában családilag érintett vagyok, illetve abszolút felkészületlenül ért, a fiúk babakorukban nem mutattak ilyen jellegű hajlandóságot.Nyaralást nem terveztünk, inkább sok kirándulást, programot, maximum 2 napot ősszel "Bobóországban" De úgy tűnik az Élet felülírja terveinket és mégis megyünk nyaralni szeptember elején. Mivel még nagyon képlékeny a dolog, ezért nem írok róla semmit, csak böngészem az utazási oldalakat a neten.

Dióhéjban ennyi a múlt, jöjjön hát a jelen:
Ma megnéztük a nosztalgiavonatot, mely Csopakon is megállt pár percre. Hatalmas mozdony, csattogó kerekek, pöfögés, sistergés, hatalmas gőzfelhő, fülsíketítő tülkölés. Még nekünk, felnőtteknek is nagy élmény volt. A fiúk úgy szorították a kezemet, majd eltörték. Mai gyerekprogram pipálva.

Valami ötlet holnapra?