Nizza- Találkozások

Jártam már Franciaország más részein, így volt egy kis fenntartásom. Ellentétben R.-val, nem beszélek franciául, és féltem, hogy az angolt nem tudják majd, vagy inkább nem akarják majd megérteni.

Kellemesen csalódtam. Mintha nem is ugyanaz az ország lenne. Közvetlenek és barátságosak a helyiek (legalábbis akikkel találkoztam). :-) A piacon bíztatnak a kóstolásra, a gyerekeknek megmutogatták a frissen fogott mászó rákocskákat (még akkor is ha nem vettünk semmit), pörgő nyelven hatalmas gesztusokkal magyarázták R.-nak a kagylókészítés fortélyait, mindenki megcsodálta a többnyire kendőben rajtam lógó "pötitmadmazel"-t.

Nézd, egy muréna!

Vendéglátónk férje Jean (szintén csillagász), született nizzai, ki is jelentette, hogy ő közelebb érzi magához az olaszokat, mint a franciákat. Érdekes egyébként, hogy itt is megvan a városok közötti -szerintem egészségtelen- rivalizálás, a rossz értelemben vett patriotizmus. Jean például tettetett felháborodással meg is kérdezte, ugyan mit kerestünk mi Cannes-ban? Mégis mi van Cannes-ban? Egy nizzai be sem teszi oda a lábát! :-)

Nizzában az őslakosokon kívül elég sok bevándorló is megtelepedett. Egyre több például az újgazdag orosz, akik itt vásárolnak maguknak hatalmas ingatlanokat, luxusyachtokat.

Nagyon sok az orosz turista is.
Gondolom ezért,a városban található egy pazar orosz katedrális.

A katedrális közelében orosz bolt, matrjoska babával, meg minden mással, amire egy született orosznak szüksége lehet.

Vendéglátónk Meriem, casablanca-i arab származású.Kicsit tartottam tőle, de kellemesen csalódtam. Nagyon szimpatikus volt. Remek vacsorát főzött nekünk és egyik este bevállalta a fiúkat, hogy el tudjunk menni R.-val vacsorázni. Nem utolsó sorban neki köszönhetjük, hogy eljuthattunk Nizzába.

Gyerekeink is hamar összebarátkoztak a 7 éves Leyla-val és 6 éves Tycho-val.

Végül a magyarok. Magyarok mindenhol vannak és ez Nizzában sincs másként. Igaz nem hallottunk túl sok magyar szót, de találkoztunk turistákkal is, illetve helyben lakó nagyon kedves hölggyel futottunk össze az egyik buszmegállóban.

Az unokatestvérem is éppen ezen a környéken (Hyeres) karitatívkodik, így egyik nap meglátogatott bennünket. Nagy segítségemre volt, hogy szerdán délelőtt ki tudtunk mozdulni. Jól lefárasztottuk a srácokat. :-)