Nizza

Az apartmanunk egy impozáns palotaépületben helyezkedett el.

A maga 130 négyzetméterével nagyobb volt, mint a házunk. Mint kiderült kellett is ez a méret, különösen a hosszú előszoba. Kimozdulni ugyanis egyedül, három gyerekkel nem mertem. Na, nem mintha veszélyes lett volna a környék, hanem attól féltem, hogy valamelyik fiam bekattan, valamelyikre rátör valami hisztiroham vagy hasonló. Igy aztán hétfőtől péntekig (kivéve szerdán, amikor nálunk járt az unokatestvérem) a nap egy részét a lakásban töltöttük. Játszottunk, a fiúk rohangáltak a folyosón (remélem süketek voltak az alattunk lakók ), figyelték az ablakból a villamost, olvastunk mesekönyvet, megterveztük a délutáni programot, főztem, mostam, telt az idő.

Aki azt gondolja, hogy pici babával utazni nem jó, annak csak azt mondhatom, hogy Lencsivel volt a legkevesebb gond. Ha hétvégén egész nap mentünk, azt is jól vette, ha a lakásban voltunk, az ellen sem panaszkodott. És ez így volt annak idején a fiúkkal is. Velük is körbeutaztuk babakorukban a fél világot. A kisgyerekek nagyon rugalmasak, nem úgy mint egy hisztis 3 éves, vagy egy akaratos majdnem5. :-)

A lakásra visszatérve- a fiúknak nagyon tetszett a lift (le is fényképeztem, R. meg kiröhögött, hogy úgy csinálok, mint aki életében nem látott liftet. :-) ), a ház előtt megálló villamos (szerencsére nem volt túl hangos), a lábas fürdőkád. :-)

Nekem a konyha tetszett, hogy az ablakból látni lehetett a napi piacot (az ezzel járó zaj mondjuk már kevésbé) és hogy közel volt, mind R. "munkahelyéhez", mind a belvároshoz.

Érdekes volt látni, hogy délben a piac véget ért, villámgyorsan letakarították az utcát, az éttermek kinyitottak, és a piac helyét asztalok, székek vették át.

Megfigyeltem, hogy mindenki őrülten ráér. Ráér arra, hogy délelőtt kiüljön egy étterem teraszára mginni egy kávét, elolvasni az újságot, déltől 3-ig ugyancsak egy étterem teraszán ebédelni, beszélgetni, délután leugrani a plázsra megmártózni a tengerben, esténként pedig elmenni vacsorázni, vagy csak sétálni egyet. Ja, mindezt munka mellett.

Szokatlan is volt R.-nak az ottani "munkatempó". Cserébe jókat beszélgetett az ottani kollégákkal, délben jókat ebédelt, délután meg viszonylag hamar "hazaért". Azért éjszakánként nem bírta megállni, hogy ne dolgozzon még egy kicsit. :-)